A magzat élethez való joga az emberi méltóság és az élet szentsége körüli egyik legfontosabb és legvitatottabb kérdés. A Katolikus Egyház álláspontja ebben a tekintetben egyértelmű és hosszú évszázadok óta változatlan, a fogantatás pillanatától kezdve személynek tekinti a magzatot, akit megillet az élethez való sérthetetlen jog.
A Katolikus Egyház Tanítása a Magzat Élethez Való Jogáról
Az Egyház hagyományos tanítása szerint az emberi magzatot fogantatása pillanatától kezdve személynek kell tekinteni, és ennek megfelelően kell vele bánni. Megilleti a személynek kijáró tisztelet, ezért ettől a pillanattól el kell ismerni személyi jogait, melyek között az első az ártatlan emberi lény élethez való sérthetetlen joga. Ez a tanítás a természetes erkölcsi törvényen és a Szentíráson alapszik, az Egyház Hagyománya továbbadta, és tanítja a rendes és egyetemes Tanítóhivatal.
II. János Pál pápa „Azzal a tekintéllyel, amelyet Krisztus adott Péternek és utódainak, a Püspökökkel közösségben, akik a legkülönbözőbb módokon elítélték az abortuszt és az említett konzultációk során szerte a világon egyetértettek e tanítással, kinyilvánítom, hogy a közvetlen abortusz, melyet célként vagy eszközként szándékolnak, mindig az erkölcsi rend súlyos felforgatása, mert egy ártatlan emberi élet előre megfontolt kioltása.”
A közvetlenül szándékolt abortuszt sújtó egyházjogi büntetés, a kiközösítés, nem az irgalmasság kiiktatása, hanem a bűn súlyosságának tudatosítása és az arányos vezeklés és megtérés elősegítője. Az abortusz és a mesterséges megtermékenyítés a közelmúltban több hír, nyilatkozat, törvény, politikai döntés miatt került előtérbe. Mindezek vagy közvetlenül, vagy közvetve erősen kapcsolódnak az egyházhoz, természetesen keresztény egyházakhoz, és elsősorban a katolikus egyházhoz.
A magzat életéért felelősök az anya, apa, az egészségügyi személyzet, törvényhozók, nemzetközi intézmények, alapítványok és társaságok. A magzatvédelem kiterjed a magzatokon végzett beavatkozásokra is, ezért a magzat kísérleti anyagként való használata bűncselekmény az emberi méltóság ellen. Különös gondosságot követelnek a születés előtti diagnosztikai eljárások, nehogy a magzatot jóvátehetetlen károsodás érje.
A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint: „A személy elidegeníthetetlen jogait a polgári társadalomnak és a politikai hatalomnak el kell ismernie és tiszteletben kell tartania; ezek az emberi jogok nem függenek sem az egyénektől, sem szüleiktől, és nem a társadalom vagy az állam részéről engedélyezett dolgok. Abban a pillanatban, amikor egy pozitív törvény megfosztja az emberek egy csoportját attól a védelemtől, amelyet a polgári törvényhozásnak számára biztosítania kell, az állam tagadja a törvény előtti egyenlőséget. Amikor az állam a maga erőit nem valamennyi állampolgára, különösen a gyengébbek jogainak szolgálatára fordítja, magának a jogállamnak az alapjai kerülnek veszélybe... Következésképpen a magzatot fogantatása pillanatától megillető tiszteletből és védelemből adódóan a törvénynek e jogok szándékos megsértéseit megfelelő büntetésekkel kell megtorolnia.”
A magzati vizsgálat erkölcsileg megengedett, „ha tiszteletben tartja az embrió és az emberi magzat életét és épségét, és megtartására vagy egyéni gyógyítására irányul ... De súlyosan ellenkezik az erkölcsi törvénnyel, ha a vizsgálat eredményétől függ az abortusz. Erkölcstelen emberi magzatokat azzal a szándékkal létrehozni, hogy »biológiai alapanyagként« hasznosítsák. Bizonyos beavatkozási kísérletek a kromoszóma- vagy génörökségbe nem gyógyító jellegűek, hanem arra irányulnak, hogy valamilyen szempont (pl. fiú-leány, erős-okos, alacsony-magas) szerint meghatározott tulajdonságú emberi lényeket hozzanak létre. KEK 2270-2275.
