A várandósság kilenc hónapja rengeteg örömmel és kérdéssel jár együtt, különösen az első terhesség során, amikor sok meglepetés érheti a kismamát. A három trimeszter során a leendő édesanya más-más tünetekkel és testi változásokkal találkozhat, miközben a magzat a legfontosabb fejlődési mérföldköveket éli meg az anyaméhben. Végigkövetni egy magzat fejlődését egyszerre izgalmas és titokzatos.
A pozitív terhességi tesztet sokféle érzés kísérheti egy pár életében: kinek eufóriát, kinek meglepetést, kinek a hosszú küzdelmet követő teljes megkönnyebbülést, kinek pedig az örömmel vegyített kétségeket hozza. Az első, amit egy kismama megtanul a várandóssággal, hogy az időt innentől kezdve kevésbé napokban vagy hónapokban, sokkal inkább hetekben számolja majd. A terhesség kezdetét mindig az utolsó menstruáció elejétől számolják: mivel a megtermékenyítés ebben a ciklusban zajlott le, matematikailag így határozzák meg a várandósság első napjait. A 9 hónapot három egyidejű részre osztják fel: a három-három hónap pedig egy-egy trimesztert jelképez.
A megtermékenyülés pillanatától a nyolcadik hét befejezéséig nevezhetjük embriónak a fejlődő magzatot, ez pedig körülbelül a 10-11. terhességi hetet jelenti. Az embrió a fejlődés kezdeti szakaszában még nagyon kis méretű, de a fejlődés rendkívül gyors. A megtermékenyülést követően a petesejt osztódni kezd, létrejön a szedercsíra, majd a hólyagcsíra. Ezután a zigóta a méhbe jutva beágyazódik a méhfalba, ami után azonnal megindul a fejlődés. Az embrió fejlődésének hatodik és a nyolcadik hete között körvonalazódnak az ember testének alapjai: bezáródik a velőcső, alakulnak a kezek, lábak, a fül, a szem, a száj, majd megszületik a csigolyasor és a test csontváza.
Az első trimeszterben zigótából embrió fejlődik, a szakasz második felében pedig már hallható a magzat szívhangja. A 12. hétre a magzat már teljesen kifejlődött. Az első (hüvelyi) ultrahang általában a terhesség 5-6. hetében történik. A 6. hetet követően már nagy valószínűséggel hallható a szívhang. Az első trimeszterben emellett sor kerül a testsúlymérésre, hüvelyváladék ellenőrzésére, vérnyomásmérésre, kötelező elektrokardiográfiára (EKG), valamint a 12. heti ultrahang vizsgálatra.
A magzat fejlődése a második trimeszterben
A terhesség második szakasza, a 12-28. hét közötti időszak, sokak számára megnyugvást hozhat. Az első trimeszterben tapasztalható émelygés, hányinger, fáradékonyság és aluszékonyság általában megszűnik. Ebben az időszakban nemcsak a korábban kifejlődött szervek növekednek gyorsan, hanem az agy és a gerinc is tovább alakul. A kötődés a magzat és a várandós nő között egyre inkább kibontakozik. A második trimeszterben kialakulnak az érzékszervek, valamint hatalmas fejlődésen megy át a tüdő, bár a kinti életre még nem alkalmas. A 3-6. hónap között a kicsi megtanul nyelni, valamint a légzéshez szükséges mozgást is elsajátítja.
A baba mérete nagyon sokat nő, ennek következtében a vizelettartás egyre nehezebb a kismamának, akinek testén előtűnik a linea negra is. A második trimeszter egyik legfontosabb vizsgálata a terhességi cukorterheléses mérés. Szintén sor kerül egy teljes laborvizsgálatra, vizeletvizsgálatra, testtömegmérésre, valamint a 24. heti ultrahang vizsgálatra. Az orvos minden találkozásnál ellenőrzi a vérnyomást, valamint a magzati szívhangot, továbbá erre a trimeszterre tehető az egyik legjelentősebb vizsgálat: mégpedig a 18-19. terhességi héten zajló genetikai ultrahang. Ennek során a legfejlettebb készülékekkel akár már a magzat arca is kivehető, gyakran ilyenkor derül fény a kisbaba nemére.
A magzat fejlődése a harmadik trimeszterben és a tüdő érése
Az utolsó szakasz, a terhesség 28. hetétől a szülésig, nagy részét a magzat kinti életre való készülése tölti ki. Amellett, hogy növekszik, apró, de jelentőségteljes finomhangolásokat végez. Az édesanya eközben a szülésre és az új életre hangolódik. A mozgásban már jobban akadályozott a kismama, aki ezért könnyebben fárad, vizelettartási nehézségek gyötrik, és nehezebben piheni ki magát, mivel az alváshoz megfelelő testhelyzetet sem egyszerű felvennie.
