A gyermek születése a legnagyobb ajándék és felelősség. Sok szülő számára felmerül a kérdés, hogy mi a legjobb gyermeküknek, és sokan úgy gondolják, hogy a keresztelés elengedhetetlen része a gyermek boldog és teljes életének. Mások bizonytalanok, vagy nem tudják, mit is jelent valójában a keresztség.
Ez a cikk célja, hogy segítséget nyújtson a keresztelés kérdésében, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor a csecsemő, vagy akár a szülők még nincsenek megkeresztelve. Megvizsgáljuk a keresztség történetét, teológiai alapjait, a felnőtt és gyermekkeresztség közötti különbségeket, valamint a keresztszülők szerepét és a kapcsolódó egyházi előírásokat.
A keresztség lényege és története
A keresztség nem csupán egy hagyományos vallási szertartás, hanem az egész életre szóló döntés jele. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint a szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja és kapu a többi szentséghez. A keresztség a szentségek ajtaja, mely tényleges alakjában vagy legalább vágy formájában szükséges az üdvösségre; általa az emberek megszabadulnak a bűnöktől, Isten gyermekeivé születnek újjá, és eltörölhetetlen jeggyel Krisztushoz hasonlóvá válva az egyház tagjai lesznek. Isten adományai közül a keresztség a legszebb és legcsodálatosabb. Ajándék, mert azok kapják, akik semmit sem hoznak magukkal; kegyelem, mert a bűnösök kapják; baptismus, mert a bűnök elmerülnek a vízben; kenet, mert szent és királyi; megvilágosítás, hiszen ragyogó fény; köntös, mert eltakarja szégyenünket; fürdő, mert megmosdat; pecsét, mert megőriz bennünket és Isten uralmának jele.
A világ kezdete óta a víz az élet és a termékenység forrása, és az Egyház Noé bárkájában a keresztség általi üdvösség előképét látta. Az Ószövetség minden előképe Jézus Krisztusban teljesedett be, aki nyilvános életét azzal kezdte, hogy megkereszteltette magát Keresztelő Szent Jánossal a Jordánban.
Az Apostolok korától kezdve kereszténnyé egy fokozatos út és beavatás által váltak az emberek. Az első századokban főleg felnőtteket kereszteltek, akiket alámerítettek egy folyóban vagy medencében, és új fehér ruhába öltöztek, jelezve a megtisztulást és az új élet kezdetét. A csecsemőkeresztség évszázadokkal később, a VI-VII. században terjedt el, de a szertartásai ugyanazokat a titkokat kívánják kifejezni, mint a felnőttkeresztségé.
Felnőttkeresztség és gyermekkeresztség
A felnőttkeresztségre való felkészítés katekumenátusban történik, ami azt jelenti, hogy a jelölt egy keresztény csoporthoz csatlakozik, amelynek tagjai segítik a felkészülésben. Ehhez szükséges, hogy a felnőtt kinyilvánítsa szándékát a keresztség felvételére, megtanulja a hit igazságait és a keresztény kötelezettségeket, és bűnbánatot tartson.
A gyermekkeresztség feltétele, hogy a keresztény szülők a gyermeket hitben fogják felnevelni. Az egyház buzdít arra, hogy a gyermekek már az első hetekben megkapják a keresztséget. Ehhez szükséges, hogy a szülők, vagy legalább egyikük, beleegyezzen, és megalapozott remény legyen a katolikus vallásban való nevelésre. Ha ez teljesen hiányzik, a keresztséget elhalasztják, értesítve a szülőket az okáról.
A "majd eldönti" érv
Sokan azzal érvelnek, hogy felesleges csecsemőkorban megkeresztelni a kicsit, mondván majd eldönti, hogy keresztény lesz vagy sem. Ez az érvelés azonban nem helytálló, elvégre egy néhány napos vagy hetes emberi lény még nem képes döntéseket hozni, pláne nem arról, hogy milyen felekezethez szeretne kapcsolódni. A keresztség nem az én elhatározásom külső jelképe, hanem Jézus Krisztus értem való szenvedésének és szeretetének a jelképe. Amikor megszülettünk, szüleink szeretete várt ránk, és éppúgy várt az Úr Jézus szeretete is. A keresztség mennyei csók, az Úr Jézus csókja, üzenete, amivel üzeni, hogy szeret bennünket.
Csecsemőkeresztség magyarázata (Mike Schmitz atyával)
A szövetség és a gyermekkeresztség
Isten előszeretettel köt szövetséget, melynek alapja az Ő kezdeményezése és az arra adott emberi válasz. Az ábrahámi szövetség az Ószövetség idején normatív volt Izrael számára, amit Isten a körülmetélkedéssel pecsételt meg. A körülmetélkedés éppúgy a szövetség jele, mint a keresztények keresztsége. Az a gyermek, aki hívő családba született, jogot formálhatott a szövetség jelére, akkor is, ha túl fiatal volt, hogy teljesítse annak feltételeit. A református teológiában különösen hangsúlyos, hogy az ószövetségi körülmetélés folytatása a keresztség. Jézus új szövetsége nem kizáróbb, hanem befogadóbb a régihez képest.
Az Újszövetségben is nem is egyszer egész családok részesültek a keresztségben, mint például Kornéliusz, a filippi börtönőr vagy Sztefanász és házuk népe esete. Egy ház népéhez mindenki, a rabszolgáktól a gyermekekig beletartozott, tekintet nélkül a korára. Ahogy az Ószövetség idejében, úgy itt is gyakorlat volt: ha a családfő irányt mutat, mindenki azt követi.
