A nyelőcső veleszületett elzáródása (atresia) és egyéb fejlődési rendellenességek

Az újszülött élete során igen bonyolult alkalmazkodási folyamaton megy keresztül, amely képessé teszi a levegővételre és a méhen kívüli önálló életre. Ennek azonban az a feltétele, hogy a baba alkalmazkodni képes fejlettségű legyen. A magzati fejlődési rendellenességek egy része is koraszüléshez vezethet. Különösen azok, amik a magzatvíz körforgásának zavarát, ezáltal mennyiségének megváltozását okozzák. Ilyen fejlődési rendellenesség például a magzati nyelőcső veleszületett elzáródása, vagy orvosi szóval nyelőcső atrézia.

A nyelőcső atrézia (esophageal atresia, EA) egy veleszületett állapot, amely a nyelőcsövet, a torkot a gyomorral összekötő csövet érinti. Ez az állapot jelentős, mert súlyos szövődményekhez vezethet, ha nem diagnosztizálják és nem kezelik időben.

Mi a nyelőcső atrézia?

A nyelőcső atrézia egy születési rendellenesség, ami a nyelőcső folytonosságának hiányát jelenti, hibás méhen belüli fejlődés következményeként alakul ki. Általában még magzati korban diagnosztizálható az eltérés, de születés után egyértelműsíthető a diagnózis. Átlagosan 3000 élveszületésre jut egy ilyen rendellenesség. Magyarországon 3-4 ezer élve születésre jut egy nyelőcső-elzáródás.

A nyelőcső atrézia során a nyelőcső nem fejlődik megfelelően. Ahelyett, hogy a torkot a gyomorral kötné össze, a nyelőcső egy vak tasakba végződik, ami megakadályozza, hogy az étel és a folyadékok elérjék a gyomrot. Ez az állapot gyakran tracheoesophagealis fisztulával (TEF) társul, ahol rendellenes kapcsolat alakul ki a nyelőcső és a légcső (légcső) között. A komplikációt az jelenti, hogy a nyelőcső rendszerint egy oldalsó „járaton” át a légcsővel összeköttetésben áll, ezért kezelés nélkül a szájon keresztüli táplálás nem kivitelezhető.

A nyelőcső atrézia típusai és társuló rendellenességek

A nyelőcső atrézia megjelenhet izolált formában, amikor csak a nyelőcső érintett különböző variációkban, azonban kromoszóma rendellenességekhez társulva járhat együtt egyéb szervi érintettséggel is. Az izolált (nyelőcsövet érintő) rendellenességnek több típusa fordulhat elő:

• A típus - tiszta atresia: egy garat felől induló néhány centiméter hosszúságú „felső” nyelőcső szakasz vak tasakkal, fisztula nélkül, a nyelőcső gyomorhoz közelebbi „alsó” fele nem fejlődött ki rendesen.
• B típus: a nyelőcső „felső szakasza kifejlődött, ami a légcsőbe szájadzik, alsó szakasza nem fejlődött ki rendesen (≈1%).
• C típus: felső szakaszon atrézia, alsó szakasz a légcső irányába fisztulával kapcsolódik (≈85% - leggyakoribb forma).
• D típus: kettős fisztula, mind a felső, mind az alsó nyelőcső csonk két különböző magasságban a légcsőbe kapcsolódik (≈1%).
• E típus (H-fistula): nyelőcső folytonos, izolált fisztulával a légcsőhöz (≈4%).

A társuló rendellenességek gyakorisága 50-60 százalékos, azaz ha fennáll a nyelőcső atrézia, akkor az esetek több mint felében más rendellenességek is kialakulnak. Ez gyakran kromoszómális rendellenességet és az ahhoz tartozó kórképet jelenti, mint például a 13-as, 18-as vagy 21-es kromoszóma (Down-szindróma) számfeletti eltérése, vagy súlyos szívfejlődési rendellenességek, főleg szívkamrák közötti sövényen jelentkező folytonossági hiány (VSD), Fallot-tetralógia.

