Ez a cikk a szülés alatti folyamatokat ismerteti, különös tekintettel a méhszáj szerepére. A szülés előtt elolvasva könnyebbé teszi megérteni a lezajló eseményeket és hasznos tanácsokkal szolgál. A várandósság és a szülés a legtöbb nőnél természetes, egészséges folyamatok, de a várandósság követésének és a terhesgondozásnak nagyon is fontos szerepe van.
A szülés megindulása és szakaszai
A szülés és az azt megelőző vajúdás természetes folyamat, amely általános élettani törvényszerűségek szerint zajlik a terhesség 37-40. hete között. A szülés folyamán a magzat - a méhlepénnyel, a köldökzsinórral és a magzatvízzel együtt - a méhből a külvilágba jut.
A szülés folyamata négy szakaszból áll:
- Tágulási szakasz
- Kitolási szakasz
- Méhlepényi szakasz
- Negyedik, ún. posztplacentáris szakasz
Az első, tágulási szakasz a vajúdás kezdetétől a méhszáj teljes megnyílásáig tart.
A szülés megindulásának okai
A szülés megindulása ma sem pontosan ismert folyamat. Több tényező befolyásolja, nem lehet egyetlen egy okra visszavezetni. A méh izomzatának működését hormonok és az idegrendszer szabályozza. A magzat mellékveséje által termelt hormon (kortizol) hatására megváltozik az anya hormonjainak (ösztrogén és progeszteron) szintje, ami a méhnyak felpuhulását eredményezi.
A méh izomzata simaizom, mely működését akaratlagosan nem tudjuk szabályozni. A vegetatív idegrendszerünk szabályozza az alvás, bélműködés, emésztés, vérkeringés, stb. mellett. A vegetatív idegrendszert a külső, környezeti tényezők nagy mértékben befolyásolják.
A terhességi kor előrehaladtával egyre több Oxytocinra érzékeny receptor keletkezik a méh izmos falában, és csökken az Oxytocint bontó enzim mennyisége. Növekszik az agyalapi mirigy Oxytocin termelése is, melyet a vegetatív idegrendszer szabályoz. A vegetatív idegrendszerre pedig a környezeti tényezők (időjárás, évszakok, nappal, éjszaka, hőmérséklet, stb.) hatnak. Közismert tény, hogy frontos időben rosszabbul alszunk, felmegy a vérnyomásunk, idegesebbek, fejfájósabbak leszünk. A szülészetben is megpróbálták a meteorológiai változások hatását igazolni, de máig sem sikerült tudományosan bizonyítani. Saját megfigyelések szerint, ha melegfront érkezik, akkor fájástevékenység indul a szülőnőknél, míg hidegfront érkezésénél gyakori az idő előtti, ill. korai burokrepedés, utóbbi esetén a fájástevékenység csak később indul be. Koraszüléseknél egyéb okok is közrejátszanak.
A tágulási szakasz jellemzői
A szülés kezdetének első jele a méhnyakon át távozó kis mennyiségű, sűrű (viszkózus), véres nyákdugó. A nyákdugó távozása után megrepedhet a magzatburok, és a magzatvíz távozik a méhnyakon és a hüvelyen át. A magzatburok megrepedését követően általában 24 órán belül megtörténik a szülés.
A kontrakciók először rendszertelenül indulnak, a menstruációs görcsökhöz hasonlók. Általában a tubasarkokból indulnak, derék felől és lefelé haladnak a méhszáj, a szeméremcsont felé. A kemény focilabdához hasonlóan bekeményedik a has. Ezek az összehúzódások a 36. hét előtt is előfordulnak, úgy nevezzük őket: „jósló” fájások.
Ebben a bevezető, ún. látens fázisban megindul a rendszeres fájástevékenység: a méhösszehúzódások fokozatosan erősödnek és ritmusossá válnak. Mindeközben a méhnyak elvékonyodik, és körülbelül 3-4 centiméterig megnyílik. Az első szakasz aktív fázisában a méhszáj 4 centiméterről kb. 10 centiméterre nyílik, majd elsimulás után eltűnik. A szülőfájások megindulásától a méhszáj eltűnéséig első szülésnél átlagosan 9-11 óra, a másodszor vagy többször szült nők esetében átlagosan 4,5-5,5 óra telik el.
Szülés 4. fejezet: A szülés sematikus magyarázata
Mikor forduljon orvoshoz?
A szülés előtti két hétben előfordulhatnak ún. jósló fájások, amelyek néhány naponta egyszer-egyszer, de még nem rendszeresen jelentkeznek. Ha a méhösszehúzódások rendszeressé válnak, vagyis körülbelül 5-10 percenként érkeznek, és 30-60 másodpercig tartanak, javasolt értesíteni a szülész-nőgyógyász szakorvost, illetve jelentkezni a kórházi szülészeti osztályon.
