A terhesség során a magzat fejlődését és elhelyezkedését számos rövidítés és vizsgálati eredmény jelzi. A kismama leletein olyan rövidítésekkel találkozhat, mint az AFP, BPD, HR, PI, amelyek mind a magzat állapotáról adnak információt. Különösen a terhesség harmadik trimeszterében válik fontossá a magzat fekvése, hiszen ez nagymértékben befolyásolhatja a szülés módját.
A magzat elhelyezkedése az anyaméhben
Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem is igazán szoktunk jelentőséget tulajdonítani a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján. Könnyen lehet, hogy délelőtt még fejvégű, délutánra azonban harántfekvésbe fordul, estére pedig farfekvéses lesz, vagy éppen újra fejvégű. Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, nincs ennyi helye fordulni - ugyanis a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.
Az ideális pozíció: fejvégű fekvés (KPF)
Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek (KPF - koponyavégű fekvés) nevezzük. Ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el. A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén.
A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű, ugyanis az sem mindegy, hogy a kicsi hogyan tartja a fejét. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.
Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes
Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal. Előfordul, hogy a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek. A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya - a fej beilleszkedése fontos tényező.
Ha nem fordul be a baba: medencevégű fekvés (MVF)
A medencevégű fekvés (MVF - medencevégű fekvés) vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. A terhesség elején sok gyermek van medencevégű fekvéses helyzetben, ám legtöbbjük a terhesség végére megfordul, és fejjel lefelé várja a születést. Az összes szülésre vonatkoztatva a medencevégű fekvés gyakorisága 4-5 %, és szülészeti szempontból a fekvési rendellenességek csoportjába tartozik, melyről akkor beszélünk, ha a hosszfekvésben elhelyezkedő magzat elölfekvő része nem a koponya, hanem a far.
Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki.
A hüvelyi szülés veszélyei medencevégű fekvés esetén
A medencevégű fekvéses, avagy farfekvéses babák esetében magasabb a komplikációk kockázata. Amennyiben a medencevégű fekvéses szülés hüvelyi úton történik, nagyobb a sérülés kockázata a szülés során vagy azt követően, mint a fejvégű fekvésben lévő babáknál. A hüvelyi úton születő medencevégű fekvéses babáknál nagyobb a valószínűsége a születési sérülésnek, mely során a csípőízületi vápa és a combcsont szétválnak. Emellett a köldökzsinórral kapcsolatos komplikációk is gyakoribbak a medencevégű fekvéses szülésnél, ha az hüvelyi úton történik. Ilyenkor ugyanis a köldökzsinór könnyen leszorulhat, ami oxigénhiányt, így idegi és agykárosodást okozhat.
Noha egyes esetekben a medencevégű fekvéses babák hüvelyi úton is biztonsággal világra segíthetők, az orvosok általában a császármetszés (SC) mellett döntenek, melynek azonban szintén megvannak a kockázatai, mint a vérzés, fertőzés vagy hosszabb kórházi tartózkodás a baba és az anya számára is. A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő (PRIMIPARA) nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többször szülő (MULTIPARA) nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.
Harántfekvés: az abszolút császárindikáció
A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá, hogy a szülőcsatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.
Miért fekszik rendellenesen egy magzat?
A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát. Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek:
- Normálisnál rövidebb köldökzsinór (KZS), ami nem engedi a babát befordulni.
- Amnionszalagok, amnionkötegek képezhetnek akadályt.
- A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.
- A magzatvíz mennyisége nem elegendő a baba mozgásához, megfordulásához.
Dr. Balog Adrienn: Mit kell tudni a magzatmozgásokról?
Van-e megoldás a rendellenes fekvésre?
Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás.
Megfordítási technikák
Nagyon fontos, hogy egész terhesség alatt rendszeresen vegyen részt az orvos által előírt és ajánlott vizsgálatokon. A medencevégű fekvéses babák általában a terhesség 32. hete környékén fordulnak helyes irányba. A szülés idejének közeledtekor kezelőorvosa fizikális vizsgálattal vagy ultrahanggal állapítja meg, hogy a magzat medencevégű fekvéses-e.