A szülők és keresztszülők szerepe
A keresztségben kapott ajándékok hasonlítanak egy maghoz, amelyben minden fontos tápanyag benne van. Viszont szükség van a szülők közreműködésére is, hogy ez a mag kicsírázzon, felnövekedjék és megerősödjék. A szülők kötelesek gondoskodni arról, hogy a gyermekek már az első hetekben megkapják a keresztséget, és előtte keressék fel a plébánost, hogy kellő felkészítést kapjanak.
A keresztszülő fogalma mára eggyé vált a gondoskodó rokonnal vagy közeli baráttal. Pedig keresztszülő lehet maga a szülő is, vagy bárki, aki hitbéli tanítással támogatja a megkeresztelt gyermeket. Az ő feladata a szülők segítése a keresztény nevelésben, és élő hitgyakorlattal példát adni a gyermeknek.
Ki lehet keresztszülő?
Ahhoz, hogy valakit a keresztszülői tisztség vállalására engedjenek, szükséges:
- hogy maga a keresztelendő vagy ennek szülei, illetve az, aki őket helyettesíti, vagy ezek hiányában a plébános vagy a szentség kiszolgáltatója jelölje ki, és hogy alkalmas legyen és szándékozzék is ezt a tisztséget viselni;
- tizenhatodik életévét betöltött személy legyen, hacsak a megyéspüspök más kort nem állapított meg, vagy megfelelő okból a plébános vagy a kiszolgáltató úgy nem látja, hogy kivételt kell tenni;
- katolikus, megbérmált és a legszentebb oltáriszentséget már magához vett személy legyen, s éljen a hithez és a vállalandó tisztséghez méltó életet;
- ne kösse semmilyen törvényesen kiszabott vagy kinyilvánított kánoni büntetés;
- ne legyen a keresztelendő apja vagy anyja.
Ha az egyik keresztszülő megfelel a követelményeknek, úgy vele együtt lehet keresztszülő a keleti egyházhoz tartozó keresztény. Egyéb különvált egyháznak tagja pedig a keresztség hivatalos bejegyzett tanúja lehet.
Ha a család már kiválasztott egy keresztszülő jelöltet, aki nem felel meg a fenti szempontoknak, akkor érdemes legalább egy olyan személyt keresni az ismeretségi körben vagy a keresztény közösségben, aki megfelel a keresztszülői tisztség feltételeinek. Az eredetileg kiválasztott ismerős pedig vele együtt ott állhat a keresztségnél.
A keresztség helye és ideje
Szükség esetét kivéve a keresztség sajátos helye a templom vagy a kápolna. Minden plébániatemplomnak legyen keresztkútja. Szükség esetét kivéve a keresztséget ne szolgáltassák ki magánháznál, hacsak a helyi ordinárius súlyos okból meg nem engedte. A keresztelés bejelentésekor a plébániai irodán lehet időpontot egyeztetni a lelkipásztorokkal való találkozásra. Keresztelések a liturgiák keretében a következő időpontokban vannak: Húsvét, templombúcsú, Advent 3.
Az egyház buzdít, hogy amennyiben lehetséges, legyen ünnepélyes közös keresztelés az összes újszülött részére, ugyanazon a napon, lehetőleg vasárnap vagy húsvét vigíliáján. A vasárnapi misében a hívők jelenlétében való keresztelés azt célozza, hogy minél világosabban tűnjön ki, hogy a keresztség az Isten népébe kapcsolódás szentsége.
Különleges esetek és teendők
Napjainkban sok olyan szülő kéri gyermeke keresztségét, akinek nem volt módja mélyebben megismerkedni a kereszténységgel, kapcsolatba kerülni élő keresztény közösséggel; aki nem volt elsőáldozó, nem kötött egyházi házasságot, olykor nincs megkeresztelve sem. Az egyház meghívja az ilyen szülőket és keresztszülőket, hogy ismerkedjenek meg Krisztus tanításával, járjanak el misére, kerüljenek kapcsolatba a keresztény közösséggel. Sokan, akik ezt vállalják, felnőtt korban találkoznak az igaz kereszténységgel.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar előírja a lelkipásztoroknak, hogy el kell halasztani annak a kisdednek a keresztelését, akinek egyik szülője sem kész a hitvallásra, hogy őt katolikus keresztény módon neveli. Ha a szülők nem élnek egyházi házasságban, de állapotuk rendezhető, vagy ha valamelyikük nem volt még elsőáldozó, sőt talán megkeresztelve sincs, meg kell beszélni e szentségek felvételét is, és fel kell ajánlani a segítséget a méltó előkészületekhez.
Ha a szülők nem tudják vállalni, hogy kapcsolatba kerüljenek az egyházzal, de szeretnék gyermeküknek megadni a lehetőséget, hogy ha felnő, választhasson, kíván-e keresztény lenni, akkor ajánlott beíratni gyermeküket hittanra, hogy ott megismerkedhessenek a kereszténységgel, és érett korban dönthessenek a keresztségről. A helyes gyermeknevelés feltétele a szülő példája és következetes magatartása. Ha a nem hívő szülők szeretettel, becsülettel nevelik gyermeküket, akkor az egészségesen fog fejlődni, s egyszer érett korban képes lesz eldönteni, akar-e keresztényként élni.
tags: #meg #nem #keresztelt #csecsemok