Méhösszehúzódások interrupt után: Amit tudni érdemes a szülés előtti és utáni összehúzódásokról

A terhesség során a méhösszehúzódások természetes jelenségek, amelyek a babavárás kezdetétől egészen a szülés utáni időszakig elkísérik a kismamákat. Fontos tudni, hogy ezek az összehúzódások sokfélék lehetnek, és nem mindegyik jelez veszélyt vagy azonnali orvosi beavatkozást. Cikkünkben részletesen tárgyaljuk a különböző típusú méhösszehúzódásokat, azok okait, tüneteit, és azt, hogy mikor kell aggódni, illetve mikor érdemes orvoshoz fordulni.

Noha a méhösszehúzódások sokfélék, a szülés minden egyes szakaszának megvannak a maga tünetei. A szülés hosszúsága és a szülési fájdalom mértéke egyénenként és terhességenként is jelentősen változó. Azonban, ha tudja, hogy mit várhat a különböző típusú összehúzódásoktól, felkészültebben várhatja a szülést.

Méhösszehúzódások a terhesség alatt

A méh a terhesség kezdetétől éppúgy mutat rendszeres összehúzódásokat, mint nem terhesen. A várandósság elejétől tapasztalhatók alig észrevehető összehúzódások. A 16. héttől kezdve a várandósok egyre gyakrabban észlelik a méh teljes vagy lokális összehúzódását, mely a 20. hét után már szinte nap mint nap találkoznak ilyen érzéssel. Ha csak napi néhány alkalommal érzik, ez szintén természetes.

Braxton-Hicks-összehúzódások (jóslófájások)

Az úgynevezett Braxton-Hicks összehúzódások csak a babavárás vége felé, úgy a 20-30. héttől tapasztalhatók, de akár már a 6. héten is jelentkezhetnek. Ezek az összehúzódások segítenek a vajúdásra felkészülni, és gyakran elmúlnak, ha megpihensz, felteszed a lábad, vagy csak leülsz.

A Braxton Hicks kontrakciók olyan összehúzódások, amelyek segítik a testet felkészülni a vajúdásra. Általában szórványosan jelentkeznek, kissé kényelmetlenek, és 30 másodperctől két percig tartanak. A legtöbb nő valamikor a terhessége 20. hete után tapasztalja ezeket. A Braxton Hicks összehúzódások miatt nincs szükség arra, hogy kórházba indulj.

A Braxton-Hicks-összehúzódások legfontosabb jellemzői:

• Olyan méhösszehúzódások, melyek intenzitása és gyakorisága nem nő.
• Rendszertelen méhösszehúzódások.
• Inkább kellemetlen, mint fájdalmas.
• Az összehúzódások a lágyéki területen, a test elülső részén jelentkeznek, nem hátul.
• Sétálás vagy lefekvés hatására az összehúzódások csillapodnak, alábbhagynak.

Mi okozhatja a Braxton-Hicks összehúzódásokat?

1. Túlzott megerőltetés: A test túlzott megerőltetése "hamis" összehúzódásokat okozhat. Ha túlságosan megerőlteted magad, az Braxton Hicks-féle összehúzódásokat okozhat.
2. Kiszáradás: A kiszáradás is elindíthatja ezeket a hamis Braxton Hicks összehúzódásokat, ezért győződj meg arról, hogy eleget ittál-e. Ha egy kismama felhív ezzel a tapasztalattal, akkor az egyik első dolog, amit mondunk neki, hogy igyon meg egy nagy pohár vizet.
3. Szeretkezés: A szeretkezést a Braxton Hicks összehúzódásokkal összefüggésbe hozták. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az orgazmus és a spermában lévő prosztaglandinok méhösszehúzódást okozhatnak. Természetes az, hogy szexuális élményszerzés közben a méh erősebben húzódik össze, de ez, hacsak nincs valamilyen ismert betegség (pl. több előzetes vetélés a 12. hét után), teljesen veszélytelen.

