A női reproduktív rendszer bonyolult és csodálatos szerkezet, amelynek megértése kulcsfontosságú az egészség megőrzéséhez. E rendszer központi elemei a méh és a hüvely, melyek közötti távolság, anatómiájuk és működésük számos élettani folyamatban játszanak szerepet, a menstruációtól a terhességen át a szülésig.
A méh anatómiája és funkciói
Az anyaméhet, vagy méhet (uterus), métrának vagy hysterának is nevezzük. A „métra” elnevezés eredete valószínűleg abban rejlik, hogy mindennek az anyja, ami belőle születik, vagy anyává teszi azokat, akiknek méhük van. Egyesek szerint azért hívják métrának, mert kiméri (metrón echei) az idejét a menstruációnak és a szülésnek. A „hystera” elnevezés pedig arra utal, hogy feladatait később (hysteron) végzi el, vagy mert a belek mögött helyezkedik el, ha nem is pontosan, de legalább nagyjából.
A méh a kismedencében elhelyezkedő, fordított körte alakú, elölről és hátulról, pontosabban kissé felülről és alulról összelapított szerv. Falát nagyrészt tömör simaizom alkotja. Hossza 7-8 cm, szélessége mintegy 5 cm, súlya pedig 30-120 gramm. A méh a csípőcsontok közt, tágas helyen fekszik (a hashártyán belül), a húgyhólyag és a végbél között, a végbél fölött és a húgyhólyag alatt.
A méh nagysága változó: a leánygyermekek méhe kisebb, mint a húgyhólyag, de serdülő korban a szüzeknek pontosan akkora, mint a húgyhólyagnak felette elhelyezkedő részei. Azoknak, akik idősebbek és már elveszítették szüzességüket, vagy már szültek, sokkal nagyobb a méhük, akár a vastagbél görbületéig nyúlhat. Terhesség alatt még ennél is jobban megduzzad, ami a magzat, a magzatburok és a magzatvíz miatt van. Szülés után az anyaméh összehúzódik, de még így is nagyobb, mint a terhesség előtt. A méh ekkor már nagyobb, mint a húgyhólyag és nem ugyanott fekszik alatta. A húgyhólyag nyaka előrébb csúszik az előtte fekvő területre, és közelebb kerül a húgycső nyílásához, elnyúlva az egész hüvely mellett, eltávolodva a méhtől. A méh fundusa a húgyhólyag fundusa mögött és fölött, a köldök alatt helyezkedik el.
A méh alakja nem csiga alakú, hanem hasonlít az orvosi köpölyhöz. Fundusa széles, gömbölyű és a száj felé fokozatosan szűkül. A méh vékony hártyája a fölötte lévő húgyhólyaggal, alulról pedig a végbéllel érintkezik, oldalról és hátulról az ülőcsontokkal és a keresztcsonttal. Ha ezek a hártyák gyulladás miatt összehúzódnak, a méh hátrafelé és oldalra mozdul el, ha azonban ellazulnak és kevésbé feszesek, előreesik. Az anyaméh túlnyomó részben izmos (inas), idegrostokból, vénákból, artériákból és izmokból áll. Az idegrostok a gerincvelőből, a vénák és artériák a vena cavából és a fő ütőérből (aorta) erednek.
Az egész anyaméh két, egymást keresztező rétegből áll. A külső réteg izmosabb, simább, fehérebb és keményebb, a belső réteg húsosabb, egyenetlenebb, lágyabb és vörösesebb színű, melyet teljesen átszövnek a véredények, különösen a fundus területén, ahol a mag tapad meg és ahonnan a menstruáció származik.
A méhnyak (cervix uteri) és a méhszáj
A méh alsó része a méhnyak (cervix uteri). A méhnyak boltozatszerűen a hüvelybe betüremkedő (portio vaginalis cervicis) és hüvely fölött elhelyezkedő (portio supravaginalis cervicis) része jól elkülöníthető. A hüvelybe érő szakaszon található a méh külső nyílása, röviden külső méhszáj (ostium anatomicum uterinum externum), a hüvely fölött közvetlenül elhelyezkedő méhnyak-rész pedig a belső méhszáj (ostium anatomicum uterinum internum).
A külső és a belső méhszáj között egy nagyjából 0,8 cm hosszú szűkület található (isthmus uteri), amit méhszorosnak is nevezhetünk. Lényegében ez a szűkület különíti el a méhnyakat (cervix) a méhtesttől (corpus). Szülés előtt a méhnyak 25 mm, a méhtest mindössze 45 mm, azaz a kettő együtt nem több 7 cm-nél.
