A gyermekkorban előforduló görcsrohamok, különösen a lázgörcsök, ijesztőek lehetnek a szülők számára, és komoly aggodalmat válthatnak ki a hosszú távú egészségügyi következmények miatt. Bár sok esetben benignusak, fontos megérteni a különböző típusú görcsrohamokat, azok okait, tüneteit és a lehetséges kezelési módokat, valamint a jövőbeli kockázatokat, mint például az epilepszia vagy pszichiátriai betegségek kialakulása.
Lázgörcs: Tünetek, Okok és Elsősegély
A lázgörcs - helyesebb elnevezéssel fertőzéshez kapcsolódó görcs - a gyermekek 3-4%-át érinti, leggyakrabban 6 hónapos és 6 éves kor között. Nem maga a láz okozza, hanem a láz hátterében álló fertőzés váltja ki bonyolult biokémiai folyamatok révén. Családi halmozódás, genetikai hajlam is szerepet játszhat a kialakulásában.
A lázgörcs tünetei
A lázgörcs hirtelen kezdődik, riasztó tünetekkel jár: a gyermek elveszti eszméletét, teste megfeszül, szemei fennakadnak. Pár másodpercig nem vesz levegőt, ami miatt ellilulhat, majd a végtagokon ritmikus rángatózás lép fel. Általában néhány percig tart, de a szülők számára egy örökkévalóságnak tűnhet. A roham alatt a gyermek nyelvet elharaphatja, sérülhet, bepisilhet, bekakilhat. A roham lezajlása után a gyermek tudata nem mindig tisztul fel azonnal, kábának tűnik, vagy mély alvásba zuhan.
Teendők lázgörcs esetén
A roham alatt a legfontosabb, hogy a szülő a gyermek mellett maradjon, ne hagyja őt magára. Fordítsa oldalfekvésbe, és figyelje meg, hogy a légutak szabadon maradtak-e. Tegyen a kis beteg köré párnákat, hogy meg ne üsse magát. Tilos lefogni a gyermeket, vagy bármilyen tárgyat tenni a szájába. Ha már volt korábban lázgörcse, és az orvos javasolta, az otthon tartott görcsoldó kúp (pl. diazepam rectiola) segíthet, de a legtöbb lázgörcs 2-3 percen belül magától szűnik.
Mikor forduljunk orvoshoz?
Az első lázgörcs után kórházi felvétel és alapos kivizsgálás javasolt, mivel a lázgörcs egy utólagos orvosi diagnózis, amelyet csak egyéb kórfolyamatok kizárása után lehet felállítani. Fontos kizárni az epilepsziát, idegrendszeri gyulladásos megbetegedéseket vagy más súlyos problémákat, amelyek szintén lázgörcs képében kezdődhetnek. Dr. Farkas Viktor, a Neurológiai Központ gyermekneurológusa hangsúlyozza, hogy lázas állapotban jelentkező görcsroham esetén nem szabad kizárólag lázgörcsre gondolni, hanem további vizsgálatokra van szükség, szoros betegkövetés mellett.
Görcsrohamok típusai és okai
A görcsrohamok sokfélék lehetnek, és nem minden görcsroham jelent epilepsziát. Élete során a hazai lakosok mintegy 5%-a átél valamilyen görcsrohamot. Az agyban hirtelen és koordinálatlanul lezajló elektromos zavarok idézhetik elő őket. Az ok gyakran feltáratlan marad, és az esetek többségében nem ismétlődik meg. Ismétlődő roham hátterében azonban tartós betegség, például epilepszia állhat.
A görcsrohamok főbb tünetei
- A beteg felkiált, összeesik, teste megfeszül.
- Görcsös rángatózás, az arcon oxigénhiány jelei (cianózis).
- A roham vége, tónustalan test, eszméletlenség.
- Rángógörcs: az izmok megfeszülése gyors, szakaszokban követi egymást (clonusos).
- Kisroham (petit mal): időtartama csupán másodpercekben mérhető, gyakran észrevehetetlen.
- Nagyroham (grand mal): súlyos tünetekkel jár, akár 4-5 percig is tarthat.
Kiváltó okok
A görcsroham kiváltó okai széles skálán mozognak:
- Epilepszia (a görcsroham leggyakoribb oka)
- Droghasználat (pl. amfetamin, kokain)
- Túlzott alkoholfogyasztás
- Mérgezés
- Rendkívül alacsony vércukorszint (hipoglikémia)
- Alacsony vérnátriumszint (hiponatrémia) vízhajtó kezelés miatt
- Magas láz (lázgörcs)
- Fejsérülés
- Fertőzés (pl. meningitis, agyhártyagyulladás)
- Agydaganat
- Stroke
- Autoimmun betegségek (pl. lupus, sclerosis multiplex)
- COVID-19 vírusfertőzés
- Alváshiány
- Rosszindulatú szívritmuszavar
Epilepszia és Hosszú Távú Kockázatok
Dán kutatók (Dr. Julie Werenberg Dreier, Aarhus University) egy nagyszabású vizsgálatban 2,1 millió gyermek adatait elemezték, és megállapították, hogy a lázas görcsrohamoknak lehetnek hosszútávú következményei. Az eredmények szerint a lázas görcsrohamokon átesett gyermekeknél megnő az epilepszia és pszichiátriai betegségek kialakulásának kockázata.
