A szoptatás csodálatos és természetes folyamat, amely során szoros kötelék alakul ki az anya és a baba között. Azonban nem mindig zajlik zökkenőmentesen, és előfordulhatnak olyan problémák, mint a mellgyulladás, a túltelítődés vagy a tejtermelés elégtelensége. Ezek a jelenségek, bár ijesztőek lehetnek, általában kezelhetők és orvosolhatók megfelelő információval és odafigyeléssel.
A mellgyulladás, más néven masztitisz, a szoptató anyák egyik leggyakoribb problémája. Különböző tanulmányok 2-33% közé teszik az előfordulását, ami nagy eltérést mutat a definícióbeli különbségek és a követés hosszának függvényében. A statisztikák szerint a masztitiszek 74-95%-a a szülés utáni első 12 héten belül jelentkezik, leggyakrabban a 2-3. héten.
A masztitisz klinikai definíciója szerint egy fájdalmas, forró, duzzadt, ék-alakú terület az emlőben, ami 38,5°C vagy annál magasabb lázzal, hidegrázással, influenzaszerű végtagfájdalommal és általános rossz közérzettel jár. Ugyanakkor a masztitisz szó szerint az emlő gyulladását jelenti, ami nem feltétlenül jár együtt bakteriális fertőzéssel. A vörösség, a fájdalom és a forróság mind jelen lehet akkor is, amikor az emlő túltelítődött vagy egy tejcsatorna elzáródott, ezek azonban nem szükségszerűen jelentik azt, hogy fertőzés is történt.
A tejpangás és minden olyan esemény, ami tejpangáshoz vezet, határozottan fokozza a mellgyulladás kockázatát. A fertőzéses masztitiszre ezeken felül hajlamosító tényező az emlőbimbó sérülése, bár a bimbósérülés nem feltétele a fertőzésnek, és önmagában nem is elegendő hozzá. Az ekcéma emiatt fokozott kockázatot jelent, mert az ekcémás anyák bőrén gyakrabban telepedik meg a Staphylococcus aureus (S. aureus).
A mellgyulladás kezelésének legfontosabb lépése a tejpangás megszüntetése és az emlő hatékony kiürítésének folyamatos biztosítása, akár szoptatás, akár kézi fejés, akár mellszívó pumpa segítségével. Az anyát arra kell biztatni, hogy gyakrabban szoptasson - ha kizárólagosan szoptat, 24 óra alatt legalább 8-12 alkalommal - mindig az érintett mellet kezdve. Ha a fájdalom nagy, kezdheti a szoptatást a másik oldalon, majd a tejleadó reflex kiváltódásakor tegye át a csecsemőt az érintett emlőre. Érdemes a csecsemőt úgy mellre helyezni, hogy az álla az elzáródott terület felé forduljon, mert a csecsemő azt a területet üríti ki leginkább, amelyik az álla felé esik.
Ha a szoptatás nem lehetséges, a tejet fejéssel kell kiüríteni az emlőből, lehetőség szerint egy dupla-fejes gépi mellszívóval, naponta 8-12 alkalommal 15-20 percet szánva a fejésre. Ha a masztitisz során az emlőt nem ürítik ki rendszeres időközönként, fokozódik a tályog kialakulásának kockázata, és a felépülés elhúzódik.
A tej kiürítését segítheti, ha a szoptatás vagy fejés előtt, illetve alatt meleg borogatást teszünk az elzáródott területre. Ez lehet mikrohullámú sütőben megmelegített cseresznyemag párna, meleg vízzel töltött palack vagy akár egy meleg vízbe mártott textilzsebkendő is. A borogatásnak olyan melegnek kell lennie, amit a bőr még éppen elvisel. A meleg csökkenti a fájdalmat, és elősegíti a tejürülést.
A szoptatások/fejések között hideg borogatást is tehetünk az emlőre pár percre. A legegyszerűbb megoldás egy zacskó textilpelenkába csavart, fagyasztott zöldség (pl. zöldborsó vagy kukorica). A hideg csökkenti a gyulladást, az ödémát és a fájdalmat.
A tej ürülését segítheti a gyengéd masszázs is. A terápia kiegészítéseként az ágynyugalom, a megfelelő folyadékbevitel és az egészséges étrend nélkülözhetetlen. Kórházi felvétel válhat szükségessé, ha az anya nagyon beteg és otthon nincs, aki gondját viselje.
