A terhesség 90 napja: a fogantatástól a szülésig

A terhesség a nő méhében egy vagy több utód (a terhesség ideje alatt embrió, majd magzat) kihordása. Az emberi terhesség az egyik legtöbbet tanulmányozott emberi állapot. A legtöbb terhesség során csak egy gyermek kihordására kerül sor, de lehetséges két vagy több magzat kihordása (ikerterhesség) is. A terhes nők gondozásával általában szülésznő (bába) vagy szülész-nőgyógyász szakorvos foglalkozik.

A terhesség meghatározása és számítása

A terhesség kezdetét az utolsó menstruáció első napjától számítjuk. A baba fogantatása azonban két héttel később történik, így a megtermékenyüléskor már két hetes terhesnek számít a kismama, miközben magzata még csak 1 napos. A szülés várható idejét az úgynevezett Naegele-módszerrel kalkulálják ki (az utolsó menstruáció első napja +1 év, -3 hónap, +7 nap). Mivel ez a számítás szabályos, 28 napos ciklust feltételez, a várandósság alatt bizonyos körülményeket (ciklus hossza, baba fejlettsége, első magzatmozgás ideje, stb.) figyelembe véve módosíthatják a dátumot. A terhesség ideje - és megint egy átlagolt számról beszélünk - 9 holdhónap, 40 hét, vagyis 280 nap. A WHO meghatározása szerint a szülés normális esetben a terhesség 37-42. hete között következik be. Ha korábban jön a baba, akkor koraszülöttnek számít. A túlhordás sem jó, mert a méhlepény már öreg, esetenként nem táplálja megfelelően a gyermeket, és a túl nagy babák nehezebben jönnek világra.

A terhesgondozás során hetekben mérik a terhességi kort. Ha elmaradt, vagy nem egyértelmű az utolsó menstruációs ciklus ideje, akkor az első és a körülbelül 12. hét között ultrahanggal határozzák meg a terhesség korát. Ha mesterséges megtermékenyítés esetén pontosan ismert a fogantatás időpontja, akkor azt veszik alapul. Az orvosok a magzat méretét veszik alapul, és határozzák meg, hogy hány hetes terhességnek felel meg az ultrahangon mért adat. Az ultrahang leleten feltüntetik, hogy a magzat adott napon, éppen hány hetes, napos magzat méretének felel meg.

A terhesség szakaszai

A terhesség három trimeszterre osztható, amelyek mindegyike mintegy három hónapig tart.

• Első trimeszter (1-12. hét): Ez az embrionális fejlődés szakasza. A megtermékenyített petesejtből fokozatosan hólyagos szerkezetű embrió vagy hólyagcsíra lesz. Ekkor alakulnak ki az alapvető szervek és testrészek, valamint ebben az időszakban a legnagyobb a vetélés kockázata. A terhes nők ekkor tapasztalhatják a reggeli rosszullétet.
• Második trimeszter (13-27. hét): Ebben az időszakban a magzat növekedése és fejlődése folytatódik, azonban már kevésbé intenzív ütemben. A várandós nők általában jobban érzik magukat ebben a szakaszban, mivel az émelygés és a fáradtság csökken. Megjelennek a terhesség külső látható jelei, illetve megindul a súlygyarapodás. A magzat mozgása már az anya számára is észrevehető lesz.
• Harmadik trimeszter (28-40. hét): Ebben az időszakban a magzat már majdnem teljesen kifejlődött. A harmadik trimeszterben a magzat egyre többet és egyre erőteljesebben mozog. A terhesség utolsó három hónapjában kerül sor a legnagyobb mértékű súlygyarapodásra a terhes nők többségénél. A nőknek számos panaszuk lehet, mint pl. hátfájás, állandó vizelési inger, gyomorégés stb.

A fogantatás és a beágyazódás

A fogantatás akkor történik, amikor a női ivarsejtet (oocyta, pete v. óvum) a hímivarsejt v. ondósejt megtermékenyíti. A hímivarsejtek a szexuális aktus során kerülnek a nő hüvelyébe, ahol 48 órán át termékenyítőképesek maradnak. A két ivarsejt általában a petevezetékben találkozik. A megtermékenyített petesejt (zigóta) első osztódására a méhkürtben kerül, az anya szervezetében ekkor már megindulnak azok a hormonális változások, amelyek révén a korai terhességet ki lehet mutatni.