A nyelőcső atrézia részét képezi az úgynevezett VACTERL tünetegyüttesnek. Ez egy angol orvosi kifejezésekből álló mozaikszó, ami az alábbi szervek fejlődési rendellenességét érinti:

• V: Vertebral (csigolya)
• A: Anus (végbél)
• C: Cardiac (szív)
• TE: Tracheoesophageal (nyelőcső és légcső)
• R: Renal (vese és húgyutak)
• L: Limb (alkar)

VACTERL társulásról akkor beszélünk, ha ezek közül legalább 3 kórkép együttesen fordul elő.

Kialakulásának okai

Bár a nyelőcső-atresia pontos oka nem teljesen ismert, egyes tanulmányok arra utalnak, hogy a terhesség alatti környezeti tényezők szerepet játszhatnak. A nyelőcső és a légcső az embrionális előbélből fejlődik ki, a 4-6. terhességi hét során a légcső és nyelőcső közötti sövény kialakulása választja szét a struktúrákat. A nyelőcső atrézia akkor alakul ki, ha ez a szeparáció a magzati fejlődés során zavart szenved. A pontos patomechanizmus nem teljesen tisztázott, de több tényezőnek is szerepe lehet benne:

• Genetikai eltérések: Úgy vélik, hogy genetikai tényezők járulnak hozzá a nyelőcső-atresia kialakulásához. Gyakran más veleszületett állapotokkal, például szívhibákkal együtt fordul elő, amelyek genetikai hajlamra utalhatnak. Egyes tanulmányok azt mutatják, hogy a kromoszóma-rendellenességek, például a 18-as triszómia, összefüggésben állhatnak az EA-val.
• Károsító gyógyszerek szedése a terhesség alatt (pl. egyes pajzsmirigy gyógyszerek és reumaellenes szerek).
• Anyai diabétesz.
• Lombik eljárás.
• Például az anya bizonyos gyógyszereknek, toxinoknak vagy fertőzéseknek való kitettsége potenciálisan növelheti a veleszületett rendellenességek, köztük az EA kockázatát.

Bár az életmódbeli és étkezési tényezők nincsenek közvetlenül összefüggésben a nyelőcső-atresia kialakulásával, az egészséges terhesség fenntartása csökkentheti a különböző veleszületett állapotok kockázatát. Erről bővebben a "Felkészülés a tudatos gyermekvállalásra és a terhesség" című szakaszban olvashat.

A nyelőcső atrézia tünetei és felismerése

Mivel a magzat a rendellenesség miatt nem képes elegendő mennyiségű magzatvizet nyelni, a terhesség során végzett ultrahang szűrések alkalmával megnövekedett magzatvíz (polyhydromnion) már utalhat a kórképre. Újszülöttkorban a rendellenesség tünetei a következők, rendszerint már az első etetési kísérletnél jelentkeznek:

• Az itatási és szoptatási kísérletek alkalmával az újszülött köhög, elszürkül, légzése nehezítetté válik. Ezen panaszok oka, hogy a táplálék a nyelőcsőből a légcsőbe jut.
• Az újszülött orrán és száján át habos nyál ürül.
• Hasa puffadt, elődomborodó.
• A vizsgálat során a nyelőcsőbe vezetett szonda az orrhegytől számított 10-11 cm-es távolságra elakad.
• A sipoly miatt a tüdőbe jutó nyál vagy gyomornedv tüdőgyulladást okozhat, ami nagyon magas halálozási betegség, különösen újszülöttkorban.

A nyelőcső atresiát klinikai vizsgálat, képalkotó vizsgálatok, például röntgen, és néha endoszkópia kombinációjával diagnosztizálják.

