A méhlepény (placenta) a terhesség alatt létfontosságú szerv, amely a méh nyálkahártyájához kapcsolódik. Legfontosabb feladata, hogy tápanyagokkal és oxigénnel lássa el a méhben fejlődő magzatot. Emellett számos hormont termel, amelyek fenntartják a terhességet, és felkészítik a méhet a szülésre.
A méhlepény rendellenességei az alábbiak lehetnek:
- Placenta praevia: elöl vagy mélyen fekvő méhlepény.
- Abruptio placenta: a méhlepény idő előtt leválása (részben vagy egészen).
- Placenta accreta: a lepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe.
- Placenta increta: a lepény bolyhai a méh izomzatába is eljutnak.
- Placenta percreta: a lepény bolyhai a méh falán is áttörnek.
Placenta praevia: Elöl vagy mélyen fekvő méhlepény
Az elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetén a placenta a méh alsó részén, a belső méhszájnál vagy annak kóros közelségében tapad meg. A várandósság elején ez nem feltétlenül jelent gondot, mert a méh növekedésével a méhlepény is feljebb vándorolhat. Ha azonban még a szülés előtti hetekben is nagyon közel fekszik a placenta a méhszájhoz, esetleg részben vagy egészen fedi azt, akkor erős vérzést okozhat, ami életveszélyes lehet a magzatra és az édesanyára is.
A placenta praevia ezerből öt kismamát érint.
A placenta praevia tünetei:
- Az első és második trimeszterben pecsételő vérezgetések.
- A harmadik trimeszterben hirtelen fellépő friss, élénk vérzés (a vérzés mennyisége jelzi a kórkép súlyosságát).
- A magzat gyakran haránt- vagy ferdefekvésben helyezkedik el, mert az elöl fekvő lepény akadályozza a hosszfekvés kialakulását.
Elöl vagy mélyen fekvő méhlepény esetében a teendőket mindig a vérzés mértéke határozza meg. Enyhébb vérzés esetén kórházi megfigyelésre lehet szükség, és a 37-38. héten előrehozott, ütemezett császármetszésre. Erős vérzés esetén a terhesség korától függetlenül szükség lehet sürgős császármetszésre az édesanya életének megmentése érdekében.
A méhlepény fekvésének megváltoztatására semmit sem lehet tenni, de segíthet az egészséges, vasban gazdag ételek fogyasztása, a sok pihenés, a megerőltető testmozgások kerülése.
Abruptio placenta: A méhlepény idő előtti leválása
A méhlepény idő előtti leválása esetén az egyébként jó elhelyezkedésű méhlepény túl korán - már a terhesség ideje alatt - leválik a méh faláról, nem pedig a szülés után. A méhlepény leválása lehet részleges (pl. 10-20%-os) vagy teljes.
A leválás oka ismeretlen, a várandósságok körülbelül 1%-ában fordul elő.
A leválásra hajlamosító tényezők:
- Betegségek (magas vérnyomás, szívbetegség, cukorbetegség).
- A hasat ért sérülés, trauma.
- A rövid köldökzsinór húzódása a szülés során.
- A méh volumenének hirtelen csökkenése (burokrepedés).
- A kórelőzményben ismételt terhességmegszakítás, méhkaparás.
A méhlepény idő előtti leválásának tünetei:
- Vérzés (inkább barnás színű, változó mértékű, függ a leválás mértékétől).
- Hasi nyomásérzékenység.
- Hirtelen kezdődő folyamatos vagy görcsös hasi fájdalom.
- Véres magzatvíz a burokrepesztéskor.
- Oxigénhiányra utaló magzati szívműködés.
A méhlepény korai leválása a magzat és az édesanya életét is veszélyezteti - romlik a magzat oxigén- és tápanyagellátása, az édesanyánál pedig nagyfokú vérveszteség, testszerte jelentkező véralvadási zavar, veseelégtelenség léphet fel -, ezért azonnali kórházi ellátásra van szükség.