A mellgyulladástól szenvedő anyának rengeteg támogatásra és bátorításra lehet szüksége ahhoz, hogy folytassa a szoptatást mind a saját, mind gyermeke egészségének érdekében. Ebbe az anya lelki egészsége is beletartozik, ugyanis az anyát pszichésen rendkívüli módon megviseli, ha arra kényszerül, hogy elválassza gyermekét, mielőtt arra érzelmileg készen állna.
A fájdalomcsillapító gyógyszerek segítik a tejleadó reflexet, ezért hasznosak lehetnek. Egy kifejezetten gyulladásgátló hatóanyag, mint amilyen az ibuprofen, hatékonyabban enyhítheti a tüneteket, mint egy egyszerű fájdalomcsillapító, mint például a paracetamol. Az ibuprofen és a diklofenák is minimális mennyiségben választódik ki az anyatejbe, szoptatás alatt biztonságosan szedhető, de nem indokolja a szoptatás felfüggesztését a paracetamol vagy a metamizol szedése sem, különösen, ha a gyermek 3 hónaposnál idősebb.
Ha a masztitisz tünetei enyhék és 24 óránál rövidebb ideje állnak fenn, a konzervatív terápia (hatékony kiürítés, ágynyugalom stb.) elegendő lehet. Ha azonban a tünetek nem javulnak 12-24 órán belül vagy rosszabbodnak, ha az anyának nagy fájdalmai, súlyos tünetei, magas láza és/vagy általános tünetei vannak, antibiotikus kezelést kell kezdeni, függetlenül attól, hogy fertőzéses vagy nem fertőzéses eredetet tételezünk fel.
Elsőként választandó szerek a penicillináz rezisztens penicillinek, amelyek közül a szűk spektrumúak megfelelően hatékonyak a S. aureus ellen, de Magyarországon egyik hatóanyag sincs forgalomban. Így csak a széles spektrumú amoxicillin jön szóba, mivel az ampicillinre már régóta növekvő rezisztenciát észlelnek. Az első generációs cefalosporinok (cefalexin) szintén elfogadottak elsőként választott szerként masztitiszben. Penicillinérzékenység esetén erythromycin vagy clindamycin adható. Bár kontrollált vizsgálatok nem készültek, a legtöbb szakértő 10-14 napos antibiotikum kezelést tart szükségesnek.
Ha a masztitisz tünetei nem szűnnek meg napokon belül, újra át kell gondolni, hogy helyes volt-e a diagnózis. További vizsgálatok válhatnak szükségessé rezisztens baktériumok, tályog, a háttérben meghúzódó csomó, esetleg gyulladásos vagy duktális karcinóma kimutatására.
Egy másik potenciális szövődmény a tályog kialakulása, aminek akkor a legnagyobb a veszélye, ha a kezelés későn kezdődik vagy nem elég hatékony. A masztitiszes esetek nagyjából 3%-ában alakul ki tályog. Ha a szokásos kezelés ellenére az emlő egy körülírt területe kemény, vörös és érzékeny marad, akkor gondolnunk kell a tályogra. Lehetséges, hogy addigra az általános tünetek és a láz megszűnik. A diagnózist ultrahang vizsgálattal lehet megerősíteni. Az összegyűlt gennyet sebészi úton el kell távolítani: ez lehet megnyitás, kiöblítés és drenázs vagy vékonytűs aspiráció.
A vékonytűs aspirációt esetenként meg kell ismételni (akár többször is), mégis előnyben részesítendő, mert helyi érzéstelenítésben, akár járóbeteg szakrendelésen elvégezhető, jóval kisebb megterhelést jelent a beteg számára, és hamarabb gyógyul. A leszívott váladékot tenyésztésre és antibiotikum érzékenység meghatározásra laboratóriumba kell küldeni.
A szoptatás folytatható, kivéve akkor, ha a bemetszés helyét nem lehet úgy fedni, hogy szopás közben a csecsemő szája ne érjen hozzá.
A későn kezdett vagy elégtelen (pl. túl rövid ideig tartó) kezelés visszatérő mellgyulladáshoz vezethet. Ettől függetlenül, ha a mellgyulladás visszatér, a további epizódok megelőzése céljából meg kell próbálni kideríteni, milyen okok húzódnak meg a háttérben. Leggyakrabban tejpangás, fertőzéses folyamatok és/vagy anyai kórállapotok állnak a visszatérő masztitisz hátterében, amelyek kölcsönösen összefügghetnek egymással.
Legelőször mindig a tejpangás okait kell kizárni, mint például a nem megfelelő szoptatási gyakorlat, külső nyomás a mellen vagy a tejtúltermelés. Ezután vegyük sorra a következő fertőzéses kórokokat: 1) másodlagos gombás fertőzés; 2) későn kezdett vagy nem hatékony antibiotikus terápia; 3) krónikus bakteriális fertőzés; 4) fertőzött mellbimbó krémek használata. Végül gondoljunk a háttérben meghúzódó anyai tényezőkre, mint például a kimerültség, anémia, stressz.