A Katolikus Egyház Katekizmusa, amely összefoglalja az egyházi tanítást, elismeri a meg nem születettek belső méltóságát és értékességét. „Az emberi életet fogantatása pillanatától feltételek nélkül tisztelni és védeni kell - áll a katekizmusban. - Az emberi lény személyi jogait létének első pillanatától fogva el kell ismerni, ezek közé tartozik minden ártatlan lény sérthetetlen joga az élethez.” (KEK 2270) Az Egyház az abortuszt „emberélet elleni bűnnek” tekinti, és az abortusz elvégzése - vagy valaki másnak az abortuszhoz való hozzásegítése - alapot ad az automatikus kiközösítésre.
Az abortusz és az eutanázia erkölcsi dilemmái - Makláry Ákos parókus - Délelőtt
Közvetlen és Közvetett Abortusz
A Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó szócikke úgy fogalmaz: „közvetlen művi abortuszról van szó, ha a beavatkozás célja a magzat megölése, közvetett művi abortuszról, ha a beavatkozás célja az anya meggyógyítása, de következményeként a magzat eltávozik az anyaméhből. A közvetett művi abortusz orvosi-etikai kérdés, melynek megoldását a duplex effectus elv teszi lehetővé.”
A katolikus erkölcstan szerint a közvetlen művi abortusz az egyént, nemzetet és emberiséget érintő legsúlyosabb erkölcsi kérdések egyike, amelynek értékelésével a Katolikus Egyház egyedül áll mint az élet védelmezője. A közvetlen abortusz tehát a katolikus erkölcstan és törvények szerint megengedhetetlen. E tilalom alapja az ember földi életét védő természetjog, az ember (magzat) élethez való joga és az ember örök életre szóló meghívása, melynek csak a megszületett, öntudatos ember tud az üdvösség rendes útján eleget tenni. A közvetett abortuszt megengedetté teheti a nagyobb értékek szolgálata (duplex effectus).
Az Egyesült Államok Katolikus Püspöki Konferenciája (USCCB) által közzétett „Etikai és vallási irányelvek a katolikus egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozóan” értelmében az abortusz „soha nem megengedett”. Az amerikai püspökök a továbbiakban úgy definiálják az abortuszt, mint „a terhesség közvetlenül szándékolt megszakítását az életképesség előtt, vagy az életképes magzat közvetlenül szándékolt elpusztítását”. Más szóval, a katolikus egyház minden olyan cselekvést tilt, amelynek egyetlen és közvetlen célja az emberi élet befejezése az anyaméhben. Az abortusz tilos, függetlenül attól, hogy a születendő csecsemő életképes-e - vagy képes-e túlélésre az anyaméhen kívül.
Közvetlen és közvetett abortusz
| Típus | Cél | Morális megítélés (Katolikus Egyház) |
|---|---|---|
| Közvetlen művi abortusz | A magzat megölése | Megengedhetetlen, súlyos bűn, kiközösítést von maga után |
| Közvetett művi abortusz | Az anya gyógyítása, melynek következménye a magzat eltávozása | Orvosi-etikai kérdés, megengedett lehet a duplex effectus elv alapján (ha az anya életét mentő beavatkozás nem halasztható, és a magzat halála nem cél, hanem nem szándékolt következmény) |
Anya és Magzat Élete Veszélyben
Az ír püspökök a 31 évesen, terhesen elhunyt indiai bevándorló, Savita Halappanavar esete kapcsán felmerült kritikákra és követelésekre válaszul fogalmazták meg újra az Egyház álláspontját. A püspökök ugyanakkor leszögezik: az ország orvosi etikai előírásai megfelelő irányelveket adnak az ilyen esetek kezelésére. Hozzáteszik: a Katolikus Egyház sosem tanította, hogy a méhben lévő magzat életét kell előnyben részesíteni az anyáéval szemben. A szándékosan elkövetett, direkt abortusz pedig nem ugyanaz, mint amikor a magzat édesanyja életének megmentésére érdekében végzett kezelés közben, nem szándékolt következményként elveszti életét.