A méhnyak a méh kapuja, ezen tódulnak be a spermiumok a méhbe, másrészt ugyanez a kapu el is tudja zárni a méhet a külvilágtól a babavárás idejére. Véd a hüvely felől támadó fertőzésektől is. A méhnyak nyálkahártyájának mirigyei nyákos váladékot termelnek. Az ebből összeálló nyákcsap kitölti és elzárja a méh nyakcsatornáját. Érdekes módon a hímivarsejtek számára tökéletesen átjárható.
A méhszáj a női nemi szervek közepén helyezkedik el, a méhnyakat a külső nemi szervek ajkai veszik körül. A méhszáj mérete és alakja az életkor, paritás és menstruációs státusz függvényében változik. Szülés előtt a külső méhszáj egy apró, körkörös nyílás a méhnyak közepén. A méhszáj bizonyos időszakokban kitágul, például közösülés, menstruáció vagy terhesség idején. Szüléskor olyan mértékben tágul, hogy még egy felnőtt ember keze is belefér.
Érintetlen lányoknál a méhszáj természetes állapotban található, lágy, húsos és a tüdő szivacsos szerkezetéhez vagy a nyelv lágyságához hasonlít. Azoknál a nőknél, akik már szültek, a méhszáj sokkal érdesebb, és Hérophilos szerint egy polip fejéhez vagy a gégéhez hasonlít.
A méh anatómiája - Részei és elhelyezkedése, Vérellátás, Idegellátás, Nyirokrendszer - 1. rész
A hüvely anatómiája és a méhszáj-hüvely távolság
A hüvely (latinul vagina) egy cső alakú járat, mely a méhből a női méhlepényeseknél és az erszényeseknél a testen kívülre, a madaraknál, a kloákásoknál és egyes hüllőknél a kloákához vezet. A hüvely bejárati része a vulva hátsó részénél, a húgycső kijárata mögött van. A hüvely felső negyedét a végbéltől a Douglas-űr választja el, fölötte van a vénuszdomb. A hüvely a vulva belsejével együtt vöröses rózsaszín, mint a legtöbb egészséges, emlősökben lévő izommembrán.
A hüvelyünk - nagyon leegyszerűsítve - egy izmos falú, nyálkahártyával bélelt üreges tömlő. Kifelé folyamatos összeköttetésben áll a külvilággal, a méh felé pedig a felülről benyúló méhnyakon, és annak közepén található méhszájon át van biztosítva az összeköttetés. A hüvely hossza mindenkinél változó, pontosan a bemenettől a méhnyakig mért távolsággal lehet megadni, ezért gyakran, mint a méhnyak magassága emlegetik. Átlagosan kb. 6-12 cm-t írnak a szakirodalmak, viszont ez nem egy kőbe vésett szám. Egyénileg szintén nagy eltéréseket mutat, hiszen a ciklus során is folyamatosan változik a méh helyzete, ezzel együtt pedig a méhnyak magassága is.
A hüvelyfal membránjai úgy termelnek nedvességet, hogy nincs bennük mirigy. A hüvelynyákot a hüvely kezdete közelében lévő Bartholin-mirigyek és a méhnyak termeli. A szűzhártya a hüvely bejáratánál elhelyezkedő membrános kötőszövet, melynek nincs biológiai funkciója.
A méhszáj és a külső nemi szervek ajkai közötti távolság az életkornak megfelelően változik, a legtöbb felnőtt nőnél ez a távolság öt- vagy hatujjnyi. Ez a távolság a szülések során megnő, amikor a méhnyak megnyúlik.
A méhszáj magasságának mérése
Az első és legfontosabb dolog, hogy ismerjük a saját testünket és tisztában legyünk annak felépítésével. Ehhez nyugodt és tiszta környezet szükséges. A hüvely fala nyálkahártyával borított, ezért tapintásra síkos és puha. Ez a fal, egyenetlenségéből adódóan redőket vet - ami teljesen normális. Mélyebben tapogatva, amint valami kevésbé puhább dolgot érintünk, meg is találtuk azt, amit kerestünk. A belógó méhnyak ugyanis sima felszínű és sokkal keményebb tapintatú - mint, mondjuk az orrunk hegye. Nagyjából egy meggymag nagyságát éri el, ami pedig körül van árkolva az úgynevezett hüvelyboltozattal.