A megtermékenyült pete a méh üregében a hormonok által felkészített nyálkahártyára tapad, ritka esetben viszont a méhen kívül tapad meg. Ez a méhen kívüli terhesség, ami az anya és magzat életét veszélyeztető, esetenként sokáig tünetmentes állapot. A beágyazódás (implantáció) a peteérés után 6-12 nappal történik, de leggyakrabban a 8. és 10. nap között szokott bekövetkezni. Ez azt jelenti, hogy egyes nőknél a ciklus 20. napja körül is bekövetkezhet, míg másoknál akár olyan későn is, mint a ciklus 26. napja. A beágyazódás egy körülbelül 5 napig tartó folyamat, amelynek végén a megtermékenyített petesejt - innentől fogva embrió - a méhfalba ágyazódva hCG (humán koriális gonadotropin) hormont kezd termelni és növekedésnek indul.

A beágyazódásnak lehetnek jelei, de ezek nem egyformák minden nőnél, és nem is mindenkinél jelentkeznek. Ilyen jelek lehetnek a pecsételő vérzés, enyhe görcsölés, mellérzékenység, rosszullét, fejfájás, hangulatingadozás, vagy testhőmérséklet-változás.

A terhesség megállapítása és a vizsgálatok

A terhesség megállapításához a legfontosabb jel a menstruáció elmaradása, bár lehetséges, hogy a nő a terhesség alatt továbbra is menstruál. A terhességet házilag a terhességi teszttel lehet kimutatni, amely a vizeletben jelen lévő human chorionic gonadotropin (hCG) nevű hormon jelenlétére reagál. A klinikai vérvizsgálat még ennél is érzékenyebb, és rendszerint a beágyazódás utáni 6-8. napon már képes kimutatni a terhességet. A terhesség megállapításának legpontosabb módja a nőgyógyászati vizsgálat, amely nemcsak a terhesség tényét, hanem az embrió korát, vagyis a fogantatás idejét is meg tudja határozni az ultrahangos vizsgálat segítségével.

A teherbeesés időpontjának meghatározása nemcsak a szülés várható időpontjának kiszámolása miatt fontos, hanem a terhesgondozás során végrehajtandó vizsgálatokat is ehhez időzítik. Sok vizsgálat (AFP, ultrahang, amnioszkópia) meghatározott időponthoz van kötve.

A szülés várható időpontjának meghatározása és a szülés

A szülés várható idejét az utolsó menstruáció első napjához képest határozzák meg, mivel a fogantatás ideje bizonytalan. A szülészek betöltött heteket számolnak. A szülés várható idejét a Naegele-módszerrel kalkulálják ki. A szülés időpontjának gyakorisága azt mutatja, hogy a legtöbb szülésre a terhesség 40. hetében kerül sor. Az első ultrahangos szűrést általában a terhesség 12. hetében végzik.

A szülés egyik előjele, hogy a terhes nő méhe rendszeresen összehúzódik, ezzel egyidőben a méhnyaknál található nyákdugó is távozik, illetve a méhnyak megkezdi kitágulását. A szülő nők többsége vaginálisan („természetes úton”) szüli meg gyermekét, a maradéknál császármetszést hajtanak végre. A harmadik trimeszterben a méhlepény állapotából is következtetni lehet a szülés várható időpontjára. Amikor elöregszik a placenta, közeleg a várva várt pillanat. Egészen pontosan csak a vajúdás kezdete után határozható meg a baba világra jöttének ideje: az összehúzódások gyakoriságából és a méhszáj tágulásának mértékéből már szinte órára pontosan következtetnek az orvosok.

A terhesség alatti hormonális változások

A fogantatás után, a hormonális változások következtében, a legtöbb terhes nő különféle tüneteket észlel magán. A méhlepény, illetve a trophoblast elsőként a HCG hormont termeli, amelynek szintje kb. a terhesség 10. hetén éri el a maximumot. A progeszteron és ösztrogén hormonok felelősek a szoptatás előkészítéséért. A terhesség során az emlőmirigyek fejlődését az ösztradiol, a progeszteron, a prolaktin, illetve a pajzsmirigyhormonok és az inzulin együttesen szabályozzák.

A terhesség vagy várandósság (graviditás, a latin graviditasból) a nő méhében egy vagy több utód (a terhesség ideje alatt embrió, majd magzat) kihordása.

tags: #magzaz #90 #nap #a #fogantatastol