Amint megfogan a magzat, az édesanya és édesapa már akkor szeretne tudni róla mindent. A növekvő pocak belsejében hétről hétre bámulatos fejlődés történik, a magzat már az anyaméhben is számtalan dolgot tanul és tapasztal, amelyek meghatározzák a szülés utáni életét is. Ez az első életrajzi fejezet dönti el, hogyan reagál majd a gyermek a születés utáni környezeti kihívásokra. A méh nem egy elszigetelt bunker, hanem egy rendkívül aktív és dinamikus tér, ahol a baba már a fogantatás utáni hetekben elkezdi felfedezni önmagát és a körülötte lévő világot.
A magzati fejlődés alapjai és érzékszervek kialakulása
A magzati fejlődés során az érzékszervek kialakulása szigorú, genetikailag programozott menetrendet követ. Az elsődleges érzékelés, ami megjelenik, a tapintás, majd ezt követi a hallás, az ízlelés, a szaglás, és végül a látás. Ez a sorrend nem véletlen; a méhen belüli környezet sajátosságaihoz igazodik. A méhfalon keresztül érkező ingerek folyamatosan formálják a magzat agyát. Minden egyes hang, minden mozdulat, és minden kémiai jel, amit az anya szervezete kibocsát, egy apró impulzus, amely segít az idegi kapcsolatok kiépítésében.
A fogantatás utáni 17-20. terhességi napra alakul ki az idegi lemez - velőlemez -, illetve a velőcső, amelyből később kifejlődik az idegrendszer. Az embrionális szakasz a legkritikusabb időszak, amely a sikeres beágyazódást követően a 6-8. hétig tart. A magzat ekkor a legsebezhetőbb, hiszen ebben az időszakban alakulnak ki a test alapvető szervei (agy, szív, tüdő, szem, fül, szájpadlás, emésztőszervek) és a testrészek.
A szívműködés kezdete
Ahhoz, hogy a baba szíve verni kezdjen, ki kell alakulnia a szívcsőnek. A szívcső pulzálása már hathetes korában érzékelhető az ultrahangon. Ilyenkor a szív 80-90-szer pulzál, ami a tizedik hétig még nőni fog 190-ig. A magzati szívműködés kezdetleges formája már a várandósság 6. hetében észlelhető.
A magzat érzékelése: hallás, ízlelés, szaglás, tapintás és látás
Hallás
A magzat számára a hallás az egyik legfejlettebb és legkorábban működő érzékszerv. A baba füle a várandósság nyolcadik hetében kezd formálódni és a 24. hét környékére alakul ki teljesen. A hallás már az anyaméhben tökéletesen működik - bár csak tompított formában, hiszen a babát körülvevő védett közeg a hangok egy részét is elnyeli, illetve a füleket, hallójáratokat még magzatmáz borítja. A hallás a 22. terhességi hétre a babák egyértelműen beazonosítják édesanyjuk szívműködését. Ettől kezdve a magzat hallásfejlődésének négy fő szakasza van:
- A cochlea (belső fül, csiga, csigajárat) a huszonegyedik héten kapcsolódik az agykéreghez.
- A huszonnegyedik héten a baba hallani kezd a fülén keresztül. Ez a szakasz jelzi az agyi tevékenység első formájának kezdetét.
- A 30. héten a magzat hallása odáig fejlődött, hogy képes érzékelni az anyai testben zajló hangokat, különösen a szívverést.
- Csak később lesz képes megkülönböztetni szülei hangját.
A magzatvíz és az anya hasfala csillapítja a magas frekvenciájú hangokat, így a mélyebb, basszus hangok jutnak át könnyebben. A magzat már a méhben megkülönbözteti az anya hangját más hangoktól, sőt, felismeri a beszéd ritmusát és dallamát is. A kutatások kimutatták, hogy a magzatok nem csupán hallják, de emlékeznek is a méhen belül hallott hangokra. Ha az anya gyakran olvas fel egy bizonyos mesét vagy hallgat egy dalt a terhesség utolsó heteiben, a baba születése után nyugodtabban reagál, amikor újra hallja ugyanazt az akusztikus mintát. A nyelv alapjainak elsajátítása is itt kezdődik. Bár a magzat nem érti a szavak jelentését, rögzíti az anyanyelv prozódiai jellemzőit - a hangsúlyt, a ritmust és a dallamot.