Az amerikai püspökök direktívája szerint egy katolikus nő kaphat életmentő kezelést - még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy meg nem született babája közvetve meghal a kezelés következtében. A szándék és a cselekvés itt az anya életének megmentését célozza. Nem az a célja, hogy a baba életének abortusszal vagy „a terhesség közvetlenül szándékolt megszakításával” vessen véget.
„Azok a műtétek, kezelések és gyógyszerek, amelyeknek közvetlen célja a várandós nő arányosan súlyos kóros állapotának gyógyítása, akkor megengedettek, ha nem halaszthatók el biztonságosan a születendő gyermek életképessé válásáig, még akkor is, ha ezek a születendő gyermek halálát okozzák” - olvasható az irányelvekben. A püspökök foglalkoznak a méhen kívüli terhességekkel is, amelyek életveszélyesek az anya számára. „Méhen kívüli terhesség esetén erkölcsileg nem megengedett olyan beavatkozás, amely közvetlen abortusznak minősülne” - fogalmaznak az irányelvek. Ehelyett a méhen kívüli terhességek esetében a katolikus orvosszakértők egyetértenek abban, hogy a nők részleges salpingectomián eshetnek át, ami a petevezeték egy részének eltávolítását jelenti, ahol a meg nem született baba található. A szándék és a közvetlen cselekvés a sérült szövetek eltávolítása, nem pedig a meg nem született baba életének kioltása. Az Amerikai Életpárti Szülész- és Nőgyógyász Szövetség szerint „Egy ilyen terhesség folytatása nem eredményezheti a baba túlélését.”
A katolikus egészségügyi intézmények nem nyújthatnak abortuszt, illetve semmilyen módon nem segíthetik az abortusz-eljárást. A püspökök azonban hozzáteszik: a katolikus egészségügyi dolgozóknak segítséget és vigaszt kell nyújtaniuk az abortusz után szenvedő nőknek. „A katolikus egészségügyi szolgáltatóknak készen kell állniuk arra, hogy együttérző fizikai, pszichológiai, erkölcsi és lelki gondozást nyújtsanak azoknak, akik abortuszt követő traumától szenvednek” - olvasható az irányelvekben. Pacholczyk atya összegezte: „A katolikus egészségügyi ellátás mindig tiszteletben tartja az anya és a gyermek egyenlő méltóságát, és elismeri, hogy minden terhességben legalább két személy, két páciens vesz részt, azzal a kifejezett céllal, hogy a lehető legnagyobb mértékben mindkettőjük számára kiemelkedő egészségügyi ellátást nyújtson.”
Nemi Erőszak Esetén
Tadeusz Pacholczyk atya, az Országos Katolikus Bioetikai Központ oktatási igazgatója szerint a katolikusoknak még a legnehezebb helyzetekben is el kell fogadniuk az életet - nem pedig annak elpusztítását. „A szándékos abortuszra való bátorítás soha nem kínál valódi megoldást egy krízissel szembesülő fiatal nő számára” - magyarázta Pacholczyk. „Amikor egy 10 éves lány nemi erőszaktól esik teherbe, nincs értelme a traumájára válaszul egy másik traumát felkínálni.” „Ez az eredeti erőszakos eseményt további erőszakkal súlyosbítja - mondta az abortuszról. - Kihasználja az érzelmi sebezhetőséget, amit mindannyian érzünk, ha tragédia ér bennünket.” Pacholczyk egy másfajta megoldásra mutatott rá: a szeretetre és a támogatásra. Hangsúlyozta, hogy az anyaméhben a gyermek ártatlan. „A nemi erőszakot követő abortusz népszerűsítésével rossz célpontot célzunk meg. A gyermek az anyaméhben nem a szexuális erőszak elkövetője, és nem szabad úgy bánni vele, mintha az volna.”
