Magzati Károsodás és Fejlődési Rendellenességek: Okok, Diagnózis és Megelőzés

A méhen belüli fejlődés során az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. Ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei, mint az agy, a szív, a tüdő, a szem, a fül, a szájpadlás és az emésztőszervek, valamint a testrészek. Ha ebben a szakaszban az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük.

A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek, Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint. Sajnos sokaknál maradandó a károsodás, és a veleszületett rendellenességeket a csecsemőhalálozás második legfontosabb okaként tartják számon.

A magzati károsodások okai

A magzat fejlődésére számos tényező károsan hathat. Ezek közé tartoznak:

• Vírusok, baktériumok, paraziták: Rózsahimlő (Rubeola), Mumpsz (Parotitis), Parvo B19 vírus, Herpesz, Cytomegália vírus (CMV), Bárányhimlő (Varicella), HIV.
• Gyógyszerek és káros szenvedélyek: Alkohol, dohányzás, kábítószerek, egyes gyógyszerek (pl. Thalidomid).
• Környezeti ártalmak: Különböző vegyszerek, sugárzások, nehézfémek (pl. ólom- vagy higanymérgezés).
• Anyai betegségek: Szívbetegség, cukorbetegség.
• Egyéb tényezők: Keringési zavarok, méhen belüli kényszertartás, kórosan kevés magzatvíz (oligohydramnion), genetikai és kromoszómális rendellenességek.

Fertőzések okozta rendellenességek

A vírusok, baktériumok és paraziták komoly veszélyt jelentenek a fejlődő magzatra.

• Rózsahimlő (Rubeola): Különösen a terhesség első harmadában okoz súlyos fejlődési rendellenességeket, mint siketséget, látáskárosodást (szürkehályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot és csontfejlődési problémákat. A vírus vérárammal jut át a méhlepényen keresztül a magzathoz. Ultrahangon a máj és lép megnagyobbodása, a méhlepény megvastagodása és meszesedése, valamint a magzat fejlődésbeli visszamaradása figyelhető meg.
• Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában vetélést okozhat. Ha a magzat életben marad, károsodhat a szív, az agy, valamint látás- és hallásproblémák léphetnek fel.
• Parvo B19 vírus: Vetélést okozhat, ha a kismama az első trimeszterben kapja el.
• Herpesz: Jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket okozhat az arcon, különösen a száj és orr körül, de előfordulhat a nemi szerveken is.
• Cytomegalia vírus (CMV): Ez okozza a legtöbb méhen belüli fertőzést. Ultrahangvizsgálat során meszesedés a méhlepényen, az agyban, valamint a máj és a lép megnagyobbodása utalhat erre a betegségre.
• Bárányhimlő (Varicella): Többnyire idősebb anyáknál fordul elő, megközelítőleg minden hatezredik terhességnél. Ha a fertőzés a terhesség első harmadában lépett fel, nagyon nagy eséllyel okoz fejlődési rendellenességet.
• HIV: A HIV-pozitív terhes nők újszülöttjei 15-30 százalékos valószínűséggel fertőződhetnek meg a méhben, szülés közben vagy anyatejes táplálás során. A fertőzött terhes nőknek és az újszülöttnek vírusgátló gyógyszeres kezelést adnak, ami jelentősen csökkenti a kockázatot. A HIV-fertőzött nőknek nem javasolják a teherbeesést, mivel súlyos komplikációk adódhatnak: a magzat a fejlődésben visszamarad, átlagosan 500 grammal kisebb súllyal születik, és fennáll a koraszülés veszélye.
• Toxoplazmózis: Élősködők, amelyeket kutyák, macskák és más állatok terjeszthetnek, vagy fertőzött élelmiszerekkel is az anya szervezetébe kerülhetnek. A macskák által okozott toxoplazmózis fejlődési rendellenességeket okozhat. A terhesség középső harmadában agyvelőgyulladást, az utolsó harmadban máj- és lépgyulladást, szívizomgyulladást okozhat.

Környezeti ártalmak és gyógyszerek

• Röntgensugárzás: Közvetlen besugárzás esetén mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, és károsíthatja a magzat ivarsejtjeit.
• Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: Nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
• Gyógyszerek: A terhes nőknek bizonyos gyógyszerek szedése tilos. A gyártók ráírják a betegtájékoztatóra, hogy mi vonatkozik a várandós és szoptató anyákra. A Thalidomid nyugtatót az 1950-60-as években alkalmazták, majd kiderült, hogy súlyos rendellenességeket okoz, mint például végtagkárosodás.