A masztitisz megelőzésében döntő jelentősége van a helyes szoptatási gyakorlatnak, az emlő hatékony kiürítésének, valamint a túltelítődés és tejcsatorna elzáródás azonnali hatékony kezelésének. Az anyákat meg kell tanítani, hogyan vehetik észre a tejpangás első jeleit, és hogyan szüntethetik meg azt. Nagyon fontos, hogy az anyák szoptatásban jártas szakembertől azonnali segítséget kapjanak szoptatási nehézségek - mint például fájdalmas, sebes emlőbimbó, túltelítődés vagy elégtelen tejtermelés - esetén.
A tejtermelés és a szoptatás
A tejtermelés egy összetett biológiai folyamat, amelyet szigorú törvényszerűségek szabályoznak. Az anyai szervezet a baba tejellátását részesíti előnyben saját tápanyagellátásával szemben. A tejtermelés feladata életben tartani a kisbabát bármilyen körülmények között.
A testednek jelzésre van szüksége ahhoz, hogy tudja, mennyi tejet kell termelnie. A kisbabád szopása által a melledet érő inger mennyisége irányítja a tejtermelésedet! Ha ritkábban és kevesebbet szopik a kisbabád, akkor egy idő után kevesebb tej fog termelődni.
A tejmennyiség növekedése és csökkenése is visszafordítható folyamat. Az első félévben az átlagos csecsemőnek minimum napi 8 alkalommal kell szopnia (alkalmanként két mellből) ahhoz, hogy elegendő tejhez jusson. Ez a minimum, de vannak kivételek.
Senkinek sem termel egyformán a két melle. Ahogyan a két melled mérete és alakja sem tökéletesen azonos, ugyanúgy nagy eséllyel van különbség a két melled tejtermelése között. Ez normális.
Mik NEM a tej elapadásának jelei?
Sokan tévesen a sírás mennyiségéből, az alvás és elalvás nehézségeiből, a gyakori szopási vágyból arra következtetnek, hogy a babájuk nem jut elegendő tejhez. Azt, hogy a kisbabád elegendő tejhez jut-e, a kimenet, azaz a széklet és a vizelet mennyisége, plusz a gyarapodás mértéke árulja el számodra.
A gyarapodás az életkorának megfelelő (az első 3 hónapban min. 150-250 g/hét), a napi vizelet mennyisége 6-8 vizelet/nap, a széklet mennyisége pedig 3-5 széklet/nap (később ritkulhat). Ha ezek a mutatók rendben vannak, akkor valószínűleg elegendő tejet kap a baba.
A szoptatás korai abbahagyásának és az indokolatlan pótlás adásának a leggyakoribb oka a "kevésnek hitt tej". Ez oda vezethet, hogy indokolatlanul pótlást kap a baba, ami cumizavart, ritkább mellretételt és/vagy szopási sztrájkot okozhat. Ezek mindegyike valóban oda vezet, hogy aztán kevesebb lesz a tej.
Mi a kevés tej leggyakoribb oka?
Ha arra gondolsz, hogy nem elegendő számára a tej, akkor ez az esetek nagy részében azt jelenti, hogy kevésszer vagy rövid ideig kerül mellre, esetleg csak alkalmanként szoptatod egy mellből. Az apadás és mennyiségnövekedés visszafordítható folyamatok. Ha ezen okokból ritkábban éri inger a melledet, akkor a tej mennyisége természetesen csökken. De ez nem baj! A nem megfelelő mennyiség másik oka a nem hatékony szopási technika lehet, amit az aluszékonyság, a rossz mellrehelyezés vagy anatómiai okok (lenőtt nyelv, hipotónia, hátraeső alsó állkapocs) okozhatnak.
A túltelítődés és a tejcsatorna elzáródás
A túltelítődött mell okozta probléma szerencsére általában megoldódik egy szoptatás alatt. A mell duzzadt, kemény tapintású és fájdalmas. Ilyenkor a mellbimbó ödémás lesz (átmérője is növekszik), emiatt a babának nehézséget jelent a mellre tapadás; illetve az is előfordulhat, hogy a mellből az ödéma miatt nehezen vagy nem ürül a tej.
A túltelítődött mell tejleadása fájdalommal kísért, az anyának hőemelkedése, láza is lehet. A tejbelövellés, amely mögött a placenta kiürülése által okozott hormonális változás áll, mindenképpen bekövetkezik a szülést követő 2-4. napon.
