A nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus) nagyságát tekintve körülbelül a gerléhez hasonlítható, bár farka lényegesen hosszabb. Ez a madár a fejtetőn ékeskedő bóbitával egészen olyan, mint egy igazi kakadu, melynek közeli rokona.
Könnyű szaporíthatósága miatt ma már a legtöbb állatkereskedésből beszerezhető. A nimfapapagáj tartása nem okozhat gondot, mert viszonylag kis kalitkában (25x50x50 cm) is jól megvan, ha naponta kis időre kiengedjük, hogy röpködhessen.
A nimfa papagáj tollasodása és fejlődése
A nimfa papagájok esetében a fiókák 18 nap után kelnek ki a tojásból, sok esetben két-két napos különbséggel, ahogy a tojó a tojásokat lerakta. A fiókanevelés eredményességét a kikelt fiatalok közti ily módon keletkezett fejlettségi különbség nem befolyásolja! Az erősebb fióka eteti a gyengébbet! Mindkét szülő szorgalmasan eteti a kicsiket.
A fiókák mintegy 28 napos korukban hagyják el először a fészket. Erre az időre teljesen ki kell tollasodniuk, noha a farkuk még sokkal rövidebb a véglegesnél. Nagyjából 3-4 hónapos korban színesednek ki teljesen.
A fiókák elválasztása és gondozása
Amikor a fiókák először elhagyják a fészket, nagyon figyelni kell rájuk, mert az új fészekrakáshoz készülődő tojó gyakran agyonveri a már kirepült, de a fészekbe erőszakkal visszaigyekvő fiatalokat. Ha ilyet észlelünk, vagy az odút vegyük le, vagy a hímet és a fiókákat helyezzük máshová mindaddig, amíg a fiatalok nem tanulnak meg önállóan enni. Ez a kirepülést követő második hét végére elkövetkezik. Csak ekkor lehet a fiókákat véglegesen elválasztani!
A különválasztást követően mintegy két hétig még adjunk mindennap lágyeleséget is. Az adag csak ettől kezdve csökkenthető, és térhetünk át a felnőtt madarak szokásos étrendjére. Nem szabad túl erőltetni a madarakat a folyamatos keltetéssel! Három fészekalj sikeres felnevelése után célszerű az öregeket pihentetni. Ez történhet a fészek egyszerű eltávolításával vagy az öreg madarak közös röpdébe történő áthelyezésével egyaránt (ahol persze fészkelési lehetőség nincs).
A nimfa papagáj jellemzői
- Elterjedés: Ausztrália - főleg a belső területek - Tasmania kivételével; Floridában is elterjedőben van.
- Felnőttkori méret: 18 cm
- Várható életkor: 10 - 15 év (akár 17 év is)
- Szín: Feje elülső része sárga, a pofatájék alsó részén kerek, kobaltszínű folt, torkán pedig egy sor (4-6) ovális fekete folt látható. A fejtetőtől kezdődően a háti felületén a fekete alapszínű tollak sárgán szegélyezettek, ami jellegzetes hullámos rajzolatot ad, farcsíkja és hasi felülete világoszöld. Szárnya 9,6 cm-es, az evezők külső zászlói zöldek, a belső zászlók feketék, az alsó szárnyfedők sárgászöldek. Farka 9-10 cm hosszú, zöldeskék, a külső tollak szegélye sárga.
- Írisz: Fehér
- Csőr: Szaruszínű, 0,9-1 cm-es
- Viaszhártya: Égszínkék (hím), barnás (tojó)
- Láb: Szürkéskék
Mutációk
Léteznek sárga, sötétzöld, albínó és kék mutációk is.
Élőhelye és életmódja
Kóborló életmódot folytat, ahol vizet és magokat talál, ott van a hazája, fűmagvakat eszik. Röpte gyors, szabálytalan ívű. Északabbi területeken június és szeptember, délebbi területeken augusztus és január között, élő és holt fák üregeiben egyaránt költ.
A nimfa papagáj gondozása
A nimfapapagáj nem érzékeny, nem kényes, de azért ne helyezzük a huzatba, ne tegyük ki a tűző napsütésbe! Hazai tapasztalatok szerint, ha ősszel fűtetlen helyiségben hagyjuk, még akkor is minden károsodás nélkül áttelel, ha a hőmérséklet a fagypont alá süllyed.
Etetés-itatás
Eleségként beéri a hullámospapagájoknak készített vörösköles-zab keverékkel, ha adunk mellette mindennap egy-egy evőkanálnyi napraforgómagot is. Ezenkívül szívesen fogyasztja a szokásos zöldeleségeket: salátalevelet, tyúkhúrt, sárgarépa zöld levelét, reszelt nyers sárgarépát, almát, körtét stb. Időnként adhatunk neki reszelt főtt tojást is, de vigyázzunk, nehogy túletessük! Túl sok étel adása elhízáshoz vezethet, ami akár röpképtelenséget is okozhat. Természetesen ez a madár is igényli a naponta friss ivóvizet.
