Magzatmozgás és szívfrekvencia összefüggése ultrahangon

A várandósság alatti ultrahangvizsgálatok lehetőséget adnak a magzat fejlődésének nyomon követésére és az esetleges fejlődési rendellenességek korai felismerésére. A magzat mozgása és szívfrekvenciája kulcsfontosságú indikátorok a baba jólétének megítélésében, melyeket az orvosok alaposan vizsgálnak a terhesség során.

A magzatmozgás fejlődése és jelentősége

A magzat mozgása már a terhesség korai szakaszától nyomon követhető képalkotó eljárások segítségével. Tisztában vagyunk vele, hogy már a 8-9 hetes magzat is mozoghat, és a végtagok kifejlődésével a 12-13. terhességi hét után a kéz- és lábmozgások is látványosak lehetnek. Ezek intenzitása azonban még nem éri el azt a szintet, hogy az anyai szervezet jelezze, és az anyában tudatosuljon a mozgások ténye.

Általában a várandósság 16-18. hete körül érzékelhetőek először a magzat mozgásai a kismama számára. Ezt a legtöbben úgy írják le, mintha belülről megsimogatták volna a hasfalat. Első terhesség esetén előfordulhat, hogy a baba mozgása később, a 20-25. hét során válik teljesen felismerhetővé a kismama számára. Második vagy többedik várandósság alatt jellemzően hamarabb felfedezhetővé válnak a megmozdulások.

A terhesség előrehaladtával növekszik a magzatmozgások száma és intenzitása. A növekvő méh kiemelkedik a kismedencéből, és a méhfal és hasfal egyre közelebb kerülve egymáshoz a kezdetben gyengébb mozgásokat a későbbi hetekben már erőteljes kéz- és lábmozgásokban érzékelheti a kismama. Ekkor fogalmaznak úgy, hogy „rúg a baba”.

A magzatmozgások ismerete révén az anya egyre inkább megismeri a születendő gyermek méhen belüli állapotát, a baba biológiai óráját. A mozgások nemcsak az alvást vagy ébrenlétet jelzik, hanem a magzat reakcióit az anyai stresszhelyzetekre is, amelyeket már a méhen belül észlel. Érdekes észlelés a kismama számára a magzat csuklása, ekkor ritmikusan ismétlődő mozgást érezhet a várandós nő néhány percig. A jelenség teljesen normális, egyáltalán nincs semmilyen kórjelző értéke.

Mennyit mozog az egészséges magzat?

A magzat biológiai órájának megfelelően az ébrenléti időszakban a magzatmozgások száma jelentősen eltér az alvási periódusok során észleltekhez képest. Ezt az édesanya a hetek során megismeri, kitapasztalja, és már ő maga jelzi környezetének, ha változást érez. Külön érdemes megemlíteni azokat a szokásostól eltérő, rendkívül erős mozgásokat, mikor a medencevégű fekvésben elhelyezkedő magzat igyekszik fejvégű fekvésbe kerülni - ez a 29-32. gesztációs hetekben történik leggyakrabban. Ez nem kóros, de figyelmet érdemel, és szükség esetén szakorvosi vizsgálat is indokolttá válhat.

A 30. terhességi hetekben, főleg a 36. hét után kórjelző lehet, ha a magzatmozgások száma csökken. Ezekben a hetekben a magzati szívhang és a magzatmozgások számának regisztrálásával (NST, azaz non-stressz teszt) lehet következtetni és figyelemmel kísérni a magzat méhen belüli állapotát, egyben a lepény működését is, hiszen a beszűkült lepényi keringés és az ezzel járó oxigénhiány időbeni felismerése rendkívül fontos, életmentő lehet. Az NST során általában a 30 perc alatt három vagy több mozgás tartható normálisnak ritmusos szívműködés (120-140/perc) mellett.

Nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy pontosan mennyi mozgásészlelés számít normálisnak. Éppen ezért nem minden orvos javasolja a kismamáknak, hogy vezessenek naplót a magzati mozgásokról. Ennek ellenére természetesen hátránya nincs, inkább előnye annak, ha ezt mégis megteszi a várandós nő, hiszen ezáltal jobban megismerhető a fejlődő magzat napi ritmusa, a külső tényezőkre (pl. bizonyos ízekre vagy ételekre, simogatásra, hangokra) adott reakciója. A magzatmozgásokat nyugodt, kényelmes, lehetőleg fekvő helyzetben érdemes megfigyelni.

