A méhlepény és a magzati burok betegségei, rendellenességei és a koraszülés okai

A koraszülés a perinatális halálozás és az újszülöttek végleges fogyatékosságainak fő oka. Ismert, hogy egyes koraszüléseket fertőzés, az anyai stressz vagy a méhlepény vérzése okoz, de sok koraszülés oka ismeretlen.

Dr. Lydia Shook, dr. Irina Buhimschi és munkatársai azt vizsgálták, hogy nem lehet-e a koraszülés oka a kalciumkristályok nagyfokú felszaporodása a magzati membránokban. "Feltűnt nekünk, hogy sok koraszülés esetén nincsenek gyulladásra utaló fehérjék az amnionfolyadékban. Friss szemmel akartuk megnézni, hogy mi okozhatja a membránok elfajulását, ami rugalmasságuk és integritásuk elvesztéséhez, és végül megrepedésükhöz vezet" - mondta dr. Shook.

Ismert, hogy a kacifikálódó nanorészecskéknek szerepük van több degeneratív folyamatban, például az artritiszben vagy az ateroszklerózisban. "Ezek a fém-fehérje komplexek akadályozzák a normális sejtfolyamatokat és sejthalált okoznak. Azt akartuk megtudni, hogy felelősek lehetnek-e a magzati membránok károsodásáért is" - magyarázta dr. Buhimschi.

A kutatók festéssel mutatták ki a magzati membránban lerakódott kalciumot, mind koraszülések, mind normális szülések esetén. Steril tenyészetben vizsgálták, hogy keletkeznek-e nanorészecskék az amnionfolyadékban. A vizsgálatok kimutatták, hogy a koraszülésekben kalcifákálódtak a magzati membránok. A lerakódásokban fetuint találtak; ez egyike a legnagyobb fehérjéknek, amelyek részt vesznek a nanorészecskék képződésében.

"Az alacsony fetuin szint a magzatburok-repedés előjele, biomarkere lehet. Vizsgálatunk célja azoknak a nőknek az azonosítása volt, akiknél nagy az emiatt bekövetkező koraszülés kockázata, mivel náluk célzott kezeléssel kell megakadályozni a koraszülést" - foglalta össze a kísérlet lényegét dr. Buhimschi.

A magzati fejlődést befolyásoló tényezők és rendellenességek

A méhen belüli fejlődés szempontjából az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulatnak ki.

Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokan vannak közülük, akiknél maradandó a károsodás. A veleszületett rendellenességek a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.

A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére.

Fertőzések és hatásuk a terhességre:

• Rózsahimlő (Rubeola): a vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürke hályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat. Az ultrahang-vizsgálat során látszik a máj és lép megnagyobbodása, megvastagszik és meszesedik a méhlepény, a magzat visszamarad a fejlődésben.
• Mumpsz (Parotitis): a terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
• Parvo B19 vírus: vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
• Herpesz: az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket de előfordulhat a nemi szerveken is.
• Cytomegália vírus (CMV): ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést. Ultrahangvizsgálat során ha meszesedés látszik a méhlepényen, az agyban és megnagyobbodott a máj és a lép, akkor erre a megbetegedésre gyanakodhat az orvos.
• Bárányhimlő (Varicella): többnyire idősebb anyáknál fordul elő, megközelítőleg minden hatezredik terhességnél. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, akkor nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
• HIV: a HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhben vagy a szülés közben és az anyatejes táplálás során. A fertőzött terhes nőknek és az újszülöttnek vírusgátló gyógyszeres kezelést adnak, ami a kockázatot jelentősen csökkenti. A HIV-fertőzött nőknek nem javasolják a teherbeesést, ugyanis súlyos komplikációk adódhatnak. A magzat a fejlődésben visszamarad, átlagosan 500 grammal kisebb súllyal születik, és fennáll a koraszülés veszélye.
• Toxoplazmózis: az élősködőket kutyák, macskák és egyéb más állatok terjeszthetik, de akár fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis hatására fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. A terhesség középső harmadában agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.

Egyéb teratogén ártalmak:

• Röntgensugárzás: mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit. Közvetlen besugárzás esetén.
• Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
• Gyógyszerek: a terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. Például a Thalidomid nyugtató az 1950-60-as években súlyos rendellenességeket okozott: a csecsemők végtagkárosodással jöttek a világra.
• Keringési zavarok: például az anya szívbetegsége vagy dohányzása miatt nem jut elegendő oxigén a magzat szervezetébe.

A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat.

A méhlepény rendellenességei

A méhlepény (placenta) legfontosabb feladata, hogy tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a méhben fejlődő magzatot. Emellett számos hormont termel, amelyek fenntartják a terhességet, és felkészítik a méhet a szülésre.

A placenta leggyakoribb rendellenességei közé tartozik az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény (placenta praevia), valamint a korai leválása (abruptio placenta), amely a magzat és az édesanya életét is veszélyeztetheti.

