Méhlepény-leválás: Okok, tünetek, kezelés és pszichológiai hatások

A terhesség csodálatos időszakában a méh az egyetlen olyan szerv, amely képes egy teljesen új szervet, a placentát növeszteni. Ez a szerv létfontosságú a magzat fejlődése szempontjából, hiszen oxigénnel és tápanyagokkal látja el. Normális esetben a méhlepény a szülésig stabilan kapcsolódik a méh falához, és csak a baba megszületése után válik le. Előfordulhat azonban, hogy ez a kapcsolat idő előtt, a terhesség alatt részben vagy teljesen megszakad. Ezt az állapotot nevezzük méhlepény-leválásnak (Abruptio placentae), amely az egyik legsúlyosabb terhességi szövődmény. Kezeletlenül hagyva életveszélyes lehet mind az anya, mind a baba számára.

Mi is az a méhlepény?

A placenta a petesejt beágyazódási helyén jön létre, trophoblast sejtek szaporodásával. Ezek a sejtek oszlopokat alakítanak ki, amikbe erek fognak benyomulni. Kialakul a petekamra és létrejönnek chorionbolyhok. Ezekből a bolyhokból szoktak mintát venni genetikai vizsgálat alkalmával (chorionboholy-mintavétel). A lepény szerkezeti fejlődése a 16. terhességi hétig tart. A magzatot tehát a méhlepény táplálja és tartja életben. Súlya átlagosan 500 gramm körül mozog, átmérője általában 22 cm. Általában korong alakú, de szív, ovális és egyéb formákat is ölthet.

A méhlepény felépítése és működése

A méhlepény anyai és magzati felszínre különíthető el:

• Anyai felszín: Itt találhatók a cotyledok (tagolt húsos rész), ezzel az oldalával rögzül az anyaméhhez. A placenta tapadási felületének a helyéből származik a gyermekágyas vérzés. Ennek a „hegnek” a gyógyulási ideje 4-6 hét, ez idő alatt a gyermekágyas vérzésnek meg kell szűnnie.
• Magzati felszín: Amnion lemez (magzathoz közelebb eső rész), ezen belül található a magzatvíz. A másik a chorion lemez (magzattól távolabbi rész) rétegből áll.

A méhlepényben közvetlenül sosem keveredik az anyai és magzati vér. A vér az intervillosus térbe és a bolyhokba kerül közvetetten. A folyamatos keringést az erek közti nyomáskülönbség, a méh izomzatának a finom mozgása és a magzati szívverés biztosítja. A vérellátás az 500-600 ml/percet is elérheti.

A méhlepény főbb funkciói:

• Kapcsolatot biztosít anya és a magzat között
• Gázcsere (oxigén, szén-dioxid)
• Endokrin funkció (hormonális)
• A magzat táplálása: diffúzió útján megy végbe, glükóz (cukor), víz, elektrolitok formájában, aktív transzporttal vitamin átvitel történik
• Szűrési funkció (kóros anyagcsere termékek). A lepény nem engedi át az IgA, IgD, IgE, IgM immunglobulinokat, de az IgG-t igen.

A méhlepény beágyazódása és elhelyezkedése

A lepény beágyazódása és elhelyezkedése eltérő lehet a méhben:

• Hátsó falon: A lepény a méh hátsó területén (az anyai gerinc felé) helyezkedik el. A magzat a lepény előtt helyezkedik el. Elég gyakori beágyazódási típus, problémát nem okoz a várandósság alatt. Akinek hátul tapad a lepénye, előbb érezhet magzatmozgást.
• Elülső falon: A lepény a méh elülső területén (anya hasa felé) helyezkedik el. A magzat a lepény mögött helyezkedik el. Szintén gyakori beágyazódási típus, és nem jelent problémát a várandósság szempontjából. NST vizsgálatok alkalmával nehezebben befogható a magzati szívhang, mivel a lepény a magzat előtt van.
• Fundusban: „Méhfenékben” az anya gyomrához közel eső, kemény, könnyen kitapintható területen van a lepény. A magzat a lepény alatt helyezkedik el. Alapvetően nem jelent problémát terhesség alatt.
• Előlfekvő lepény (placenta praevia): A lepény a méhszájhoz közel helyezkedik el. A lepény széle elérheti, részben fedheti vagy teljesen befedheti a méhszájat. Ha teljesen vagy részlegesen fedi a méhszájat a lepény, akkor hüvelyi szülés a fizikai akadály és a vérzés veszély miatt nem lehetséges. Ha csak eléri a méhszájat vagy közel van a méhszájhoz a lepény, hüvelyi szülés megengedett fokozott figyelemmel. A lepény helyzete várandósság alatt ultrahanggal jól követhető, a placenta praevia időben felismerhető. Mivel a méh folyamatos növekedésben van, így csak a 2. trimeszterben állapítható meg pontosan a diagnózis, a lepény ekkor még magasabbra kerülhet a méhszájtól.

