A várandósság alatti és csecsemőkori táplálkozás: útmutató a megfelelő mennyiségről és minőségről

Amikor egy csöppnyi élet fejlődik a szívünk alatt, sok változás következik be a szervezetünkben. A várandósság idején nagyon fontos, hogy odafigyeljünk egészségünkre, beleértve az életmódot, táplálkozást és testmozgást. Ha az anya kiegyensúlyozott, odafigyel étkezésére, azzal elősegíti, hogy egészséges babája szülessen.

A terhesség alatti intenzív magzati növekedés és fejlődés megköveteli az anya táplálkozási szükségleteinek megváltoztatását. A táplálkozás elsődleges célja a várandósság ideje alatt az új élet támogatása - ezért kiemelt figyelmet kell fordítanunk a magzat egészségét szolgáló, és a kismama igényeire szabott étrend megtervezésére, ugyanis ez kihathat a gyerek teljes élettartamára és számos vonatkozásban meg is határozza azt.

Hormonális változások és étkezési szokások a várandósság alatt

A várandósság alatti változások hátterében a hormonváltozások állnak. A terhességi hormonok (pl. HCG, HPL, HCS, HCT…stb.) a kismama szervezetének különböző szerveiben (petefészek, pajzsmirigy…stb.) termelődnek, és szintjük a 9 hónap alatt időszakonként változik. Ezen folyamatokra vezethető vissza az is, hogy a 40 hét alatt vannak aktívabb és „lustább” időszakok is.

• HCG (Humán Choriális Gonadotrophormon): Róla biztosan mindenki hallott már, hiszen őt nevezik a „tipikus terhességi hormonnak”, mivel a megjelenése okozza az első várandóssági jeleket, azaz a pozitív terhességi teszten lévő két csík az ő jelenlétére utal. Létfontosságú szerepe van, hiszen a terhesség első 6 hetében elősegíti a várandóssághoz szükséges többi hormon (pl.: progeszteron) fenntartását. Az első hetekben rohamosan nő a vérben és vizeletben kimutatható HCG szintje, amely a maximumát a 10-12. hétben éri el. A beágyazódás időszakában (7-12. hét), amikor a HCG hormon szintje magas, akkor a kismama aluszékonyabb, fáradékonyabb.
• HPL (Humán Placentáris Laktogén): A tej termelődéséért felelős hormon, azaz előkészíti a tejtermelő mirigyeket és befolyásolja az anyatej összetételét.
• Ösztrogén és Progeszteron: A két legfontosabb női hormon, amelyek szintje a várandósság előrehaladtával hétről-hétre nő, és alapvető folyamatokért felelnek. Így például a hatásukra leáll a menstruáció és ezzel egyidejűleg növekedni kezd a méhlepény, ellazítják a méh izmait és az emlők vérellátását is segítik. Sajnos a kismama hangulatingadozásaiért is ők felelnek.

Az első trimeszterben (0-12. hét) az étvágy nő - ezt próbáljuk zsírszegény, cukormentes élelmiszerek fogyasztásával csillapítani. A 6. és 12. hét között jellemzőek lehetnek a reggeli rosszullétek, hányinger, hányás. Ennek csillapítására jó lehet a felkelés előtt elfogyasztott keksz, kétszersült, kevés tea, mely után még 15 percig maradjunk az ágyban, pihenjünk. A hányingert elkerülhetjük gyakori, kis mennyiségű étkezéssel.

A terhesség második és harmadik trimeszterében sok kismama tapasztalhat gyomorégést, hiszen ahogy növekszik a baba, a gyomorra gyakorolt nyomás is egyre inkább nő. Ráadásul a hormonális változásoknak köszönhetően az emésztés egyébként is lelassul ilyenkor. A nyelőcső és gyomor közötti záróizom is könnyebben elernyed - ez megnöveli a sav-visszafolyás kockázatát. Az étkezések alatt igyál kevesebbet, hogy elkerüld a puffadást. Maradj ülve étkezés után.

A megnövekedett méh helyet csinálva magának, teljesen kitölti a hasüreget és feltolja a gyomrot. Emellett a terhességi hormonok hatására több szövet is lazulni kezd (sima izmok, kötőszöveti állomány stb.), tehát a gyomor záróizma is. Ahogyan az egyes szövetek lazulnak, úgy azzal egyidejűleg a szervezet anyagcseréje és a bél perisztaltikus mozgása is lassul. Ez sajnos gyakran okoz székrekedést, amely pedig kockázati tényező lehet a várandósoknál gyakran előforduló aranyeres tüneteknek.

