A csecsemők és kisgyermekek normál testhőmérséklete és pulzusszáma

A csecsemők és kisgyermekek normál testhőmérséklete és pulzusszáma eltér a felnőttekétől, ami természetes velejárója a szervezetük fejlődésének és gyors anyagcseréjének. A "kisember" növekedésével anyagcseréje hétről hétre, hónapról hónapra lassul, ami a légzési és szívverési értékek csökkenésével jár együtt. Minden életfunkció, beleértve a testhőmérsékletet és a pulzust, a felnőttekétől eltérő értékeket mutat. Ebben az életkorban a testhőmérséklet normál felső határa akár elérheti a 37,5°C-ot is, ami felnőtteknél már hőemelkedésnek számítana, de csecsemőknél teljesen fiziológiás lehet.

A testhőmérsékletre hatással lehet többek között a vizsgált személy kora, neme, a mérés időpontja, befolyásolhatják bizonyos egészségügyi állapotok, valamint az is fontos szempont, hogy mely testrészhez helyezik a lázmérőt. A csecsemők és a kisgyermekek testhőmérséklete eltér a felnőttek esetében ideálisnak tekinthető értékektől. Az újszülöttek átlagos testhőmérséklete végbélben mérve 37,5 °C. Felnőtteknél hónaljban mérve 35,2 °C és 36,9 °C között alakul a normál testhőmérséklet.

A pulzus, vagyis a percenkénti szívverés mennyiségének meghatározása olcsó, viszonylag egyszerű diagnosztikai eszköz, mely ráadásul átfogó képet adhat az egyén általános egészségi állapotáról. Évszázadok óta alkalmazzák a pulzus vizsgálatát, és a mai napig a leggyakoribb vizsgálatok között van. Azonban az igazán hozzáértők nemcsak a percenkénti pulzusszámot ellenőrzik, hanem egyéb jellegzetességeit is, melyek további adatokkal szolgálhatnak a beteg egészségi állapotáról.

A csecsemők hőháztartása

Az újszülöttek hőháztartásának szabályozása kevésbé hatékony, mint a felnőtteké, ezért hajlamosak a kihűlésre. A kihűlés (hypothermia) veszélye annál nagyobb, minél kisebb és éretlenebb a szervezet. Általánosságban elmondható, hogy az újszülöttnek sokkal melegebb külső hőmérsékletre van szüksége, mint a felnőttnek. A hyperthermia (túlmelegedés) a hypothermiához hasonlóan életveszélyes állapothoz vezethet az újszülöttnél, ezért fontos a megelőzése; kialakulása esetén pedig mielőbbi kezelése szükséges.

A koraszülött csecsemők még érzékenyebbek a hőháztartási problémákra, mivel kevesebb zsírrétegük van, és éretlen a hőszabályozásuk.

Hypothermia újszülötteknél

Hypothermiáról beszélünk, ha az újszülött testhőmérséklete 36,5 °C alá csökken. Enyhe hypothermia a 36,0-36,5 °C közötti, közepes hypothermia a 32-36 °C közötti, és súlyos hypothermia a 32 °C alatti testhőmérséklet. Az újszülöttek különösen érzékenyek a hypothermiára, mivel bőrük vékony, testsúlyukhoz képest nagy a testfelületük, és remegéssel még nem tudnak elég hőt fejleszteni. Kihűléshez vezethet a hideg környezeti hőmérséklet, a nedves bőr a születés után, az elégtelen ruházat vagy takaró, illetve a koraszülöttség vagy az alacsony születési súly. Az újszülött hővesztése rögtön megindul a megszületését követően. Melegítés nélkül hypothermia alakul ki, ami növeli a betegségek kialakulásának kockázatát és halálhoz vezethet. A környezet hőmérséklete ezért kifejezetten fontos a hypothermia megelőzése érdekében. A kihűlés tünete lehet: a bőrszín elváltozása (sápadtság, kékes árnyalat); letargia, gyenge szopóreflex; lelassult légzés és pulzus. A hypothermiás újszülöttet minél előbb fel kell melegíteni, lehetőség szerint bőrkontaktus útján, megfelelő öltöztetéssel (sapka, takaró) és meleg környezetbe helyezéssel.

