Van valami mélységesen misztikus abban a kilenc hónapban, amit a gyermekünk a méh biztonságos, meleg világában tölt. Amikor a pocakunkra tesszük a kezünket, és érezzük a lüktető életet, óhatatlanul feltesszük a kérdést: Vajon mit érez, mit tapasztal odabent? Létezik-e már a magzati tudat, vagy csak reflexek és ösztönök irányítják a fejlődő kis embert? A modern prenatális kutatások gyökeresen megváltoztatták a magzatról alkotott képünket. Ma már tudjuk, hogy a baba nem egy passzív élőlény, aki várja a születést, hanem egy aktív résztvevője a saját fejlődésének, aki folyamatosan reagál a belső és külső ingerekre.
Az anya és a magzat közötti sejtkommunikáció
Egy kutatási eredmények alapján készült tanulmány szerint az anya és a magzat sejtjei folyamatos kommunikációban vannak egymással, méghozzá az exoszómák jóvoltából. Ramkumar Menon, az egyetem docense szerint ez alapján az volt a céljuk, hogy alaposabban is tanulmányozzák ezt a különleges kommunikációs megoldást, ami azért lehet fontos a jövőben, mert így új módszereket fejleszthetnek majd ki a magzat megfigyelésére a méhen belül. Konkrétan a kutatásokat kísérleti egerek bevonásával végezték el, akiknek semmi bajuk sem esett a tesztek során. A konkrét vizsgálódás során arra a következtetésre jutottak a szakértők, hogy az exoszómák izolálásakor és monitorozásakor az anyai sejtek képesek kommunikáció útján jelezni a magzat egészségét, fejlődését oda-vissza.
A magzati érzékelés és fejlődés
A tapintás, az első érzék
A magzati élet első hetei a hihetetlenül gyors fejlődésről szólnak. Az idegrendszer, amely minden érzékelés alapja, már nagyon korán elkezd formálódni. A terhesség 3-4. A valódi érzékeléshez azonban a szenzoros neuronoknak és a megfelelő agyi területeknek is ki kell fejlődniük. A legkorábban megjelenő érzékelés a tapintás. Már a 8. terhességi hét körül érzékelhető a száj és az ajkak körüli érintés, majd fokozatosan terjed a test többi részére. A magzati fejlődés ezen korai szakasza még nem tudatos élményeket takar, hanem inkább reflexeket és automatikus válaszokat. A taktilis rendszer (bőrérzékelés) a megtermékenyítés utáni negyedik hónap során kezd működni. A bőrnek kettős szerepe is van a magzati élet első trimeszterében: egyrészt elválasztja a magzatot környezetétől, másrészt a kapcsolatteremtés lehetőségét is biztosítja, ugyanis ezáltal érzékeli a mozgást, hőmérsékletet, nyomást, fájdalmat. Sőt, a taktilis rendszer fejlődésének fokán, a másik trimeszter kezdetén az őt érő auditív ingereket is bőre által érzékeli. Ezt a magzat már azelőtt teszi, hogy a hallás központi szerve kialakult volna.
