A magzati súly becslése és a születési paraméterek jelentősége

A terhesgondozás során számos adat alapján becsülik meg a születendő gyermek paramétereit, ugyanakkor a fejlett ultrahang technika és szakmai hozzáértés ellenére, valós képet a születést követően kapunk a gyermekről, mely gyakran érdekes meglepetéseket tartogat.

A születés a magzat világra jövetele, melynek méhen belüli eltöltött korát az utolsó menstruációtól számítjuk és gesztációs hetekben számoljuk. Normál időben született az újszülött, ha a szülés a betöltött 37. és 42. hét közé esik.

Az újszülöttek súly szerinti csoportosítása

Hazánkban az újszülöttek 8-10%-a kis súlyú koraszülött, melyek egy része korábban, azaz a 37. gesztációs hét előtt születik, másik részük viszont a méhen belüli növekedésében marad el, emiatt a születési súlya az elvárthoz képest kisebb marad. Az újszülöttek súly szerinti csoportosítása a következő:

• Alacsony születési súlyú, azaz 2500 g alatti
• Igen kis születési súlyú, azaz 1500 g alatti
• Extrém kis születési súlyú, azaz 1000 g alatti

A kisebb (az irodalomban IUGR =intrauterin növekedési retardál - de ez az elnevezés kezd kikopni, helyette a SGA=gesztációs korhoz képest kisebb súlyú elnevezést használjuk) újszülöttek születési súlya az azonos korú magzatok súlyának 10 percentilis értéke alatt van, melynek oka lehet a magzati korban elszenvedett korai fertőzés vagy genetikai defektus, de a terhesség alatt fogyasztott kábítószer, alkohol vagy rendszeres dohányzás is ezt eredményezheti. A terhesség későbbi szakaszaiban megjelenő magas vérnyomás, cukorbetegség vagy elégtelen méhlepény működés ugyancsak a magzat súlyának stagnálását eredményezi, ilyenkor a gyermek a hosszához viszonyítva aránytalanul sovány, „öreg küllemű” lesz.

A születést követően ezek az alultáplált újszülöttek felzárkóztató súlynövekedést (catch-up growth) mutatnak, ugyanakkor nagyon fontos a mérték. Az első életévben történő túlzott kalóriabevitel megnöveli a felnőttkori civilizációs betegségek kockázatát (elhízás, inzulin-rezisztencia, magas vérnyomás betegség). 10-20%-ban nem történik meg a behozó növekedés 2-3 éves korukig, ezek a gyermekek 3-4 cm-rel alacsonyabbak maradnak a szülők alapján várható mértéknél.

Makroszómia: A nagyméretű babák kihívásai

Érdemes megemlíteni a méhen belüli fokozott növekedést (LGA - large for gestational age) is, melyről a születési időhöz viszonyított 90 percentilis érték feletti súly és hossz esetén beszélünk. Oka leggyakrabban anyai gesztációs diabétesz (GDM), de egyéb szindrómák (pl. Beckwith-Wiedemann szindróma) is állhatnak a háttérben.

Igen ritkán találkozhatunk a makroszómia kifejezéssel, pedig sajnos egyre gyakoribb jelenséget takar. A makroszómia a 4 kg feletti magzatokra használt kifejezés, vagyis a nagy súlyú babákat illetik ezzel a névvel. A születésnél „normál” súlyúnak a 2500 és 4000 gramm közötti babákat tekintik. Egyes kutatók makroszómiáról, vagyis nagy születési súlyú újszülöttről 4 kilós súly felett beszélnek, mások pedig 4,5 kg felett. Abban azonban egységes a szakmai álláspont, hogy hát bizony az öt kiló feletti babák már nagyon nagynak számítanak.

A makroszómiát általában ultrahangos méréssel vagy a pocak körbetapogatásával jósolják előre és való igaz, hogy a XX. század közepe óta megnőtt a babák születési súlya és gyakoribb a makroszómia, mint a korábbi évszázadokban.