Kezelési lehetőségek nyelőcső atrézia esetén

A táplálási képtelenség miatt a műtéti beavatkozás nem kerülhető el, enélkül a nyelőcső atréziával született újszülött életképtelen. A műtétre minél előbb sort kell keríteni, olykor néhány órás, vagy napos korban történik a sebészi korrekció. Műtét előtt fontos a baba vitális paramétereinek stabilizálása, megfelelő (kissé megemelt törzzsel történő) fektetése, a nyelőcső csonkból a nyák folyamatos szívása és a légutak megfelelő biztosítása, amit gyakran lélegeztetéssel tudunk csak biztosítani. A hasi műtét előtt antibiotikum adása szükséges nagyon korai életszakaszban is. A baba táplálására parenteralis, vénán keresztül történő folyadékpótlás és tápanyagpótlás szükséges. Különböző műtéttechnikai megoldások léteznek, céljuk a nyelőcső csonkvégek egyesítése.

• Primer anasztomózis (leggyakoribb): A két nyelőcső szegmens összeköttetése, szükség szerint fisztula zárással, C típus esetén a legtöbb esetben kivitelezhető. Mellkason keresztül bevezetett endoszkópos megoldás ma egyre elterjedtebb.
• Foker-technika: Akkor alkalmazzák, ha az atrézis nagyobb kiterjedésű (>2-3 csigolyamagasság). Egy speciális sebészeti eljárás, amely progresszív mechanikus húzóerőt alkalmaz a nyelőcső csonkjain a szövetek biológiai megnyúlásának előidézésére. Célja, hogy az újszülött saját nyelőcsövének szöveteiből legyen zárható nyílás. Előnye, hogy megőrzi a gyermek saját nyelőcsövét (ez ma elismerten fiziológiailag a legelőnyösebb), és elkerülhető a vastagbél vagy gyomor közbeiktatása a hiányzó szakaszra. Hátrány azonban, hogy többnapos vagy akár hetes intenzív osztályos kezelés szükséges, gyakran tartós szedálást igényel, valamint több műtéti beavatkozásra is szükség lehet.
• H-fistula kezelése: A műtét során nyaki vagy felső mellkasi metszésből a fisztulát lekötik és átmetszik.

Ha a végleges megoldást nyújtó műtét nem végezhető el, átmeneti megoldást jelenthet a gyomor hasfalra történő kiszájaztatása, amivel a hasi teltség megszüntethető, így az újszülött könnyebb lélegeztetése érhető el, állapota stabilizálható. Nagy távolság esetén a hiányzó szakasz pótolható vékony-, illetve vastagbéllel, vagy gyomor egy részéből képzett „csővel”.

A műtéti szövődmények közt meg kell említeni a vérzést, varratelégtelenséget, továbbá a varratvonal helyén kialakuló nyelőcsőszűkületet, vagy nyelőcső fal kiboltosulást.

Úttörő sebészeti eljárás Magyarországon

"Kulcslyuksebészeti" eljárással mentettek meg egy nyelőcső-elzáródással született csecsemőt Budapesten - közölte a Semmelweis Egyetem az MTI-vel. Egy nyelőcső-elzáródással született csecsemő életét mentették meg egy olyan sebészeti eljárással, melyet Magyarországon első alkalommal végeztek el. Azt írták, hogy Magyarországon elsőként kiviteleztek a mellkas felnyitása nélküli műtétet ilyen betegséggel világra jött újszülöttön. A beavatkozást a Semmelweis Egyetem I. Számú Gyermekgyógyászati Klinikáján végezték. A gyermek nyelőcsöve nem volt teljes: a garatból indulva vakon végződött a mellkasban, majd egy szakaszon hiányzott; a gyomorból felfelé, a rekeszizmon át haladó rész pedig a légcsőbe nyílt. Mivel a csecsemőt nem lehetett táplálni, azonnal be kellett avatkozni. A közleményben idézték dr. Kálmán Attila gyermeksebészt, a "kulcslyuksebészeti" eljárást végző csoport vezetőjét, aki elmondta: ilyen esetekben eddig csak a mellkas megnyitásával tudták a szükséges műtétet elvégezni.