Hallás és zenei élmények a méhben
A magzat hallása az egyik legfejlettebb érzéke a születés pillanatában. A fül belső struktúrái, beleértve a csigát is, körülbelül a 20. terhességi hétre fejlődnek ki annyira, hogy a baba elkezdje hallani a környezet hangjait. A fül már az első terhességi héten látható mikroszkóp segítségével. A belső fül az 5. hónap után teljesen kialakul, sokkal korábban, mint a központi idegrendszer más részei. Milyen hangokat hall a baba? Először is, az anya testének hangjai dominálnak: a szívverés ritmikus dobogása, a bélrendszer korgása, a vér áramlásának susogása. A külső hangok is áthatolnak, de tompítva. Az amniotikus folyadék kiváló hangvezető, de a hasfal és a méh szövetei szűrik a magas frekvenciákat. Kutatások bizonyítják, hogy a magzat nem csupán hallja az anya hangját, de már a születés előtt képes azt felismerni és megkülönböztetni más hangoktól. Amikor az anya beszél, a hanghullámok nemcsak a fülön keresztül jutnak el a babához, hanem a test rezonanciája által is, közvetlenül a csontokon és a testfolyadékokon keresztül. Ez egy olyan egyedi akusztikai élmény, amit a gyermek soha többé nem tapasztal meg ilyen intenzitással. Az anyaméhben a magzat sokféle hangnak, zajnak van kitéve, köztük igen erőseknek is. A magzatvíz nem akadályozza az anyaméhben érkező zajok eljutását a belső fülhöz. Éppen ellenkezőleg, szinte a teljes hallható frekvenciatartományon belül vezeti a zörejeket, csaknem tompítás nélkül érik el a magzat fülét. Csak a 2 kHz feletti, tehát nagyon magas frekvenciájú hangokat tompítja erőteljesebben. Erőteljes hanghatásként éli meg a magzat a vérkeringés okozta zajokat, a testmozgásból származó hangokat. Például a lélegzetvétel hangja és az anya beszéd- és énekhangja is a magzat korai hangélményei közé tartozik. Az evést, ivást kísérő zajok is rendszeresen jól érzékelhetők a méhen belül a baba számára. A magzat az anyanyelvének prozódiai sajátosságára (rezgésszám, intenzitás, hangmagasság stb.) fókuszál. A hangadásra való felkészülés folyamata a méhen belül, főként ritmikai prozódiai élményeken alapul.
Magyar Péter feltörölte a padlót a köztévé bohócaival | Havas Szerint
Három-négy hónappal a születés előtt a baba motoros reakcióval, például rugdalózással válaszol a külső hangokra, és a szívritmus változása is mérhető. Az agykéreg neuronális reakciója is kimutatható, EEG segítségével regisztrálható. A magzat igen korán kompetens hallgató. A terhesség utolsó harmadában, amikor a hallása már aktívan működik, sokféle hangra felfigyel a baba. Ebben a periódusban egyre érzékenyebben reagál a hangokra; mind a beszéd, mind a zene formájában érkező ritmikus külső hallási ingerekre felel a maga módján. A belső és külső hangok révén a méh a még meg nem született gyermek számára akusztikailag ösztönző környezetté válik. Fontos megjegyezni, hogy a megfigyelések tanulságai arra hívják fel a figyelmet, hogy azok a babák, akik magzati korukból sok hangélménnyel, mozgáslehetőséggel, illetve azok élményével rendelkeznek, születésük után lelkileg kiegyensúlyozottabbak lettek, hallásuk érzékenyebb, beszédfejlődésük is gyorsabb lett.
A látás fejlődése
Sokan úgy képzelik, hogy a méh belseje teljes sötétségben van, de ez nem teljesen igaz. A szem szerkezete már a 2. trimeszterben kialakul, és a baba képes a szemét mozgatni és pislogni. A 28. Ha az anya erős, közvetlen napfénynek teszi ki a hasát, vagy egy zseblámpát tart a bőrére, a baba érzékelheti a fény áthatolását. Ezt nem éles képként, hanem diffúz, vöröses árnyalatú fényként éli meg. Ez a korlátozott vizuális élmény azért lényeges, mert felkészíti a babát a születés utáni, sokkal intenzívebb fényviszonyokra.
Ízlelés és szaglás
A magzat számára az ízlelés és a szaglás szorosan összefügg, mivel mindkét érzék az amniotikus folyadékon keresztül működik. A magzat nyelőmozgásai már a 12. héttől megfigyelhetőek, de az ízlelőbimbók körülbelül a 14. hétre válnak funkcionálissá. Amikor a baba nyel, érzékeli az amniotikus folyadék ízét. Ha az anya édeset eszik, a folyadék íze édesebb lesz, és a magzat többet nyel. A prenatális ízélmények kulcsszerepet játszanak a későbbi táplálkozási preferenciák kialakításában. Bár a magzat a víz alatt van, a szaglás is működik. A szaglóreceptorok a 24. hét körül válnak aktívvá, és a baba a folyadékban oldott kémiai anyagokat érzékeli. Az újszülöttek szaglás útján ismerik fel az anya egyedi illatát, különösen az anyatej illatát, ami azonnali megnyugvást és biztonságot jelent számukra.