Túlmelegedés újszülött korban

A hyperthermia (túlmelegedés) ugyanolyan súlyos az újszülött szervezete számára, mint a hypothermia. Az újszülöttek hőleadása korlátozott, gyorsan kiszáradhatnak. A túlmelegedés a környezeti hőmérsékletnek megfelelő öltöztetéssel, a hőforrásoktól való megfelelő távolságra helyezéssel megelőzhető. Ugyancsak figyelni kell arra, hogy ne érje az újszülöttet direkt, tűző nap. Az inkubátorokat is óvni kell a közvetlen napfénytől, és az inkubátorban lévő hőmérsékletet, valamint az újszülött hőmérsékletét rendszeresen monitorozni szükséges. Az újszülöttet gyakran kell szoptatni a folyadékpótlás érdekében. A túlmelegedés tünetei a következők lehetnek: bőrpír, meleg tapintású bőr; nyugtalanság, sírás; gyors légzés és szívverés.

A láz csecsemőknél és kisgyermekeknél

A láz a szervezetet érő külső és belső hatásokra adott természetes válaszreakció. Nem betegség, hanem tünet. A láz a betegséggel szembeni védekezés jele lehet. A 38 °C-ot meghaladó testhőmérsékletet hívjuk láznak, 37-37,9 °C között pedig hőemelkedésről beszélünk. Gyermekkorban a láz leggyakoribb oka vírus- vagy bakteriális fertőzés. A kórokozók többek között torokgyulladást, fülgyulladást, húgyúti fertőzést válthatnak ki. Ritkán felléphet láz a védőoltást követően is.

Az első három hónapban ritkább a lázas megbetegedés, mint azt követően. Az újszülötteknél, 1 hónap alatti csecsemők esetében a lázat - de már a hőemelkedést is! - megkülönböztetett figyelemmel kell értékelnünk. Ebben az életkorban részben az immunrendszer éretlensége, részben a szülés során elszenvedett lehetséges bakteriális infekciók miatt a láz hátterében sokszor komoly, az egész szervezetet érintő fertőzés is állhat. Krónikus alapbetegségben, fokozott kockázatú betegségben szenvedőknél a lázas megbetegedés nagy körültekintést igényel.

Az egy hónapnál fiatalabb csecsemő lázas állapota esetén azonnal jelentkezni kell a sürgősségi osztályon! Azonnali ellátás javasolt továbbá, ha gyermeke: bágyadt, aluszékony; görcsrohamai vannak; a kiszáradás jeleit mutatja; pontszerű bevéréseket észlel a testén.

A láz megítélése és csillapítása

A láz önmagában egy tünet, nem önálló betegség. Leggyakrabban a szervezet természetes reakciója a kórokozókkal szemben. Szakmai ajánlások szerint nincs szükség rutinszerű csillapítására, vannak azonban esetek, amikor indokolttá válhat a lázcsillapítás, valamint súlyosabb esetben szakmai segítség igénybevétele is szükséges lehet. A lázcsillapítás vonatkozásában szemléletváltás szükséges: akkor adjunk lázcsillapítót, ha a gyermek bágyadt, közérzete rossz, elfekszik.

A láz mértéke, tartóssága önmagában, egyéb tünetek megjelenéséig nem alkalmas a betegség súlyosságának megítéléséhez. Riadóztató (ún. alarmírozó) tünetek lehetnek a gyermek általános állapotában, viselkedésében észrevehető változások.

A fizikális lázcsillapítás a hőelvonás fizikai jelenségén alapszik. A hőelvonásra épülő módszereknek két válfaja ismert. Hűtőborogatás (priznic): egy lepedőt, vagy textilpelenkát langyos, állott vízzel átnedvesítünk, s azzal a beteg egész testét (nyaktól lefelé) becsavarjuk. Amint a borogatás átmelegszik, cseréljük le! (Ezt a műveletet 2-3 alkalommal érdemes elvégezni). Hűtőfürdő: Engedjünk a kádba fürdővizet, amelynek hőmérséklete megegyezik a lázas beteg testhőmérsékletével. Ültessük bele a gyermeket, a víz a mellkasáig érjen! Hideg víz hozzáadásával fokozatosan hűtsük le a fürdővizet 28-31°C-ra. A gyermek kb. 10-15 percig tartózkodjon a vízben. Lassan, óvatosan hűtsük a vizet (31-32 °C-nál ne legyen hidegebb)! A hűtőfürdő 10-15 percnél ne tartson tovább! A testborogatást (priznicet) ma már nem alkalmazzuk.