A babák általában nagyobbak akkor, ha a családban „szokásos” a nagy születési súly, ugyanis ez egy örökletes jellemző. Akkor is nagyobbak általában a babák, ha az édesanyák elhízottak, ha idősebbek és ha a szokásosnál jóval nagyobb volt a várandósság alatti súlygyarapodásuk. Szintén nagyobbak általában a fiú babák és azok a babák, akik a 42. héten vagy azután látják meg a napvilágot. Meg kell említeni a cukorbetegséget is, mert ez is nagyon gyakran eredményezi azt, hogy az újszülöttek nagyobbak a szokásosnál. A terhességi cukorbetegség kapcsán viszont fontos azt tudni, hogy csak akkor nagyobbak az újszülöttek a szokásosnál, ha az édesanya vércukorszintjét nem sikerült kordában tartani diétával, mozgással vagy gyógyszerrel!

A 42. hét után túlhordás történik, ami ugyancsak veszélyeket rejthet magában, a túl nagy magzat nehezebben születik meg, gyakoribb a császármetszések száma. A nagy baba akár el is akadhat a szülőcsatornában és oxigénhiányos állapot is jelentkezhet, mely következtében a magzat székletet ürít a magzatvízbe, azaz mekóniumos, sötétzöld magzatvízből születik meg. Ez egy részről utalhat arra, hogy a gyermeknek már nem volt komfortos odabenn, de önmagában még nem akkora baj. Az igazi problémák a zöld magzatvíz félrenyeléséből adódhatnak, ami a baba súlyos légzési elégtelenségét eredményezheti és életveszélyes tüdőgyulladást, keringés összeomlást is okozhat.

A cukoranyagcsere zavarok során a glükóz sejtekbe jutását lehetővé tevő anyag egyensúlya is felborul. Ennek a hormonnak inzulin a neve, és a hasnyálmirigy speciális sejtjei termelik. Feladatai között azonban nem csak a cukoranyagcsere normál működésének fenntartása szerepel. Az inzulin hatással van a zsírraktárakra (elősegíti a zsírok raktározását, illetve gátolja a raktárak kiürülését), valamint a növekedésre is. Az édesanya kezeletlen cukorbetegsége vagy más kór, mely az inzulinszint elcsúszását okozza (pl.: inzulinrezisztencia), hatással van a magzat inzulinszintjére is. A bármely okból kialakuló magas anyai vércukorszint a magzatban magas inzulintermelést vált ki, mely igényt nem biztos, hogy ki tud elégíteni a kicsi hasnyálmirigye. A magzatnak tehát már van saját inzulintermelése, ami együtt jár egy veszéllyel is. Az anya magas vércukorszintje tehát magas hormonszintet eredményez a babánál is, melyre fokozott növekedéssel reagál. Alapvetően ezzel nem lenne akkora gond, hiszen a nagy babákat császármetszéssel is világra lehet segíteni. Sajnos azonban a többletsúly megterheli az anya szervezetét, szívét, komplikációkat okozhat a szülés során. Nem utolsó sorban pedig a fokozott növekedés nem csak a baba testét és súlyát, hanem a belső szerveit is érintheti, így nagyobb szívvel és májjal születik, a szívproblémák kialakulásának esélye így megnő.

A magzat súlyának becslése és a szülési kockázatok

A várandósság vége felé az ultrahangos vizsgálat során elég gyakran hangzik el a vizsgálatot végző orvos szájából, hogy a baba nagy, sőt akár hogy túl nagy! Ilyenkor a legtöbb édesanya megijed és óhatatlanul arra gondol, hogy „Te jó ég, hát hogy fogom én megszületni ezt a gyereket!”.

Amikor az orvosok azt feltételezik, hogy a baba nagyobb a szokásosnál, fontos tudni, hogy az ultrahangos mérés nem diagnózis, csak becslés, ráadásul egy elég megbízhatatlan becslés! Kutatások azt találták, hogy tíz olyan várandósság esetén, ahol nagy babát becsülnek, a valóságban csak öt baba lesz tényleg nagy! Amikor pedig extra nagy babát becsülnek, az eredmény még rosszabb: tíz XL-esnek becsült újszülöttből csak kettő vagy három lesz tényleg 5 kg feletti XL-es kisbaba!