Viselkedés és szelídítés
Ha kellően fiatal példányt sikerül beszereznünk, rövid "rábeszélés" után egészen kezessé, szelíddé válik. Megtanítható kézre szállásra, szeretik ha simogatják a hátukat, vakargatják a fejüket, tarkójukat. Beszédkézsége is van, de nem minden madár tanítható meg. Körülbelül egyéves korában tanul meg beszélni, de előtte is hallhatóan gügyög.
Rágcsálási igény
Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ez a madár is szívesen rág! Tehát legalább egy csonterősítő (csőrkoptató) befüggesztése feltétlenül szükséges. Még jobb, ha gyümölcsfaágat - nem permetezettet - lógatunk be neki, hogy kirágcsálhassa magát! Vigyázzunk, mert a szobanövényeket is előszeretettel megrágja! Ez pusztulásához is vezethet, ha mérgező szobanövényeket tartunk (Pl. fikusz).
A nimfa papagáj szaporítása
Tenyészállatnak egészséges, ép tollazatú, lehetőleg azonos, de legalább egymással harmonizáló színű, egyéves egyedeket kellene kiválogatni. Méghozzá úgy, hogy ne legyenek egymással rokoni kapcsolatban, és el is fogadják egymást. Ugyanis a nimfa papagáj párválasztó! Csak akkor várhatunk tőle eredményes költést, ha a kiválasztott egyedek párba állnak!
Ha sikerült a megfelelő nimfa papagáj párt összehoznunk, gondoskodnunk kell számára a megfelelő fészkelési alkalmatosságról, amely madarunk esetében egy 17x17 cm alapterületű, 20-25 cm magas faládikó, teljesen zárt, egyik oldalán körülbelül 15 cm magasságban 7 cm átmérőjű búvónyílással. Nem árt, ha kívülről a búvónyílás alá egy körülbelül 5-6 cm hosszú ülőrudat is helyezünk, továbbá jó, ha az odú teteje nyitható is! Fészekanyagnak egy marék fűrészpor vagy faforgács szolgál. Nem több! Ha több a fészekanyag, a madár belekeveri a tojásokat, hol az egyik, hol a másik hűl ki, aminek a vége az eredménytelen kelés!
Ha az összeállt pár kondíciója is megfelelő - nem soványak, nem kövérek -, a tojó rövidesen bejár a fészekbe, sokszor a hím is. A fészekalj általában 5-6 gömbölyded, fehér tojásból áll, amelyeket a tojó kétnaponként tojik. Sokszor már az első tojás lerakása után elkezdi ülni azokat. Csak a tojó kotlik! A hím eteti a kotló tojót, majd a kikelt fiókákat is.
Gyakori madárbetegségek
A nimfa papagájok, mint minden háziállat, hajlamosak bizonyos betegségekre. Fontos, hogy rendszeresen ellenőrizzük őket, és gyanú esetén forduljunk állatorvoshoz.
- Tumor: A leggyakoribb tumorfajták közé tartozik a zsírdaganat (lipoma), a heredaganat, a vese-, valamint mellékvese-daganat.
- Golyva: A jódhiány a pajzsmirigy megnagyobbodásához vezethet, aminek egyik első jele a madár hangjának megváltozása.
- Pszittakózis (papagájkór): A Chlamydia psittaci nevű baktérium által okozott megbetegedés emberre is átterjedhet. Ezért fontos a madár rendszeres állatorvosi ellenőrzése, különösen, ha idős gazdával lakik egy fedél alatt, aki a betegséggel szemben esetleg már kevésbé ellenálló.
- Atka: Az atka a madár fején és lábán pikkelyszerű elváltozást okoz, ami a lábon és csőrön apró lyukak megjelenését idézi elő. Az állapot tartós fennmaradása a csőr eldeformálódásához vezethet.
- Májbetegség: Kialakulása leggyakrabban a papagáj nem megfelelő táplálására vezethető vissza, de más megbetegedések is okozhatják.
- Polyoma-vírus: Először mint madárfióka-betegséget írták le, a vírus ugyanis a fészket elhagyó fiókákat támadja meg és okozza pusztulásukat.
- Papagájok csőr- és tollszindrómája: A szárny- és farktollak csökevényes kialakulásához vezet (gyakran polyomával társul). A betegségben szenvedő madarakat "fakúszóként" is emlegetik, mivel a megfelelő tollazat hiányában képtelenek a repülésre.
- A csőr feletti viaszhártya megnagyobbodása: Az idősebb nőstény hullámos papagájok hormonműködésének zavarára utal.
- Penészgomba: A gombás fertőzést az állatorvos gombaellenes szerekkel kezeli. A betegség krónikus súlycsökkenéshez vezet.
- Protozoa-fertőzések: A protozoa-fertőzések leggyakoribb okozója a trichomonas és a giardia, és elsősorban a költő kolóniák egyedeit sújtja.
- Traumatikus balesetek vagy véletlen mérgezések: Gyakran okozzák a madár pusztulását. Éppen ezért soha ne hagyjuk a papagájt felügyelet nélkül szabadon a lakásban, különösen akkor ne, ha más kisállatokat is tartunk, amelyek adott esetben megtámadhatják a madarat.