Prodromális összehúzódások

A prodromális összehúzódások a szülés tényleges megindulását megelőző hetekben, napokban, órákban jelentkeznek. Ezek az összehúzódások gyakran erősebbek, szabályosabbak és hosszabbak, mint a Braxton-Hicks-összehúzódások, de nem a szülés tényleges kezdetét jelzik. Szakértők szerint ezeknek az összehúzódásoknak a célja, hogy a baba a megfelelő helyzetbe kerüljön a szüléshez.

A prodromális összehúzódások tünetei a következők:

• 24-36 óra múlva sincs változás a méhnyaknál.
• A lefekvés nem segít abban, hogy az összehúzódások megszűnjenek.
• Erős összehúzódások, melyek azonban az idő múlásával sem válnak gyakoribbá, s tágulást sem okoznak.

Koraszülésre utaló összehúzódások

A koraszülés - amely a terhesség 36. hete előtt következik be - az egyik oka lehet annak, ha a kismama összehúzódásokat tapasztal. A jóslófájásokkal ellentétben ez a fájás nem múlik el, ha sok összehúzódás tapasztalható órákon át, akkor érdemes erre az eshetőségre is gondolni. A várandósság 36. hete előtt bekövetkezett szülést nevezzük koraszülésnek. A 37. hét előtti méhtevékenység azonban nem feltétlenül jelent vetélést, koraszülést.

A 12. hét után valódi fenyegető vetélés és koraszülés tüneteit akkor vehetjük komolyan, ha egyrészt a méh tónusa fokozódott, azaz szinte folyamatosan kemény a méhizom. Másrészt ha a méh aktivitása, összehúzódása rendszeressé válik, a napi néhánynál jóval gyakoribb. Azaz akár óránként többször is észleli a kismama, vagy még gyakoribbá válnak a teljes méhösszehúzódások. Ez már a vajúdás beindulását is jelentheti.

A koraszülés megelőzése és kezelése

Az idő előtti fájástevékenység azt jelenti, hogy a vajúdás a 37. hét előtt indul meg rendszeres fájásokkal, zárt méhszáj és álló burok mellett. Az ilyen mechanizmusú koraszülés az oxytocin érzékenység - a progeszteron és a prosztaglandinok egyensúlyának megbomlása miatt következik be. Az egyensúlyt néha a gyulladás okozta prosztaglandin szint emelkedés borítja fel. Ilyenkor a gyulladást kell kezelni (antibiotikum, gyulladás csökkentők). De a méhizom lazító gyógyszerek is hatásosak lehetnek a vajúdás leállítására.

A 17-hydroxy progesteron caproat kezelés hatásosságára számos bizonyíték jelent meg a nemzetközi szakirodalomban. Magyarországon két készítmény alkalmas az ilyen kezelésre: A hüvelyi használatú Utrogestan (2×1) és az egyedi importtal Ausztriából beszerezhető ún. Proluton depot injekció. A kezelés hátránya, hogy a már megindult vajúdást nem lehet akutan leállítani vele. Preventív, megelőző kezelésre viszont kiváló. Mindazoknak javasoljuk, akinél az előzményben ilyen mechanizmusú koraszülés zajlott le, vagy a 12. hét után fenyegető vetélés, vagy fenyegető koraszülés tüneteivel kezelik.

Megindult vajúdás esetén sajnos kevés a siker. Az a tapasztalat, hogyha valóban beindul a vajúdás, ritkán állítható meg, inkább csak késleltethető a koraszülés. Ez is hasznos lehet, mivel a 34. hétnél fiatalabb koraszülés esetén a tüdőérlelő szteroid profilaxisnak 48 órára van szüksége, hogy teljesen kifejtse a hatását, és a kismamát olyan intézménybe kell szállítani, ahol van koraszülött ellátás.