Miután utána jártunk és már tudjuk, pontosan hogyan érhetjük el a méhnyakat, hol találjuk és alaposan megvizsgáltuk, következhet maga a mérés. Semmilyen speciális eszközre nincs szükség, csupán az ujjainkra, azok közül is főleg a mutató és középső ujj a legalkalmasabb. Számos praktika és tanács kering az interneten erre a célra, de talán az ujjpercekkel való mérés a legegyszerűbb és leggyorsabb.
- Alacsony méhnyak: Akkor beszélhetünk róla, ha a mérés során az első ujjperced tűnik csak el. Ez körül-belül 4 cm-t vagy kevesebbet jelent.
- Közepes állású méhnyak: Ha a hüvelyedbe benyúlva a második ujjperceket már nem látod.
- Magas méhnyak: Ha a teljes ujjaddal a hüvelyedben is csak nehezen vagy (ritkább esetben) egyáltalán nem éred el a méhszájadat.
Ez utóbbi két esetben, közepesen magas és magas méhnyak mellett főleg a menzesz intenzitása és a távozó menstruációs vér mennyisége befolyásolja döntően, mekkora legyen a kehely kapacitása.
A méhszáj és hüvely szerepe a terhességben és szülésben
A ciklikus hormonváltozásokat a petefészkekben termelődő ösztrogén és progeszteron határozzák meg. Az átlagosan 28 napos ciklust két nagyobb részre és összesen négy rövidebb fázisra szokás bontani.
A menstruációs ciklus és a méh működése
Az első fázis a növekedési, szakszóval proliferációs (nyálkahártya sejtjeinek nagyarányú osztódása) fázis, a vérzés harmadik-negyedik napján veszi kezdetét, és nagyjából a 14. napig tart. A petefészek ebben az időszakban buzgón termeli az ösztrogéneket. Hatására a nyálkahártya mintegy 5 mm-esre vastagszik, mirigyeinek működése is intenzív. A méhnyakban képződő nyák ebben az időszakban ösztrogénhatásra hígan folyó, hogy a spermiumok könnyen vehessék az akadályt, s eljussanak céljukig, a petevezetőn keresztül egészen a megtermékenyítendő petesejtig.
A 14. nap körül bekövetkezik az ovuláció, a tüszőrepedés. Ezzel kezdetét veszi a második, szekréciós fázis, ami azt jelenti, hogy ekkor kezdenek működésbe a nyálkatermelő mirigyek. Ez a fázis az utolsó menstruáció utáni mintegy 25. napig tart, közben a nyálkahártya 8 mm vastagra hízik. Ebben a fázisban a progeszteron mennyisége és hatása a meghatározó. A 25. nap után, ha hiába várt a méh a petesejt beágyazódására, és ezért semmilyen erre utaló jel nem érkezik a sárgatest felé, beszünteti fölöslegesnek bizonyuló hormontermelését. A hirtelen hormonhiány miatt a nyálkahártyát ellátó erek összehúzódnak, és a nyálkahártya tápanyag híján el is pusztul. A 28. napon az összehúzódott erek újra kitágulnak, és oly sok vér áramlik a nyálkahártya-erekbe, hogy azok szét is szakadnak: ez az 1-3 napig tartó deszkvamációs fázis, a menstruációs vérzés.
Terhesség és szülés
Teljesen másképp alakul a méh működése és állapota, ha az ovuláció után megtermékenyül a petesejt. Ekkor egy időre felfüggeszti ciklikus tevékenységét. Az immár zigótává vált sejt azonnal osztódni kezd, és a megtermékenyülése utáni 5.-6. napon szedercsíra állapotban befúrja magát az épp szekréciós fázisát élő, befogadására a lehető legalkalmasabb állapotban lévő nyálkahártyába. Amint kialakul a méhlepény, és nekilát HCG hormot termelni, jelt kap a sárgatest is, és ahelyett, hogy felfüggesztené hormontermelését, annál több progeszteront kezd termelni, de tovább termelődik a petefészekben az ösztrogén is. A placenta idővel átveszi a progeszteron-termelés feladatát.
A növekvő magzat megnyújtja a méh izomzatát, ami erre válaszul csak azért nem húzódik össze, mert a progeszteron magas szintje megakadályozza azt. A terhesség utolsó heteiben a progeszteron termelése csökkenni kezd, így előtérbe kerülnek az izom-összehúzódások.