Káros szenvedélyek és életmód

• Alkoholfogyasztás: Kutatások bebizonyították, hogy a fejlődő gyermek légzésére és agyi fejlődésére is hatással van, ha a kismama alkoholos italt fogyaszt. Már minimális mennyiségtől is kialakulhat az úgynevezett „magzati alkoholszindróma”, amikor többek között a központi idegrendszer sérül, mely később fejlődési problémákhoz vezet. Dr. Vörös Anna szülész-nőgyógyász hangsúlyozza a tudatos babatervezés fontosságát, hogy már a tervezés időszakában is odafigyeljenek az alkoholfogyasztásra.
• Koffein fogyasztása: Nem csak a magzat, de a kismama is érezheti a várandósság alatti koffeinbevitel káros hatásait. A szervezet lassabban bontja le a koffeint terhesség alatt, így az hosszabb ideig kering a vérben és eljut a méhlepényen keresztül a magzathoz. Az első három hónapban a magzat fejlődő szervezete nem tudja lebontani. A túlzott koffeinbevitel befolyásolhatja a baba csontjainak és vázrendszerének fejlődését, és gyakran kisebb testhosszal születnek azok a gyermekek, akiknek édesanyja túlzott koffeint fogyasztott. Kutatások szerint napi maximum 2 csésze kávé elfogyasztása még nem jelenthet gondot, de fontos figyelembe venni más koffeinforrásokat is (csokoládé, üdítők, fekete tea).
• Dohányzás: A dohányzásnak több káros hatása is van. A cigarettázás alatt keletkező füst eljut a magzathoz, oxigénhiányos állapotot idézve elő. A méhfal erei beszűkülnek, a magzat nem jut tápanyaghoz. A méhlepény ereinek károsodása állandósul, működése romlik, "elöregszik". A dohányzó kismamák jellemzően kevesebbet esznek, ami szintén gátolja a magzat megfelelő fejlődését. Rendszerint a normálnál kisebb súllyal születik a gyermek. A passzív dohányzás is negatívan hathat a születendő gyermek fejlődésére.

Végtagfejlődési rendellenességek

A végtagfejlődési rendellenességek a veleszületett elváltozások kis hányadát teszik ki. Bár előfordulási arányuk csekély - nemzetközi adatok szerint tízezer újszülöttből talán tíznél fordulnak elő -, jelentőségük mégis nagy. A végtagok összetett fejlődése, illetve a "hiba" nyomán kialakuló, szabad szemmel is látható elváltozások jó modellt nyújtanak a fejlődés megértéséhez, valamint a fejlődési rendellenességek hátterének feltárásához.

A legtöbb végtagfejlődési rendellenesség a 3-8. terhességi hét között, a végtagbimbókat ért károsodás következtében alakul ki. Többféle csoportba sorolhatóak: olykor a végtagrészek kifejlődése hiányos, máskor a végtagrészek differenciálódása, illetve elkülönülése szenved zavart. Előfordulhatnak kettőződések, túlzott fejlődés (gigantizmus), esetleg veleszületett "lefűződés" szindróma (stranguláció esetei), ritkábban generalizált csontváz deformitások.

A végtagkezdeményeket az embrionális korban ért káros hatás következménye a veleszületett malformáció (dysmelia). Az ilyen eltérések gyakoribbak a felső végtagon, a többséget a könyöktől lefelé eső (disztális) részek rendellenességei teszik ki. Kialakulhatnak külső (exogén) hatásra, ez lehet méhen belüli (intrauterin) infekció (szifilisz), vagy a terhesség alatt szedett gyógyszer. A legismertebb súlyos hatással az 1950-es évek végén elterjedt thalidomid hatóanyagú, recept nélkül kiváltható nyugtató (Contergan) járt, mintegy 12 ezer végtaghiányos gyerek születését idézte elő Németországban. Felelős lehet egyéb mérgező anyagok terhesség alatti anyai expozíciója, a sugárzás, sőt a szülői cukorbetegség is, illetve a méhen belüli kényszertartás. Az exogén ok inkább transzverzális végtagdefektust okoz. Anomália alakulhat ki a terhesség alatt, ha például a magzatburok belső szövetéből leváló darabok, szalagként tekeredve a szervekre, lefűződést (strangulációt) okoznak. Ha belső szervet, a koponyát szorítják el, a jelenség a magzat életét fenyegeti, sőt oltja ki. Ha "csak" a végtagokra tekerednek a szalagok, akkor a kart, lábat, ujjakat amputálhatják. Rendellenesség alakulhat ki a szülés körüli időszakban, pontosabban a szülés körülményei, vagy anatómiai eltérés miatt, így jön létre például a veleszületett csípőficam.