A méhlepény-rendellenességek típusai:

• Placenta praevia: elöl vagy mélyen fekvő méhlepény. A placenta a méh alsó részén, a belső méhszájnál vagy annak kóros közelségében tapad meg. Ha a szülés előtti hetekben is nagyon közel fekszik a placenta a méhszájhoz, esetleg részben vagy teljesen fedi azt, akkor erős vérzést okozhat, ami életveszélyes lehet a magzatra és az édesanyára is.
• Abruptio placenta: a méhlepény idő előtt leválása (részben vagy egészen). Az egyébként jó elhelyezkedésű méhlepény túl korán - már a terhesség ideje alatt - leválik a méh faláról. A leválás oka ismeretlen, a várandósságok körülbelül 1%-ában fordul elő. A leválásra hajlamosító tényezők: betegségek (magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség), a hasat ért sérülés, trauma, a rövid köldökzsinór húzódása a szülés során, a méh volumenének hirtelen csökkenése (burokrepedés), a kórelőzményben ismételt terhességmegszakítás, méhkaparás.
• Placenta accreta: a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe.
• Placenta increta: a lepény bolyhai a méh izomzatába is eljutnak.
• Placenta percreta: a lepény bolyhai a méh falán is áttörnek.

A placenta accreta spektrum (PAS) a méhlepény rendellenes, túl mély tapadását jelenti a méhfalba. Három fokozata van: accreta (a legenyhébb, a bolyhok elérik a méh izomrétegét), increta (a bolyhok a méh izomzat mélyebb rétegeibe hatolnak), percreta (a legsúlyosabb forma, a méhlepény áttöri a méh falát, akár más hasi szervekbe is behatolva).

Az abnormálisan tapadó méhlepény előfordulása az 1980-as évektől napjainkig jelentősen emelkedett, melynek hátterében leginkább a császármetszések gyakoriságának növekedése áll, de a növekvő anyai életkor és a meddőségi kezelések is szerepet játszanak benne. A leggyakoribb oka a megelőző császármetszés, de hajlamosító tényező minden olyan állapot vagy beavatkozás, ami szövetkárosodást vagy heget hozhat létre a méhen.

Az elváltozás terhesség alatt nem mindig okoz tüneteket. Ha mégis, akkor leggyakrabban alhasi-kismedencei fájdalom és/vagy hüvelyi vérzés formájában jelentkezik, de előfordulhat idő előtt jelentkező fájástevékenység és korai burokrepedés is. Ha egészen a szülésig nem fedezik fel, akkor úgy derül rá fény, hogy a méhlepény spontán nem távozik, és kézzel/műszeresen sem sikerül leválasztani, ami erős vérzéshez vezet.

A placenta accreta spektrum a szülés körüli méheltávolítások vezető oka. A kórosan tapadó méhlepényt nem lehet maradéktalanul eltávolítani, de tartósan a méhben hagyni is veszélyes. A standard kezelési eljárás jelenleg a császármetszés utáni hiszterektómia (méheltávolítás).

A méhlepényben élő baktériumok és a koraszülés

Baktériumok élnek a magzatot tápláló méhlepényben, és lehetséges, hogy ezeknek mikrobáknak hatásuk van a koraszülésre - állapította meg egy amerikai kutatás. A várandós nő méhlepénye nem olyan steril, mint eddig gondolták: kicsi, de sokszínű baktériumcsoport él benne, mely a kutatókat leginkább a szájüregben lévő mikrobák összetételére emlékezteti.

A tudósok összefüggést találtak a koraszülés és a méhlepény baktériumai között. A várandósság alatti fertőzések - köztük a húgyúti fertőzés - és a koraszülés közötti kapcsolat régóta ismeretes. Az amerikai kutatók most ennek az összefüggésnek a hátterében álló folyamatok részleteit vizsgálták meg.

A méhlepény a terhesség elején jön létre, és a köldökzsinóron keresztül táplálékkal és oxigénnel látja el a növekvő embriót. Ezen kívül természetes korlátot képez az anyai és a magzati vérkeringés között, és megakadályozza, hogy bizonyos káros anyagok és kórokozók az anya szervezetéből átkerüljenek a magzatba. A méhlepény mégsem szűr ki minden káros anyagot az anyai vérből, a baktériumok egy részét sem.

A houstoni Baylor Orvosi Egyetem és a Texasi Gyermekkórház kutatócsoportja összesen 320 placentát vizsgált meg. Géntechnikai eljárásokkal azonosították a méhlepényből származó baktériumtörzseket. A placenta baktériumai minden anyánál különböztek, számuk általában csekély volt. A legtöbb nőnél megtalálták az E.coli bélbaktériumot. A mikrobák többsége ártalmatlan volt, az emberen általában megtalálható baktériumok közé tartoztak.

A baktériumok összetétele a szájüregéhez állt legközelebb, azon belül is a nyelven, a mandulákon és a fogkőben lévő törzsekhez hasonlított. Valószínű, hogy a terhesség korai szakaszában kerülhettek az anya véréből a méhlepénybe. A tanulmány arra is új adatokat talált, hogy mikor kezdenek betelepülni a baktériumok a gyermek szervezetébe: már az anyaméhben, a méhlepényen keresztül.

