A petefészek ciszták bármikor kialakulhatnak a pubertáskortól a menopauzáig, ám az esetek egy részében tünetmentesen el is múlik. A petefészekben megjelenő ciszták folyadékkal telt, hártyával vagy vastagabb fallal körülvett tömlők. Fogamzóképes korban a petefészekben növő tüszők a peteérést követően - amennyiben nem reped meg a tüsző fala - tovább növekedvén könnyen cisztává alakulhatnak. Ha mégis panasz jelentkezik - akár vérzési rendellenességek, akár alhasi fájdalom -, a beteg már ezzel jelentkezik a nőgyógyásznál, aki a fizikális vizsgálatokon túl ultrahangos vizsgálattal is kiderítheti, jelen van-e petefészek ciszta, és ha igen, milyen a szerkezete. A funkcionális (a petefészek működésével kapcsolatba kialakult), panaszt nem mindig okozó, a petefészek, illetve a hormonrendszer működési zavara miatt kialakult elváltozások általában nem haladják meg az 5 centis átmérőt.
A méh nyálkahártyája az egyedfejlődés korai szakaszában szétszóródhat a szervezetben vagy a menstruációs vérrel a hasüregbe kerülhetnek a méhnyálkahártya-darabok, és ott azután megtapadhatnak - ezt nevezik endometriózisnak. Ennek velejárójaként is kialakulhatnak petefészek ciszták.
Sajnos, a petefészek ciszták kialakulását nem lehet megelőzni, azonban a hormontartalmú fogamzásgátlók (tabletták, gyűrűk, stb.) alkalmazása csökkenti egyes cisztatípusok előfordulási gyakoriságát. Előfordulhat, hogy a rendszeres ellenőrzésnél, esetleg gyógyszeres kúránál nem szükséges komolyabb eljárást alkalmazni. A legkisebb beavatkozás során a hüvelyen át lecsapolják a cisztában felgyülemlett folyadékot. Ám mivel így nem távolítják el magát a tömlőt, fennáll a kiújulás esélye. A végleges eltávolítás történhet hasmetszéssel (laparotomia) és hastükrözéses módszerrel (laparoszkópia). Előbbi elsősorban az előrehaladott rosszindulatú, nagyobb, bizonytalan cisztikus képletek eltávolítására szolgál, a műtétet altatásban végzik, a megfelelő méretű hasi metszésből. A laparoszkópiás beavatkozásnál sokkal kisebb (0,5-1cm-es) metszéssel is be lehet jutni a hasüregbe-kismedencébe, és a gyógyulási idő is rövidebb.
A méhen kívüli terhesség ritkán fordul elő, a várandósságok 0,8-1 %-át érinti. A méhen kívüli terhesség során az embrió nem a méhben, hanem azon kívül ágyazódik be. Az esetek 98 %-ban a petevezetékben tapad meg, és ott indul fejlődésnek. Olyan is lehetséges, hogy a petefészekben vagy a hasüregben tapad meg. Minden ilyen esetben hasonló tünetek is lehetségesek, mint normál várandósság esetén, de egyéb jelek is társulhatnak hozzá.
A méhen kívüli terhesség okai és típusai
A méhen kívüli terhesség okai főleg olyan tényezők, amelyek növelik az esélyét a helytelen beágyazódás miatt méhen kívüli terhességnek. A legtöbb esetben a méhen kívüli terhességet olyan problémák okozzák, amelyek lelassítják vagy megakadályozzák, hogy a petesejtek a petevezetéken keresztül eljuthassanak a méhbe. Ennek leggyakoribb oka, hogy a petevezeték károsodott. Ezt leginkább gyulladások vagy a petevezeték torz alakja okozza. De nem csak a petevezeték lehet a hibás: a test hormonális változásai és a megtermékenyített petesejt helytelen fejlődése is szerepet játszhat a méhen kívüli terhesség kialakulásában.
A méhen kívüli terhesség fajtái aszerint különülnek el, hogy a méhen kívül pontosan hol ágyazódik be a megtermékenyített petesejt:
- Kürtterhesség: A leggyakoribb, ilyenkor a petevezetékben történik a megtapadás. Normál esetben a petevezetékből a méhbe jut el az embrió 5-7 nap alatt. Ilyenkor egy burok védi a tapadástól, ami 5-7 nap után lebomlik.
- Hasüregi méhen kívüli terhesség: Ilyenkor a hasüregben talál magának helyet az embrió. Előfordult már olyan eset, hogy a baba így is ki tudott fejlődni, azonban ennek minimális az esélye. A hasüregi terhesség két fajtája aszerint különül el, hogy a petesejt egyből vagy áttétesen ágyazódik be a hasüregbe.
- Méhnyaki méhen kívüli terhesség: A méhnyakban alakul ki. Az ilyen típusú terhesség a legtöbbször az első trimeszter idején vetéléssel végződik.
- Petefészeki méhen kívüli terhesség: Ilyenkor a petefészekben marad a megtermékenyült petesejt, és itt indul fejlődésnek. Előfordul, hogy maguktól elhalnak a sejtek és felszívódnak.
Az alábbiakban azokat a tényezőket mutatjuk be, amelyek növelik az esélyét a méhen kívüli terhesség kialakulásának. Ezek nem közvetlenül okozzák az állapot kialakulását, azonban jelentősen növelhetik az esélyét a rossz helyen beágyazódó terhesség kialakulásának:
- Gyulladás miatti méhen kívüli terhesség: A női nemi szervek gyulladása legtöbbször valamilyen fertőzés következtében alakul ki, mint például kankó vagy chlamydia.