Genetikai háttér

Az örökletes hátteret ma sem tudja pontosan leírni a tudomány, de a kromoszómális eredetű tünetegyüttesek, a monogénes szindrómákra jellemző végtageltérések és a társuló tünetek segíthetnek felállítani a klinikai diagnózist, megtervezni a genetikai vizsgálatokat. Izolált végtagfejlődési anomáliáknál a szóba jövő ismert gének száma nagyjából tíz, ezek mutációi az esetek elenyésző hányadában mutathatók ki. Az egyed- (így a végtag)fejlődésben ismert az úgynevezett transzkripciós faktorok szerepe. Ezek a génexpresszió szabályozása révén képesek kontrollálni más fehérjék képződését, működését. Szükségesek a különféle szövetek, szervek kialakulásához, a normális egyedfejlődéshez. Az élő szervezetek kialakulásában, működésük fenntartásában a transzkripciós faktorok tehát létfontosságúak, és a génjeikben bekövetkező mutációk többnyire halálos kimenetelűek. Elégtelen működésük nem minden esetben végzetes, fejlődési rendellenességet is okozhat - például kéz-, láb-, genitália eltérést, mentális retardációval járó, összetett (pl. Feingold-) szindrómát hozhat létre.

Magzati diagnosztika és megelőzés

A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen.

Ultrahangvizsgálat

Az ultrahangvizsgálatok biztonságosak a terhesség alatt. A 12. héten végeznek először genetikai ultrahangos szűrővizsgálatot. A fejlődési rendellenességek közül a legjobban a Down-kórt lehet kimutatni, egy úgynevezett kombinált teszt (ultrahang és vérvizsgálat) segítségével. Ha ennek negatív az eredménye, akkor a 20. héten a második trimeszterben tovább növelhető a hatékonyság. A 30. héten végzett ultrahangvizsgálatok is részletes információt nyújtanak a magzat fejlődéséről. Bár az ultrahangnak van fizikai hatása (mechanikai rezgés), a diagnosztikában használt paraméterek mellett nem okozza a magzat egészségkárosodását. A vizsgált szövet hőmérsékletének emelkedése elhanyagolható, és a kavitációs hatás sem okoz szöveti károsodást. A magzatnál sem tapasztalható olyan reakció, amely arra utalna, hogy méhen belül fájdalmat vagy egyéb kellemetlen érzetet keltene a vizsgálat.

Laborvizsgálatok

A laborvizsgálatok is fontos részét képezik a prenatális diagnosztikának. Az alkalikus foszfatáz (ALP) teszt egy rutin vérvizsgálat, amelyet az alkalikus foszfatáz, egy enzim szintjének mérésére használnak, amely a szervezet különböző szöveteiben található, beleértve a májat, a csontokat, a veséket és a beleket. Ez a teszt döntő szerepet játszik a májfunkcióval, a csontok egészségével és az epeutak betegségeivel kapcsolatos állapotok diagnosztizálásában és monitorozásában.

Az ALP teszt méri az alkalikus foszfatáz enzim koncentrációját a véráramban. Az ALP létfontosságú a fehérjék lebontásában, és különösen aktív a májban és a csontszövetekben. Az ALP-szinteket általában literenkénti egységben (U/L) adják meg. Az ALP-szint normál tartománya felnőtteknél 44-147 U/L, de ez a laboratóriumi szabványok, életkor és egészségi állapot függvényében változhat. Terhességben a méhlepény (placenta) is termel ALP-t, ezért szintje emelkedhet. A placenta eredetű ALP 2-3-szoros emelkedést okozhat a terhesség 2.-3. trimeszterében.