Nagy babák kapcsán a másik feltételezés, hogy születéskor elakadhat a baba válla akkor, ha nagyobb a baba és emiatt a kockázat miatt merülhet fel a műtéti szülés. A számok azt mutatják, hogy ha a baba 4 kg feletti, akkor valóban valamivel gyakrabban fordul elő ez az idegtépő komplikáció és a nagyobb babák 7-15%-ánál valóban problémás lehet a vállak megszületése. A jó hír ezzel kapcsolatban azonban az, hogy bár a vállelakadásnak valóban súlyos következményei lehetnek, az esetek többségét a szakemberek megfelelő trükkökkel orvosolni tudják és el tudják hárítani a bajt! Ráadásul a vállelakadás kapcsán fontos tudni azt is, hogy a vállelakadásos esetek fele szokásos méretű babákkal történik, tehát nem lehet azt kijelenteni, hogy a vállelakadás csak a nagy babák kockázata!

Nagy méretű újszülöttek esetén a harmadik feltételezés az, hogy a baba méretei miatt egyéb kompliációk léphetnek fel hüvelyi születésnél, mint például a súlyos gátsérülés. Kutatások azt találták, hogy nagyobb babáknál a súlyos gátsérülések aránya valóban magasabb, mert gyakrabban válik szükségessé fogó vagy vákuum használata, ami gátmetszést tesz szükségessé és a vágás repedhet tovább a baba megszületésekor. Fontos azonban megnézni a számokat is! A súlyos gátsérülések előfordulása makroszómiás babáknál 1,7%, szemben a 0,9%-kal, ami a súlyos gátsérülések gyakorisága „normál” méretű babáknál! Tehát való igaz, hogy megnő a kockázat, de hál’Istennek a szám még mindig nagyon alacsony, tehát nem érdemes emiatt túl sokat aggódnod!

Nagy babák születésekor azonban a babákkal kapcsolatos komplikációk gyakorisága is emelkedik és gyakrabban fordul elő nagy babáknál, hogy valamilyen csonttörést szenvednek (pl. kulcscsont, kar), de nézzük meg megint a számokat! Nagy babáknál a csonttörés kockázata 0,54%, „normál” méretű babáknál ugyanez 0,08%, tehát itt is nagyon alacsony számról beszélünk! Nagy babáknál szintén gyakrabban fordul elő, hogy túl alacsony a vércukorszintjük vagy hogy a születésük után légzési nehézségeik vannak.

A negyedik feltételezés, hogy ha beindítják a szülést, akkor azzal csökkentik a nagy baba születésével kapcsolatos kockázatokat. Azzal valóban nem lehet vitatkozni, hogy ha beindítják a szülést, akkor a baba valamivel kisebb lesz, mint ha még várnának tovább, hiszen a baba onnantól kezdve, hogy megszületett, már tényleg nem az anyaméhben nő. Azt viszont nem lehet kijelenteni, hogy a beindítással csökkenteni lehet a korábban említett kockázatokat, az ezzel kapcsolatos kutatások ugyanis elég ellentmondásosak.

Ha a szokásosnál nagyobb babát vársz, akkor talán Te is úgy gondolod, hogy ha a műtéti utat választod, akkor a programozott császáros szüléssel minden kockázatot kinullázol és a biztos utat választod. Ez nagyon nem így van. A hasi szülés kockázatairól a terhesgondozás során nagy baba estén általában nem esik egyetlen szó sem, pedig a császáros szülésnek is van kockázata - az édesanya és a baba számára is! Műtéti szülésnél gyakrabban fordul elő fertőzés az édesanyánál, a műtét komolyabb vérzéssel jár, ami akár vérátömlesztést is szükségessé tehet és megnehezítheti a későbbi teherbeesést is - hogy csak néhány kockázatot említsek.