A kutatás eredményei
A kutatók 75 593 (3,6%) gyermeknél diagnosztizáltak lázas görcsrohamot. Az első roham kb. 6 hónapos korban következett be, és a rohamok száma nagyjából 16 hónapos korban volt a legnagyobb. Az összes görcsroham mintegy 90%-a 3 éves kor előtt zajlott le.
A születéstől számított 30 év során az epilepszia kumulatív incidenciája a rohamok számával arányosan emelkedett:
| Görcsrohamok száma | Epilepszia kockázata 30 év alatt |
|---|---|
| Nincs roham | 2% |
| Egy roham | Emelkedik (konkrét adat nincs megadva, de lépcsőzetesen emelkedik) |
| Két roham | Emelkedik (konkrét adat nincs megadva, de lépcsőzetesen emelkedik) |
| Három vagy több roham | 15% |
A pszichiátriai eltérések kialakulásának 30 éves kockázata a görcsrohamok által nem érintett gyermekek esetén 17%, míg a lázgörcsön átesett gyermekeknél - a rohamok számától függően - 30%-ot is elérheti. Ezek az eltérések leginkább a skizofréniát is magába foglaló pszichotikus betegségek képében jelentkeznek. Dr. Marte-Helene Bjørk (University of Bergen, Norvégia) szerint a pszichiátriai betegségek oka a temporális lebenyt érintő lázas görcsrohamokban keresendő, vagy genetikai okok állhatnak a háttérben.
West-szindróma: Ritka csecsemőkori epilepszia
A West-szindróma egy ritka, epilepsziával járó rendellenesség az újszülötteknél, melyet William James West angol orvos írt le 1841-ben, saját gyermekének állapotát taglalva. A szindróma korhoz kötött, általában a 3. és 12. hónap között kezdődik, leggyakrabban az 5. hónapban manifesztálódik. Körülbelül 3200-3500 élve születésből 1 csecsemőt érint, fiúknál gyakoribb.
Tünetek és jellemzők
A West-szindrómás kisgyermekeknél megfigyelhető epilepsziás rohamokat összefoglalóan infantilis görcsöknek nevezik. Ezek közé tartoznak a Szálem- vagy bicskarohamok: a hajlító izmok görcse, a fej és törzs hirtelen előrehajlásával, egyidejűleg a karok emelésével és hajlításával, miközben kezeit a mellkas felé húzza és/vagy hadonászik.
Okok és prognózis
A West-szindróma okai sokrétűek (polietiológia). Feltételezések szerint a neurotranszmitterek funkciózavara, különösen a GABA szintetizációs folyamatának zavara, vagy a corticotropin-releasing hormon túltermelése állhat a háttérben. Szinte minden agykárosodáshoz kötődhet, melyek lehetnek pre-, peri- vagy posztnatálisak. Az esetek 1/3-ánál az agy súlyos organikus rendellenességéről van szó.
A prognózis függ a rohamok okától és a hypsarrhythmia (kóros EEG hullámok) fennállásának idejétől. Az idiopátiás West-szindróma (amikor nincs kimutatható ok) prognózisa jobb, mint a rejtett eredetű (kriptogenikus) vagy a tüneti (szimptomatikus) eseteknél. Sajnos a West-szindrómás gyermekek 5%-a nem éli meg az 5 éves kort, és közel 90%-uk súlyos motoros és kognitív károsodást szenved, még sikeres kezelés esetén is. Gyakran társul hozzá kognitív sérülés, tanulási nehézség, viselkedésproblémák, agyi bénulás, pszichológiai zavarok és autizmus.
Kezelés
A West-szindróma kezelése bonyolult, és a korai felismerés, valamint a mihamarabbi kezelés megkezdése kulcsfontosságú. Gyógyszerek közül a vigabatrin hatékony, különösen sclerosis tuberosa-ban szenvedő gyermekeknél. Ha a vigabatrin nem hatásos, kortikoszteroidokat (pl. prednizont) vagy piridoxint alkalmaznak.
Az újszülöttkori agykárosodás és fejlődési elmaradás
Az újszülöttkori agykárosodás, melyet számos néven ismernek (szülési sérülés, oxigénhiányos állapot, cerebrális parézis), hajlamosít a fokozott kérgi ingerlékenységre és különböző típusú epilepsziás rohamokra. Hajlamosít rá a koraszülés, az alacsony APGAR-érték, az újraélesztés, a tartós lélegeztetés, a fertőzés miatti tartós lázas állapot és az elhúzódó sárgaság.
Felismerés és terápia
A fejlődés elmaradását, különösen a figyelem hiányát, a szülőknek is észre kell venniük. Ha a csecsemő három hónapon belül nem produkál bizonyos motoros fejlődési mintákat (pl. nem emeli a fejét, nem nyomja ki magát hason), gyermekneurológushoz kell fordulni, és korai fejlesztésre van szükség. A sérült idegrendszer hajlamos fokozott kérgi ingerlékenységre, mely epilepsziás rohamokhoz vezethet.
A kezelésre számos gyógyszer áll rendelkezésre, emellett a mozgásterápiák (Vojta-módszer, Dévény Anna-módszer, Katona-módszer) és a konduktív pedagógia (Pető-módszer) is hatékonyak lehetnek. Új lehetőség a repetitív transzkraniális mágneses stimuláció (rTMS), mely az agy legfiziológiásabb ingerlése, és segíthet a mentális fejlődés elindításában, az izomlazításban és az epilepsziás rohamok csökkentésében.