A kóros ALP szintek további vizsgálatot igényelnek az ok meghatározására. Magas ALP-szint máj- vagy csontbetegségekre, epeúti elzáródásra vagy olyan állapotokra utalhat, mint a Paget-kór. Az alacsony ALP szint alultápláltságra, D-vitamin-hiányra vagy ritka genetikai állapotra utalhat. Bizonyos gyógyszerek, köztük a görcsoldók és az orális fogamzásgátlók, befolyásolhatják az ALP-szintet. Máj eredetű ALP emelkedés leggyakoribb oka epeúti elzáródás, szűkület. Ilyenkor a többi májenzim: gamma-GT (GGT), bilirubin, ASAT, ALAT is emelkednek, első sorban a GGT és a bilirubin. Ennek további kivizsgálására, kizárására - különösen családi anamnézis, például epekövesség esetén - a máj és az epeutak UH-os vizsgálatát érdemes elvégezni.

További teendők

Ha a magzat fejlődésében rendellenességet tapasztal az orvos, ki kell vizsgálni, hogy ezt mi okozhatta. Ennek ismeretében kell meghatározni a további teendőket, ami lehet gyógyszeres kezelés, de legvégső esetben a terhesség megszakítása is. A fejlődési rendellenességek egy része megelőzhető. Néhány vírus - például a Rubeola - ellen létezik védőoltás, amely nemcsak az anyát, hanem a magzatot is megvédi. A magyar törvények szerint a terhes nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, ha az egészségi állapotának megfelelő foglalkoztatása nem lehetséges.

A magzati élet védelme és jogi aspektusok

A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény (Mvtv.) szabályozza a terhesség művi úton történő megszakításának eseteit. Az Mvtv. 6. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a terhesség a 12. hetéig szakítható meg, ha a magzat orvosilag valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved; míg a (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a terhesség a 20. hetéig - a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén 24. hetéig - szakítható meg, ha a magzat genetikai, teratológiai ártalmának valószínűsége az 50%-ot eléri. Sem az Mvtv., sem más jogszabály a genetikai, teratológiai (vagyis genetikai eredetű vagy környezeti) magzati ártalom fogalmát nem határozza meg. A gyakorlatban leggyakrabban előforduló ilyen ártalom a Down-szindróma, illetve számos esetben előfordul végtaghiány vagy károsodott végtag.

Az egészségügyi szolgáltató felelőssége

A genetikai, teratológiai ártalom következtében egészségkárosodottan született gyermek esetében az egészségügyi szolgáltató felelőssége értelemszerűen nem a károsodás kialakulásáért állapítható meg. Az egészségügyi szolgáltatót kártérítési felelősség abban az esetben terheli, ha neki felróható okból nem ismerte fel a fejlődési rendellenességet, és/vagy erről, illetve erre tekintettel a terhességmegszakítás lehetőségéről nem tájékoztatta a várandóst. A bírói gyakorlat egységes a felelősség megállapíthatóságának kérdésében: a rendellenesség fel nem ismerése vagy a nem megfelelő tájékoztatás miatt a szülők nem dönthettek a terhességmegszakításról, ennélfogva sérült az anya hatályos jog szerinti önrendelkezési és mindkét szülő családtervezéshez való joga, amelynek következménye, hogy az egészségügyi intézmény felel az ebből eredő hátrányokért.

A Kúria jogegységi határozata szerint, amennyiben az egészségügyi szolgáltató kártérítési felelőssége megállapítható amiatt, hogy a terhesgondozás során elmaradt, vagy hibás orvosi tájékoztatás következtében az anya nem élhetett a terhességmegszakítás jogszabály által biztosított jogával, a genetikai, teratológiai ártalom következtében egészségkárosodottan született gyermek esetében a szülők kártérítésként az egészségkárosodással kapcsolatban felmerült többlet-felnevelési költségre és nem a gyermek teljes felnevelési költségére tarthatnak igényt.

Az intrauterin fejlődés és a magzat kompetenciája

A fejlődéslélektannal foglalkozó szakirodalom általában nem helyez különösebb figyelmet a méhen belüli életszakaszra, legtöbbször a születéstől kezdve tanulmányozzák a fejlődést. Azonban kontrollált tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy az újszülött számos olyan képességgel, készséggel rendelkezik, melyek nem lehetnek a születést követő tapasztalat eredményei, hanem az anyaméhben fejlődtek ki és gyakorlódtak be. A modern kutatások rávilágítanak arra, hogy nemcsak a közvetlen környezete van hatással a szervezetre, de a méhen kívüli világ is nagy hatással van.