Mit tegyünk, ha nem mozog a magzat?

Először is, ne essen rögtön kétségbe! A magzat aktivitására számos tényező lehet hatással (pl. extrém időjárás, hőség, fronthatások). Emellett azt is fontos tudni, hogy nincs két egyforma magzat, vagyis megeshet, hogy az Ön babája az átlagosnál kevesebbet mozog. A 3. trimeszterben a magzat növekedésével a méhen belüli hely is egyre kevesebb, így a csökkenő mozgások száma egyszerűen arra is utalhat, hogy kevesebb helye van.

Jelzésértékű lehet, ha drasztikus változást tapasztal a magzatmozgások gyakoriságában. Amennyiben a nap folyamán jóval ritkábban érezte a kicsi mozgását, vagy nyugalomban sem észlelt legalább 10 mozgást az elmúlt néhány órában, érdemes felkeresni a kezelőorvosát.

Magzati szívfrekvencia és az ultrahang vizsgálat

A magzati szívhang az élet első, hallható bizonyítéka. Már a fogantatást követő harmadik hétben megkezdődik a szívcső kialakulása, és a negyedik hét végére már megindulnak az első, koordinálatlan összehúzódások. Az első, ultrahanggal már megbízhatóan detektálható szívműködés általában a terhesség 6. hetében jelentkezik. Ezt a korai vizsgálatot általában hüvelyi ultrahanggal (transzvaginális) végzik, mivel a méh még mélyen helyezkedik el a medencében. Hasi ultrahanggal általában a 7-8. héttől válik megbízhatóan láthatóvá és hallhatóvá.

A szívfrekvencia (FHR - Fetal Heart Rate) rendkívül gyors a kezdeti szakaszban. Míg egy felnőtt normál pulzusa 60-100 ütés per perc (bpm), addig a magzaté jóval magasabb. A magzati szívműködés a terhesség 6-7. hetében már 90-110 ütés/perc tartományban mozoghat, de a 9-10. hétre eléri a 140-170 bpm értéket. Ez a kezdeti gyorsulás természetes és a fejlődési folyamat része. A magzati szívnek ekkor kell a leghatékonyabban dolgoznia, hogy kis testét ellássa.

Az ultrahang technológia forradalmasította a magzatgondozást. A legkorábbi terhességi szakaszban, amikor a magzat még nagyon apró, az orvosok gyakran az úgynevezett M-mód (Motion-mode) képalkotást használják. Ez egy egydimenziós kép, amely a mozgást ábrázolja az idő függvényében. A terhesség későbbi szakaszaiban, de már a korai első trimeszterben is, a Doppler technika válik meghatározóvá. A Doppler ultrahang a hanghullámok frekvenciájának változását használja fel a mozgás érzékelésére, ami a véráramlás és a szívverés vizsgálatában elengedhetetlen.

A szívműködés mérése során kapott érték a FHR (Fetal Heart Rate). Ez az érték a percenkénti szívverések számát jelöli, és a terhesség előrehaladtával a normál tartomány folyamatosan változik. Fontos tudni, hogy mi számít normálisnak. A magzati szívfrekvencia nagyon érzékeny az oxigénellátásra, a magzat aktivitására és az anyai állapotra is.

A magzati szívfrekvencia normál értékei

Az alábbi táblázat összefoglalja a magzati szívfrekvencia normál tartományait a terhesség különböző szakaszaiban:

Ha a szívfrekvencia 110/perc alá csökken (bradycardia) vagy 160/perc fölé emelkedik (tachycardia) a második és harmadik trimeszterben, az további vizsgálatokat igényelhet, bár egy rövid ideig tartó gyorsulás (pl. magzatmozgás miatt) természetes.