Prognózis és hosszú távú kilátások

A nyelőcső atréziával született babák túlélése napjainkban 90 százalék feletti. Ha nincs súlyos kísérő rendellenesség, a műtéti beavatkozással elért sikeres gyógyulás 95%-os. Az esélyeket rontja, ha a betegséghez súlyos szívfejlődési rendellenességek is társulnak, a súlyos koraszülöttség és az alacsony születési súly (<1500 g). Gyakori, akár 60-70 százalékban is kialakuló késő szövődmény a refluxbetegség, valamint a nyelőcső falatot továbbító funkciójának zavara, nyelési nehézség. Emiatt etetési nehézségek maradhatnak fenn, továbbá a légúti fertőzések gyakorisága megnövekedett lehet. A gyermekek hosszabb távú gondozást és orvosi felügyeletet igényelnek. Szükséges a rendszeres gasztroenterológiai és pulmonológiai kontroll, a reflux kezelése, szükség szerint logopédiai és táplálási terápia. A nyelőcső időszakos kontrollját felnőttkorban is folytatni kell a nyelőcsőgyulladás és -szűkület, valamint a Barett-nyelőcső kialakulásának magasabb kockázata miatt. A nyelőcső-atresiában szenvedő gyermekek hosszú távú kilátásai általában pozitívak, különösen a korai diagnózis és kezelés esetén. Forduljon orvoshoz, ha gyermeke súlyos légzési nehézséget, tartós cianózist vagy jelentős táplálkozási nehézségeket tapasztal.

Egyéb fejlődési rendellenességek

Patkóbél atrézia

A patkóbél atrézia olyan méhen belül kialakult fejlődési rendellenesség, amely a nyombél vagy más néven patkóbél (duodenum) veleszületett elzáródását, ezáltal a bélcsatorna folytonosságának megszakadását okozza. Nagyjából minden 6000 születésre jut egy eset. A patkóbél atrézia a terhesség korai szakaszában alakul ki, gyakran más fejlődési és kromoszómarendellenességekkel társul. Az elzáródás következtében a gyomorürülés és ezáltal a táplálkozás is ellehetetlenül.

A betegség kialakulása és tünetei

A terhesség korai szakaszában (6. hetében) a patkóbél ürege a gyors hámsejtszaporulat miatt elzáródik, a bél lumene később (a 8-10. héten) a bélszakasz ismételt megnyílásával alakul ki. Ha az ismételt megnyílás akadályozott, a patkóbél veleszületett elzáródása jön létre. Az elzáródás lehet teljes vagy részleges, hártyás vagy hosszabb szakaszú. Enyhe esetekben nem elzáródásról, csak patkóbél szűkületről beszélünk.

A duodenum atrézia gyakran együtt jár egyéb fejlődési rendellenességekkel, kromoszóma eltérésekkel. Pl.: Down-szindróma (30%), bélforgási rendellenességek, nyelőcső atrézia, végbélelzáródás, továbbá szív-, végtag- és húgyúti fejlődési rendellenességek. A betegek jelentős része koraszülött, illetve kissúlyú újszülött.

A veleszületett patkóbélelzáródás tüneteit gyakran már a terhesség alatt felismerik, de a szülést követő első 12-24 órában már egyértelműen észlelhetőek. A patkóbél elzáródása miatt nincs gyomorürülés a bélrendszer irányába. Méhen belüli életben ez azt jelenti, hogy a magzat nem nyel megfelelő mennyiségű magzatvizet, ilyenkor felszaporodik a magzatvíz (polyhydramnion), ami ultrahang vizsgálat során mérhető. Kitágul a magzat gyomra és a patkóbél első szakasza, ami jellegzetes „kettős hólyag” jelet mutat szonográfiás vizsgálat során. Születést követően néhány órával hányások kezdődnek, az újszülött táplálhatatlan. A patkóbélbe nyílik a közös epevezeték, atrézia miatt akadályozott lehet az epeürülés is, ekkor sárgaság alakul ki. A diagnózist natív hasi röntgenvizsgálat igazolhatja.