A szülés beindulása és szakaszai

A kontrakciók megjelenése örömteli is lehet: itt az idő, beindult a szülés. A kontrakciók valószínűleg rendszertelenül indulnak, majd egyre erősebbek, hosszabbak lesznek.

A vajúdás típusai

A szüléshez közeledve érdemes beszélni a szülés valódi hosszáról, hogy reális várakozásod legyen. Nem a szülés hosszától függ, hogy könnyű vagy nehéz-e a szülés! Tény, hogy vannak olyan vajúdások, amik nemhogy 12 óráig, de akár több napig is eltartanak. Ezt ne úgy képzeld el, hogy ilyenkor napokon keresztül elviselhetetlen fájdalommal kell szembenézni, hanem inkább úgy, hogy nagyon hosszú a bemelegítési szakasz a tényleges vajúdásra.

Hosszan tartó, "falujáró személyvonat" típusú vajúdás

Legtöbbször jósló fájásokkal kezdődik a szülés, és ezek a jósló fájások hol felerősödnek, hol elhalkulnak, hol teljesen kikapcsolnak - akár több napon át, mire a folyamat tényleg rendszeres és lassan erősödő, valódi vajúdási összehúzódásokba menne át. A rendszeres, erősödő összehúzódások is ilyenkor legtöbbször még ritkán jelentkeznek, akár 15-20 percenként, viszonylag rövidek, nem is erősebbek egy menstruációs görcsnél. A folyamat hosszúsága miatt ez valóban fárasztó lehet, nehéz lehet közben aludni, de az ilyen lassan fejlődő folyamat teszi lehetővé azt, hogy testileg és lelkileg szépen, lassan ráhangolódj a vajúdásra, hogy belerázódj és intuitív módon megtanulj az összehúzódásokkal együtt dolgozni. Az ilyen hosszabb ráhangolódás abban is segít, hogy majd mire tényleg átcsap a vajúdás a komoly munkába, addigra lesz egy működő stratégiád, ami átsegít minden egyes összehúzódáson.

Gyors, "Intercity" típusú vajúdás

A gyors vajúdásokat az Intercity vonathoz lehetne hasonlítani. A folyamat általában kemény összehúzódásokkal kezdődik, ezek rögtön 5-6 percenként jönnek és szinte a közepén kezdődik a vajúdás. Ilyenkor hirtelen kell beüzemelni minden korábban megtanult természetes fájdalomcsillapító technikát, és bizony nem könnyű ilyenkor sem testileg, sem lelkileg ráhangolódni a vajúdásra és együttműködni az összehúzódásokkal. A jó hír az ilyen IC típusú szülésekkel kapcsolatban, hogy ezek a szülések általában feltartóztathatatlanul haladnak a maguk expressz ütemében, minden gond és kétség nélkül.

Rohamos szülés ("japán mágnesvasút")

Amikor a sebesség nem egy Intercity vonathoz hasonlít, hanem inkább a japán mágnesvasúthoz, és az egész szülés az elejétől a végéig három órán belül zajlik le úgy, hogy sokszor még a kórházba sem sikerül beérni - akkor beszélünk rohamos szülésről. De ne irigykedj az ilyen japán mágnesvasút gyorsaságú szülésekre sem, mert ezek nemhogy nem könnyebb szülések, de általában sokkal-sokkal nehezebbek, hiszen nincs idő a ráhangolódásra, a belerázódásra és lelkileg felkészülni a baba érkezésre. Éppen ezért ne is aggódj amiatt, hogy vajon a Te szülésed milyen hosszú lesz, mert a természet olyan bölcsen rendezte ezt el, hogy a szülés hosszúsága és fájdalmassága között általában fordított az összefüggés: a gyors, rövid szülések fájdalmasabbak, míg a lassabb tempójúak általában könnyebben kezelhetőek!