Súlygyarapodás és kalóriaszükséglet

Manapság az orvosok nagyon odafigyelnek a kismamák súlygyarapodására, hiszen a túl nagy mértékű hízás kockázatot jelent a baba és a mama egészségére is, főleg, ha a hölgy már eleve túlsúllyal indul neki a 9 hónapnak. Normál érték (20-25-ös BMI) esetén a 20. hétig 1-3 kg, ezt követően pedig hetente 0,3-0,5 kg hízás javasolt. Egy egészséges terhesség során ideálisnak mondható a 7-15 kg közötti súlygyarapodás, kettős ikerterhesség esetében a 20 kg-t, hármas-ikerterhesség esetén a 22 kg-t meg nem haladó érték tekinthető optimálisnak.

Tehát megdőlni látszik az a felfogás, hogy „kettő helyett kell ennünk”, mert a kisbaba úgyis elveszi az anyaszervezetétől a fejlődéséhez szükséges kalóriát és tápanyagokat. A terhesség első harmadában legfeljebb 6-7%-kal nő az energiaigény, ami körülbelül 150 plusz kalória bevitelét jelenti. A közel 60 kg testsúlyú nem várandós nő napi szükséglete: 2000 kcal (8500 kJ). Terhesség alatt körülbelül 300-400 kalóriával, szoptatás alatt 500 kalóriával nő a napi kalóriaszükséglet, ebből kiindulva érdemes napi 2300-2900 kcal-val tervezni.

Fehérje-, zsír- és szénhidrátbevitel a várandósság alatt

A várandósság ideje alatt a női szervezet fehérjeigénye 30 g/nap mennyiséggel nő, tehát a szükséglet 75 g/nap. Javasolt, hogy ennek 2/3-a komplett fehérje forrásból származzon (hús, tojás, tejtermék). Ezt kiegészítve fogyaszthatunk teljes kiőrlésű kenyeret, búzacsírát, dióféléket, olajos magvakat.

Mivel a zsírok jelentik a szervezet számára az elsődleges energiaforrást (grammonként 9,3 kCal az energiatartalma) és a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) felszívódásához is szükséges, ezért nem hagyható ki a várandósok étrendjéből sem. Várandósság alatt elengedhetetlen az Omega3 bevitele, amelynek fontos vegyületi formája a DHA. Ez segíti a kisbaba szemének, szívének, keringésének, idegrendszerének és egyéb fontos szervének fejlődését. A napi összes energia bevitel 25 százalékát tanácsos ebből a tápanyagcsoportból fedezni. Ez kb. napi 60-70 g zsírt jelent. Ügyeljünk, hogy sovány húsokat és felvágottakat vásároljunk. Emellett az ételkészítés során kerüljük a bő zsiradékban sütést, sok olaj használatát. Ételkészítéshez használhatunk napraforgó olajat, salátákhoz különböző mag- és csíra olajokat.

A szénhidrátszükséglet 175 g/napra nő várandósság alatt, a nem várandós nők napi 130 grammjáról. Célszerű az összetett szénhidrátok, keményítők, továbbá a rostos ételek fogyasztására törekedni. Szénhidrátok bevitelekor az alacsonyabb GI (glikémiás index) termékeket válasszuk. Terhesség alatt napi 28-36 g rostbevitel javasolt, ami segíthet megelőzni vagy csökkenteni a székrekedést.

Vitaminok és ásványi anyagok pótlása

A várandósság ideje alatt jelentősen fokozódik a kismama vitamin- és ásványianyag-szükséglete. Már a várandósság tervezésekor érdemes megemelni a folsav bevitelét, amely teherbeesést elősegítő és magzatvédő vitamin. A terhesség első néhány hetében kifejlődik vagy be is záródik a magzatban az idegcső - sokszor azelőtt, hogy sok nő tisztában lenne azzal, hogy babát vár. A kiegészítő folsav-bevitel növeli az anyai folátellátottság szintjét, az alacsony anyai folátszint a fejlődő magzat velőcső-záródási rendellenessége kialakulásának kockázati tényezője.

A kalcium (napi 200-300 mg) mellett fontos a magnézium pótlása is, amelyet az orvosok leginkább a terhességi görcsök és zsibbadás kezelésére ajánlanak. Az említett vashiány, másnéven vérszegénység sajnos nem csak a kismamákat, de a magyar populációt is érinti, de a terhesség alatt fokozottan oda kell figyelni rá, hiszen szintje folyamatosan csökkenhet. Ezért a terhesgondozások során rendszeresen mérik annak szintjét a vérben. A magzati vasraktárak a várandósság utolsó 10 hetében telnek meg, ezért különösen ebben az időben érdemes a várandós vasbevitelére figyelmet fordítani.

Hazánk lakosságának 80%-a bizonyítottan jódhiányos, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a napi jódszükséglet biztosítására (pajzsmirigy betegek esetén kivétel). Pajzsmirigybetegség esetén jódmentes terhesvitamin szedése javasolt. A jódra idegrendszerünk normális működéséhez, szellemi funkcióink megfelelő szinten tartásához van szükségünk. A terhesség növeli a jódszükségletet, és a fejlődő magzat kizárólag az anyai szervezetből jut jódhoz.