Kezelési lehetőségek patkóbél atrézia esetén

Enyhébb vagy részleges elzáródás, szűkület esetén endoszkópos tágítás is sikerre vezethet. Súlyosabb elzáródás esetén a betegség kezelése műtéti. A műtéti megoldás függ az elzáródás mértékétől és hosszától, illetve a hasüregben esetlegesen meglévő, egyéb bélfejlődési rendellenességektől. Műtétet követően a varratok gyógyulásáig infúziós úton történő, azaz parenterális mesterséges táplálás és folyadékpótlás válik szükségessé, kb. 2 hét múlva kezdhető meg az enterális táplálás szondán keresztül.

A műtétnek köszönhetően a betegek 75 százaléka életben marad. Ha súlyos társuló fejlődési rendellenesség nincs, szövődménymentes műtétet követően közel teljes értékű életet élhet a beteg. Súlyos társuló fejlődési rendellenesség mellett (kb. 50 %) a túlélés esélyét elsősorban a társuló rendellenességek és a beteg általános állapota, koraszülöttsége, súlya és a kialakult szövődmények szabják meg. Ebben a csoportban a halálozás sajnos még a korszerű kezelési eljárások mellett is magas, mintegy 40 százalékra tehető. Lehetséges szövődmények: fertőzések, tályog, összenövés, ismételt bélelzáródás, hasfali sérv, a bélvarrat beszűkülése vagy elégtelensége.

Velőcső záródási rendellenességek

A gyermekvállalás előtt fontos a szervezet vitamin, nyomelem és ásványi anyag szükségletének megfelelő biztosítása. Kiemelt fontossággal bír a folsav bevitele, melyről klinikai vizsgálatok által bebizonyosodott, hogy csökkenti az ún. velőcsőzáródási rendellenességek (pl. nyitott gerinc) kialakulásának kockázatát. Az idegrendszer fejlődésének részét képező velőcső záródása már az 5-6. terhességi héten befejeződik, ezért a tervezett terhesség előtt legalább egy hónappal javasolt a folsavpótlás megkezdése. Nagyon fontos szerepe van a gyermekvállalás előtt álló nőknél. Tehát, nem a terhesség alatt kell szedni megfelelő mennyiségű folsavat, hanem már a babatervezéskor. Babatervezéskor már 3-4 hónappal érdemes abba hagyni a különböző fogamzásgátlók szedését, mert gátolják a folsav felszívódását a bélben. Legalább 1 teljes hónap teljen el folsavpótlással, a babaprojekt élesítése előtt.

A magzati idegrendszer fejlődésének szakaszában az agy és a gerincvelő a velőlemezből képződik, mely normál esetben velőcsővé fejlődik. A velőcső első és hátsó szakasza záródása az embrió fejlődésének 25-27. napján történik.

Az AFP (alfa-fetoprotein) volt az első olyan magzati fehérje, melynek kapcsán igazolták, hogy az anyai vérben mért emelkedett koncentrációja velőcsőzáródási rendellenességeket jelezhet. Néhány velőcső záródási rendellenesség:

• Anencephalia: általában sajnos ilyenkor a kisbaba általában halva születik.
• Nyitott gerinc hasadék: ebben az esetben a gerinccsatorna hátul nyitott, mert a csigolya csontok nem egyesültek.
• Meningokele: ekkor a gerincvelőből kitüremkedik egy gerincvelő folyadékkal teli burok.
• Myelomeningokele: a csigolyák csontos íve és a kemény agyhártya is nyitott. A gerincvelő teljesen nyitott, vagy csak egy vékony hártya borítja.
• Spina bifida occulta: A gerinccsatorna nyitott, de bőr fedi. Sokszor ki sem derül, csak egy röntgenfelvétel során.