Amennyiben a nyákdugó távozását és a magzatvíz elfolyását észleli, vagy ha nagyobb mennyiségű vért veszít, azonnal induljon a kórházba, vagy hívja a 112-t, és kérjen mentőt!
A terhesgondozás és a hüvelyi vizsgálat
A várandósság követésének és a terhesgondozásnak nagyon is fontos szerepe van. A pozitív terhességi teszt után a legelső vizsgálatra a várandósság megállapítása céljából van szükség. Az orvos (vagy szülésznő) megállapítja a várandósság tényét, hogy hány baba van és hogy jó helyen ágyazódott-e vagy ágyazódtak-e be a babák. A későbbi vizsgálatok során pedig követik az édesanya és a kisbaba egészségügyi állapotát, a baba növekedést.
A terhesgondozás során megmérik a vérnyomást, a testsúlyt, meghallgatják a baba szívhangját, megmérik a méh növekedését, időnként bizonyos laborvizsgálatokat is végeztetnek és jó esetben kifaggatják a leendő édesanyát a hogylétéről is. Mindezekből olyan esetleges problémákra következtetnek, amiket vagy lehet orvosolni (pl. életmódváltással vagy gyógyszeres kezeléssel), vagy pedig lehet ellensúlyozni és a nemkívánatos következményeket enyhíteni kezeléssel vagy beavatkozásokkal.
A hüvelyi vizsgálat szükségessége
Az első találkozás alkalmával elég valószínű, hogy végeznek hüvelyi vizsgálatot, főleg akkor, ha nem áll rendelkezésre hüvelyi ultrahang készülék a terhesség megállapítására, vagy ha már amúgy is esedékes lett volna az éves nőgyógyászati vizsgálat és a rákszűrés. A modern álláspont szerint a hüvelyi vizsgálatnak a terminus közeledtével sincs sok hozzáadott értéke.
Egy normál várandósságnál az ilyen rendszeres, minden alkalommal, szinte havonta végzett hüvelyi vizsgálatnak az égvilágon semmi hozzáadott értéke nincs és nem szolgál semmiféle információval sem az anya, sem a kisbaba egészségi állapotáról. Éppen ezért lehetséges Nyugat-Európában eljutni a szülésig anélkül, hogy valaki akárcsak egyszer is kézi hüvelyi vizsgálatot végzett volna. Az alap ugyanis az, hogy nincs hüvelyi vizsgálat a terhesgondozás során, pontosan azért, mert ezáltal nem tudnak meg semmiféle érdemleges információt.
Természetesen más a helyzet, ha valamilyen problémája van az anyának: vérzés, abnormális hüvelyi folyás, viszketés, hüvelyi kellemetlenség, amit ki kell vizsgálni. A hüvelyi vizsgálat akkor is indokolt, ha valamilyen kockázati tényező merül fel a méhnyak működésével kapcsolatban: például többszöri abortusz, korábbi méhnyak probléma, legalább öt korábbi szülés vagy ikres várandósság.
A méhszáj legegyszerűbb ellenőrzése a szülész orvos vagy a bába kézzel történő hüvelyi vizsgálatával történik. Ez pontatlanabb és szubjektívebb a hüvelyi ultrahang vizsgálatnál. Mégis a legtöbb terhesgondozási találkozáskor, valamint a kórházi vizsgálatnál kézzel vizsgálnak. A kézi ellenőrzés fenyegető koraszülés esetén még káros is lehet, ha a vizsgáló az ujjával a nyakcsatornába hatol. Ezzel tágíthat a nyakcsatornán, vérzést okozhat, és a vizsgálat következtében beinduló folyamatok ronthatják a méhszáj helyzetét.
A méhszáj állapotának jelölése a leleteken
A méhnyak, vagy méhszájrepedés általában szülések kapcsán, esetleg terhesség megszakítás során alakulhat ki. A leleteken a méhszáj állapotát számok jelzik, az első szám a méhnyak hossza, a többi pedig az érzékelt tágulás mértéke. (A számok előtt a C betű jelentése cervix, vagyis méhszáj; a CG rövidítés az cervicogram, a CX az cervical index, a CS az cervical score: mindegyik ugyanarra vonatkozik.)
A méhnyak állapotának leírására szolgáló értékek:
- 3000: a méhnyak 3 cm hosszú és zárva van.
- 2100: megrövidült méhnyak, nyitott külső, de zárt középső és belső méhszájjal.
- 1111: teljesen megrövidült nyakcsatorna és mindenhol nyitott, tágulni kezdő méhszáj.