Mi a méhlepény-leválás (Abruptio placentae)?

A méhlepény-leválás egy olyan kóros állapot, amelyben a placenta szövet sokkal előbb leválik a méh falától, mint a születés. Ezt az állapotot az orvostudomány Abruptio placentae néven ismeri. A placenta leválása viszonylag ritka, de életveszélyes állapot, amely általában a terhesség harmadik trimeszterében következik be, de a 20. hét után bármikor előfordulhat. Az elválás lehet részleges vagy teljes.

• Részleges leválás: A méhlepénynek csak egy része szakad le, így még van kapcsolat az anyai vérkeringéssel, de a magzat ellátottsága már ilyenkor is romolhat. A részleges placenta-megszakítás kedvezőbb prognózist mutat, és a káros tünetek fokozatosan fejlődnek.
• Teljes leválás: Szinte az összes placenta szövet leválik. Ebben az esetben a várandós anya és a magzat általános állapota drámaian romlik, ami rendkívül veszélyes.

Osztályozás

A placenta leválásnak különböző osztályai vannak, melyek a súlyosságot jelölik:

• 0. osztály: Nincs káros hatással a babára vagy az anyára.
• 1. osztály: Enyhe vérzés, enyhe hasi fájdalom, normális magzati szívhang.
• 2. osztály: Mérsékelt vérzés, erős hasi fájdalom, rendellenes magzati szívhang.
• 3. osztály: Súlyos vérzés, sokk, magzati halál.

Tünetek és diagnózis

A méhlepény-leválás hirtelen alakul ki, és jellemzően a terhesség második felében, különösen a harmadik trimeszterben fordul elő. A leggyakoribb klinikai jele a vérzés, ami lehet külső (hüvelyi vérzés) vagy belső (a vér a méh belsejében halmozódik fel, hematómát képezve). A belső vérzés veszélyesebb, mert nincs mindig látható vérzés. Ilyenkor a terhes nő barna vagy barna mentesülést tapasztalhat a genitális traktusból, és hasi fájdalma lehet.

A vérzésen kívül jellemző tünet a hasi fájdalom, amely gyakran állandó és súlyos. A méh tónusa fokozott, folyamatosan kemény és összehúzódott, a fájdalom a méh bizonyos területére korlátozódik. Ezenkívül rossz közérzet, általános állapotromlás, és a magzati szívhang hirtelen lecsökkenése is megfigyelhető. Toxaemiára utaló tünetek is megjelenhetnek.

A háziorvos, vagy a szülész-nőgyógyász szakorvos a tünetek alapján azonnal gyanakodhat méhlepény-leválásra. A diagnózist ultrahang segítheti, bár nem minden esetben látható egyértelműen a leválás. A méhlepény körültekintő vizsgálata fontos, mivel ha töredezett a lepény, vagy hiányos a burok, akkor szülést követően méhűri betapintást végezhetnek.

Okok és kockázati tényezők

A terhesség alatti placenta leválás pontos oka nem ismert, de bizonyos tényezők növelik a kockázatot:

• Terhességi magas vérnyomás (praeeclampsia)
• Ikerterhesség
• Dohányzás
• Terhességi toxaemia
• Kóros elhízás
• A hasat ért trauma (pl. nagy ütés)
• Rövid köldökzsinór húzódása szülés alatt
• Fertőzés
• Idő előtti burokrepedés
• Sok magzatvíz (polyhidramnion)
• Korábbi perinatális veszteség

Polyhidramnion és méhlepény-leválás

A polyhidramnion (magzatvíz túlzott felhalmozódása) jelentős következményekkel járhat mind az anyára, mind a babára nézve, és a méhlepény-leválás egyik kockázati tényezője lehet. Az okok között szerepelhetnek vírusfertőzések (CMV, parvovírus B19), genetikai tényezők (pl. nyelőcső-atresia), és anyai életmódbeli döntések (túlzott súlygyarapodás, magas cukortartalmú étrend, terhességi cukorbetegség).

Kezelés és prognózis

A méhlepény-leválás kezelése annak típusától, súlyosságától és a terhesség korától függ. A beteg azonnali kórházi kezelést igényel. A várandós anya, aki gyanította a káros tünetek kialakulását, azonnal orvoshoz kell fordulnia. A késleltetés halálos lehet, különösen teljes placenta megszakítás esetén.