Nyelőcső szűkület

A refluxbetegség, illetve a nyelőcsőgyulladás egyik szövődménye a nyelőcsőszűkület. A nyelőcsőszűkület leggyakrabban a nem vagy nem megfelelően kezelt refluxbetegség szövődményeként alakul ki, általában idősebbeknél. Oka elsősorban a nyelőcső fekélyes gyulladásának heges gyógyulása. A hegek leszűkítik a nyelőcsövet, a nyelés így igen fájdalmassá válik, mert nemcsak a nyelőcső átmérőjének csökkenésével kell számolni, hanem a nyelőcső rugalmasságának megváltozásával is.

A betegség tünetei elsősorban a nyelési nehézségek: először csak kellemetlenné, majd kifejezetten fájdalmassá válhat a nyelés (főleg a keményebb falatok okozhatnak gondot). A betegek gyakran panaszkodnak arra, hogy olyan érzésük van, mintha a falat a torkukban ragadt volna. A nyelőcsőszűkületet többnyire báriumos röntgennel vagy endoszkópiával állapítják meg. A felvételeken jól látszik a nyelőcső kelleténél kisebb átmérője, illetve azok a hegesen gyógyult sebek, melyek a szűkületet okozzák.

A nyelőcsőszűkület kezelésénél elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy a refluxbetegség fennállása tovább ronthatja a tüneteket: amennyiben a gyomornedvek rendszeresen visszakerülhetnek a nyelőcsőbe, még a gyógyulásnak indult sebek is újra kimaródhatnak. A krónikus és súlyos nyelőcsőszűkületet műtéttel kezelik, illetve mesterségesen tágítják. A nyelőcsőbe ültetett sztent vagy ballon segítségével a rugalmas nyelőcsövet újra olyan átmérőjűre tudják tágítani, hogy a beteg képes legyen fájdalom nélkül nyelni. A nyelőcsőszűkületet sokkal könnyebb megelőzni, mint kezelni. Megelőzéséhez elsősorban az kell, hogy magát a refluxbetegséget kezeljék: amennyiben hetente többször is jelentkezik a gyomorégés, vagy a tüneteket nem enyhítik a savlekötő tabletták, mindenképpen orvoshoz kell fordulni. Reflux esetén a gyógyszeres kezelés mellett az életmódbeli változtatások is nagyon fontos szerepet játszanak.

Felkészülés a tudatos gyermekvállalásra és a terhesség

Napjainkban a házaspárok egyre nagyobb aránya szeretne tudatosan felkészülni a gyermekvállalásra. A legkedvezőbb életkor a gyermekszülésre a 20 és 30 év közötti életszakasz, bár napjainkban a gyermekvállalás időszaka gyakorta idősebb életkorokra, a tanulmányok befejezése, a társadalmi, munkahelyi és anyagi egzisztencia megteremtése utánra tolódott. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a várandós állapottal együtt járó problémák valószínűsége 35 év felett megemelkedik és néhány genetikai betegség, pl. a Down-szindróma gyakorisága is fokozódik.

Életmódbeli tényezők

Nagyon fontos a helyes életmód kialakítása. Ezen belül fontos a helyes táplálkozásra is odafigyelni. Célszerű az ideális testtömeget a fogamzás előtt elérni, mivel mind alultáplált, mind kórosan elhízott állapotban növekszik a terhesség alatti szövődmények gyakorisága. Nem ajánlott a terhesség alatt, illetve már a fogamzást megelőzően sem speciális diéták folytatása; például szigorú vegetáriánus diéta mellett gyakrabban alakul ki a várandós vashiányos vérszegénysége, kálcium, B12 vitamin és fehérjehiányos állapota. A terhes anyának nem szabad fogyókúráznia sem, mivel sem a saját, sem a fejlődésben levő magzata nem juthat alapvető, a szervezet működéséhez szükséges építőanyagokhoz. Fontos, hogy már a fogamzást megelőzően, valamint a terhesség alatt is változatosan, friss zöldségekben és gyümölcsökben gazdag, tartósítószert lehetőleg nem tartalmazó ételeket fogyasztva étkezzünk. A túlzott fűszerfogyasztást lehetőleg kerüljük.