Az ultrahang leletek értelmezése és a FHR

Az ultrahang leletek olvasása gyakran okoz fejtörést a kismamáknak, hiszen tele vannak latin és angol rövidítésekkel. Az egyik leggyakrabban felbukkanó rövidítés az FS. Fetal Status (Magzati Állapot): Ez a leggyakoribb értelmezés, különösen a régebbi vagy egyszerűsített dokumentációkban. A legfontosabb: Ha a szívfrekvenciára vagy a szívverések számára kíváncsi, a leleten mindig az FHR (vagy néha a HR) értéket kell keresni, amit általában „bpm” (beats per minute) vagy „ütés/perc” egységben adnak meg. Ne tévesszük össze az FS-t az FHR-rel!

A magzati szív fejlődése

• 4-5. hét: Megkezdődik a szívcső (primitive heart tube) kialakulása.
• 6. hét: Megindul a szív elfordulása és kettéválása. Két kamra és két pitvar kezdi formáját ölteni.
• 7-8. hét: A szeptumok (válaszfalak) kialakulnak a pitvarok és kamrák között.
• 10. hét: A szív négy üregű szerkezete lényegében kialakult, bár a szív mérete még alig éri el egy borsószem nagyságát. Ez a kritikus időszak, amikor a magzat a legérzékenyebb a külső hatásokra (pl. gyógyszerek, fertőzések).

A második trimeszterben a szív már anatómiailag kész, de a funkciója tovább finomodik. Az ultrahangos vizsgálatok (különösen a genetikai ultrahang, a 18-20. héten) részletesen ellenőrzik a szív anatómiáját. A szívműködés ritmusa stabilizálódik (110-160 bpm), és a magzat idegrendszerének érésével megjelenik a szívfrekvencia variabilitása. Ez azt jelenti, hogy a szívritmus már nem monoton, hanem reagál a magzat mozgására, alvására és ébredésére.

A harmadik trimeszterben a szív mérete nő, és felkészül az életre a méhen kívül. Fontos megjegyezni, hogy a magzati keringés eltér a születés utáni keringéstől: a tüdő még nem működik, így a vér nagy része speciális söntökön (nyílásokon) keresztül kerüli el a tüdőt (pl. foramen ovale, ductus arteriosus).

Magzati ritmuszavarok

Bár a magzatok többségének szíve tökéletesen ritmikusan dobog, néha előfordulhatnak eltérések a ritmusban. Ezeket összefoglalóan magzati arrhythmia néven emlegetjük.

• Bradycardia (lassú szívverés): Ha a szívfrekvencia tartósan 110/perc alatt van. Ez utalhat oxigénhiányra (hypoxia), de bizonyos esetben az anyai autoimmun betegségek is okozhatják (pl. lupus).
• Tachycardia (gyors szívverés): Ha a szívfrekvencia tartósan 160/perc felett van. Okai lehetnek anyai láz, fertőzés, gyógyszerszedés (pl. béta-agonisták), vagy magzati anaemia.

A leggyakoribb magzati ritmuszavar az úgynevezett extrasystole, vagyis egy-egy plusz szívütés, ami kihagyásnak tűnhet. Ezek a „kihagyások” általában jóindulatúak, a magzati szív érésével összefüggő, átmeneti jelenségek. Ha azonban a ritmuszavar tartós vagy nagyon gyakori, és a magzatnál a szívelégtelenség jelei mutatkoznak (pl. ödéma, folyadékgyülem), szükségessé válhat a magzati echokardiográfia, egy speciális, részletes szívultrahang vizsgálat. A ritmuszavarok nagy része ártalmatlan, de minden észlelt eltérést részletesen ki kell vizsgálni.

Magzati echokardiográfia

A standard terhességi ultrahang vizsgálatok során az orvos mindig ellenőrzi a szív négy üregét és a szívfrekvenciát. Azonban bizonyos kockázati tényezők fennállása esetén (pl. családi kórtörténet, anyai cukorbetegség, bizonyos gyógyszerek szedése) magzati echokardiográfiát javasolhatnak. A magzati echo egy speciális, magas felbontású ultrahang vizsgálat, amelyet magzati kardiológiára szakosodott orvos végez. Ezt a vizsgálatot általában a 18. és 24. terhességi hét között végzik, amikor a szív már elég nagy ahhoz, hogy a struktúrák jól láthatóak legyenek. Az echo célja a veleszületett szívfejlődési rendellenességek (CHD - Congenital Heart Defects) korai azonosítása. A veleszületett szívhibák a leggyakoribb születési rendellenességek közé tartoznak. Lehetnek egyszerű lyukak a válaszfalakon (szeptumdefektusok), vagy komplexebb rendellenességek, ahol a fő erek hibásan fejlődtek ki (pl. transzpozíciók). A szűrés optimális időpontja a terhesség betöltött 19-22. hete között van.