A későbbiek során jelentkező túltelítődés egyik oka az, hogy a mell nem ürül kellő rendszerességgel. Ez lehet amiatt, hogy a baba éjszaka hosszabbat alszik, vagy nem ébred fel szopni. A másik ok, ha az anya nagyon bőséges mennyiségű tejet termel. Szintén túltelítődéshez vezethet, ám csak rövid távon, ha valamilyen eszközből történik egy-egy etetés (vagy cumit kap a baba), és emiatt kimarad a szoptatás.
A túltelítődés megelőzésének kulcsa a gyakori szoptatás. Ez 24 óra alatt 8, de újszülötteknél, pici csecsemőknél a 12-15 szoptatást jelent. A szoptatást mindig a teltebb mellből kezdd, majd ezt követően kínáld meg a babát a másik mellel is.
A mell telítődése esetén tehát a szoptatás a legfontosabb teendő, ám ha a baba nem tudja hatékonyan üríteni a túltelítődött mellet, akkor fejéssel enyhítheted a telítődést. Fontos, hogy ilyenkor is legyen a baba a közeledben. Ha tudsz, pihenjetek együtt, legyél vele minél többször testi kontaktusban, hordozd, ha tudod! Ez elősegíti a tejleadó reflexhez nélkülözhetetlen oxitocin termelődését.
Ha a mell telítődése fájdalommal jár, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő gyógyszer is szükségessé válhat. A szoptatások közötti (max. 2-3 óra) hideg borogatás is segíthet a gyulladás csökkentésében.
A mellbimbó problémái
A szülés utáni első pár napban alapvetően normálisnak számít a mellbimbók fájdalmassá válása, mivel a bőrnek alkalmazkodnia kell az új igénybevételhez. Az első pár nap elmúltával ez az érzékenység megszűnik, és a szoptatás fájdalommentessé válik.
Amennyiben ez nem így történik, kérjük szakember segítségét annak kiderítésére, hogy mi lehet a fájdalom vagy a sebesedés oka. A legtöbb esetben a szoptatási helyzet javítása, a mellrehelyezés korrigálása megoldja a problémát. Néhány esetben a csecsemő vagy az anya anatómiai eltérései állnak a háttérben (pl. lenőtt vagy rövid nyelv, lapos vagy befelé forduló bimbó stb.).
Sokszor fordul elő, hogy cumi, cumisüveg vagy bimbóvédő használata zavarja meg a baba szopási technikáját, és ez vezet a bimbó sebesedéséhez. Akármi áll is a fájdalmak hátterében, mindig lehet javítani a helyzeten, ezért nem szabad belenyugodni a fájdalmas szoptatásba, érdemes szakemberhez fordulni.
A mellbimbón megjelenő apró fehér vagy sárga pattanásszerű tejhólyag (bleb) gyakran tejcsatorna elzáródással együtt jelentkezik, de néha nagy fájdalmat is okozhat. A bleb megszüntetéséhez a mell folyamatos fejése szükséges a tejcsatornák átjárhatóságának biztosítása érdekében. Az orvosi beavatkozást igénylő esetekben nem szabad megpróbálni kiszúrni, mert az fertőzést okozhat.
Mit tehetsz ilyenkor?
A mellgyulladás lezajlása után fokozatosan térj vissza az eredeti, váltott melles szoptatási technikára. Ha a beteg mellben sokkal több tej termelődik, mert mindig ebből kezdted a szoptatást, a gyulladás hatására azonban jelentősen csökkenhet is a termelődés az érintett oldalon. Lehet, hogy a baba is kevésbé szívesen fogadja a tej ízváltozása miatt.
Semmelweis oktatóvideók: Szoptatási tanácsok – A helyes mellre helyezés
A gyógyszerszedés ideje alatt nem kell abbahagyni a szoptatást, sőt, még fontosabb, hogy a beteg mellből ürüljön a tej. Ritkán, de előfordul, hogy a csecsemő visszautasítja a beteg mellet. Ilyenkor a gyógyulásig szükséges lehet a kíméletes fejés. Ez azonban nem olyan hatékony, mint a szopás, ezért újra és újra kísérletezz a szoptatással, éppen a gyorsabb gyógyulás érdekében. A gyógyszerszedés önmagában nem oldja meg a problémát, csak a rendszeres tejürítéssel együtt!
A mellgyulladás esetén fontos az ágynyugalom és a szoptatás zavartalansága. A gyulladás, túltelítődés hatására csökkenhet a tejtermelődés, átmenetileg kevés lehet a babának.