A tüdő fejlődése lassan eléri azt a fokot, amikortól önállóan is képes a légzésre. A tüdő fejlődése az embernél öt különböző szakaszban zajlik. Az embrionális stádium után a magzat tüdeje az úgynevezett pszeudoglanduláris stádiumban fejlődik. A következő szakasz a 26. héttől a 35. hétig tart, majd végül a tüdő fejlődésének utolsó szakasza, amely a 36. hétig el sem kezdődik. Láthatjuk, hogy ez az utolsó szakasz a terhesség utolsó hónapjában következik be. A baba tüdeje ebben az utolsó hónapban végzi el a méhen kívüli működéshez szükséges fejlődés nagy részét.
A tüdő egyedülálló abban a tekintetben is, hogy a test egyetlen olyan rendszere, amely a születésig szunnyadó állapotban marad. Minden más rendszer, mint például a szívrendszer vagy az izomrendszer, már akkor is teljesen működőképes, amikor a baba még a méhen belül van. A méhben lévő magzat azonban valójában a méhlepényből kapja az oxigénellátást, így a tüdő a születés pillanatáig “inaktív”.
A magzat az anyaméhben “gyakorolja” a légzést, de a tüdőben nem történik tényleges légcsere, egészen addig amíg el nem hagyja az anyaméhet. A tüdő egész fejlődési folyamata nagyon összetett és sok különböző funkciót foglal magában, ezért amikor eljön az ideje, hogy működésbe lépjen, az egy döntő pillanat. A magzati légzési mozgások már a terhesség 12-14. hetében megjelennek, intenzitásuk pedig folyamatosan nő a fejlődés során. A magzati légzőmozgásnak a fogamzás 30. hete utáni elmaradása pedig különös veszélyt is jelenthet a magzatra nézve, így azt szakorvossal kell kivizsgálni.
A szörfaktán termelése a 32. hét körül éri el azt a szintet, ami már elegendő a tüdő megbízható működéséhez. Ezért van, hogy a 34. hét előtt született koraszülötteknek légzési nehézségeik lehetnek. A szörfaktán egy lipoprotein anyag, amelyet a tüdő Type II sejtjei termelnek. Fő feladata, hogy csökkentse az alveolusok (léghólyagocskák) belső felületi feszültségét. Enélkül a felületi feszültség miatt az alveolusok minden kilégzésnél összetapadnának, ami lehetetlenné tenné a légzést.
Koraszülésről körülbelül a 36. hétig megszülető babák esetében beszélünk, ez pedig éppen a tüdő fejlettsége miatt alakult így, erre éri el ugyanis végleges formáját a légzőszervünk. A 37. héttől a terhességet már érettnek tekintjük. Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb 35. héten született csecsemőnek megfelelően működő tüdeje van. Az Amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Kollégiuma most azt ajánlja, hogy a babákat ne indítsák be vagy hozzák világra a terhesség 39. hete előtt, hacsak nem végeztek olyan vizsgálatot, amely bizonyítja, hogy a tüdő teljesen kifejlődött.
A terhesség utolsó trimeszterében sor kerül az NST (non-stressz teszt) vizsgálatra, amely a magzati szívműködést és a méhösszehúzódásokat regisztrálja. A harmadik ultrahangos szűrés is ilyenkor esedékes, amely a magzat méreteit, fekvését, a magzatvíz mennyiségét és a lepény érettségét ellenőrzi. A harmadik laborvizsgálat is erre az időszakra esik. A szülés előtti hetekben kerül sor a heti egyszer zajló NST-vizsgálatokra: a nonstressz állapotban való kontroll lényege, hogy a méhösszehúzódásokat, valamint a fájások erejét mérik.
A magzat légzése és a születés utáni adaptáció
A magzat tulajdonképpen nem lélegzik a hagyományos értelemben, hisz nincs rá szüksége, ugyanis a friss oxigént az anyától közvetve, a méhlepényen keresztül kapja. A magzatvíz elengedhetetlen a tüdő egészséges fejlődéséhez. A tüdő folyamatosan termel folyadékot, amely megtölti a légutakat és fenntartja a tüdő tágulását. Ráadásul a magzat rendszeresen végez úgynevezett magzati légzőmozgásokat. Ezek nem gázcserét célzó légzések, hanem a légzőizmok (rekeszizom és bordaközi izmok) rendszeres, ritmikus összehúzódásai. Ezek a mozgások kritikusak a légzőizmok "edzéséhez" és a központi idegrendszer légzésszabályozó központjainak beállításához.