A szülés a magzatvíz elfolyása után a tágulási szakasszal kezdődik, mely a méhizomzat erőteljes összehúzódásától a méhszáj eltűnéséig tart. A kitolási szakaszban a magzat feje tágítja a szülőutakat, ami az oxitocin-hormon termelődése nyomán végül a méhösszehúzódások erősödését váltja ki. A placentális szakaszban távozik a méhlepény és a magzati burok. Az utófájások a méhizomzat összehúzódását jelentik, szerepe, hogy mérsékli a vérzést. A szülés egyébként összességében csaknem fél liter vérveszteséggel jár.
A szülés után közvetlenül a méh 1 kilót nyom és 16-18 cm nagy. A gyermekágy idején eredeti nagyságára zsugorodik. A szülés után a méhnyálkahártya egy darabja a placenta helyén hiányzik. Ezt a sebet kezdetben véralvadék fedi, s alatta megkezdődik a hámosodás, regenerálódás. A szülést követő hat-nyolc hétben a méhnyálkahártya teljesen regenerálódik, a méh visszafejlődik. A gyermekágy alatt a peteérés szünetel, az első menstruáció nagyjából a szülés utáni 6-8. héten jelentkezik.
Nőgyógyászati vizsgálatok és betegségek
A hüvelyi ultrahang vizsgálat szerepe
A méhnyakat hüvelyi ultrahang fejjel kell vizsgálni a terhesség 18. és 24. hete között. Miért jobb vizsgálat a hüvelyi ultrahang vizsgálat a kézzel történő vizsgálatnál? Kézzel a méhszáj csak hüvelybe nyúló részét lehet érezni, és nem ítélhető meg a belső méhszáj állapota, ami úgy tűnik, fontosabb paraméter a koraszülés rizikója szempontjából. Ugyanakkor gyakran találkozunk riadt kismamákkal, akiknek kézi vizsgálatnál megrövidült méhszájat diagnosztizáltak, míg hüvelyi ultrahang vizsgálattal a méhnyak hossza normális értékű volt. Ez azért lehet, mert a méhnyak egy része a hüvely felett folytatódik (portio supravaginalis).
A hüvelyi ultrahang vizsgálat során a belső méhszáj tünetmentes tágulását is lehet észlelni. Szakirodalomban a tágulást tölcséresedésnek (funneling) nevezzük. Zárt belső méhszáj esetén T formájú a belső méhszáj. A tágulás során Y, U vagy V alakú tölcséresedést lehet észlelni. Úgy tűnik, az U alakú funneling a veszélyesebb, mert ebbe a burok is benyomul. A méhnyak hossz mérés során néha látható az amnion üreg alján összegyűlt üledék, amit „sludge”-nak (iszapnak) nevezünk. Azt már korábban megfigyelték, amelyik várandósnál ilyen üledék látható, akkor a koraszülés rizikója igen magas. Mikroszkóp alatt vizsgálva kiderült, hogy a sludge nem más, mint genny, és főként intracelluláris paraziták (pl. Mycoplasma hominis, Ureaplasma) okozzák, melyek szexuális úton átadhatóak.
A hüvelyi ultrahang vizsgálat indokai:
- Koraszülés előrejelzése tünetmentes nőknél, különösen, ha koraszülés volt az előzményben, vagy méh fejlődési rendellenesség áll fenn.
- Koraszülés esélyének hét napon belüli előrejelzése azoknál, akik fenyegető koraszülés miatt állnak kezelés alatt.
- Azoknál a terheseknél, akiknél az átlagosnál nagyobb mennyiségű magzatvizet (polyhydramnion) állapítottak meg, segíthet eldönteni, szükséges-e terápiás amniocentézis.
- Azoknál a várandósoknál, akiknél császármetszést terveznek, segíthet eldönteni, hogy a műtétet mikor kell elvégezni.
- Szülésindítás folyamatában lévő várandósoknál felmérheti a méhszájérlelés szükségességét, és a hüvelyi szülés vagy császármetszés esélyét.
- Terminus túllépésben lévő várandósoknál megjósolható a szülés spontán beindulásának és a hüvelyi szülésnek az esélye.