Társadalmi és Jogi Perspektívák: Az Abortusz Körüli Viták
Az abortusz kifejezés a latin abortio szóból származik, amelynek jelentése koraszülés. A mai értelemben vett abortusz (vagyis a terhességmegszakítás) már az ókori görög és római világban is széles körben gyakorolt tevékenységnek számított. Az abortusz erkölcsi aspektusa természetesen nem választható el a kérdés biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásaitól, ehhez a problémához csak komplex szemlélettel lehet közelíteni.
Magyarországon a rendszerváltozás után röviddel már az Alkotmánybíróság is foglalkozott az abortusz kérdésével. A 64/1991. (XII.17.) AB határozatban előírta az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a méhmagzat jogi természetét. Az abortusz melletti legerősebb érv ugyanis az anya önrendelkezési joga, míg a magzat melletti az állam kötelezettsége az élet védelmére, ehhez azonban mindenekelőtt a jogalkotónak el kell döntenie, hogy a magzatot jogilag embernek tekinti-e. Az állam objektív, életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, ez a kötelezettség azonban nem abszolút.
Ádám Antal párhuzamos véleményében hangsúlyozta, hogy a magzatot megillető általános és egyedi védelem az egészséges ember megszületésének célját szolgálja, ebbe benne foglaltatik a magzat joga a születéshez, ez azonban nem jelenti, hogy a magzat joga születéshez egyenlő a már megszületett ember élethez való jogával. A magzat joga a születéshez nem abszolút jog, hanem származékos, így nem egyenlő az ember, mint jogalany élethez és emberi méltósághoz való jogával.
Kilényi Géza pedig rendkívül fontos megállapítást tett az állami és egyházi (jog)szabályok egymáshoz való viszonyáról. E szerint, ha mind az állami, mind pedig az egyházi szabályok tiltják az abortuszt, úgy ezen előírások egybeesnek. Álláspontja szerint azonban akkor sem ütköznek ezek a szabályok, ha az állam nem tekint jogellenesnek valamely egyház által tiltott magatartást, ilyenkor ugyanis az állam csupán jogi lehetőséget teremt (itt az abortuszra), amely lehetőséggel a terhes nő - lelkiismereti meggyőződése szerint - él vagy nem él. A lelkiismereti szabadságból következően mindenkinek joga van ahhoz, hogy magával szemben szigorúbb erkölcsi mércét állítson, mint amelyet az állam állít az emberek összességével szemben.
A 48/1998. (XI.23.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az abortusz teljes tiltása alkotmányellenes helyzetet teremtene, a nő „súlyos válsághelyzetének” vizsgálatától az állam eltekinthet, de az ilyen helyzetbe került nőket segítenie kell, valamint a „súlyos válsághelyzet” fogalmát és alkalmazhatósága feltételeit törvényi szinten szükséges szabályozni. A 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 163.§-a alapján, aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Rendkívül fontos hangsúlyozni, hogy ez a büntetőjogi tényállás az ún. A Btk. A magzatelhajtás bűncselekményének fogalma alá kizárólag a terhességnek mesterséges és jogellenes megszakítása tartozik.
A "ne ölj" erkölcsi parancs az emberi természetből ered, vallási és világnézeti meggyőződéstől függetlenül. Most jelent meg "A Katolikus Egyház Katekizmusa", amelyet a Szentatya 1992. december 7-án, nyújtott át az Egyháznak. "Az emberi életet tisztelni és védeni kell teljes mértékben fogantatásától kezdve. Már az első századtól kezdve az Egyház hirdette minden szándékos abortusz erkölcsi bűnösségét. Ez a tanítás nem változott meg, és nem is módosítható. Az abortusz elkövetése súlyos bűn. Az Egyház ezt az élet ellen elkövetett bűnt kiközösítéssel sújtja az Egyházi Törvénykönyv szerint.