A szülés pillanata a baba életében a leggyorsabb és legkomplexebb fiziológiai átmenet. A sikeres első légzéshez elengedhetetlen, hogy a tüdőben lévő folyadék eltűnjön. A szülési nyomás, a hormonális aktiváció és az ozmotikus felszívódás segítik a tüdőfolyadék eltávolítását. Amint a baba mellkasa kiszabadul, a nyomás megszűnik, és a mellkas "visszaugrik" eredeti formájába, ami vákuumot hoz létre, segítve az első levegő beszívását. A hideg és a fájdalom ingere, valamint a szén-dioxid szint emelkedése a vérben stimulálja a légzőközpontot az agyban. Az első belégzés rendkívül nagy erőfeszítést igényel, mivel a tüdőnek le kell győznie a folyadék maradványainak viszkozitását és a felületi feszültséget. A szörfaktáns jelenléte nélkül ez a folyamat lehetetlen lenne.
Az első felsírás nem csupán érzelmi reakció; ez a tüdő teljes tágulásának jele. A tüdő levegővel való megtöltése nem csak a légzésről szól; ez a kulcs a magzati keringés leállításához és a felnőtt keringés beindításához. Amint a tüdő kitágul, az artériák falai ellazulnak, és a tüdő ereiben hirtelen drasztikusan lecsökken az ellenállás. A Ductus Arteriosus és a Foramen Ovale záródása biztosítja, hogy a vér mostantól a megfelelő útvonalon, a tüdőn keresztül áramoljon, hogy oxigént vegyen fel, mielőtt eljut a test többi részéhez.
A születés után a baba légzése még nem stabil és egyenletes. Az újszülöttek gyakran felületes, szabálytalan légzést mutatnak, időnként rövid szünetekkel (apnoe). A szörfaktánnak köszönhetően a tüdő az első lélegzet után nem esik össze teljesen. Az a levegőmennyiség, ami kilégzés után is a tüdőben marad, a funkcionális reziduális kapacitás (FRC). Az FRC kialakulása létfontosságú, mert megakadályozza az alveolusok összeesését, és lehetővé teszi, hogy a következő belégzés sokkal kisebb erőfeszítést igényeljen.
Az újszülöttek tüdeje a születés után még nem teljesen fejlett, és számos tényező befolyásolhatja a légzési adaptációt. A leggyakoribb problémák közé tartozik a Respirációs Distressz Szindróma (RDS), az újszülöttkori átmeneti tachypnoe (TTN) és a mekónium aspirációs szindróma (MAS). A szülők számára ijesztő lehet a baba zihálása vagy gyors légzése.
A tüdőfejlődés nem áll meg a születéssel. Az alveoláris fázis intenzíven folytatódik a csecsemőkorban és a kisgyermekkorban is, egészen körülbelül 8 éves korig. A növekedés biztosítja, hogy a növekvő test oxigénigénye kielégíthető legyen. A dohányfüstnek való kitettség különösen veszélyes, mivel gátolhatja az alveoláris fejlődést, ami csökkent tüdőfunkciót eredményezhet felnőttkorban. A szülők szerepe a tüdőfejlődés támogatásában a méhen belül kezdődik, és a születés után is folytatódik. A megfelelő táplálkozás és a stressz minimalizálása hozzájárul a baba tüdőjének egészséges fejlődéséhez. Különösen fontos a terhesség alatt a dohányzás és az alkoholfogyasztás teljes elkerülése.
Oktatási tartalom, a megtermékenyítéstől a szülésig | 3D orvosi animáció | készítette: Dandelion Team
A vese szerepe a magzati fejlődésben
A vese méhen belüli funkciója csak közvetve, a méhen kívüli pedig közvetlenül életfontos. Méhen belül jelentős mértékben járul hozzá a magzatvíz mennyiségéhez. A magzatvíz kellő térfogata teszi lehetővé a magzat légzőmozgásait, amelyek a tüdő fejlődését segítik. Ezek nélkül a tüdő hypoplasiás, ami halálos lehet a világrajövetel után.