A szülés korai szakasza (tágulás)

A szülés korai szakaszában a cervix (méhnyak) 0-6 cm közötti tágulása történik. A teljes tágulás körülbelül 10 cm, ami általában elegendő a baba áthaladásához. A szülés korai szakaszára jellemző összehúzódások az alábbiakkal jellemezhetők:

• Tompa hátfájás.
• Enyhe légzési nehézség az összehúzódások alatt.
• Medencenyomás és a medence teltségének érzése.
• A fájdalom hátból sugárzik előre.
• Nagyon erős összehúzódások, melyek legalább 45-60 másodpercig tartanak és körülbelül 5 perces időközönként jelentkeznek.

Ebben a szakaszban mielőbb a kórházba vagy szülőotthonba kell menni, vagy hívja a szülésznőt, ha otthonszülést tervez.

Aktív szülési fázis

Az aktív szülési fázisban az összehúzódások sokkal erősebbek és fájdalmasabbak, annak érdekében, hogy a baba mielőbb világra jöjjön. Ebben a szakaszban a cervix már legalább 6 cm-re tágult. Erre a szülési szakaszra az alábbiak jellemzőek:

• Az összehúzódások 5 percenként vagy annál gyakrabban jelentkeznek.
• Az összehúzódások legalább egy percig tartanak.
• A kismama nem érzi úgy, hogy két összehúzódás között a méh ellazulna.
• Jelentős fájdalom és nyomás a hátban, amit az okoz, hogy a baba lefelé mozog a szülőcsatornában.
• A kismama erős székelési ingert érezhet, valamint erős a nyomási inger is.

Vajúdás és szülészeti beavatkozások

A nem tervezett műtéti szülések oroszlánrészét (kb. 60%-át) a vajúdás nem megfelelő üteme vagy fájásgyengeség miatt végzik ma Magyarországon és a világ fejlettebb részein szinte mindenhol. Ennek a jelenségnek az angol szakkifejezése a „lack of progress”, szó szerinti fordításban „nincs haladás”, bár az élettani szülés pártolói szerint jobban illene rá a a „lack of patience” megfogalmazás, ami annyit jelent, hogy „nincs türelem”.

A magyarországon érvényes szakmai irányelvek nem konkrét időintervallumot fogalmaznak meg, hanem általánosságban, hogy beavatkozások akkor szükségesek „amennyiben a tágulási szakasz elhúzódik”, tág teret hagyva az egyéni értelmezéseknek. Annak ellenére, hogy konkrét számokat a jelenleg érvényes irányelvekben nem találunk, még ma is elterjedt az általános nézet, hogy a vajúdás akkor tekinthető „normálisnak”, ha az aktív szakaszban - kb. 5-6 cm tágulás után - a tágulás sebessége legalább 1 cm óránként. Ezt a szabályt egy Friedman nevű amerikai orvos állította fel 1955-ben, és az átlagos tágulási folyamatot az idő függvényében róla elnevezett görbével jellemezte.

Jópár évvel később kutatók lerántották a leplet a Friedman görbéről, hogy ez a vajúdási sebesség teljesen irreális és a legtöbb szülésnél nem elvárható. Az 1955-ös kutatással több dolog is sántított: az összes vizsgálatban szereplő nő ugyanis el volt kábítva a vajúdás során az akkori gyakorlatnak megfelelően („twilight sleep”) és csak fiatal, középosztálybeli fehér nők képezték a vizsgálat tárgyát. A másik ok pedig, ami miatt irreális ma, 2022-ben alkalmazni ezt a szabályt általánosságként, hogy manapság bizony általában nem a huszas éveinkben adunk életet a babáinknak, hanem legalább 10 évvel idősebben, és nemcsak hogy idősebb korban válunk anyává, de jóval kevesebbet mozgunk és a legtöbb édesanyán bizony van több vagy kevesebb súlyfelesleg is.