Az új törvény sajátos erkölcsi veszélyt is tartalmaz, főleg a fiatalság számára, mivel előírja az iskolában a szexuális felvilágosítást, a fogamzásgátló eszközök ismertetését. A felvilágosítás szükséges. Isten parancsolatai között a "ne paráználkodj", a "felebarátod házastársát ne kívánd" ma is teljes mértékben érvényesek. A keresztény nevelés rámutat az erkölcsi alapokra, a személy méltóságára, a lelki értékekre, különösen is a fegyelmezettség szükségességére az ösztönös hajlamokkal és indulatokkal szemben. Tudatában vagyunk annak, hogy az új törvény adta lehetőség, a közvélemény, a szexuális szabadosság elterjedése és vonzása igen nagy kísértést jelent mindenki számára.
A mesterséges megtermékenyítés és az abortusz témáját az köti össze, hogy a lombikban történő megtermékenyítéskor több petesejtet termékenyítenek meg több spermiummal, majd ezt elteszik, ebből az anyának beültetnek egyet, és amikor ez sikerrel jár, akkor a többi zigótát kidobják. Ez felveti a kérdést, hogy mi az ember jogi szempontból.
Filozófiai és Etikai Érvek az Abortusz Kérdésében
Mi számít embernek? Biológiai és Jogi Szempontok
Az egész kérdéskör egyik központi, filozófiai kérdése az, hogy mi számít embernek. Itt mindjárt az elején külön kell választanunk két dolgot: mi számít embernek biológiai és jogi szempontból. Azt is mindjárt szögezzük le, hogy az a kérdés, hogy mi számít embernek biológiai szempontból nagyjából ténykérdés. Az, hogy mi számít embernek jogi szempontból viszont nagyrészt nem ténykérdés, hanem konszenzus kérdése.
Biológiai szempontból mondhatjuk azt, hogy vannak homo sapiens génekkel rendelkező sejtek, és ezek emberi sejtek. Meg kell említenünk azt is, hogy a hímivarsejt és a petesejt is emberi sejt, az egyház mégis ott húz egy nagyon erős vonalat, amikor ezekből szaporodni és fejlődni képes zigóta keletkezik. Ez elsőnek konzisztens, és lényeges érvnek tűnik, de nem az.
A természetben a megtermékenyített petesejtek, azaz az a zigóták egy igen jelentős része természetes úton elvetél (a Wikipédia szerint 30-40%), méghozzá úgy, hogy a nő észre se veszi ezeket. Teljesen mindennapi tevékenységünk során, mint hajvágás, borotválkozás, sőt, emberi beavatkozás nélkül, magától is teljes értékű emberi sejtek hullanak el. Például bőrsejtek állandóan kopnak le az emberről. Az egyház tehát igazából eléggé önkényes, és inkonzisztens határvonalat húz. A legjobb egyházi érvelés valami olyasmi lehetne, hogy szerintük annak van jelentősége, hogy a megtermékenyített petesejtből, ha túléli azt a bizonyos természetes abortuszt, akkor "normális esetben" ember lenne. Míg az elhulló bőr, köröm, hajsejtből nem, és a petesejtből és hímivarsejtből önmagában szintén nem. Az egész érvelés a potencialitást isteníti, nem pedig az aktuális tényt, miszerint a zigóta önmagában semmivel nem komplexebb egy elhulló bőrsejtnél.
Az Anya Önállósága és a Női Szabadságjogok
Jogi szempontból ugyanis az egyik alapvető szempont a nők szabadsága. Az, hogy a nők vállaljanak egy terhességet, egy szülést, és általában még a gyereknevelés nagy részét is, az egy óriási feladat. Judith Jarvis Thomson híres tanulmányában akként érvel, miszerint az abortusz etikai szempontból elfogadható. Gondolatkísérlete szerint egy híres csellista olyan vese-elégtelenségben szenved, melyet csupán egyetlen másik személy vércsoportja képes meggyógyítani, így ezt a személyt elrabolják, és akarata ellenére arra kényszerítik, hogy 9 hónapon vagy 9 éven keresztül, szó szerint egymáshoz legyenek kötve, hogy az elrabolt személy veséjét használhassa, máskülönben a csellista meghal. Felteszi a kérdést, miszerint ez morálisan elfogadható-e? Jogosan várhatja-e ezt el tőle akár a csellista, akár a társadalom?