Kerülendő ételek és italok

Vannak bizonyos ételek és italok, amelyeknek fogyasztása kifejezetten kerülendő a babavárás időszakában. Ilyenek például a magas koffein tartalmú italok (pl.: fekete kávé, kóla, fekete tea), illetve az alkoholok. A terhesség alatti jelentős alkoholfogyasztás nagy valószínűséggel magzati rendellenességet (embryo- et fetopathia alcoholica) okozhat, épp ezért terhesség alatt abstinentia javasolt. A dohányzás magzati károsító hatása miatt is kerülendő. A nikotin érösszehúzó hatása miatt rontja a lepényi keringést.

Fokozottan figyeljünk ebben az időszakban a gyümölcsök és zöldségek alapos tisztítására, az ételek megfelelő hőkezelésére és kerüljük a nyers húsok fogyasztását! Kerüld az olyan ételeket, amelyekben előfordulhat lisztéria. Lágy sajtok, kenőmájasok, felvágottak, előre elkészített saláták, nyers tojás, nyers vagy füstölt tengeri ételek - ezeket most mind érdemes levenni az étlapról egy időre.

A kinintartalmú üdítők méhkontrakciókat okozó hatásuk miatt kerülendők. A cola és az édes limonádék túl sok cukrot tartalmaznak, ezért rendszeres fogyasztásuk fogszuvasodás kialakulásához és elhízáshoz vezethet. Az édesítőszeres és a koffeintartalmú italok sem felelnek meg a babák és a kisgyermekek szervezetének.

Folyadékfogyasztás a várandósság és szoptatás alatt

A kismama testében számos változás megy végbe, többek között nő a szervezetben a folyadék mennyisége is, ami szükséges a plazmatérfogat növekedéséhez, a magzatvíz felépítéséhez és a méhlepényhez, elengedhetetlen a magzat fejlődéséhez. Terhesség alatt az anyai vértérfogat akár 40-50%-kal is megnő, elsősorban a plazmatérfogat-növekedés következtében. A magzatvíz térfogata 500-1200 ml között változik, a méhlepény kb. 500 ml vizet tartalmaz.

A megfelelő folyadékfogyasztás - különösen kánikulában - mindenki számára létfontosságú. Az EFSA a terhesség ideje alatt naponta extra 300 ml-t, szoptatás esetén plusz 700 ml-t javasol a felnőtteknek ajánlott 2 literhez képest. Tehát a szoptatós édesanyáknak naponta legalább 7 deciliterrel több folyadékot kell inniuk. Fontos tisztázni, hogy itt elsősorban az elfogyasztott folyadék mennyiségéről van szó. A folyadékból legalább 5-6 pohárnyi víz (csapvíz, ásványvíz) legyen, ez alkalmas leginkább a folyadék nagyobb mennyiségű pótlására, hiszen energiamentes, könnyen hozzáférhető és legjobban oltja a szomjat.

Csecsemőtáplálás és tápszerek

A csecsemő táplálása, újszülött baba etetése, a tápszer adagolás odafigyelést igényel. Ha a szoptatás valamilyen akadályba vagy nehézségbe ütközik, ideális esetben az édesanya - vagy egy másik szoptatós anyuka- lefejt tejével történik a pótlás, ezek hiányában jöhet szóba tápszer. Ha nem csak eseti pótlásról beszélünk, hanem átmeneti időszakra, de rendszeresen igényel pótlást a csecsemő, akkor ideális a szoptanít (avagy Mendela SNS eszköz) használata. Kis mennyiségű átmeneti pótláshoz ideális az ujjetető is, melynek célja, hogy a babát rávezesse a megfelelő szopási technikára.

Anyatej hiányában a tápszerek biztosítják a folyékony, tejalapú táplálékot a kisbaba számára. Amennyiben nem elegendő az anyatej mennyisége, úgynevezett „anyatejpótló” tápszerre lesz szükség az első hat hónapban - ezek a különböző nevű készítmények „HA“, illetve „1“-es számmal jelzett típusai. 6 hónapos kor után következnek az ún. „követő” vagy „elválasztó” tápszerek (a „2“-es típusúak), melyeket a gyümölcsök, főzelékek mellé kiegészítésként adhatunk, ha már nincs, vagy nem elegendő az anyatej. Egyéves kor után javasolják az ún. junior italokat.

A tápszer elkészítése előtt mossunk kezet, a fertőzés megelőzése érdekében valamennyi eszközt mosogassuk el, majd ezt követően sterilizáljuk is őket (forralással vagy sterilizáló berendezéssel). Porkészítmények felhasználásakor pontosan tartsuk be a csomagoláson leírt utasításokat! A tápszer adagolását bemutató táblázat kötelezően feltüntetendő a tápszer csomagolásán, olvassuk el figyelmesen, hogy pontosan mennyi tápszer kell a babának.

