A várandósság alatt a magzat szívhangjának monitorozása az egyik legfontosabb diagnosztikai eljárás, amely kritikus betekintést nyújt a baba egészségébe és jólétébe. A terhesség kb. 5. hetében már érzékelhető a magzat szívverése, ekkor a dobbanások száma még megegyezik az anyai szívdobbanások számával. A következő 4 hétben a szívfrekvencia jelentősen felgyorsul, a 8. hét után akár 160-ra is emelkedhet, majd a 12. héttől állandósul az alapfrekvencia 120 körüli értéken.
A magzati szívfrekvencia alakulása
A baba normális magzati szívfrekvenciája nem állandó, változik, akárcsak a pulzusszám. Az embrió szívfrekvenciája az első három hónapban jellegzetesen változik, a terhesség közepére pedig körülbelül 120-180/perc közötti érték lesz jellemző. Az utolsó trimeszter idején a magzati szívműködésszám átlagértéke 120-160/perc, ami a magzatmozgásokat, illetve a méhösszehúzódásokat követően némileg felgyorsul.
Normál értékek és variabilitás
- Oszcilláció: A normál tartományon belül egészséges körülmények között is folyamatosan változik a szívritmus, ezt oszcillációnak nevezzük.
- Reaktivitás: Az ébren levő magzat mozgását követően a szívfrekvencia gyorsul, ezek az úgynevezett akcelerációk.
- Élettani tartomány: Az alapfrekvencia élettani esetben 120 és 160, egyes iskolák szerint 110 és 150 közötti percenként.
Rövid magzati pulzusszám-monitorozási videó
Mi okozhat szapora szívverést (tachycardiát)?
A 160 ütés/perc feletti pulzusszám magzati tachycardiára utalhat. Amennyiben a magzat aktív, a szívfrekvencia természetes módon megemelkedik. Ugyanakkor a szívhang eltérései leggyakrabban a magzati oxigénhiányra vezethetők vissza. Ilyen állapot alakulhat ki akkor, ha a méhlepény elöregszik vagy leválik, a köldökzsinór összenyomódik, vagy az anyai vérnyomás leesik. Ilyenkor a magzat heves szívdobogással reagál.
Érdemes tudni, hogy az anya által szedett gyógyszerek is hatással vannak a babára: bizonyos készítmények jelentősen megemelhetik a szívfrekvenciát. Emellett kimutatták, hogy az anya tartós stresszes állapota is hatással van a magzatra: a felszabaduló adrenalin hatására megemelkedik a magzat percenkénti szívdobbanásainak a száma.
| Állapot | Jellemző szívfrekvencia | Lehetséges okok |
|---|---|---|
| Normál | 120-160 bpm | Élettani működés |
| Tachycardia | >160 bpm | Oxigénhiány, stressz, anyai láz |
| Bradycardia | <110 bpm | Köldökzsinór-kompresszió, lepényelégtelenség |
Diagnosztikai eljárások
A magzati állapot észlelése több lépcsős monitorozáson nyugszik. A kardiotokográfia (CTG) a magzati szívfrekvencia (cardio) és a méhizom (toco) működés együttes regisztrálása. A vizsgálat során a kismama hasára két érzékelőt rögzítenek: az egyik a szívműködést, a másik a méhtevékenységet regisztrálja. A szívműködés észlelését általában 20-40 percig célszerű végezni, hogy az alvó magzat felébredhessen és a mozgásait követő reaktivitás látható legyen.
Ha a vizsgálati görbék egymáshoz viszonyított helyzetében komolyabb eltérést tapasztal a szakember, akkor további vizsgálatok javasoltak. A magzati szívfrekvencia lassulással válaszol az oxigénhiányra, így ha a görbéken ezt látja a szakember, akkor feltételezhető, hogy a kicsi nem jut elegendő oxigénhez. Ebben az esetben akár a szülés megindítása is szükségessé válhat, hiszen a tartós oxigénhiány károsítja a babát.