Amikor az anya élete nincs veszélyben, akkor felmerülhet érvként, miszerint mindenkinek joga van az élethez, ezért a magzatnak is joga van az élethez. Korábbi példájához visszatérve, az a tény, hogy a csellistának az életben maradáshoz szüksége van egy másik ember veséjének használatára, nem jelenti azt, hogy joga is lenne ahhoz, azt pedig biztosan nem jelenti, hogy követelhetné azt. Tételezzük fel, hogy a terhesség csupán 1 órán keresztül tart, a terhes nő egészségét vagy életét nem veszélyezteti, ugyanakkor a magzat erőszak következtében fogant, a nő akarata ellenére. Ebben az esetben mondhatnánk, hogy a nőnek meg kellene engednie, hogy a magzat használja a testét arra az 1 órára, tisztességtelen lenne azt visszautasítani. Sokan azonban ebből azt vezetik le, hogy a magzatnak joga van használni a nő testét arra az 1 órára. Thomson szerint azonban ebből nem következik az, hogy a magzatnak erre joga is lenne.
A férfi a nőhöz hasonlóan dönthet arról, hogy belemegy-e olyan szexbe, amely szignifikáns valószínűséggel eredményezhet gyereket. Ha nem nemi erőszakról van szó, akkor miután a nő és a férfi közel egyenlően szabad a gyerek megfoganása tekintetében, ezután viszont a nő és a férfi nem egyenlő. A férfi a "gyerekvállalás" során nem vállal terhességet és szülést. Továbbá, a magyar jogi és mindennapos gyakorlat szerint a gyereknevelés is inkább a nő terhe.
Az ún. hallgatólagos beleegyezés-érv szerint az erőszak esetét leszámítva a magzatnak igenis joga van a terhes nő méhének használatához, ugyanis a nő legalább részben felelős a terhességért, hiszen szexuális aktust folytatott azzal a tudattal, hogy az akár terhességhez is vezethet, ezzel pedig hallgatólagosan meg is adta a jogot a magzatnak a méhe használatához. Boonin-Vail szerint azonban ez nem állja meg a helyét. Különbséget kell tenni ugyanis aközött, hogy valaki szándékosan egy adott helyzetet teremt, és a között, hogy valaki szándékosan tesz valamit, ami akár elő is idézheti azt az adott helyzetet.
A Magzat Jogai és az Élet Értéke
Don Marquis ugyancsak híres tanulmányában az abortusz immoralitása mellett érvel, és kidolgozza az ún. future-like-ours érvet. E szerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie. Marquis elmélete szerint ugyanakkor - szemben más, az élet szentségét hirdető elméletekkel szemben - az aktív eutanázia elfogadható olyan esetekben, amikor a beteg gyógyíthatatlan betegséggel küzd, gyógyulására nincs esély, komoly fájdalmakkal és szenvedéssel néz szembe, és meg kíván halni. Őket már nem fosztjuk meg a halálukkal egy olyan jövőtől, mint a magzatot.
Marquis felhívja a figyelmet ugyanakkor, hogy a pro-choice érvelés sem ellentmondás mentes, az idevonatkozó érvek ugyanis nehezen tudják összeegyeztetni a személyiség (jegyek) pszichológiai és morális értelmezését. Először is rámutat arra, hogy a gyilkosságot azért tekintjük az (egyik) legsúlyosabb bűncselekménynek, mert többtől fosztja meg az áldozatát, mint bármely másik bűncselekmény. Másodszor is csak egy emberi lény megölése számít bűnnek.
Ha a homo sapiens DNS nem elég, akkor mi az, ami számít jogi szempontból? Ha jól meggondoljuk, akkor az számít, hogy az adott élőlény elér-e egy bizonyos fejlettséget. Nemcsak a zigótának nincs élethez való joga, de az általános konszenzus szerint egy muslincának sincs, egy tyúknak sincs, sőt, akár egy szarvasmarhának és disznónak sincs. Miért nincs? Azért, mert egy kis túlzással, nem tud "fejben integrálni". Egy kicsit komolyabbra fordítva a szót, akkor gondoljuk azt, hogy valamely élőlénynek joga van az élethez, és ez a jog súlyosan nyom latba egyéb jogokhoz képest, ha igen magas intelligenciával és érzelmekkel rendelkezik. Olyannal, amit öntudatnak nevezünk.