Hüvelyi fertőzések és egészség
A hüvelyflórát eleve többféle baktérium és gomba együttélése alkotja, de a békés együttélést a többségben lévő tejsavbaktériumok biztosítják. A bakteriális hüvelyfertőzés olyankor fordul elő, ha valamilyen okból (stresszes életmód, túlzott alkoholfogyasztás, elhanyagolt vagy épp túlzásba vitt intimhigiénia, fokozott szexuális aktivitás, strandolás, uszoda- vagy szaunahasználat után) a hüvelyflóra egészséges egyensúlya felborul, azaz a védő hatású tejsavbaktériumok mennyisége lecsökken, ezáltal a hüvelyi pH lúgos irányba tolódik.
Az orvos által előírt antibiotikum-kúrával a bakteriális vaginózis és a felfázás jól kezelhető. Mindkét esetben fontos, hogy a kórokozók elpusztítása mellett gondoskodjunk a hüvely normál baktériumflórájának visszaállításáról is. Ha ezt elmulasztjuk, a hüvelyfertőzések és a hólyaghurut is könnyen visszatérhet.
A nők hüvelyflórája egyedi és folyamatosan változik. A hüvelyi baktérium-összetétel is változékony, ezt befolyásolja az egyéni ösztrogénszint, a prebiotikumok jelenléte, a hüvely pH-értéke, valamint a táplálkozás, a szexuális szokások és a stressz is. A fokozott szexuális aktivitás, a gyakori partnercsere vagy egy új szexpartnerrel kezdett kapcsolat következtében is felborulhat a hüvely baktérium-összetételének egyensúlya. A helytelen mosdóhasználat is okozhat problémát. Csökkenthetjük a felfázás, azaz a hólyaghurut kialakulásának esélyét, ha például szex után mielőbb kiürítjük a hólyagot.
A hüvely öntisztuló rendszer, s így általában nem igényel különleges kezelést. Az orvosok általában nem támogatják a zuhanyzását. Mivel az egészséges hüvelyben többféle mikroorganikus flóra él egymással olyan szimbiózisban mely megakadályozza a betegséget okozó mikrobák behatolását. Az egyensúly felbomlása számos kimenetellel járhat, többek között okozhat rendellenes ürülés és kandidiázis. A hüvely savassága a tejsavhoz hasonló. Ezt az itt szimbiózisban élő mikroorganizmusok biztosítják.
A hüvely gyulladása gyakori nőgyógyászati eltérés, amely a hüvelyváladék elszíneződésével, bővebb hüvelyi folyással, kellemetlen érzéssel és kivörösödéssel jár. A termékeny korú nő hüvelygyulladását rendszerint valamilyen ingerlő hatású anyag vagy baktérium okozhatja. A változókor előtti vagy utáni életkorban csökken a vér ösztrogénszintje, a hüvely nyálkahártyája sokféle károsító hatásra érzékeny. Fiatal nőknél leginkább az élesztőgombák közé tartozó kandida keltette fertőzés gyakori. Ez rendszerint nem szexuális úton terjed, hanem bizonyos esetekben azért jelenik meg, mert antibiotikum kezelés miatt csökken a laktobacilusok száma a hüvelyben. A kandida fertőzés különösen gyakori cukorbaj és terhesség esetén. Kezelésére gombaölő készítményt alkalmaznak.
A változókor után sorvadni kezd a hüvely nyálkahártyája, a sejtjei kevés glikogént termelnek ahhoz, hogy savas vegyhatású maradjon a hüvelybeli környezet. Ez érzékenyebbé teszi a hüvelyt a fertőzésekre, eredményeképpen apró fekélyek alakulhatnak ki, előfordulhat rendellenes hüvelyi folyás, véres hüvelyváladék, viszketés és érzékenység.
Méhszájseb
A méhszájseb egy különösen veszélyes elváltozás, aminek az oka leginkább abban keresendő, hogy a nők jelentős részénél megtalálható, és sok esetben egyáltalán nem okoz tüneteket vagy problémákat. A méhszájseb neve már önmagában nagyon megtévesztő lehet, hiszen sokan hajlamosak ez alapján egy varasodott sebre asszociálni, holott valójában szó sincs ilyesmiről. Tulajdonképpen a méhszájnál és a méhnyaknál feltárható jellegzetes hámelváltozást illeti a szakma ezzel a névvel, ami a nők jelentős többségénél megtalálható, és tudni kell, hogy gyakran egyáltalán nem okoz panaszokat. Noha rengetegen nem tudnak róla, azonban a méhszájseb a szexuálisan és hormonálisan aktív nők közel 90 százalékánál megfigyelhető. A méhszájseb megjelenését jelentős mértékben elősegítheti, ha a hüvelyflóra egyensúlya, illetve pH-értéke megváltozik.