Folyadékfogyasztás csecsemők és kisgyermekek számára

Kizárólag anyatejjel táplált csecsemőnek nincs szüksége kiegészítő italra. Az újszülött 24 órás szükséges folyadékmennyiségét a súlya határozza meg. Ha egyszerűbb módszerrel szeretnénk számolni, akkor három óránkénti etetés esetén egy érett baba egyen kb. annyi milit, ahány napos, az első héten. Ez az érték nem szigorú, ha gyakrabban eszik a baba, kevesebb is lehet a mennyiség.

• 6 hónapos korig: kb. 120-150 ml / testtömeg kg.
• 6-12 hónapos kor között: kb. 110-130 ml / testtömeg kg (kb. 900 - 1100 ml összesen/ nap, ebből a szomjoltó mennyisége kb. 200-300 ml / nap).
• Kisgyermekek 1-3 éves kor között: kb. 80-100 ml / testtömeg kg (kb. 1000-1500 ml összesen / nap, ebből a szomjoltók mennyisége kb. 500-1000 ml / nap).
• 4-7 éves kor között: naponta kb. 950 ml folyadékot ajánlott inni.
• Kisiskolásoknak 7-10 éves kor között: kb. 1000 ml-t.

Ha már legalább 3 alkalommal fogyaszt szilárd táplálékot, akkor kell csak kiegészítő folyadékot, vizet (vagy cukrozatlan babateát) lehetőleg pohárból adni. Elsőként választandó folyadék a forralt víz, babavíz. Csecsemőknek a csapvíz 5 percen át tartó forralás után, szobahőmérsékletre való hűtést követően adható.

Hozzátáplálás: mikor és hogyan?

Kizárólag szoptatott csecsemők esetében kb. hat hónapos kortól vezessük be a szoptatás mellé a kiegészítő táplálást, mivel ekkor a kizárólagos anyatejes táplálás már nem fedezi a gyermek igényeit. Érdemes mindig a csecsemő fejlettségét, érettségét szem előtt tartani a hozzátáplálás megkezdésének időzítésekor. Érettségre utal, ha egy csecsemő már stabilan ültethető, érdeklődik az ételek iránt, nyúl értük, szájához emel tárgyakat.

A jelenlegi táplálkozási ajánlás először a folyékony-pépes ételek bevezetését javasolja, majd következhetnek a darabos és szilárd ételek. A rágásra szoktatás általában 8-10 hónapos kor körül kezdődhet el. Nagyon fontos a csecsemő igényeit szem előtt tartani és sohasem erőltetni vagy tömni a gyermeket. Az ízekkel való ismerkedéshez nagyon jó lehetőséget biztosítanak a gyümölcsök. Bőséges választék áll rendelkezésünkre almával, őszibarackkal, sárgadinnyével, meggyel, cseresznyével, szilvával, körtével, banánnal és naranccsal. Csecsemőkorban ne adjunk aprómagvas gyümölcsöket (eper, málna, szeder).

A gabonaféléket hat hónapos kor alatt kerüljük, ezt követően szintén a fokozatosság szem előtt tartásával kínáljuk. Elsőként a zab, a rizs és a búza kerüljön be az étrendbe, majd 9-10 hónapos kortól megismertethetjük a babával a bulgurt, kuszkuszt, hajdinát is. A glutén bevezetése 6-12 hónapos kor között ajánlott, kezdetben szintén kis mennyiséggel.

A zöldségeket turmixolni, a héjasakat (pl. zöldborsó) pedig passzírozni ajánlott. Darabosan akkor adhatjuk, ha a gyermek már elég érett a biztonságos fogyasztásra, rágásra! Sűrítésnek használhatunk burgonyát, vagy később fokozatosan rizst, kukoricapelyhet is. A főzelékek komplettálása alatt a hússal, növényi olajokkal, majd tojással történő kiegészítést értjük. A húsok közül először a baromfi-, majd a sertéshús javasolt, 6 hónapos kortól pedig elkezdhetjük bevezetni a halat is a gyermek étrendjébe (pl. pisztráng, lazac, tőkehal). Alapvető fontosságú az alapos hőkezelés (főzés, sütés)!

A savanyított tejtermékeket (túró, pasztörizált sajtok, joghurt, kefir, vaj) 6 hónapos kortól fokozatosan bevezethetjük az étrendbe. Tiszta tehéntejet 1 éves kor előtt nem javasolt adni. Maximum 500 ml tejet fogyasszon naponta a kisgyermek, mivel a vashiányos állapot kialakulását elősegíti a túlzott tehéntej-fogyasztás.

tags: #mennyi #taplalek #kell #egy #hetes #magzat