A világon naponta szarvasmarhák, disznók, és egyéb állatokat lövünk halálra csupán azért, hogy együnk. Sokszor még a szarvasmarhánál okosabb állatokat is megölünk, azért, mert mondjuk veszélyt okoznak. Olykor még olyan állatokat is megölünk, ahol már az öntudat is felmerülhet. A magyar törvények jelenleg 12 hetes korig engedélyezik az abortuszt. Ez az a kor, amikor állítólag olyan jelentős fejlődésen esik át a magzat, hogy lehet arról beszélni, hogy érez és gondolkodik. Egy bizonyos szinten. Öntudata még egyáltalán nincs ekkor. Hangsúlyoznám, ez a törvény, a jelenlegi állapotában, amely megengedi szarvasmarhák megölését élelmezési indokkal, de nem engedi meg 12 hetes magzatok elpusztítását viszonylag nyomós indokból sem, még mindig nem következetes, még mindig az abortusz-elleneseknek kedvez. Merthogy a 12 hetes magzat még sehol nincs a szarvasmarhához képes sem intelligenciában, sem érzéseiben, sem öntudatban.
A "Lélek" Fogalma és Kritikája
A hívők azzal az "érvvel" jöhetnek, hogy a gyereknek lelke van, és ez a lélek a megtermékenyítés után közvetlenül kerül bele a zigótába. De mit jelent ez? Nem tudjuk. Nem ismert olyan dokumentum, amelyben az egyház, vagy teológusok részletesen leírnák, hogy ez a hipotézis: (i) Mit jelent (ii) Hogy működne a lélek belemenése a sejtbe (iii) Mi igazolja. A "mit jelent" és "hogy működik" kérdések nemcsak önmagunkban fontosak, hanem például akkor is, ha visszatérünk a haj és körömsejtek esetére. Azokban talán nincs lélek? Vagy például a csimpánzban van lélek?
Az igazolás terhe egyrészt azért van a hívőkön, mert ők állítják valaminek a létezését. Az egyedi egzisztenciális állítások esetén pedig logikai okokból az igazolás terhe az állító félen van. De itt még súlyosabb a helyzet. Mert itt a hívők akarnak a hitük alapján tiltani valamit. És ezért is van az igazolás terhe még jobban rajtuk. Ha a hívők igazolás nélkül hisznek egy ilyenben, az egy dolog. A hülyeséghez végül is nekik is joguk van. De "otthon, a négy fal között" tegyék! A templomban, a prédikációkban nyugodtan hihetnek ebben az igazolatlan mesében. De, ha tiltó törvényt akarnak másokra ráerőltetni, mint például a lengyelek, akkor a hülyeségük már nem magánügy, az már diktatórikus elnyomás.
Összességében ennek a kérdésnek a "lélekkel" történő megközelítése mindenképpen "hülyeség", mert nem a tények felől közelít, hanem igazolatlan marhaságok felől. Ha a tényeket nézzük, akkor beszélhetünk arról, hogy az élőlények egy spektrumot alkotnak abban, hogy melyik mennyire intelligens, mennyire van tudata, illetve milyen magas rendű érzelmekkel rendelkezik. Ezen a spektrumon határt húzni, hogy melyik élőlénynek milyen jogai vannak, ez részben konszenzuális kérdés. Nehéz itt tökéletes igazságot tenni. A mai, európai törvények ebben a tekintetben elég konzekvensek, bár részleteikben kicsit vitathatóak: bizonyos állatoknak van joguk annyiban, hogy például tilos az állatkínzás. Nem szabad egy szarvasmarhát sem akárhogy megölni (az EU-ban). Egy megszületett gyereknek, 18 éves korig nincs meg az összes joga. Egy meg nem született gyereknek pedig 12 hetes kortól van élethez való joga.