A fentiek miatt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) feketén fehéren kijelenti, hogy nem javasolják a Friedman görbe figyelembevételét, hanem az egyetlen útmutató az anya és a kisbaba hogyléte: vagyis amíg a baba és az édesanya funkciói megfelelnek, addig nem jelenthető ki, hogy a vajúdás túlságosan elhúzódna, ezért az idő eltelte önmagában nem indokolja a szülészeti beavatkozásokat. Ehhez képest a szülészeti gyakorlat nemcsak Magyarországon, de a fejlettebb világ legtöbb kórházában sem tükrözi ezt az irányelvet, az óra ott van a falon minden szülőszobában és nagyon sokszor beavatkoznak a folyamatokba, csak azért, mert telik az idő. Az oxitocinnal, burokrepesztéssel legtöbbször tényleg magasabb sebességbe lehet kapcsolni a vajúdást, de ez nem csak az anyának jóval fájdalmasabb, de gyakran a baba is nehezebben tolerálhatja a turbó fokozatot, ami a műtőhöz is elvezethet.

Méhösszehúzódások a szülés után (lepényi szakasz)

A baba megszületése utáni pillanatokban már készülnek az első fényképek, az első videók a kis jövevényről, holott ekkor érkezünk még csak el a szülés legkockázatosabb részéhez, a lepényi szakaszhoz. A legtöbb várandósságról, szülésről szóló könyv nem sok szót fecsérel erre a szakaszra és beéri annyival, hogy megszületik a méhlepény és kész. Holott a szülésnek ez a lezáró szakasza az, amikor nagyon súlyos következményekkel járó probléma történhet: a szülés utáni (fokozott) vérzés vagy más néven szülés utáni hemorágia (PPH). Ez a jelenség egyáltalán nem ismeretlen jelenség, olyannyira nem, hogy a szülések (hüvelyi és császár is!) 7-20%-ában előfordul.

A lepényi szakasz élettani folyamatai

A méh összehúzódása valójában már a kitolási szakaszban megkezdődik, ahogy a baba ereszkedik a szülőcsatornában, a méhlepény és a méh vele együtt ereszkedik, mert a méh már ilyenkor húzódik össze. A szülés utáni eufória és a baba közelsége egy óriási oxitocin löketet vált ki - a vér oxitocin szintje még magasabb lesz, mint bármikor a vajúdás és a szülés alatt - ami összehúzza a méhet. A méhlepény legtöbbször a méh felső végénél, a méh fundusánál tapad, ami a méh összehúzódásával együtt a széleinél összehúzódik és középen kezd el leválni a méhről. Ahogy a méhlepény közepe leválik, alatta összegyűlik a vér, ettől a lepény és végül az egész leválik, mint egy felfordított medúza.

Szülés utáni vérzés (PPH)

Ha a méh a baba születése után nem húzódik össze, akkor a méhlepény helyénél a méh tovább vérzik és szülés utáni hemorágia alakul ki. Vagyis a méhnek össze KELL húzódnia! A szülés utáni hemorágiának egyéb okai is lehetnek, de az esetek 70-80%-ában a probléma forrása a méh nem megfelelő tónusa, vagyis az, hogy a méh nem húzódik össze!

A méh nem megfelelő tónusának okai:

• Nincs elég oxitocin hormon a vérben: Az oxitocin hormonról nagyon fontos tudnod, hogy ez egy nagyon szégyenlős hormon. Szereti ha sötét van, vagy legalábbis félhomály, szereti ha nyugalom van és szereti az intim, bennsőséges hangulatot. A kórházi környezetre általában nem ez a jellemző.
• Van elég oxitocin hormon a vérben, de a méh mégsem húzódik össze eléggé: Ez a jelenség akkor fordulhat elő, ha a méhen lévő oxitocin jelfogók (receptorok) valami miatt nem működnek. Nem működhetnek például azért, mert nincs elég belőlük, mert a baba koraszülött - az oxitocin receptorok a várandósság utolsó hetében, heteiben szaporodnak meg.
• Fizikai akadályok: A méh összehúzódásának fizikai akadályai is lehetnek. Ilyen fizikai akadály lehet egy nagyobb vérrög a méhben, egy bentmaradt méhlepény darab vagy akár egy pisivel teli húgyhólyag!