A makroszómiával kapcsolatban egy korábbi tudományos eredményeket összegző kutatásnak volt egy nagyon érdekes megállapítása: a legnagyobb kockázati tényező a nagy babák kapcsán nem feltétlenül az, hogy a baba nagyobb a szokásosnál, hanem sokkal inkább maga a feltételezés, hogy a baba nagy lesz! Emiatt ugyanis - óvatosságból - sokkal hamarabb eszközölnek beavatkozásokat a szülés természetes folyamatába, sokkal gyakrabban indítják a szüléseket és sokkal hamarabb ítélik meg úgy a szülést, hogy műtéti megoldásra van szükség.

Téraránytalanság és a szülés

A baba méretével kapcsolatban nem lenne teljes ez a bejegyzés, ha nem áldoznánk néhány mondatot a téraránytalanság problémájának. Sok édesanyát ugyanis azzal riogatnak, hogy a keskeny csípő miatt esetleg nehéz lehet a szülése, függetlenül a baba méreteitől. A babának valóban át kell navigálnia magát a medencén és a medence méretét valóban befolyásolja a csontok mérete, de fontos azt tudnod, hogy a medence mérete nincs kőbe vésve! A medencéd ugyanis több csontból áll, amiket ízületek kapcsolnak össze és amiket a várandósság végére a relaxin hormon szépen fellazít! A kitolási szakaszban pedig a medence belső dimenziója azáltal is megnő, hogy a keresztcsont hátrafelé kimozdul - illetve kimozdulna, ha nem éppen azon ülnél vagy feküdnél a kitolás során… Ezért ha esetleg téraránytalansággal riogattak, vagy aggódsz amiatt, hogy keskeny a csípőd vagy mert nagy lesz a babád, akkor a kitoláshoz inkább próbálj valamilyen alternatív, függőleges vagy félig függőleges testhelyzetet felvenni, mint például az állás, térdelés, négykézlábas vagy guggoló pozíció.

Szintén édesanyák álmatlan éjszakáit okozza sokszor az a tény, hogy ők maguk törékeny, apró testalkatúak, a baba édesapja pedig kosárlabdás testalkatú, szekrényszerű felső testtel… Ha Nálatok is ez a helyzet, akkor azt mondom, hogy emiatt egy percig se aggódj! A természet ugyanis rendkívül bölcs: emlősöknél az utód a megszületéséig mindig az anya méreteihez igazodik! Utána valószínűleg nagyon „belehúz” és gyorsan túllépi méreteiben az anyát, de nem a születésekor!

Mi is az az Apgar érték?

A megszületést követően az újszülött állapotának gyors megítélésére használják az ún., Apgar-értéket, melyet egy amerikai aneszteziológus nő, Virginia Apgar vezetett be, és mára szinte a világ összes országában használják. A megszületés utáni 1., 5. és 10. percben 5 fő paraméter alapján 2, 1 vagy 0 pontszámot, azaz maximum 10 pontszámot adnak az orvosok az újszülöttnek. A 8-10 közötti érték azt jelenti, hogy az újszülött jól van, az alacsonyabb pontszám esetén az újszülött további sürgősségi ellátást igényel.

Az újszülött növekedési üteme és paraméterei

A növekedési ütem érzékeny mutatója a gyermek egészséges fejlődésének, így az életkornak megfelelő hossz és súlyértéket mutató percentilis táblázatok követése kiemelt fontosságú.

A gyermekek fejlődésének követésére gyakran használunk ún. percentilis táblázatokat. Ezek a grafikonok több ezer gyermek adatait vizsgálva készültek, és azt mutatják, hogy pl. a gyermek magassága, vagy hossza hol helyezkedik el ebben az átlagot mutató összesítésben. Mivel jelentős eltérések lehetnek a lányok és fiúk között, így külön táblázat mutatja a nemek szerinti értékeket. A legfelső és legalsó (97-es és 3-as) percentilis érték tehát azt jelzi, hogy adott életkorban mekkora testsúly vagy testmagasság volt, amit a gyermekek csupán 3%-a ért el, vagy haladott meg.