Ebben az esetben az orvos javasolhatja az úgynevezett Enkin-tornát, mely a baba spontán megfordulását segíti elő. Ennek lényege, hogy a kismamának kétóránként térd-könyök helyzetben kell 15 percet töltenie. A gyakorlatot ajánlott 1-2 héten át végezni.
Előfordul, hogy az orvos a külső magzatfordítás mellett dönt. Amennyiben az eljárás sikeres, és a baba fejvégű helyzetbe kerül, valószínű a normál, hüvelyi szülés.
A külső magzatfordítás
A külső magzatfordítás egy olyan eljárás, mely során a magzatot fejvégű helyzetbe segítik még az anyaméhen belül, úgy, hogy az orvos a kezével enyhe nyomást gyakorol a kismama hasára, közben pedig ultrahangos készüléken követik a magzat helyzetét. A külső fejrefordítás tehát egy fekvési rendellenesség megszüntetésére irányuló tevékenység. A 36-37. hét után kísérelhető meg, feltétele, hogy a magzati far még ne rögzüljön az anyai medence bemenetben.
Mikor nem javasolt a külső magzatfordítás?
A külső magzatfordítás zavartalan terhesség esetén ajánlott, amennyiben:
- nincs hüvelyi vérzés
- a lepény (PLAC) nem tapad mélyen és/vagy nem fedi a méhszájat
- megfelelő mennyiségű magzatvíz veszi körül a babát
- a magzati szívhang (FHR) normális
- nincs idő előtti burokrepedés
- nem ikerterhességről van szó
- a magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb
- egyéb veszélyeztetettségi lehetőség nem áll fenn
A külső magzatfordítás veszélyei
A külső magzatfordítás nem veszélytelen, a leggyakoribb kockázatai a következők:
- a szülés beindulása
- idő előtti burokrepedés
- vérzés - akár a baba, akár az anya esetében
- a magzati stressz sürgősségi császármetszést igényelhet
- a magzat visszafordulhat medencevégű fekvéses helyzetbe
Hogyan történik a külső magzatfordítás?
A külső magzatfordítást kórházban végzik. A beavatkozás előtt ultrahangos vizsgálattal ellenőrzik a baba és a lepény fekvését, a magzatvíz mennyiségét, emellett pedig magzati szívhangvizsgálat (NST) is történik, hogy megbizonyosodjanak róla, az nem rendellenes. A méh izmainak ellazítására a kismama injekciót kaphat, de előfordulhat az epidurális érzéstelenítés is, hogy biztosan teljesen ellazult legyen. A külső magzatfordítás az anya hanyattfekvő helyzetében történik, az orvos a kezeivel enyhe nyomást gyakorol a hasra úgy, hogy fordulásra késztesse a babát. A kórházi és főleg azonnali műtéti háttér rendkívül fontos, és készenlétben kell állnia neonatológusnak, aneszteziológusnak is a beavatkozás megkezdése előtt.
Mi történik a beavatkozás után?
Az eljárás befejeztével az orvos ismételten ellenőrzi a baba szívhangját. Ha mindent normálisnak talál, a kismamának nem kell a kórházban maradnia. Amennyiben az eljárás során nem sikerül fejvégű helyzetbe segíteni a babát, az orvos a császármetszést vagy egy újbóli megfordítási kísérletet javasolhat.
Milyen arányban sikeres a külső magzatfordítás?
Még a sikeresen végrehajtott fejrefordítást követően is gyakran történik, hogy a magzat ismét visszafordul medencevégű fekvésbe. Ezért nagyon gyakran végződik császármetszéssel. A siker mértéke számos tényezőtől függ, beleértve az alábbiakat is:
- Milyen közeli a szülés várható időpontja?
- Mennyi magzatvíz van a baba körül?
- Hány terhessége volt már a kismamának?
- Mekkora a baba?
- Milyen a placenta helyzete?
- Milyen pozícióban fekszik a baba?