Mennyi vérzés a normális rögtön a szülés után? A szakirodalom 500 ml (fél liter) feletti vérveszteséget fokozott vérzésnek nevez, 1000 ml (1l) felett veszélyes mértékű vérzésről beszélünk és ennek a duplája, két liter körüli vérveszteség pedig már a legtöbb esetben halálos kimenetelű. Az abszolút vérmennyiségnél még fontosabb az egyedi helyzet helyes felismerése! Egy vékony, kis termetű édesanyánál, aki esetleg még vashiánnyal is küzdött a várandósság alatt, a tankönyvi határértékeknél kevesebb vérveszteség is problémás lehet; míg egy erősebb testalkatú anyánál, akinek tökéletes volt a vérképe, nagyobb mennyiségű vérzés sem feltétlenül okoz problémát.

A PPH kockázati tényezői

Vannak olyan tényezők, amik megemelik a PPH kockázatát. Ezek egy része már a szülés előtt tudható:

• Ikres várandósság.
• Idősebb vagy nagyon fiatal édesanya.
• Krónikus magas vérnyomás problémája.
• Ötnél többször szült.
• Probléma a méhlepénnyel.
• Korábbi méhtesten végzett műtét.
• Azonnali rokonoknál már előfordult a szülés utáni hemorágia.

Szintén vannak olyan kockázati tényezők, amik a szülés folyamán derülnek ki:

• 4,5 kg-nál nagyobb a baba.
• Nagyon gyorsan zajlott le a szülés.

Fontos azonban tudni azt, hogy a PPH esetek legalább negyedében nincs semmiféle kockázati tényező, de sajnos a szülés utáni túlzott vérzés mégis előfordul!

A lepényi szakasz aktív vezetése és a PPH megelőzése

Éppen emiatt nagyon fontos a minél hatékonyabb megelőzés és emiatt javasolja az Egészségügyi Világszervezet a PPH megelőzésére a lepényi szakasz aktív vezetését. Az, hogy ezt mennyire követik, országonként, kórházanként, sőt orvosonként, szülésznőként is változó! A lepényi szakasz aktív vezetése három elemből áll:

1. Méhösszehúzó gyógyszer: Legtöbbször szintetikus oxitocin, de időnként alkalmaznak más simaizom összehúzó gyógyszereket is. Ha a szülés alatt az édesanya nem kapott IV oxitocint vagy ha nincs bekötve intravénás branül, akkor ezt a baba születése után vagy a méhlepény születése után izomba adják. Fontos tudnod azt, hogy a szintetikus oxitocin nem megy át a babába, tehát akkor sem okoz problémát, ha ezt akkor adják, amikor a köldökzsinór még ép és még nem született meg a méhlepény.
2. Köldökzsinór elkötése: Ma már szerencsére a legtöbb helyen megvárják az elkötéssel, amíg a zsinór pulzálása megszűnik, hogy a baba hozzájusson még a méhlepényben lévő vérmennyiséghez és ezáltal könnyebb legyen a külvilági adaptációja. (Extra bónusz, hogy a kiürült méhlepény könnyebben leválik a méhről…).
3. Köldökzsinór gyengéd húzása: Az aktív menedzsment harmadik eleme, hogy a köldökzsinór elkötése után finoman húzzák vele a méhlepényt, ellenőrzik a leválását és rásegítenek a lepény megszületésére is.

A méhlepény megszületésével kapcsolatban a másik álláspont a várakozó álláspont. Ilyenkor nincs rutin oxitocin injekció, még tovább várnak a köldökzsinór elkötésével és nem segítenek rá húzással a lepény megszületésére sem, hanem várakoznak, amíg az spontán meg nem születik. Ez jellemzi az otthonszüléseket is, de nagyon fontos kiemelni, hogy egy otthonszülésnél minden környezeti feltétel adott a szülés utáni természetes oxitocin lökethez!

