A terhességi cukorbetegség (GDM - gesztációs diabétesz mellitus) olyan, a várandósság során észlelt szénhidrátanyagcsere-zavar, amely az esetek 90 százalékában a várandósság során alakul ki, vagy már korábban is fennállt, csak nem ismerték fel. Hazánkban jelenleg minden tizedik várandósságra jellemző, az utóbbi 20 évben előfordulása megduplázódott.
A betegség kialakulásának okai és folyamata
A gesztációs diabétesz kialakulásának hátterében a terhesség során bekövetkező hormonális változások állnak. A méhlepény is többféle mechanizmuson keresztül befolyásolja a cukoranyagcserét: olyan anyagokat termel, melyek egyrészt gátolják az inzulin hatásának kialakulását, másrészt közvetlenül lebontják magát az inzulint. Ezen hatások miatt összességében fokozódik az inzulinrezisztencia, vagyis az inzulin vércukorszint csökkentő hatása gyengül.
A terhességi hormonok hatására az éhomi vércukorszintek csökkennek, a zsírlerakódás kifejezettebbé válik, a gyomorürülés lassul, és az étvágy fokozódik. A 12. hétig csökken, majd a 18. hétre éri el a terhesség előtti szükségletet, aztán tovább fokozódik a terhesség végéig. A 20. hét után már érvényesül a terhesség diabetogén hatása, így a valódi GDM diagnosztizálható.
Amit a cukorterheléses vizsgálatról tudni kell
Rizikófaktorok és szűrés
A betegség egyik nagy veszélyét éppen az adja, hogy az esetek jelentős részében teljesen tünetmentes, így már akkor kedvezőtlen terhességi kimenetelek forrása lehet, amikor az érintett még nem is tud diabéteszéről. A terhességi cukorbetegség fennállására többnyire csak a várandósság során kötelezően elvégzett vércukorvizsgálatok kóros eredménye hívja fel a figyelmet.
Kik veszélyeztetettek?
- 35 év feletti anyai életkor
- Elhízás (BMI >30 kg/m2)
- Lombik programmal (asszisztált reprodukcióval) fogant várandósság
- Ikerterhesség
- Cukorbetegség az elsőfokú rokonságban
- Korábbi várandósság során GDM, koraszülés, halvaszületés vagy méhen belüli elhalás
- 4000 gramm feletti születési súlyú gyermek
Tünetet nem okoz, szűrésére cukorterhelést alkalmazunk: terheléses glükóztolerancia teszt (OGTT) végzendő a várandósság 24-28. hetében. Fokozott GDM-kockázat esetén a 16-18. terhességi héten, vagy már a 10-12. héten elvégzik a vizsgálatot.
A terhességi cukorbetegség hatása az anyára és a magzatra
Az anyai glükózszint emelkedésével párhuzamosan mind nagyobb valószínűséggel kell számítani anyai és magzati komplikációk jelentkezésére. Ilyen nem kívánt következmény lehet többek között a koraszülés vagy az átlagosnál nagyobb magzat születése. A cukorbeteg anyák újszülöttjei az átlagosnál gyakrabban nagy súlyú, nagy méretű babák, a nagy termet hüvelyi szülés esetén gyakran oka különböző szülési sérüléseknek.
| Paraméter | Normál érték | Terhességi diabétesz |
|---|---|---|
| Éhomi vércukorszint | 4,1-5,6 mmol/l | >7,0 mmol/l |
| 120 perces érték | <5,6 mmol/l | >11,1 mmol/l |
A terhességi cukorbetegséggel szövődött várandósságokból világra jött babák körében gyakoribb a megszületés után a légzési problémák és sárgaság előfordulása. A méhlepény sejtjei károsodnak, így romlik a baba oxigén- és tápanyagellátottsága, a magzat fejlődése elmarad és akár a szervei is károsodhatnak.
Kezelés és életmód
A kezelés első és talán legfontosabb lépése az étrend módosítása annak érdekében, hogy a vércukorszint lehetőség szerint állandóan a normál tartományon belül maradjon. A páciensek jelentős részénél az életmód megfelelő változtatása elegendő, de a várandósok egy részében ez csak gyógyszeres kezeléssel érhető el.
Főbb kezelési pillérek:
- Megfelelő étrend kialakítása (napi 5 étkezés, kerülni a gyorsan felszívódó cukrokat).
- Rendszeres testmozgás (pl. étkezések utáni séta).
- Inzulinkezelés, amennyiben az életmód nem elegendő.
- Vércukorszint gyakori ellenőrzése és naplózása.
Szerencsére a terhességi cukorbetegség a szülés után csaknem minden esetben megszűnik. Azonban a szülés után minimum 6 hét elteltével ismételt cukorterhelésre van szükség annak felmérésére, hogy a szénhidrátanyagcsere-zavar teljesen megszűnt-e.