A 24. terhességi héttől a magzat már a külvilág hangjait is hallja. Erős zaj élénk magzatmozgást, nyugtalan állapotot eredményez. Az anyák tapasztalhatják, hogy kisbabájuk összerándul, ugrik egyet, ha bekapcsolják a porszívót, a mixert, vagy becsapják az ajtót. Kellemes hangingerekkel kedveskedhetnek, ha énekelnek vagy komolyzenét játszanak neki. Így meghatározóak a külvilág különböző zajforrásai, mint pl. a közlekedés, koncert zaja, egy-egy háztartási gép hangja, de egy hangos kiabálás is. A babák pl. egyértelműen beazonosítják édesanyjuk hangját, de megismerik az édesapát is.
Ízlelés és szaglás
A méhen belüli ízlelés és szaglás szorosan összefonódik, hiszen mindkét érzékelés a kémiai ingerek feldolgozásán alapul. Az ízlelőbimbók már a terhesség 8-10. hetére kialakulnak, és funkcionálisan működőképesek. A nyelv ízlelőbimbói a 16-18. hétben már nagyszámban vannak jelen és a 20. terhességi hétre a magzat ízérzékelése megközelíti az újszülöttét. Mivel a magzat folyamatosan nyeldes a magzatvízből (napi több száz milliliter is lehet), közvetlenül érintkezik a kémiai anyagokkal. Ha az anya fokhagymát, curryt, vaníliát vagy ánizst eszik, ezek az anyagok megjelennek a magzatvízben. A magzatvizet a 16. héttől képes lenyelni, ízét édeskésnek érzi. Egyes kutatások szerint többet kortyol a magzatvízből, ha az anya valamilyen édes ételt evett, és kevesebbet, amikor savanyú vagy keserű ízekkel találkozik. A méhen belüli táplálkozási minták előrejelzik a későbbi étkezési szokásokat.
A szaglás szempontjából a méhen belüli környezet egy sűrű, vizes közeg. Bár a magzat nem lélegzik a hagyományos értelemben, a szaglóreceptorok már a terhesség későbbi szakaszában készen állnak. A szaganyagok, amelyek a magzatvízben oldódnak, stimulálják az orrban lévő receptorokat. A legfontosabb szaglási inger a születés után az anya illata. A csecsemő azonnal felismeri az anya bőrén és mellén lévő egyedi illatprofilt, ami segíti a mell megtalálását és a kötődés kialakulását.
Tapintás és mozgás
A tapintás vagy taktilis érzékelés a magzatvilágban az elsőként kialakuló érzékszerv, amely már a terhesség 8. hetében megjelenik az ajkak és az orr környékén. Ezt követően gyorsan elterjed az egész testfelületen. A tízhetes magzat már reagál az érintésre. Először az arc és a nemi szervek környéke válik érzékennyé, ezután az ujjak és a lábak következnek, majd a törzs, mígnem a 32. hét környékére szinte teljes testével képes lesz hideget/meleget, nyomást vagy fájdalmat érzékelni a magzat.
A magzat folyamatosan érintkezik a saját testével és a környezetével. Gyakran megfigyelhető ultrahangon, ahogy a baba megérinti az arcát, szopja az ujját, vagy összekulcsolja a kezét. A méhfal nyomása is fontos taktilis inger. Ahogy az anya mozog, a magzat folyamatosan érzi a nyomást és a mozgást, ami fejleszti a vesztibuláris rendszert (egyensúlyérzékelés) is. Amikor az anya sétál, hintázik vagy táncol, a magzat számára ez egy folyamatos, ritmikus mozgásélményt jelent. A belső fülben található vesztibuláris rendszer, amely az egyensúlyért felel, már a második trimeszterben aktívan fejlődik. A ritmus és a mozgás összefüggése magyarázza, miért nyugtatja meg a csecsemőket a ringatás a születés után. Ez a mozgásforma visszhangozza a méhen belüli ritmikus élményeket, biztonságot és komfortot nyújtva számukra.
A legtöbb kismama az első magzati mozgásokat, melyeket "magzatmozgás" vagy "buborékolás" néven is ismerhetünk, a 18. és a 22. hét között érzékeli először. Azok a nők, akik először várnak babát, általában a 20. hét körül kezdik el érzékelni a magzat mozgását. Azok a nők, akik már korábban is voltak várandósak, sokszor korábban, akár már a 16. héten is érezhetik a magzat mozgását. Számos tényező befolyásolja, hogy a kismama mikor érzi meg először a magzat mozgását:
- A magzat aktivitása: Minden magzat más és más. Vannak, akik már a terhesség korai szakaszában is aktívabbak, míg mások kevésbé mozognak.