A fogamzás előtt és a terhesség alatt az alkoholfogyasztást, dohányzást, kábítószer-fogyasztást teljes mértékben kerülni kell. Mind az aktív, mind a passzív dohányzás csökkenti a magzat oxigénellátottságát és ezáltal károsítja a magzat fejlődését. A dohányzó vagy dohányfüstöt tartósan szívó édesanyák gyermekei kisebb születési súllyal jönnek a világra és gyakoribb a koraszülés aránya is. A túlzott alkoholfogyasztás a terhesség alatt szintén súlyosan károsíthatja a magzat fejlődését. Nehéz megbecsülni mennyi alkohol fogyasztható biztonsággal, így inkább fogyasztásuk kerülése javasolt.

Környezeti és egyéb tényezők

A veszélyeztető környezeti tényezők kiiktatása is tanácsos. Nem ajánlott a várandósnak olyan munkahelyen dolgoznia, ahol szerves vegyszerekkel, nehézfémekkel érintkezhet, vibrációs vagy sugárártalomnak van kitéve, illetve különösen nehéz fizikai munkát végez. Otthonunkban is rendkívül fontos a károsító tényezők kerülése. Nem javasolt a vegyszerezett, valamint a mosatlan gyümölcsök, továbbá a nem kellően átsütött húsok fogyasztása. A hús megfelelő átsütésével, kellő megfőzésével védekezhetünk a magzatra veszélyes toxoplasma fertőzés ellen. Nyers hússal való munka után ajánlott az alapos kézmosás. A toxoplasma fertőzés megelőzése érdekében lehetőség szerint kerülni kell a háziállatok, különösen a macskák simogatását. Várandós nőknek nem ajánlott a földdel való érintkezés sem, kerti munka végzéséhez védőkesztyű viselése ajánlott.

A tervezett fogamzás előtti fogászati és egyéb röntgen vizsgálatokat célszerű közvetlenül a menstruáció lezajlása utáni napokra tervezni, mely esetben a terhesség előfordulásának kicsi az esélye, illetve ajánlott a vizsgáló személyzetet tájékoztatni a gyermekvállalási szándékról.

A várandós nők védőoltását, különösen a terhesség első harmadában kerülni kell. Élő vírus és baktériumtörzseket tartalmazó oltóanyag alkalmazása a terhesség teljes időtartama alatt tilos. Fogamzóképes korban lévő nők védőoltása előtt meg kell győződni arról, hogy nem áll-e fenn terhesség. Az oltást követő 3 hónapig terhesség vállalása nem ajánlott, erre az időszakra megfelelő fogamzásgátlásról célszerű gondoskodni.

Alapbetegségben szenvedő nő tervezett terhessége előtt kezelőorvosa által részletes kivizsgálás javasolt annak megítélésére, hogy az alapbetegség befolyásolja-e a terhességet, illetve a terhesség hogyan hat a betegségre. Amennyiben a leendő édesanya alapbetegsége miatt tartós gyógyszerszedésre kényszerül, célszerű a gyógyszerek megfelelő beállítása, szükség esetén az alkalmazott gyógyszerek megváltoztatása, mert a gyógyszer károsíthatja a magzatot vagy nehezítheti a teherbeesést.

Cukorbetegségben szenvedő nők esetén már a fogamzás előtt célszerű gondoskodni a stabil, élettani vércukorszint biztosításáról. Koraterhességben az emelkedett vércukorszint növeli a magzat fejlődési rendellenességeinek kockázatát. Terhességben a szájon át szedett cukorbetegségben alkalmazott gyógyszerek alkalmazása ellenjavallt, így rendkívül fontos megfelelő időben szakemberhez fordulni és gondoskodni a megfelelő inzulinterápia megkezdéséről.

Ha a leendő szülők közül valamelyik közeli rokonságában előfordul öröklődő betegség még a fogamzás előtt célszerű genetikai tanácsadáson résztvenni, hogy megtudjuk mekkora az esélye a leendő gyermek megbetegedésének.

tags: #magzat #nyelocso #zarodas