Az érett, átlagos, „tankönyv szerinti” újszülött születési paraméterei: súlya 3300 g, hossza 50 cm, fejkörfogata 35 cm. Természetesen a legtöbb gyermek nem ismeri a tankönyvet. :)

Az a szabály is egyre kevéssé állja meg a helyét, hogy fél éves korra a gyermek megkétszerezi, egy éves korra megháromszorozza a testsúlyát, ugyanakkor viszonyításnak még mindig használhatjuk.

A születést követően normál jelenség az újszülött súlyának 5-(10) %-kal való csökkenése, amely a 3-4. napon a legkifejezettebb, 10 % felett kórosnak tekinthető. A gyakori mellre tétel a legtöbb esetben megoldja a helyzetet, szükség esetén azonban folyadékpótlás is szükséges lehet. Az újszülött a születési súlyát a 7-10. napra nyeri vissza.

Általában az újszülött súlya 150-200 grammal növekszik hetente, ennek megfelelően az első 4 hétben körülbelül 400 gramm (az első hetes súlyvesztés miatt), majd a 2-4. A második négy hónapban csökken a hízási ütem, hetente már csak 100-125 g az elvárt. Ezt követően a nagymozgások több kalória igénye miatt a gyarapodási ütem már csak 60-75 g egy éves korig. Fontos megjegyezni, hogy a csecsemők súlyát nem érdemes naponta mérni, mert nem egyenletes a hízási ütemük - elegendő heti rendszerességgel követni, később, 2-3 hónapos kortól pedig havi mérlegelés javasolt.

A születési hossz nem tükrözi a gyermek későbbi testmagasságát, inkább az anyai tápláltsági állapottal mutat szorosabb összefüggést. Az első életévben a növekedés kb. 25 cm/év, majd 15 cm/év a második életévben. A fejkörfogat meghatározása az első két évben az általános csecsemővizsgálat része, a gyermek fejlődésének fontos paramétere. Az újszülött fejkörfogata kb. 2 cm-rel nagyobb a mellkörfogatnál (a szülőcsatornán való akadálymentes áthaladás érdekében), ami egy éves korra kiegyenlítődik (kb. 46 cm).

Hogyan kell mérni a csecsemőket?

Az újszülöttek, csecsemők mérlegelése lehetőség szerint mindig azonos időpontban történjen, azaz vagy reggel, vagy az esti fürdés előtt és a következő etetés előtt. Levetkőztetve, vagy egy tiszta pelusban kell a súlyt mérni és legalább 2 alkalommal, hogy a mérleg ingadozásait kiküszöböljük. A hossz mérése fekve, egyenletes felületen javasolt, a fejtetőhöz egy könyvet támasztva, a centiméter szalagot a gyermek alatt kifeszítve, a lábakat kinyújtva, a talpnál leolvasva. A fejkörfogat mérése szabály szerint a legnagyobb occipitofrontalis körfogat, azaz a gyermek homloka és koponyája tarkó feletti részének körfogata.

Mennyit egyen az újszülött?

Az újszülött ösztönösen viselkedik, a szopóreflexnek köszönhetően tud szopni, keresi édesanyja emlőjét. Az igény szerinti szoptatás lehetővé teszi a gyermek szükségleteinek kielégítését, ami nem csak táplálkozási, hanem biztonság, fájdalomcsillapítás, immunizáció és kontaktus is. Az újszülött legjobb tápláléka az anyatej, összetétele és mennyisége mindig alkalmazkodik a gyermekhez! Amennyiben az első 4-6 hétben megvan a napi 5-6 pisis és 3-4 kakis pelenka, az újszülött a 2. hétre elérte a születési súlyát, a folyadékbevitel elegendő.

Magzati fejlődés hetekre bontva: Súly és méret

A terhesség során a magzat nem egyforma mértékben fejlődik az egyes hetekben - növekedése néha lelassul, máskor pedig elképesztően felgyorsul. Az alábbiakban a magzat fejlődését, súlyát és méretét mutatjuk be hetekre bontva:

tags: #magzat #sulyanak #becslese