Magzati mozgás és interakció
Az embrió részéről kezdeményezett spontán testmozgások már a 6. hét elejétől megfigyelhetők, a 8-9. hét körül összerezzenés-szerű és lassú mozgások is elkülöníthetők. A 10. hét körül jelentkeznek a végtagok mozgató és érintő mozgásai, egy időben a légzőmozgásokkal, majd ezt követik a szopó- és nyelőmozgások. Utoljára - a 16. hétre a lassú, a 23. hétre a gyors - szemmozgások alakulnak ki. A magzati mozgásrepertoár a 14. Az anya, az apa és más közeli családtagok számára az első magzatmozgások észlelése határkő a közöttük fejlődő kapcsolat szempontjából, és hosszú távon meghatározó jelentőségű a magzathoz való kötődés megszilárdulásában. A szűkebb és tágabb környezetből érkező ingerekre, hangos zajokra, beszédre, zenére, énekre, az anya testhelyzetének változtatására, mozgására, ringatására a magzat összerezzenéssel, heves mozdulatokkal, védekező gesztusokkal, néha megdermedéssel reagál.
Ikerpárok interakciói
A magzatok olyannyira vágyják a kapcsolatot, hogy azt is megfigyelték, az ikrek között már az anyaméhben kialakul egy sajátos kapcsolat, tudományos nyelven interakciós mintázat. Ez a kapcsolat - amely lehet barátságos, de „veszekedős” is - évekkel később is megfigyelhető a két gyermek egymás közötti játékaiban. Alessandra Piontelli orvos-gyermekpszichoterapeuta ikerpárok méhen belüli viselkedéséről készült ultrahangos megfigyelései, s születés utáni követésük alapján elmondható, hogy Alice és Luca egypetéjű ikrek, már magzati korukban is különböző temperamentummal jellemezhetők. Luca, a kisfiú mozgékonyabb, figyelmét gyakran lánytestvére felé fordítja, gyakran megsimítja, arcát a kislány arcához érinti. Alice aluszékonyabb, lomhább, ám testvére közeledésére mindig reagál. Ez a játékos interakció egyéves korukban is megfigyelhető: a függöny két oldalához bújva megérintik egymást, leginkább Luca Alice-t, éppen úgy, mint magzati korukban találkoztak a membrán két oldalán.
Az anya-magzat kapcsolatanalízis
Az anya-magzat kapcsolatanalízis módszere lehetőséget ad arra, hogy az anya megismerje a méhében növekvő kisbabája érzéseit, igényeit, személyiségét. Ez a huszonöt éve létező magyar módszer, amelyet külföldön is oktatnak, Hidas György és Raffai Jenő pszichoanalitikusok ötlete alapján született. Ők vetették fel, lehetséges-e a várandósnak ellazult állapotban, befelé figyelve kapcsolatba lépnie és kommunikálnia a magzatával? Mindkét kérdésre igennel feleltek, és ezt azóta sok száz anya tapasztalatai is megerősítették. A lelki fejlődésünk ugyanis nem a születésünkkel kezdődik, hanem pontosan kilenc hónappal korábban. A kapcsolatanalízis során a várandós relaxáció közben, ellazult állapotban képes felvenni a kapcsolatot és képes kommunikálni kisbabájával. Vannak babák, akik az anyukák szerint képekben üzennek, mások színeket vagy érzéseket „küldenek”, esetleg megváltozott mozgásukkal jelzik, hogy elért hozzájuk édesanyjuk intenzív figyelme.
A kommunikáció csatornái
Davenport szerint az anya-magzat kommunikáció biológiai, viselkedéses és intuitív csatornán történik.
Biológiai csatorna
Az anya szervezete a méhlepényen keresztül szoros összeköttetésben áll a magzat keringésével, s a véráramon keresztül nemcsak az anyai táplálék minőségi és mennyiségi sajátosságai, hanem az anyai szervezet működésére jellemző hormonok és az anyai életmódhoz tartozó kémiai anyagok is befolyásolják a magzati fejlődést. Például önmagában az, hogy mennyi vér érkezik a magzathoz, nagyban függ az anya testi-lelki állapotától: a dohányzás, az alkohol, vagy a magzat tartós elutasítása negatívan befolyásolja a magzatba jutó vér mennyiségét. Az anya ellazulása, feltöltődése, a társas támasz jelenléte ugyanakkor pozitívan hat a keringésre, az optimális fejlődésre. Huszonnégy hetes magzatoknál figyelték meg, hogy például légzőmozgásuk aránya megnőtt az anya glükóz (szőlőcukor) fogyasztására, ugyanakkor csökkent az anya dohányzásának hatására. A kutatások szerint a magzat a terhesség végén tölti idejének nagy részét alvással vagy alváshoz hasonló állapotban. Ebben az időszakban megfigyelhető a REM (gyors szemmozgásos) fázis, ami felnőtteknél az álmodással jár együtt.