Az anya szívműködése és emésztőrendszerének működése hangforrás, mozdulatai mozgásingereket eredményeznek. A baba az anya hasfalán keresztül lép közvetetten érintkezésbe a méhen kívüli világgal, közvetlenül pedig a méhlepényen és köldökzsinóron keresztül. Az anya érzelmei, betegségei, élményei, táplálkozási szokásai és társadalmi kapcsolatai, mind hatással vannak a születendő magzatra, viszont nem csak az anya és az őt ért befolyások, hanem különböző környezetbeli hatások is nagyban befolyásolják a gyermek testi és lelki fejlődését. Bizonyos drogok, mérgek is árthatnak a magzatnak.

A magzati fejlődés szakaszai

1. Zigóta és szedercsíra: Az első osztódás, a zigóta mitózissal kb. 24 órával a fogamzás után megtörténik. A sejtek nem egyforma ütemben fejlődnek (heterokrónia), és a szervezet különböző részeinek fejlettsége között eltérések vannak (heterogenitás). A sejtosztódások után létrejön a szedercsíra, amely folyadékkal telítődve hólyagcsírává alakul.
2. Embrionális szakasz (6-8. hétig): Ezen időszak alatt formálódnak ki a test alapvető szervei, és a közvetlen ingerlésre már érkeznek válaszreakciók. Az embrió gyorsan növekszik.
   • A belső magzatburok (amnion) tartalmazza a magzatvizet és védi az embriót.
   • A külső magzatburok (chorion) a méhlepény alkotórésze, megakadályozza az anya és gyermek vérkeringésének közvetlen kapcsolatát, tápanyagokat, oxigént szállít, valamint a hulladék cserélődését is segíti.
   • A sejttömeg differenciálódik:
     • Ektoderma: A bőr külső felszíne, fogak egy része, körmök, belső fül, szemlencse, idegrendszer (agy, idegek, gerincvelő) alakul ki belőle.
     • Endoderma: Az emésztőrendszer és a tüdő alakul ki belőle.
     • Mezoderma: Az izmok, a csontok, a keringési rendszer és a bőr belső rétegei formálódnak belőle.
   • A 3. hét végén az agy három fő része osztódik (előagy, középagy, utóagy), megjelennek a primitív vérsejtek és erek, a szív elkezd verni.
   • A 4. héten látszódnak a végtagkezdemények, a szemek, fülek, az emésztőrendszer kezd kialakulni.
   • Az 5. héten kialakul a köldökzsinór, a hörgőkezdemények (tüdő), a kézlemez és az első izomcsomók.
   • A 6. héten a fej mérete meghatározóvá válik, láthatóvá válik a külső fül, az agy fő részei különválnak.
   • A 7. héten az arc, nyak, szemhéj, gyomor, nemi szervek előzményei alakulnak ki, az izmok differenciálódnak, ezer idegsejt fejlődik percenként.
3. Magzati szakasz (8-9. héttől a születésig): Akkor kezdődik, mikor kezdetleges formában megjelennek a szervek és a szövetek, elkezdődik a csontosodás.
   • A 10. hétre a belek elfoglalják végleges helyüket.
   • A 12. héten már a külső nemi jellegek egyértelműen látszanak.
   • A 16. hét végére a fej felemelkedik, a fül a fej oldalára vándorol, az alsó végtagok jól fejlettek.
   • Az 5. hónap végére az idegsejtjeinek száma végleges.
   • A 7. hónap végére képessé válik a tüdő a légzésre, a szem kinyílik és reagál a fényre.
   • A 8. hónap végére az agyban már sok tekervény megjelenik, és a 9. hónap folyamán az agy egyre barázdáltabbá válik.

Magzati mozgás és érzékszervek fejlődése

A magzati mozgás nagyon fontos célokat szolgál: az extrauterin életben maradáshoz szükséges funkciók gyakorlásában, megakadályozza a keringés csökkenésének kialakulását, és fontos kommunikációs eszköz a magzat és a külvilág, és a mama között. A 6. hét elejétől már megfigyelhető mozgás. A 10. héttől a kéz érinti az arcot, fejet, ajkakat, a magzat kinyújtja-behajlítja végtagjait, forog saját tengelye körül, nyel, nyitja és zárja a száját. Aktivitása spontán, nem reflex-jellegű. Három fajtáját különböztetjük meg: nagymozgások (9-10. héten a leggyakoribbak), összerezzenő mozgások (gyakorisága 9. héttől csökken), valamint fejforgatás, szopóreflex, légzőmozgások.