- Termékenységi kezelés miatti méhen kívüli terhesség: A mesterséges, szervezeten kívüli megtermékenyítés szintén növelheti az esélyét.
- Petevezeték-műtét miatti méhen kívüli terhesség: Ha korábban műtétet hajtottak végre a petevezetéken, könnyebben alakulhat ki terhesség a méhen kívül.
- Eszközös fogamzásgátló miatti méhen kívüli terhesség: A fogamzásgátló eszközök, mint a spirál vagy a gyűrű, növelhetik a kockázatot.
A méhen kívüli terhesség tünetei
A méhen kívüli terhesség tünetei azért fontosak, mert így kellő időben észlelhető, hogy esetleg rendellenes terhesség alakult ki. A tüneteket három csoportba sorolhatjuk:
Terhességi tünetek méhen kívüli terhesség esetén
Ezek a "legegyszerűbb" tünetek, melyek normál terhesség esetén is jelentkeznének az első hetek során:
- Kimaradt menstruáció
- Duzzadt emlők
- Hányinger
- Kimerültség
Korai tünetek méhen kívüli terhesség esetén
Ezek a tünetek már jobban eltérhetnek a normál terhesség jeleitől:
- Hüvelyi vérzés (menstruációs időszakon kívül tapasztalt enyhe vérzés)
- Alhasi fájdalom (méhen kívüli terhesség esetén rendkívül erősek lehetnek a fájdalmak)
- Szédülés (napokig tartó, vissza-visszatérő vagy állandó jellegű)
Sürgősségi tünetek méhen kívüli terhesség esetén
Ezek a tünetek súlyos állapotot jeleznek, azonnali orvosi segítségre van szükség:
- Ájulás (gyakran a vérveszteség miatt)
- Alacsony vérnyomás (szédülés, ájulás, kimerültség kísérheti)
- Vállfájdalom (gyakran hasüregi vérzés okozza)
- Végbéli nyomás (állandó székelési inger érzése)
- Éles hasfájás (a petevezeték elszakadásának tünete lehet)
Amennyiben a fentiek közül bármelyik tünetet tapasztalja, különösen, ha pozitív terhességi tesztje van, azonnal forduljon orvoshoz!
Diagnózis és kezelés
A méhen kívüli terhességet leggyakrabban a terhesség 6-10. hete között, az első trimeszteres ultrahang vizsgálat során diagnosztizálják. Azonban, ha korábban jelentkeznek súlyos tünetek, mint az erős hasi fájdalom vagy vaginális vérzés, szakorvosi vizsgálat hamarabb feltárhatja a problémát.
Az orvos fizikai vizsgálatot végez, mely magában foglalhatja a has tapintását, a vérnyomás mérését. A hCG hormon szintjének mérése kulcsfontosságú a diagnózis felállításában. Normál terhességnél a hCG szintje gyorsan, körülbelül minden 48-72 órában megduplázódik, de méhen kívüli terhességnél ez lassabban vagy egyenetlenül történik. Az ultrahang is elengedhetetlen eszköz a terhesség helyzetének meghatározásában.
A méhen kívüli terhesség kezelése attól függ, mikor ismerik fel, s milyen általános egészségi állapota van a páciensnek. Amennyiben a méhen kívüli terhességet korai szakaszban tudják felismerni, és még nem okozott jelentős szövődményeket, gyógyszeres kezelésre lehet szükség. Az orvosok gyakran metotrexátot írnak elő, ami segít megállítani a terhesség növekedését. Abban az esetben, ha a gyógyszeres kezelés nem megfelelő, vagy ha a terhesség fejlődése komolyabb egészségügyi veszélyeket rejt, sebészeti beavatkozás válhat szükségessé. A leggyakoribb sebészeti eljárás a laparoszkópia, ami minimálisan invazív műtét: kis vágásokon keresztül távolítják el az ektopikus terhességet. Súlyos esetekben, ahol a belső vérzés komoly veszélyt jelent a páciens életére, sürgős műtétre lehet szükség.
Mi az a méhen kívüli terhesség?
A méhen kívüli terhesség ismétlődési kockázata 12,5 százalék, és 33 százalék a valószínűsége a szervi meddőség kialakulásának. A kórtörténetben szereplő meddőség, korábbi méhen kívüli terhesség, kismedencei gyulladás, hasi műtétek, a petevezetéken végzett bármilyen beavatkozás, illetve mesterséges megtermékenyítés kapcsán alkalmazott technikák növelik a méhen kívüli terhesség kialakulásának valószínűségét. A fogamzás előtti (perikoncepcionális) gondozás során kell kiszűrni mindazon betegségeket (pl. az ivarcsatorna fertőzöttségét), melyek méhen kívüli terhességhez vezethetnek. Ha már létrejött a méhen kívüli terhesség, nagyon fontos a korai felismerés, mert így jó eséllyel megelőzhető a váratlanul jelentkező és életveszélyes állapotot okozó hasüregi vérzés. Méhen kívüli terhességet követően ismét kialakulhat hasonló, kóros állapot, de a petevezetékek, és a petefészkek állapotától függően jó esély van élettani terhességre. A méhen kívüli terhességen átesett beteg a kellemetlenségeken felül nagyon komoly veszteséget él át, ezért szüksége van mind a család, mind a szakemberek fokozott támogatására.