Viselkedéses csatorna
A méhen belüli lét korántsem telik időtlenségben - a magzat az anya életmódja, mozgási és nyugalmi fázisainak váltakozása, az alvási szokásaiból származó információk mentén számos tapasztalatot gyűjt az időről, az élet ciklikus minőségéről. A cirkadián-rendszer, azaz időérzékelő biológiai óránk lehetővé teszi a nappal/éjszaka változásaihoz való alkalmazkodást. Az anyai melatonin a placentán átjutva aktiválja a magzati magcsoportban elhelyezkedő melatonin-specifikus receptorokat. Az újszülött számára az idői jelzéseket a születés utáni első hetekben ugyancsak az anyai melatonin biztosítja, amely ritmusosan választódik ki az anyatejbe, és szabályozza a baba cirkadián-ritmusát - amit tehát nagyban befolyásol az anyai viselkedés és életmód. Lényegét tekintve ez tehát egy finoman hangolt kommunikációs csatorna az anya, a család és az újszülött között. Az apa is megtapasztalhatja a viselkedéses kommunikációs csatorna lehetőségét, amikor megérzi magzata mozgását, és játékba hívja a babát. A várandósság utolsó harmadában már meg lehet „szólítani” a babákat, felhívni arra, hogy egyszerű szabályokat kövessenek: pl. „Amikor apa megkopogtatja a pocakot, Te kopogtasd vissza!”
Intuitív csatorna, avagy a láthatatlan köldökzsinór
A téma szempontjából talán a legrejtélyesebb, tudományos eszközökkel a legkevésbé kutatható és megragadható az intuitív kommunikációs csatorna. Arról a mély lelki egymásra hangoltságról van szó, ami anya/apa és magzata között alakul ki a várandósság idején, s megalapozza a megszületést követő első évet. Ebben az időszakban a szülői intuíciónak s az újszülöttre való ráhangolódásának óriási jelentősége van a csecsemő jelzéseinek érzékeny észlelése és szükségleteinek megfelelő kielégítése szempontjából.
A magzati tudatosság és a tanulás
A magzat nem egy üres lap. A legnehezebb kérdés a magzati élet kutatásában a „tudat” fogalma. Mit jelent pontosan a magzati tudatosság? Képes-e a magzat önmagát különálló entitásként érzékelni? A magzat a 3. trimeszterben már képes tapasztalni a fájdalmat, a hangot, a fényt, és reagálni rájuk. Ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy tudatosan értelmezi ezeket az ingereket. Bár a fájdalomérzékeléshez szükséges idegpályák korán kialakulnak, a fájdalom tudatos feldolgozásához szükséges agyi központok csak később válnak teljesen működőképessé. A 30. A magzat az elemi tanulás képességével is rendelkezik, képes tárolni az információkat és azokat felhasználni. Az egyik legmegdöbbentőbb felfedezés az elmúlt évtizedekben, hogy a magzat nemcsak érzékel, hanem tanul és emlékszik is. A tanulás egyik legegyszerűbb formája a habituáció, vagyis a hozzászokás. Ha egy ismétlődő, nem veszélyes ingert (például egy külső zajt) adunk a magzatnak, kezdetben reagál rá (megmozdul, felgyorsul a pulzusa), de ha az ingert újra és újra megismételjük, a reakciója csökken. A leggyakrabban vizsgált terület a nyelvi és zenei tanulás. A magzat a 3. trimeszterben elkezdi tárolni az anya anyanyelvének ritmusát, intonációját és hangmintáit. Ez a memória azonban nem tudatos, epizodikus memória (nem emlékszik a konkrét eseményekre), hanem inkább implicit memória, amely a készségek, preferenciák és érzelmi reakciók szintjén működik.