A hosszabb pihenés hatására a vérzés csillapodhat, ezért a kezelés legtöbbször csupán ágynyugalom, kivéve az alábbi eseteket: életet veszélyeztető, nagyfokú vérzés, a magzat élete veszélyben van, a szülés tervezett időpontja közel esik. Ha a tünetek enyhülnek, az édesanya felkelhet, esetleg haza is mehet a kórházból. Ha a vérzés súlyosabbá válik, akkor szükség lehet a szülés idő előtti megindítására.
Placenta accreta és rokon rendellenességei
A placenta accreta a méhlepény beágyazódásának egy másik rendellenessége: a méhlepény bolyhai túl mélyen hatolnak be a méh kötőszövetébe. A méhlepény leválása súlyos terhességi szövődmény, amely bár viszonylag ritka, az anyát és a gyermeket egyaránt fenyegető lehetséges kockázatai miatt kiemelten fontos. Ez az állapot akkor következik be, amikor a méhlepény a szülés előtt részben vagy teljesen leválik a méh faláról. A méhlepény leválása általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat.
Az állapot súlyossága változó lehet; enyhe esetekben kevés vagy semmilyen tünet nem jelentkezhet, de súlyosabb esetekben erős vérzéshez, magzat elvesztéséhez vezethet.
A méhlepény leválás pontos oka nem mindig egyértelmű, de bizonyos tényezők növelik a kockázatot, többek között a terhességi magasvérnyomás, az ikerterhesség, a dohányzás, a terhességi toxaemia, a kóros elhízás, a hasat ért trauma.
A méhlepény leválás leggyakoribb tünetei:
- Hüvelyi vérzés, bár egyes esetekben a vér a méhlepény mögött rekedhet, és nem jelentkezik nyilvánvaló vérzés.
- A méh fokozott kontraktilitása, amikor a fájások között szinte egyáltalán nincsen szünet, és nincsen összhangban azzal, ahogyan a vajúdás halad.
Bár a méhlepény-leválás nem minden esete előzhető meg, a kockázati tényezők megértése és kezelése jelentősen csökkentheti előfordulásának valószínűségét. A rendszeres várandósgondozás lehetővé teszi a vérnyomás és a méhlepény egészségének ellenőrzését. A dohányzás és a terhesség alatti kábítószer-fogyasztás kerülése szintén csökkentheti a kockázatot.
A méhlepény-leválás kezelése az állapot súlyosságától, a terhességi kortól valamint az anya és a magzat egészségi állapotától függ. Enyhe esetekben, például amikor a méhlepénynek csak a széli része válik le, és esetleg várható, hogy a vérzés megáll, csak szoros megfigyelésre lehet szükség.
Méhlepényi leválás tünetei, okai, ápolási beavatkozások | NCLEX tippek
A placenta leválás típusai és következményei
A placenta leválás történhet teljes, részleges, marginális vagy központi elválásként a méhtől/méhtől. A terhesség alatti placenta leválás pontos oka nem ismert. A placenta leváláskor hirtelen fellépő tünetek jelentkeznek. A placenta leválás kezelése annak típusától és a terhességi időszaktól függ. A beteg azonnali kórházi kezelését igényli.
Ha a beteg enyhe méhlepény-leválásban szenved, és a baba szívverése normális, még túl korai a baba megszületése, és Ön kórházba kerülhet szoros orvosi megfigyelés és pihenés céljából. Súlyos placenta-leválás esetén a beteget intravénás folyadékkal, oxigénellátással, az anya és a magzat folyamatos monitorozásával kezelik.
Az anyai halálozás 5-8%-át, a magzati halálozási arányok 1-40%-át teszi ki. A méhtől való részleges elválasztással járó enyhe méhlepény-leválás kisebb anyai és magzati halálozási rátával jár, mint a méhtől való teljes elválasztással járó súlyos placenta-leválás.