Mi befolyásolja a magzati szívhangot?

A szívfrekvencia nem egy állandó szám, hanem folyamatosan változik. Ahogy mi, felnőttek, is változó pulzussal élünk, úgy a magzat szíve is felgyorsul, ha mozog, és lelassul, ha alszik. Az ultrahang során az orvos figyeli a magzati mozgást. Ha a baba éppen aktív, a szívfrekvencia természetesen magasabb lehet (akár 150-170 bpm). A szívfrekvencia variabilitásának vizsgálata (a ritmus ingadozása) a magzat jólétének egyik legfontosabb jele. Az anya állapota közvetlenül hat a magzatra. Gyógyszerek és stimulánsok: A koffein, nikotin vagy bizonyos gyógyszerek (pl. béta-agonisták) befolyásolhatják a magzati szívritmust.

Magzati szívhangmonitorozás (CTG/NST)

A terhesség utolsó harmadában, különösen a 36. hét után, a magzati szívhang monitorozása kiemelt jelentőségűvé válik. A CTG (Kardiotokográfia) egy olyan eljárás, amely két fő paramétert mér egyszerre: a magzati szívfrekvenciát és az anyai méhösszehúzódásokat. A kismama kényelmesen fekszik, és két érzékelőt (szondát) helyeznek a hasára. A vizsgálat általában 20-40 percig tart. A cél az, hogy a magzat spontán mozgásakor a szívfrekvencia gyorsulásokat (accelerációkat) mutasson. Ha a baba megmozdul, a pulzusának fel kell gyorsulnia legalább 15 ütés/perccel, és ennek a gyorsulásnak legalább 15 másodpercig tartania kell (a 32. hét után).

A gyorsulások mellett az orvosok a lassulásokat (decelerációk) is figyelik, amikor a szívfrekvencia csökken. Késői decelerációk: Ezek a legaggasztóbbak, és gyakran oxigénhiányra utalnak. A CTG eredmények komplex elemzése elengedhetetlen a szülés megindításának vagy a további beavatkozások szükségességének eldöntéséhez.

A CTG-vizsgálatot eleinte heti rendszerességgel, majd a terhesség vége felé már hetente több alkalommal is elvégzik. A fő cél a magzat születés előtti állapotának minél pontosabb felmérése. Az oxigénellátottság mérésén kívül arra is következtetni lehet a vizsgálatból, hogy a magzat „jól érzi-e magát” odabent. A CTG egyébként a szülés során is fontos szerephez jut, hiszen a magzati szívműködést ugyanezzel az eszközzel monitorozzák a szülőszobán is.

A magzati szívfrekvencia lassulással válaszol az oxigénhiányra, így ha a görbéken ezt látja a szakember, akkor feltételezhető, hogy a kicsi nem jut elegendő oxigénhez. Ebben az esetben akár a szülés megindítása is szükségessé válhat, hiszen a tartós oxigénhiány károsítja a babát, elsősorban az agyat és a központi idegrendszert. A görbék szintje nem állandó, hanem másodpercről másodpercre változik.

NST - Non-stressz teszt

A CTG egy másik elnevezése a Non-Stressz Test, rövidítve NST. Ez arra utal, hogy egyes esetekben különféle külső környezeti ingerekre próbálják beindítani a magzati mozgást, és ennek hatásait elemzik a kapott görbéken. Kideríthető például, hogy milyen a magzat fekvése. A külső környezeti inger lehet például egy hanginger, aminek hatására „felébred” a magzat és mozogni kezd. Az NST-vizsgálat során hanghullámok segítségével rögzítik a magzat szívműködését. A kapott értékeket a kezelőorvos azonnal értékelni tudja. Ebben az esetben csak egy vizsgálófejet használnak. Teljesen veszélytelen és fájdalommentes vizsgálat, tetszőlegesen ismételhető. A terhesgondozás során rutinszerűen végzik minden 36. hetet betöltött várandós nő esetén, hetente egy alkalommal, túlhordás esetén 1-2 naponta. A vizsgálat hozzávetőleg 40 percig tart; ülő helyzetben, teljes nyugalomban végzik. A vizsgálófejet egy gumipánttal rögzítik azon a ponton, ahol a legjobban észlelhető a magzati szívműködés.