A leleteken ezek a számok információk, nem jóslatok. Vagyis, a nyílni kezdő méhszáj nem feltétlenül jelent hamarosan bekövetkező szülést. Fontos, hogy a Bishop- és Martius-score pontrendszerek segítségével értékelik a méhnyak érettségét, ami például a szülésmegindítás szükségessége esetén, burokrepesztést csak Bishop-score 9, Martius-score 10 pont felett végeznek.
| Ujjnyi tágasság | Becsült centiméter (cm) |
|---|---|
| 1 ujjnyi | 2 cm |
| 2 ujjnyi | 4 cm |
| 3 ujjnyi | 6 cm |
| 4 ujjnyi | 8 cm |
| Tűnőfél | kb. 10 cm (teljesen tág) |
A méhszáj manuális tágítása
A kézzel tágítás ismert szülésindító, illetve szülésgyorsító módszer: a méhszáj tágulására lehet vele rásegíteni. Van, amikor kifejezetten használ, máskor teljesen fölösleges. Van olyan kismama, aki nem érzi a műveletet; van olyan, akinek kellemetlen, és van olyan, akinek kifejezetten fájdalmas.
A terhesség alatt és végén a magzatburok széle rá van tapadva a méhszájra, bele van simulva a méhszájba. A kézzel tágítás első lépése tulajdonképpen egy óvatos masszírozás, az angol szakterminus "stretch and sweep", vagy "membrane sweep". A művelet abból áll, hogy valaki felnyúl, egy vagy legfeljebb két ujjal, az ujjával kitapintja a méhszájat és óvatosan mögényúl egy picit, annyira, hogy a méhszájra rátapadt-rásimult burkot az ujjával épp megemelje. A méhszáj ettől egy kicsit megnyúlik abba az irányba ("stretch").
Ha a magzatburok annyira felemelhető, hogy egy ujjbegynek a fele, vagy akár az egész ujjbegy aláfér, akkor meg lehet próbálni a méhszáj széle mentén az egész burkot leválasztani a méhszájról. Ez egy körkörös ujjmozdulat ("sweep"), amit meg lehet csinálni brutálisan is, egy pillanat alatt, meg lassan is, óvatosan.
A burok ilyen manuális leválasztásának célja az, hogy a piszkálás nyomán a méhszáj környékén prosztaglandin szabaduljon fel; ez egy hormon, amely méhösszehúzódásokat indukálhat és emiatt a művelet alkalmas lehet arra, hogy beindítson egy amúgyis küszöbön álló szülést, vagy rendszerezze és produktív vajúdássá változtassa az addigra már napok óta csak "szórakozó" jóslófájásokat.
A kézzel tágítás második fázisa az, amikor megrövidült nyakcsatornánál valaki a már kinyílt méhszájat próbálja meg vajúdás előtt vagy alatt ujjal tovább tágítani. A vajúdás során a kézzel tágítást fájással (összehúzódással) egyszerre csinálják, mégpedig azért, mert a méhszáj az összehúzódás alatt tágul az éppen akkor aktuális maximumra, és ha tovább akarjuk tágítani, akkor attól tovább kell, nem a nyugalmi (fájásszüneti) állapottól.
A méhszáj manuális tágításának harmadik fázisára a kitolási szak előtt kerülhet sor, és ilyenkor általában azért, mert kifejezetten szükség van rá. Ha a méhszáj felső, első része egy kicsit még "belóg" a baba feje elé ("anterior lip"), akkor a baba meginduló feje a méhszájat berepesztheti, és ennek megelőzésére történik ilyenkor a beavatkozás: a belógó méhszájrészt kézzel elsimítják, elnyomják a baba feje elől.
A méhszáj egyéb elváltozásai
A méhszájseb kifejezés a köznyelvben elterjedt gyűjtőneve a méhszájon található elváltozásoknak. A méh körte alakú szerv melynek hossza kb. 7-8 cm. A méhtest a méhnyakon át csatlakozik a hüvelyhez. A méhnyak alsó 1/3-a „belóg” a hüvelybe, ezt a részt nevezzük méhszájnak, vagy portiónak.
Az elváltozás lényege, hogy a méhnyak csatornáját borító hengerhám és a laphám határa, ami általában a nyakcsatorna nyílásánál található, a felszín irányába húzódik, vagyis a hengerhám a méhszáj felszínére terjed. Tehát a méhszájat továbbra is borítja nyálkahártya, csak ebben az esetben nem laphám, hanem hengerhám. Ezért nem szerencsés az elváltozást sebnek titulálni, ami tulajdonképpen egy hámhiányt jelent.
Ha az ectropium nem okoz panaszt, nem szükséges kezelni, tulajdonképpen nem betegség, hanem állapot és még csak kórosnak sem igazán mondható, hiszen igen gyakori a fiatalok között. Legegyszerűbb a hámroncsoló ecsetelőszerek használata. Ezek hátránya, hogy általában több ecsetelés szükséges és az eredményesség igen kétséges.