• Mozgás érzékelése: A középfülben elhelyezkedő vesztibuláris rendszer, ami az egyensúlyérzék szerve, a fogamzás után 5 hónappal kezd el működni, és születéskor már teljesen működik.
• Látás: A 26. héttől reagál a fényre, a szívritmusa megváltozik, és elkezd mozogni.
• Hallás: A magzat a hangingerekre 5 - 6 hónappal a fogamzás után reagál. A magzat feje melletti átlagos zajszint 75 decibel. Az anya szívverésének erősebb a hangja, a beszédhangjának még erősebb. A magzat szívritmusának változásai mérhetők, ha hallja az anya hangját. A 20. gesztációs hét végére a hallórendszer már teljesen kifejlődött, az éles zajokra félelmi reakciót mutat, mely a 28. héttől teljesen konzisztens.
• Tapintás és hőérzékelés: A 7. héttől tapintási reflexeket mutat a magzat. Az ingerlés megszüntetésére elfordítja a fejét, kinyújtja karjait. A 14. héten összezárja ujjait a kéz érintésére, a 17. héttől az egész bőrfelület reagál az érintésre. A 4. hónaptól lehetséges kapcsolatot teremteni, hogy az anya hasfalán megfelelő helyeken nyomást gyakorolnak. Ezzel a haptonómiás kísérettel lehetőség van rá, hogy a szülő affektív megerősítést adjon a magzatnak és ő is ugyanígy viszonozza.
• Ízlelés és szaglás: A magzat rendszeresen nyel a magzatvízből. Ízlelőbimbói a 15. gesztációs hétre fejlődnek ki, ezután meg tudja különböztetni az édeset a keserűt; az édes magzatvízből többet nyel. Az édes ízek preferenciája az extrauterin életben is megmarad, az újszülött pedig már mind a négy alap ízt el tudja különíteni. Mivel rendszeresen iszik a magzatvízből, megismerkedik anyja étrendjének kémiai összetevőivel, és mire megszületik, már preferálja saját édesanyja tejének ízét. A szaglás veleszületett érzék, vagy az intrauterin élet alatt begyakorolt készség, de odafigyel az édes szagra és preferálja, ill. elfordul az ártalmas szagoktól.
• Fájdalom: A tudományos vizsgálatok alapján feltételezhetjük, hogy a második trimeszterben a magzat, vagy az azonos gesztációs korú koraszülött sokkal érzékenyebb a fájdalomra, mint az időre született babák vagy a felnőttek. Ennek oka, hogy a fájdalomszabályozó, gátló rendszerek a fájdalmat közvetítő pályák kifejlődése után az embrionális fejlődés során alakulnak csak ki.
• Alvás, álom: A magzati életritmus nagyjából követi az anyáét, az utolsó trimeszterben kialakult alvás-ébrenlét ciklussal rendelkezik. A 7. hónapban megjelenik a REM fázis.
• Sírás és mosoly: A 21. héttől hallhatóvá válik a magzat sírása, ha a magzati gégébe levegő jut. A magzati mimika megjelenését az 5. hónaptól figyelték meg, és kutatások bebizonyították, hogy minden mosoly jelentéssel bír, kommunikációs eszköz.

Magzati tanulás és memória

A prenatális pszichológia foglalkozik az intrauterin fejlődés pszichológiai vonatkozásaival. Kutatások bizonyítják, hogy a magzat képes az anyán belül eredő ingerekből tanulni. Lee Salk kísérletei, ahol a magzatok különböző pulzusszámú szívveréseket hallgattak, kimutatták, hogy a normális szívverést hallgató babák kevesebbet sírtak és nagyobb súlygyarapodást produkáltak. Anthony DeCasper és Melanie Spence (1986) kísérlete, ahol terhes nők olvastak fel verseket a magzataiknak, bebizonyította, hogy az újszülöttek felismerik és preferálják az ismert verseket, ami a magzati memória létezésére utal.

tags: #magzati #karosodas #alp