A magzati szívműködés nem állandó, mint a felnőttek esetében, hanem változó. Normál esetben a magzat pulzusszáma 120-160/perc között van. Nagyon magas szívfrekvencia (tachycardia) esetén az ok tisztázandó (például az anyai oldalról magas vérnyomás, pajzsmirigybetegség, gyógyszertúlhatás, fertőzés stb.). Nagyon alacsony érték esetén (bradycardia) oxigénhiányos állapot jöhet létre, amely azonnali beavatkozást igényel (sürgős, életmentő császármetszés, gyógyszeres kezelés stb.). Egészséges esetben a pulzusszám a magzat mozgásakor emelkedik. Ez az idő körülbelül egy percig tart.

A rövid idejű és átmeneti frekvenciaemelkedést gyorsulásnak, más néven akcelerációnak nevezik. Egy vizsgálat során 2-5 alkalommal kell az akcelerációnak megjelennie ahhoz, hogy a vizsgálat értékelhető legyen. Mindössze 1-2 gyorsulás esetén enyhén reaktívnak, 5-nél több esetben pedig hiperreaktívnak tekintendő a magzat. Gyorsulás hiányában feltételezhetően a magzat alszik, azonban ez is utalhat oxigénhiányra. Ekkor megpróbálják fizikailag felébreszteni a magzatot, majd 1-2 óra múlva megismétlik a vizsgálatot. Szükség esetén további vizsgálatokat rendelnek el.

A rövid ideig (néhány másodpercig) tartó szívfrekvencia-csökkenés (deceleráció) nem feltétlenül kóros. A változékony szívműködést oszcillációnak nevezik, amely szintén a magzat állapotáról nyújt információt. Oxigénhiányos állapotban ez az oszcilláció beszűkül, illetve bizonyos esetekben megszűnik. Ez életveszélyes állapotra utal.

A méhlepény és az oxigénellátás

A magzat oxigénnel való ellátásának kulcsa a méhlepény (placenta). Ha a méhlepény működése valamilyen okból elégtelenné válik (pl. preeclampsia, elöregedés), a magzat krónikus oxigénhiányos állapotba kerülhet. A köldökzsinór artériában mért áramlás ellenállása, valamint az agyi artériákban mért áramlás aránya (cerebro-placentáris arány) rendkívül érzékeny mutatója a magzat oxigénellátásának. A szívfrekvencia és a véráramlás mérése együttesen ad teljes képet a magzat jólétéről.

A méhlepény is öregszik, így elmeszesedhet, aminek következtében elzáródhatnak benne az erek. A méhösszehúzódások során átmenetileg csökken a méh oxigénellátottsága, és ha a lepényi működés nem megfelelő, akkor ebből is kialakulhat egy átmeneti magzati oxigénhiány. A CTG ezt is jól jelzi, így időben lehetőség nyílik rá, hogy az orvos közbeavatkozzon.

Nincs arra nyomós bizonyíték, hogy akár a magzatok, akár a méhlepény megállnának a növekedésben a szülés pillanata előtt, és a logika is azt támasztja alá, hogy azt feltételezzük, hogy mindkettő egészen a szülés pillanatáig növekszik, az ezt megakadályozó faktorok hiányában. Ha tehát a magzat élve születik, a méhlepény biztosan működik.

A magzati ultrahangvizsgálatok megbízhatósága

Az ultrahangvizsgálatoknak elvileg lehetőségük lenne fölismerni a veszélyeztetett helyzeteket, a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy végső soron javítottak volna a magzatok állapotán. A magzati ultrahangvizsgálatokkal elvileg a magzati növekedés elmaradásának (méhen belüli retardáció) gyanúját diagnosztizálják, csakúgy, mint a méhlepény feltételezett elégtelenségét vagy terminustúllépés esetén a feltételezett túlhordást. Ezekkel az ultrahangvizsgálatokkal rutinszerűen indokolják a halvaszületés megelőzése érdekében végzett szülésmegindítást, császármetszést.