A burokseprés és a subchorion hematóma

Ahogy közeleg a szülésed, elképzelhető, hogy az orvosod felajánlja vagy javasolja a burokseprést, hogy ezzel egy kicsit rásegítsen a szülés beindítására. A burokseprést néha burokleválasztásnak is hívják, angol nyelvterületen pedig a membrane sweeping kifejezést használják erre a beavatkozásra.

A burokseprés vagy burokleválasztás lényege, hogy egy hüvelyi vizsgálat alkalmával az orvos két ujjal benyúl a méhnyakon keresztül a méhüregbe, és a méh alsó részében körkörös mozdulattal az ujjait végighúzza a méhfal belső része és a rátapadó magzatburok között, azért, hogy erre a mechanikai ingerre válaszul beinduljon a vajúdás. Természetesen a burokseprést csak akkor lehet elvégezni, ha a méhszáj már nyitott annyira, hogy az orvos két ujja átférjen rajta.

Ha a méhszáj még zárt, akkor általában a méhnyak masszírozásával, ingerlésével próbálják meg a szülés „gyengéd” beindítását, erre a mechanikai inger prosztaglandin hormon termelését váltja ki, ami beindít(hat)ja a méhnyak érési folyamatát és így a szülést is. A burokleválasztás - és a méhnyak masszírozás is - ambuláns beavatkozás, vagyis nem kell ezért befeküdni a kórházba. Viszont ez a művelet csak akkor hoz eredményt, ha a háttérben a tested és a kisbabád szinte már teljesen készen állnak a szülésre és a burokleválasztás csak egy utolsó szikra a szülés láncreakciójának beindításához!

A burokseprés kockázatai, esetleges nemkívánatos mellékhatásai:

• Elég kellemetlen, fájdalmas beavatkozás.
• Gyakori a napokig tartó derékfájás.
• Vérezgetés, barnázás tapasztalható utána, mivel megbolygatták a méhnyakat.
• Előfordulhat, hogy burokseprés közben az orvos akaratlanul megrepeszti a magzatburkot.

A méhen belüli fejlődés során a méhlepény rétegei között vérömleny alakulhat ki (subchorion hematóma). Az esetek többségében a vérgyülem magától elmúlik, de fontos az állapot követése, és egyes esetekben kezelése. Ez a vérzés vagy vérrög a placenta leválását okozhatja, ha túl nagyra nő, ha rossz helyen alakul ki, illetve ha mégsem szívódik fel.

A leginkább az első trimeszterben jelentkező pecsételő vérzés vagy vérzés lehet subchorion hematóma jele, de gyakran csak a rutin ultrahang vizsgálaton derül rá fény, anélkül, hogy a kismama számára bármiféle jel vagy tünet utalna annak meglétére. Noha a legtöbb subchorion vérömleny magától felszívódik, előfordulhat, hogy a placenta és a méhfal közé kerül, vetélést okozva. A megnyugtató hír, hogy az első trimeszterben vérzést tapasztaló nők több mint felének teljesen normális lefolyású, egészséges a terhessége. Ám mivel a subchorion hematóma növeli a placenta leválás és a koraszülés kockázatát, nem szabad figyelmen kívül hagyni semmiféle vérzésre utaló jelet!

Amennyiben vérzést tapasztal, hívja orvosát! Ultrahangvizsgálatra lesz szükség ahhoz, hogy kiderüljön, mi okozza a vérzést, van-e hematóma, milyen nagy az, és hol helyezkedik el. A vizsgálat eredményétől függően az orvos ágynyugalmat rendelhet el, vagy eltilthatja a testedzéstől és a nehéz tárgyak cipelésétől, illetve a hematóma felszívódásáig a szexuális élettől is.

Folsav és koraszülés

Egy mindeközben arra hívja fel a figyelmet, hogy a folsav szedése illetve a folsavban gazdag élelmiszerek - brokkoli, csicseriborsó, kelbimbó - fogyasztása nem véd a koraszüléstől. A kohorszvizsgálatba 955 koraszülöttet vontak be, azaz a 22. és 36. hét között születetteket.

Dr. Verena Senpiel, a legújabb eredményeket publikáló kutatás vezetője úgy fogalmazott: "A folsav koraszüléstől védő hatásával kapcsolatban ellentmondásosak az eredmények. A várandós anyáknak régóta javasolják táplálékkiegészítőként a folsavat, más néven a B9-vitamint azért, hogy megvédjék magzataikat a velőcső - az idegrendszer kezdeménye - fejlődési rendellenességeitől, főleg a spina bifidától, a velőcső tökéletlen záródásától."

Az Egyesült Királyság Szülészeti és Nőgyógyászati Királyi Kollégiumának egyik szóvivője arra figyelmeztetett, hogy a vizsgálat negatív eredménye nem jelenti azt, hogy a terhes nőknek ne lenne szükségük folsavra.

tags: #mehlepeny #membran #fertozes