Teendők PPH esetén

Ha a hemorágia oka valóban a méh nem megfelelő tónusa, akkor valószínűleg a legeslegelső dolog, amit a szülésznő vagy bába tenni fog, az egy nagyon erős méhmasszázs. A második lépés (amennyiben a masszázs hatására sem húzódott össze eléggé a méh) az oxitocin (vagy egyéb méhösszehúzó szer) injekció. Ha a fokozott vérzést az okozta, hogy lepény darab vagy lepény darabok maradtak a méhben, akkor előfordulhat, hogy ezt kézzel szükséges kiszedni.

Ha a vérzést ezek a beavatkozások sem állították el, akkor egy másik szülészeti műfogás, a bimanuális kompresszió segíthet. Ez egy borzasztóan fájdalmas beavatkozás - de adott esetben életet is menthet! Ilyenkor a szülésznő vagy bába az egyik kezével benyúl a hüvelybe és belülről ököllel megtámasztja a méhet, a másik kezével pedig a hasfalon keresztül nyomja össze. Amennyiben a vérzés még így sem hagy alább vagy ha a méh ismét ellazul, amint a kompressziót megszüntetik, akkor a következő lépcső a műtéti megoldás.

Amit tehetsz édesanyaként a lepényi szakasz gördülékenyebbé tételéért

A legeslegfontosabb az, hogy ne akadályozd meg azt, hogy az agyalapi mirigyed az életed legnagyobb oxitocin löketét produkálja! Amikor a baba megszületett, gondolj arra, hogy még nincs vége a szülésnek! Hála Istennek már a legtöbb kórházban biztosítják a szülés után a közvetlen bőrkontaktust a babával, de sajnos sok helyen ezt még eléggé sajátságosan valósítják meg. Tehát ha Te ezt nem így szeretnéd, akkor feltétlenül jelezd még a szülés előtt vagy a szülés elején, hogy ha a babával minden rendben van, akkor ne nyúljon hozzá senki és ne vigyék el Tőled - legalább addig ne, amíg a méhlepény meg nem születik. Egy ennél kisebb horderejű, de szintén nagyon fontos teendő a vajúdás alatt a rendszeres pisilés!

Ha kórházban szülsz, akkor még teljesen beavatkozásmentes, teljesen természetes szülés esetén is számíthatsz arra, hogy a baba megszületése után a szülés utáni vérzés megelőzése érdekében aktívan fogják vezetni a lepényi szakaszt és ennek jegyében adnak egy oxitocin injekciót. Még egy fontos megjegyzendő információ: a szülés utáni vérzésnél nem csak a könyv szerinti mennyiségek számítanak!

Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha úgy érzi, hogy a méhösszehúzódásai a szülés megkezdését jelzik, az alábbiakat érdemes megfontolni:

• Több órán át jegyezze fel az összehúzódások időtartamát, intenzitását és gyakoriságát.
• Próbáljon meg sétálni vagy lefeküdni, hogy megfigyelje, az összehúzódások csökkennek-e.
• Figyelje meg, hogy a hüvelyváladék tiszta, rózsaszín vagy véres-e.
• Hívja fel orvosát, ha elfolyt a magzatvíz, különösen, ha az zöldes vagy barnás színű.
• Amennyiben az összehúzódások különösen fájdalmasak, és aggódik a maga vagy a baba egészségéért, forduljon orvoshoz.

A fájdalmas összehúzódásokat, ha hüvelyi vérzés kíséri, akkor azonnal fel kell venni a kapcsolatot orvossal. Ha a kontrakció több mint két percig tart, akkor azonnal kérjünk szaksegítséget. A fájásokat sajnos kísérheti vérzés is, ami azonnali orvosi segítséget igényel. Ez valamilyen probléma jele lehet, ahogy az is, ha a fájás folyamatos, nincs benne semmilyen szünet.

tags: #mehosszehuzodas #interrupt #utan