Fontos tudni, hogy a legtöbb nőgyógyászati betegséghez hasonlóan a méhszájsebnek is vannak fokozatai. Tünetmentesen még jellemzően csak kezdeti stádiumú problémáról van szó, de amennyiben fájdalmak és vérzés társulnak hozzá, az már jellemzően a hengerhám gyulladását jelzi. Ez egy különösen súlyos állapot, hiszen gyulladás esetén a szövetek sokkal sérülékenyebbek lesznek, így már egy közösülés is járhat vérzéssel vagy fájdalommal, de ennek az esetek döntő többségében semmi köze sincs a menstruációhoz.
Kezelési lehetőségek
Ha a gyógyszeres kezelés nem hoz eredményt, akkor elengedhetetlenül fontos, hogy a méhszájsebet előidéző hámsejtek fizikailag eltávolításra kerüljenek. Az egyik legklasszikusabb alternatíva az úgynevezett ecsetelés. Ennél sokkal hatékonyabb megoldások közé sorolhatjuk a lézeres párologtatást, valamint a fagyasztáson alapuló technikát, hiszen általuk gyorsan, egyszerűen, biztonságosan és teljes egészében el lehet távolítani a problémás hámelváltozást.
Két további lehetséges eljárásmód a méhszájseb eltávolítására a loop- és a hideg késes konizáció. Mindkét technikában közös pont, hogy az érintett szöveteket gyakorlatilag kimetszik a helyükről, ami azért szerencsésebb alternatíva, mert ilyenkor az elküldhető szövettani vizsgálatra az esetleges elváltozások kiszűrésének érdekében.
A loop konizáció vagy más néven hurokkimetszés lényege, hogy a folyamat egy speciális elektromos hurokkal történik. Műtéti beavatkozás, mely egynapos sebészet keretein belül végezhető el. A hideg késes kimetszés ennél sokkal pontosabb, ilyenkor szikével távolítják el a problémás szövetet, majd utána varrják a sebet.
Hüvelysüllyedés (vaginalis prolapsus)
Napjainkban sok nő szenved a hüvelysüllyedés által okozott kellemetlenségektől, mégis sokan nem ismerik fel vagy nem veszik elég komolyan ezeket a tüneteket. A hüvelysüllyedés egy olyan állapot, amelyben a medencefenék izmai és szalagjai meggyengülnek vagy megsérülnek, aminek eredményeként a medencei szervek lefelé süllyednek a hüvelyben.
A hüvelysüllyedés tünetei nagyon változatosak lehetnek, attól függően, hogy melyik szerv érintett és milyen mértékű a süllyedés:
- Látható és érezhető kidudorodás: Gyakran a legszembetűnőbb jele ennek az állapotnak, amely a hüvelyben vagy a hüvely nyílásánál tapintható vagy látható.
- Kismedencei diszkomfort: Nehéz vagy húzó érzés a medence területén, amely idővel súlyosbodhat, különösen hosszabb ideig tartó állás után. Néha fájdalommal is járhat.
- Vizeletinkontinencia: Akaratlan vizeletvesztés, vagy nehézség a vizeletürítésben.
- Nehézség a székletürítésben: Akár fájdalommal is járhat.
- Gyakori húgyúti fertőzések: A húgyhólyag környékének gyengülése növeli a fertőzések kockázatát.
- Fájdalom közösülés során: A süllyedés miatt kellemetlenség vagy fájdalom jelentkezhet.
A hüvelysüllyedés típusai:
- Cystocele: A húgyhólyag a hüvely elülső falán keresztül süllyed le.
- Rectocele: A végbél a hüvely hátsó falán keresztül süllyed le.
- Méhsüllyedés: A méh lejjebb süllyed a hüvelyben.
- Enterocele: A vékonybél előesik a hüvely felső részén, gyakran bélmozgási problémákat okozva.
A jóindulatú hüvelyi daganatok vagy a hüvelyfal rostos szövetéből, vagy embrionális szövetmaradványból származnak. A hüvely rosszindulatú daganatai rendszerint más helyen képződő daganat áttétei. Elsődleges hüvelyi daganat általában a változó kor után lévő nőkben alakul ki.