- Aktív időszakok: A magzatok gyakran aktívabbak az esti órákban és éjszaka.
- Étkezés után: Sok kismama tapasztalja, hogy a magzat mozgása intenzívebb étkezések után.
- Nyugalmi helyzetben: Amikor a kismama lefekszik vagy nyugalmi helyzetben van, gyakran intenzívebben érzi a magzat mozgását.
Babamozgások: Mi a normális és mi nem
Látás
A látás az az érzékszerv, amely a legkevésbé domináns a méhen belül, hiszen a környezet sötét. A magzat szemei általában a terhesség 26. hetében nyílnak ki, de csak a terhesség 24. hetében lesz képes a fényérzékelésre. A külvilágból csak kevés fény szűrődik be, ez leginkább vörös árnyalatú. Ha az anya erős napfénynek vagy mesterséges fénynek teszi ki a hasát, különösen a harmadik trimeszterben, a fény áthatolhat a hasfalon és a méhszöveteken. A kutatások kimutatták, hogy a magzatok a fényinger hatására elfordulnak, vagy megnövekedett pulzusszámmal reagálnak. Ez a korai fényérzékelés segít az idegpályák kiépítésében, amelyek a születés utáni vizuális feldolgozásért felelősek. Egy lenyűgöző tanulmány során erős fénnyel megvilágított, emberi arcra hasonlító mintákat vetítettek a hasfalra. A magzatok sokkal nagyobb arányban fordították a fejüket az arcra hasonlító minta felé, mint a fordított minták felé.
Kísérletek bizonyítják, hogy egy-egy erős fényhatás következtében megváltozik a baba szívverése, sőt akár kommunikálni is lehet vele ilyen módon (néhány korai fejlesztő módszer is operál ezzel a trükkel). Közvetlen és erős fénnyel viszont csak születése pillanatában találkozik először a kicsi, mindez - az addig megszokott látási viszonyok ismeretében - egyenesen sokkoló élmény lehet a számára. Ezért lenne fontos, hogy félhomályban, szelíd fények mellett érkezhessen az új jövevény, és lehetősége nyíljon fokozatosan hozzászokni a külvilág, esetében igencsak agresszív ingereihez.
Az anya érzelmi állapota és hatása a magzatra
A legfontosabb, de legkevésbé kézzelfogható érzékelési terület a magzat érzelmi környezetének érzékelése. Amikor az anya stresszes, fél vagy szorong, a szervezete stresszhormonokat, például kortizolt és adrenalint bocsát ki. Ezek a hormonok átjutnak a placentán, és közvetlenül befolyásolják a magzat vérkeringését és idegrendszerét. A krónikus, tartós anyai stressz megváltoztathatja a magzat agyának fejlődését, különösen azokat a területeket, amelyek a stresszkezelésért és az érzelmi szabályozásért felelősek. A magzat nem csupán érzi, hanem tanulja is az anya érzelmi válaszait. Ugyanakkor a pozitív érzelmek, a nyugalom és a boldogság is átjutnak. Amikor az anya relaxál, oxitocin és endorfin szabadul fel, amely vegyületek nyugtató hatást gyakorolnak a magzatra is.
A méhben fejlődő baba fogantatása pillanatától folyamatos összeköttetésben van az édesanyjával. Ez a kötődés csak fejlődik, ahogy a baba egyre nagyobb lesz: megtanulja felismerni anyja hangját, érintését és illatát. Kutatások bebizonyították, hogy amit te érzel, azt érzi a kisbabád is, ugyanolyan intenzitással érzékeli a negatív és a pozitív élményeidet is, mint te. Ha szomorúságból sírsz, a baba ugyanazokat az érzéseket fogja érezni, és ugyanúgy fogja érezni, ahogy te, azaz szomorúságot, szorongást.
A magzati tanulás és emlékezet
A legmeglepőbb tény talán az, hogy a magzat már a méhben képes a tanulásra és az emlékezésre. A magzati emlékezet leginkább a hallási ingerekre vonatkozóan bizonyított. Ezen túlmenően a magzatok képesek a habituációra (megszokásra) is. Ha egy ismétlődő, nem veszélyes hanginger éri őket, először megriadnak, de az ismétlések során a reakciójuk csökken.