• Enyhébb esetek: Ha a beteg enyhe méhlepény-leválásban szenved, és a baba szívverése normális, még túl korai a baba megszületése, és kórházba kerülhet szoros orvosi megfigyelés és pihenés céljából. Konzervatív terápia (görcsoldók, vérlemezke elleni szerek, vas tartalmú gyógyszerek anaemia esetén) is alkalmazható, ha a leválás a 36. hetet megelőzően történik.
• Súlyos esetek: Súlyos placenta-leválás esetén a beteget intravénás folyadékkal, oxigénellátással, az anya és a magzat folyamatos monitorozásával kezelik. Minden esetben azonnali életmentő császármetszést végeznek.

Az anyai halálozás 5-8%-át, a magzati halálozási arányok 1-40%-át teszi ki. A méhtől való részleges elválasztással járó enyhe méhlepény-leválás kisebb anyai és magzati halálozási rátával jár, mint a méhtől való teljes elválasztással járó súlyos placenta-leválás. A későn észlelt leválás magzati és anyai halálhoz vezethet. Fontos tudni, hogy a méhlepény-leválás megnövelheti a koraszülés kockázatát.

A méhlepény-leválás pszichológiai hatásai

Egy gyermek elvesztése, bármilyen életkorban történik is, óriási veszteséget jelent a szülők számára. Amikor ez magzati korban vagy újszülött korban történik, a normál gyászfolyamaton túl egyedi pszichés nehézségekkel kell szembenézniük a gyászoló szülőknek.

A gyász meghatározó tényezői

Különböző tényezők határozzák meg a szülők gyászát:

1. Halál körülményei: Nagyobb a veszteség érzése, ha a terhesség egy hosszabb terméketlen időszak után sikerült, illetve amikor a szülők korábban már átéltek perinatális veszteséget. A legtraumatizálóbb, amikor a gyermek halála a szülés alatt következik be, mert ilyenkor a nő szülés közbeni regresszív állapota hátráltatja a veszteség megértését. A magzat életkora pozitív összefüggést mutat a gyász intenzitásával. A halál helyszíne is alapvetően meghatározza a szülői gyászt.
2. Kapcsolat a halott gyermekkel: Fontos szerepet játszik a veszteség feldolgozásában a halott magzattól, újszülöttől való végső búcsú. A tapasztalatok szerint a szülők azonnali negatív reakcióját fokozza a halott gyermekkel való találkozás, de hosszútávon mégis kedvező pszichológiai hatással lesz rájuk, és ez elengedhetetlen részét képezi a gyász elindulásának.
3. A gyászolók személyisége: Döntő fontosságú a veszteség megélésében a szülők életkora, neme, a gyermek halálát megelőző általános egészségi állapota, vallásos meggyőződése és a problémahelyzetekben alkalmazható megküzdési stratégiáik. A nők szignifikánsan hosszabban és mélyebben gyászolnak, főleg szorongásról, depresszióról, fogyásról és alvászavarokról számolnak be. Az anyáknál a halálesetet követően normál pszichés reakció a depresszív hangulat, a feszültség érzése, az étkezési és alvási zavarok, valamint a halott gyermekkel kapcsolatos hallucinációk. Ezzel szemben az apák esetében a hangulatzavar kevésbé intenzív, jellemzően inkább erősebb dühöt, a munkába való menekülést vagy a gyász teljes tagadását élik meg.
4. A szociális támasz szerepe: A nőket körülvevő szociális hálón belül kiemelt szerepe van a nő párjának és a gyógyító szakembereknek. Vizsgálatok szerint könnyebb feldolgozni a gyermekhalált, amikor a nő nyíltan és őszintén beszélgethet a párjával a halálról, az elveszített gyermekről.

Pszichológiai modellek a perinatális veszteségről

1. Fejlődéslélektani megközelítés: Vetélés és perinatális halál esetén a felnőtt pár tagjai képtelenek átjutni a „szülői kor” kapuján, ami megrendíti a szülők identitását, illetve a pár közös jövőképét.
2. A tárgykapcsolatok elmélete: A modell szerint a terhesség fordulópontot jelent a felnőtt identitás és a szülővé válás folyamatában. Mivel ez a fajta gyász prospektív, nem a múltra, hanem a jövőre vonatkozik, így a gyászmunkának nincsenek konkrét kapaszkodói.
3. Énnövekedés modellje: A terhesség, a szülő-gyermek közötti kapcsolat központi eleme a pár testi-lelki kiteljesedésének. Vetélés és perinatális veszteség esetén ezek a komponensek sérülnek meg.
4. Ösztönfolyamat-modell: A modell szerint egy új integrációnak kell kialakulnia a terhes nő és saját édesanyja, illetve a várandós nő és a magzat között. A vetélés és a perinatális halál erős ösztönfrusztrációt eredményez a nőben, amely depressziót és agressziót is magával hozhat.

tags: #magzat #zacsko #levalas