Fontos tudnunk, hogy a különböző fantázianevű készítmények ugyanazt a hatóanyagot tartalmazhatják. A gyermeknek lázcsillapítót csak akkor adjunk, ha rossz a közérzete! Egyszerre csak egyféle hatóanyag-tartalmú lázcsillapító gyógyszert adjunk a gyermeknek! Ha ez nem hat, akkor később kaphat másik fajtát. Ugyanaz a hatóanyag-tartalmú gyógyszer sokféle fantázianéven kapható. Magas láz esetén lázcsillapító adásától a láz 1-2 °C-os csökkenése várható, tehát 39-40 °C-os láz lázcsillapító hatására 1-2 óra múlva kb. 38-38,5 °C-ra csökken. A lázcsillapítóknak többféle formája létezik: csepp, kúp, szirup, tabletta. Néhány kedvelt készítménynek mindegyik formátumból különböző hatáserősségű verziója is rendelkezésre áll. Ezt sokszor csak a doboz színe jelzi, más esetben a baby, junior elnevezés utal rá. Figyeljünk az adagolási előírás megválasztására: csak a megfelelő dózis alkalmazása biztosítja a kívánt kedvező hatást.

A gyermekek lázcsillapítására ötféle hatóanyag-tartalmú gyógyszert alkalmazhatunk. Ide tartoznak a klasszikus, régóta ismert lázcsillapítók. A paracetamoltartalmú gyógyszerek nagyon felkapott készítmények. Vény nélkül kaphatóak, különböző gyógyszerformájú (szirup, tabletta), eltérő hatáserősségben és kiszerelésben. Fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek. Két hónapos kor alatt nem adhatóak. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) láz- és fájdalomcsillapító hatása a paracetamolénál erőteljesebb, gyorsabban beáll és tovább tart. Emellett gyulladáscsökkentő hatással is rendelkeznek. Kizárólag lázcsillapításra nem alkalmazzuk ezeket a gyógyszereket, kifejezett fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatásuk viszont kihasználható.

A normál pulzusszám csecsemőknél és gyermekeknél

A pulzus az egyik legfontosabb és könnyen vizsgálható életjelünk, mely tájékoztat szívünk megfelelő működéséről. A pulzus megmutatja, hogy a szív 1 perc alatt mennyiszer pumpálja ki a vért a testünkbe. Normál pulzus esetén az artériák a szívveréssel megegyező ritmusban, periodikus lüktetéssel továbbítják a vért.

Az újszülötteknél a percenkénti szívverések száma akár 150 is lehet, az egy éven aluli kisbabáknál általában 80 és 120 közötti, a tíz éven aluli gyermekeknél 70 és 130 közötti pulzus számít megfelelőnek, míg a tíz éven felüli gyerekeknél és a felnőtteknél a 60 és 100 közötti az egészségesnek tartott pulzus. Az alacsonyabb pulzus a szakemberek szerint mindig "jobb", mint a magas (ez utóbbi több veszélyt hordozhat magában), de a túl alacsony percenkénti szívverések is veszélyeztethetik az egészséget, például gyengeséget, ájulást okozhatnak.

A pulzus szaporaságát befolyásolhatja továbbá a kor, nem és az edzettség is. Csecsemőknél, gyermekeknél például a normál pulzus értéke ettől sokkal magasabb, valamint a nők a férfiaknál általában magasabb pulzusszámmal rendelkeznek. Sportolók, aktív fizikai munkát végző embereknél a nyugalmi normál pulzus alacsonyabb lehet, mivel az edzett, erős szív egy ütés alatt több vért tud az artériákba pumpálni.

A pulzus jellemzői és befolyásoló tényezői

A pulzus az artériákban áramló vérnyomás hullámzásaként is felfogható, amely a szív összehúzódásának (szisztolé) és elernyedésének (diastolé) következménye. A normál pulzus tapintható és mérhető jelenség, és az alábbi jellemzőkkel lehet értékelni: Frekvencia (szám/perc), Ritmusosság és teltség, Tapinthatóság, Erősség, Elnyomhatóság.

Számos olyan tényező van a mindennapokban, ami miatt megváltozhat ideiglenesen a normál pulzus. Ezek a következők lehetnek: hőmérséklet (pl. láz), lelki állapot, stressz, fizikai aktivitás, testhelyzet változása, vérzés/folyadékvesztés, hormonális betegségek (pajzsmirigybetegség, cukorbetegség), vérszegénység, különböző gyógyszerek hatása, stimuláló szerek fogyasztása (koffein, dohányzás).

A normál pulzus értékei életkoronként változnak. Az alábbiakban összegyűjtöttük az életkor szerinti normál pulzus értékeket:

A normál pulzus számos tényezőtől függ, például a fizikai aktivitás, a stressz, a testtömeg, az egészségi állapot és az egyéni genetikai tényezők is befolyásolják. Az egyén normál pulzusszámának meghatározásához és az esetleges változások figyelemmel kíséréséhez mindig érdemes konzultálni egy egészségügyi szakemberrel.

tags: #mennyi #a #normalis #homerseklet #es #pulzusszam