A nyelvi tanulás már jóval a szavak kimondása előtt elkezdődik. A magzatok megkülönböztetik a különböző nyelvek ritmusát. Az ismétlődő hangminták, mint az anya nevének kiejtése vagy a testvér hangja, mély nyomot hagynak. A magzat már a 25. hét körül felismeri az anya hangját. A sok-sok inger, mely a magzatot méhen belül éri, egy speciális memóriaterületen raktározódik el. Ennek léte már bizonyított, de az onnan felszabaduló emlékképek ma még a pszichiátria speciális kutatási témáját jelentik, és a pszichoanalízissel foglalkozó szakemberek is érdekes kutatási eredményekről számolnak be.
A magzati fejlődés támogatása és a kommunikáció
A magzat fejlődésének támogatása nem bonyolult feladat, és nem igényel drága eszközöket. Sokkal inkább a tudatos jelenlét és a természetes interakció a lényeg:
- Beszéljünk a babához rendszeresen. Nem számít, mit mondunk, a hangunk dallama és ritmusa a fontos. A szülésfelkészítő tanfolyamok gyakran javasolják, hogy az apa is beszéljen a hashoz.
- A stressz minimalizálása a legjobb ajándék, amit adhatunk. Keressünk olyan tevékenységeket, amelyek valóban kikapcsolnak, legyen az jóga, meditáció, vagy egyszerűen egy forró fürdő.
- A magzati ízlelés stimulálása érdekében fogyasszunk változatos, egészséges ételeket.
- Simogassuk a hasunkat. Ez a taktilis stimuláció nem csupán a bőrön keresztül hat, hanem a mozgást is kiválthatja a magzatnál.
A magzat már a méhben kommunikál. A rúgások, a mozgások és a hirtelen reakciók mind üzenetek. A szülők feladata, hogy megtanulják értelmezni ezeket a jeleket. Ez a korai interakció alapvető fontosságú. A magzat megtanulja, hogy a külvilág reagál rá, és hogy a külvilág (az anya és az apa) biztonságos és támogató.
Fejlődési rendellenességek és külső ártalmak
Ha az embriót külső ártalmak érik, súlyos fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki. Azokat a méhen belüli ártalmakat, amelyek veleszületett fejlődési rendellenességeket okoznak, teratogéneknek nevezzük. A szülések körülbelül 6 százalékában jön valamilyen rendellenességgel a világra a gyermek. Magyarországon ez évente 5000-6000 babát érint.
A vírusok, baktériumok, paraziták, gyógyszerek, káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószerek), különböző környezeti ártalmak, egyes vegyszerek, sugárzások, nehézfémek, például az ólom- vagy higanymérgezés károsak lehetnek a magzat fejlődésére. Néhány példa:
- Rózsahimlő (Rubeola): A vírus nagy veszélyt jelent, főleg a terhesség első harmadában okoz fejlődési rendellenességet, siketséget, látáskárosodást (szürkehályog), szívbetegséget, értelmi fogyatékosságot, illetve a csontok fejlődésében is problémákat okozhat.
- Mumpsz (Parotitis): A terhesség korai szakaszában a fertőzés vetélést okozhat. Ha megmarad a magzat, akkor fejlődési rendellenességek alakulhatnak ki (károsodhat a szív, az agy, illetve látás- és hallásproblémák léphetnek fel).
- Herpesz: Az arcon, főleg a száj és orr körül okoz jellegzetes nedvedző, fájdalmas kiütéseket, de előfordulhat a nemi szerveken is.
- Röntgensugárzás: Mikrokefália (kisfejűség) jöhet létre, károsíthatja a magzat ivarsejtjeit.
- Nehézfémek, vegyszerek, toxinok: Nagyon károsak lehetnek a magzat fejlődésére, károsíthatják a DNS-t, komoly fejlődési rendellenességeket okozhatnak.
A méhen belüli magzati ártalmaknak sokszor nincs semmiféle olyan tünete, amelyet az anya érzékelne. Praenatalis diagnosztikának, azaz magzati korban történő vizsgálóeljárásnak hívják azokat a módszereket, amelyek a fejlődési rendellenességek felismerésére irányulnak. Szűrővizsgálatokkal - ultrahanggal, laborvizsgálatokkal, magzatvíz- és méhlepényszövet-mintavétellel - tárják fel a problémákat. Fontos, hogy az anyát is ki kell kérdezni, hogy volt-e valamilyen betegsége, be van-e oltva egyes vírusok (Rubeola vagy bárányhimlő) ellen.