Az epigenetika és az alkalmazkodás
A magzat, mint egy apró biológiai mérnök, folyamatosan alkalmazkodik a méhen belüli környezethez. A legújabb kutatások az epigenetikára koncentrálnak. Az epigenetika azt vizsgálja, hogy a környezeti tényezők hogyan kapcsolják be vagy ki a géneket anélkül, hogy megváltoztatnák magát a DNS-szekvenciát. Például, ha egy magzat tartósan magas kortizolszintnek van kitéve, az befolyásolhatja a stresszreakció szabályozásáért felelős géneket, ami a gyermeknél felnőttkorban fokozott szorongáshoz vagy depresszióhoz vezethet. A magzat hihetetlen képességgel rendelkezik a túlélésre és az alkalmazkodásra. Ez a rugalmasság lehetővé teszi számára, hogy felkészüljön a várható külső világra.
- Tüdő érése: A kortizol (stresszhormon) a tüdő érését is serkenti. Ha a magzat korai születési kockázatnak van kitéve, szervezete gyorsabban érleli a tüdejét.
- Véráramlás optimalizálása: Táplálékhiány esetén a magzat a véráramlást a létfontosságú szervek (agy, szív) felé irányítja, még a saját testének kárára is.
- Alvási ciklusok: A magzat a 3. trimeszterben kialakítja a saját alvás-ébrenlét ciklusát, ami gyakran nem esik egybe az anyáéval.
A születés és az első élmények
Amikor a magzati tudatról beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a drámai változást, amit a születés jelent. Otto Rank pszichoanalitikus a születést univerzális traumaként írta le. A vajúdás alatt a magzat hatalmas nyomásnak van kitéve, ami masszírozza a testét és a koponyáját. Ez a nyomás paradox módon segít a babának az átmenetben, mivel kiszorítja a folyadékot a tüdejéből, és felkészíti a légzőrendszert. A születés utáni azonnali kontaktus (skin-to-skin) rendkívül fontos, mert visszahozza a magzat számára a méhen belüli biztonságérzetet. Az anya bőrének melege, a szívverése, a megszokott illata azonnal megnyugtatja a babát, segítve a vérnyomás és a testhőmérséklet stabilizálódását. A szülés módja (hüvelyi szülés vagy császármetszés) is befolyásolhatja a baba első élményeit. A természetes szülés során a fokozatos nyomás és a hormonális lökés segíti a babát az alkalmazkodásban.
Hogyan támogatható a magzati tudat fejlődése?
A magzati tudat támogatása elsősorban a tudatos kommunikációról és a stresszkezelésről szól. Szánjunk egy kis időt arra, hogy csak rá figyeljünk! Kezdjük ezt úgy, hogy kényelmesen elhelyezkedünk, és megpróbálunk végig haladni a figyelmünkkel a testünkön lépésről lépésre, és megpróbálunk ellazítani az izmainkat. Próbáljunk meg ellazulni, tudatosan befelé figyelni. Hátrahagyjuk a mindennapi stresszt, a negatív gondolatokat, félelmeket. Fókuszáljunk a testünkre, majd kezdjük megfigyelni a méhünket, a benne fejlődő magzatot.
- Beszéljünk a babához! Nem számít, miről, a lényeg a hangunk ritmusa és intonációja. Különösen az anya hangja, de az apa hangja is fontos. Az apák is rendszeresen beszéljenek a pocakhoz, mivel a születés után a baba az ő hangját is gyorsabban felismeri. Válasszunk egy rövid mesét vagy verset, amit minden este elolvasunk.
- Hallgassunk kellemes, nyugtató zenét. A klasszikus zene, különösen a ritmikus darabok, gyakran megnyugtatják a babát. Kerüljük a túl hangos, erős basszusú zenéket, amelyek stresszt okozhatnak. A magzat zenei érzékenységét a kismama jobban elő tudja készíteni, fejleszteni, ha ő maga is kifejt énekes tevékenységet illetve a hallott/hallgatott zene ritmusára mozog/táncol.
- Rendszeresen simogassuk, masszírozzuk a hasunkat. Ez a taktilis stimuláció nemcsak a babának jó, hanem az anyának is segít a relaxációban.