Azonban amit az ultrahangvizsgálatoktól eredetileg vártak, hogy az ilyen módon gyűjthető információk következtében kevesebb lesz a halvaszülés, vagy csökken a perinatális halálozás, nem bizonyosodott be. A legszigorúbb kutatások sem tudták kimondani, hogy azoknak a nőknek a körében kevesebb lett volna a halvaszülés, vagy alacsonyabb a perinatális halálozás, akiknél megindították a szülést ultrahanggal igazolt túlhordás, vagy méhen belüli retardáció gyanúja miatt. A szülésmegindítás következménye viszont a magasabb császármetszési arány. A szülésmegindításnak önmagában is nagy a kockázati tényezője a szülés utáni vérzés tekintetében.

Igen, előfordulhatnak téves diagnózisok. Az ultrahangvizsgálatok nem mindig képesek minden rendellenességet felismerni, és néha normális variációkat is kórosnak értékelhetnek. Ezért fontos, hogy az ultrahang eredményeit más szűrővizsgálatokkal, például biokémiai tesztekkel vagy genetikai vizsgálatokkal együtt értékeljék. Amikor a magzat súlyát kisebbnek becsülik, mint a dátum szerinti átlag súly, annak sok lehetséges oka lehet, de mindenképpen érdemes tekintetbe venni, hogy milyen célja is van a diagnózis fölállításának.

Egy friss tanulmány megállapította, hogy az ultrahangos magzati súlybecslésnek teljes egyharmada, vagyis 34%-a az újszülött tényleges súlyának plusz-mínusz 10% tartományán kívül esett. (Hargreaves, 2011)

A magzati szervi ultrahangvizsgálata, azon felül, hogy olyan szervi hibákat azonosít, amik méhen belüli kezelésére nincs lehetőség, nagyszámú, téves pozitív és téves negatív diagnózist állít föl. A magzatvíz mennyiségének megbecsülésével kapott érték közvetlenül nem mutatja a magzat jólétének hiányát, és nincs „megbízható előrejelző jelentősége”.

További vizsgálatok gyanús ultrahanglelet esetén

Fontos megjegyezni, hogy egyetlen ultrahangvizsgálat eredménye alapján nem szabad végleges következtetéseket levonni; mindig szükséges a szakemberek véleményének kikérése és a további vizsgálatok elvégzése.

• Non-invazív prenatális teszt (NIPT) - Vérvizsgálat genetikai eltérések szűrésére: A NIPT egy anyai vérvizsgálat, amely a magzati DNS-t elemzi genetikai rendellenességek, például a Down-szindróma (Triszómia 21), Edwards-szindróma (Triszómia 18) és Patau-szindróma (Triszómia 13) kimutatására. Ez a teszt biztonságos, mivel nem jár beavatkozással a méhbe, és már a terhesség korai szakaszában elvégezhető. A NIPT magas érzékenységgel rendelkezik, de pozitív eredmény esetén invazív diagnosztikai vizsgálatokkal kell megerősíteni az eredményt.
• Amniocentesis - Magzatvízvétel genetikai diagnózishoz: Az amniocentesis során a magzatvízből vesznek mintát, amely tartalmazza a magzati sejteket és anyagokat. Ezeket a sejteket genetikai vizsgálatoknak vetik alá, hogy azonosítsák a kromoszóma-rendellenességeket vagy genetikai betegségeket. Bár az eljárás invazív, és kismértékű vetélési kockázattal jár, pontos diagnózist nyújt a genetikai eltérések jelenlétéről.
• Kardiológiai és egyéb célzott ultrahangvizsgálatok: Ha az általános ultrahangvizsgálat során szívfejlődési rendellenesség gyanúja merül fel, magzati echokardiográfiát végeznek. Ez a speciális ultrahangvizsgálat részletesen elemzi a magzat szívének szerkezetét és működését, lehetővé téve a veleszületett szívhibák korai felismerését. Ezen kívül, ha más szervekben észlelnek eltéréseket, célzott ultrahangvizsgálatokra vagy MRI-re is szükség lehet a pontosabb diagnózis érdekében.

tags: #magzat #bemozog #az #ultrahangon #valtozhat #a