Megszületés után a vese választja ki a nitrogéntartalmú salakanyagokat, amely funkció hiánya esetén a halálos uraemia következik be. A vesefunkció mellett lényeges a húgyutak épsége, mert nélkülük a felgyülemlett vizelet elsorvasztja a vese állományát. A vese funkciója azonban már károsodott lehet, és a beavatkozás nem segít. Figyelembe kell venni azt is, hogy a húgyúti rendellenességek egyéb anomáliákkal társulhatnak, amikor hiba lenne a terápiás kísérlet.
Although it becomes vitally important only after birth, renal function already plays significant role in maintaining fetal metabolic equilibrium. The kidneys significantly contribute to production of amniotic fluid. Adequate amount of amniotic fluid is needed to stimulate the intrauterine fetal respiratory activity. Intrauterine breathing is essential for lung development. As a result, oligohydramnion is conducive to pulmonary hypoplasia. The latter may lead to neonatal demise soon after birth. In extrauterine life kidneys eliminate nitrogen containing metabolic byproducts. In inadequate renal function results therefore lethal uremia. Integrity of ureters and the urethra is essential for the maintenance of renal function. Retention of urine causes degeneration of the functional units of the kidneys and ensuing deterioration of renal function. Intrauterine kidney puncture or shunt procedure may delay this process in some cases. On the other hand, once renal function has damaged, no therapy can restart it. Certain anomalies of renal excretory pathways may also be associated with other congenital abnormalities, making the therapeutic efforts pointless.
A vegetatív idegrendszer és a légzés szabályozása
A magzati fejlődés nagyon komplex, mely a születés utáni időszakra készít fel. Ez alatt az idő alatt nem csak gyermek nemi identitása, szervei és végtagjai, hanem a központi és a vegetatív idegrendszeri szabályzása is folyamatosan fejlődik. A vegetatív, más néven autonóm idegrendszer felelős a szimpatikus, illetve paraszimpatikus idegrendszeri szabályzásokért.
A szimpatikus és paraszimpatikus ingerület-átvivő anyagok szervezetre kifejtett hatása ellentétes. A szimpatikus idegrendszer által felszabadított adrenalin és noradrenalin fokozza a szívműködést. Ezáltal a szívünk sokkal több vért pumpál a szervezet felé, ezzel is segítve az egyes anyagcsere-folyamatokat. Nem véletlen tehát, hogy stresszhelyzetben pont ez történik, hiszen egész szervezetünknek nagyon nagy intenzitással kell „dolgoznia”, különösképpen az agynak.
Ezzel szemben emésztés és alvás során az energiafelhalmozás az elsődleges cél. Érdekes, hogy az acetilkolin sokkal gyorsabban lebomlik, mint az előbbi két neurotranszmitter. Ez látszólag két ellentétes hatásmechanizmusnak tűnik, viszont a következő analógia nagyon jól magyarázza ezt el. Képzeljük el, hogy egy kocsiban ülünk. A gázpedál legyen az adrenalin és a noradrenalin, míg a fékpedál az acetilkolin. Vezetés során mindkét szabályzásra hatalmas szükség van. Ha nem gyorsulunk fel időben, akkor előzésnél karambolozhatunk, viszont ha a fékek nem működnek jól, akkor például a kanyarokat nem tudjuk jól bevenni. A gázpedál az autó tehetetlenségéből kifolyólag lassan pörgeti fel a motort, mint ahogy a szimpatikus idegrendszer neurotranszmitterei is lassan bomlanak le.
Az adenozin nevű neurotranszmitter szabályozza az idegsejtek aktivitását és csökkenti a légzési erőfeszítést. A szén-dioxid felhalmozódása a magzat esetén hypoxiához (oxigénhiányos állapot) vezethet, melynek számos idegrendszeri rendellenesség lehet az eredménye.
A magzatvíz szerepe a tüdő fejlődésében
A magzat otthona 9 hónapon át az édesanyja méhe. Mindene megvan, ami a fejlődéséhez szükséges. A magzatot a méhen belül körülvevő folyadék a magzatvíz. Mennyisége a 12. és 28. hét között jelentősen növekszik, a 36. héttől a szülésig fokozatosan csökken. Mivel magzati és nem anyai eredetű, folyamatosan termelődik és szívódik fel.
Jelentős szerepe van a magzati tüdők, emésztőrendszer, vázrendszer fejlődésében, antibakteriális hatású, mechanikai védelmet nyújt, állandó hőmérsékletet biztosít, részt vesz az anya és magzata közötti anyagforgalomban (magzati vizelet). A magzatvíz kellő térfogata teszi lehetővé a magzat légzőmozgásait, amelyek a tüdő fejlődését segítik. Ezek nélkül a tüdő hypoplasiás, ami halálos lehet a világrajövetel után.