A magzati tudat támogatásának kulcsa a szándékos kapcsolódás. Szánjunk időt arra, hogy tudatosan érezzük a baba jelenlétét, és kommunikáljunk vele, mintha már megszületett volna. Ellazult állapotban hallgathatunk zenét, mely megnyugtat bennünket és ez segítheti azt, hogy ellazuljunk. Énekelhetünk is neki, vagy meg is simogathatjuk. Így is üzenve, hogy örülünk annak, hogy létezik, hogy fontos, hogy ő él, figyelünk rá és elfogadjuk a jelenlétét, várjuk, hogy majd megszülessen és találkozhassunk vele. A szülést segítheti, ha a 36. héttől elkezdjük szokásunkká tenni, hogy elképzeljük a szülést és ezt vele is megoszthatjuk. Gondolatban mesélhetünk neki azokról a családtagokról, akik várják őt. Leírhatjuk számára részletesen, hogy ki lesz ott a szülésnél, mire számíthat. Végiggondolhatjuk a szülést, hogy mi magunk hogyan fogunk érezni, reagálni és hogy ez hogyan fog rá hatni. Az ambivalens, negatív attitűdök áthangolása kedvezőbb indítást ígér a szülő-gyermek kapcsolatnak. Fontos hangsúlyozni, hogy kapcsolaterősítő vagy -mélyítő programra, esetleg terápiára csak akkor van szükség, ha egy pár a várandósság idején akadályokba, nehézségekbe ütközik, és azt érzik, hogy nem, vagy csak nehezen tudnak kapcsolatba kerülni gyermekükkel.
Magyar Péter feltörölte a padlót a köztévé bohócaival | Havas Szerint
Pszichológiai támogatás a várandósság alatt
A gyermekvállalás nehéz életfeladat, néha még nehezebb eljutni a várandósságig, és azután majd elég jó szülővé válni, vagy akár végül gyermek nélkül élni teljes életet. Ez a folyamat sok feszültséget okozhat, gyakran bukkanókkal, útelágazásokkal tarkított. A pszichológus által biztosított támogató, elfogadó légkörben ebben a folyamatban tudatosságunk fokozódhat, önismeretünk mélyülhet, a meglévő vagy megszülető kérdések átgondolhatók, a terhek letehetők, megoszthatók, és a megküzdési erőforrások mobilizálhatók, megújíthatók. A meddőségi problémákhoz és a gyermekvállalás nehézségeihez a női hormonális betegségek és azok pszichére gyakorolt hatása felől érkeztek meg pszichológusok, s kapcsolódtak be végül termékenységi centrumok működésébe. Ha a terhesség nem az eltervezett módon vagy időben következik be, az a legtöbb esetben hatalmas lelki terhet ró a párokra, különösképpen a nőkre. Szembenézni a meddőséggel, eligazodni a különféle orvosok, vizsgálatok, kezelések útvesztőjében, s mindeközben megőrizni mentális egészségünket embert próbáló feladat. Autogén tréning gyakorlatvezetőként, dúlaként, kismama masszőrként, illetve babamasszázs oktatóként nem kizárólag lelki támogatással foglalkoznak. A szülő-csecsemő konzultáció az első 3 év nehézségeivel foglalkozik. Ebben a korai időszakban a legtöbb kérdés és probléma az alvás, sírás/megnyugtathatóság, táplálás/evés területén merülhet fel. A kisgyermekes időszakban számtalan helyzetben alakulhat ki a szülőben aggódás, kétségbeesés, szorongás, feszültség, és ezek az érzések nehézzé tehetik a mindennapos gondozási feladatok ellátását, veszélyeztethetik szülő magába vetett hitét, szülői magabiztosságát, így kiemelten fontos, hogy kapjanak támogatást a szülők ezekben a nehéz helyzetekben. A pszichológusok a klienseket abban támogatják, hogy megtapasztalják nincsenek egyedül a nehézségeikkel. A személyközpontú megközelítés olyan kapcsolatot hoz létre, melyben a kliens tud nyitottan és szabadon önmagához kapcsolódni és felismeri a saját szükségleteit. Az önismereti út elengedhetetlen része testi érzéseink megfigyelése, tudatosítása. A fókuszolás alapgondolata, hogy testünkben zsigeri szinten megtalálható a lelki helyzetmegértés kulcsa, azaz ha képesek vagyunk a testi érzetekre odafigyelni, akkor többlettudás birtokába juthatunk.