Az abortusz kérdése komplex és sokrétű, mely számos társadalmi, etikai, morális és jogi aspektust érint. A magyar filmek és a közéleti diskurzus is gyakran reflektál erre a témára, különböző nézőpontokat és megközelítéseket bemutatva.
Az amerikai Abby Johnson, pszichológusként végzett, és kezdetben életcéljának tekintette a bajba jutott nők segítését. Az amerikai Planned Parenthood (tervezett szülőség) legfiatalabb igazgatójaként 22 ezer abortuszban segédkezett, és ha valaki kételkedett, rábeszélte, hogy vetesse el a magzatát. Maximálisan kiállt a nők választási szabadsága mellett, és megrögzötten hajtogatta, hogy ő életpárti, de csak akkor, ha kedvezőek a körülmények a gyermekvállaláshoz. Saját bevallása szerint ő maga is elvetetett két gyereket.
Különös feszültséget ad a történetnek, hogy Abby legközvetlenebb családi környezete, szülei és férje, Doug, valóban életpártiak, és elvetik az abortuszt. Egy filmjelenetben Abby azt bizonygatja, hogy a nyolchetes magzat még csak egy fejletlen szövetcsomó, ami önmagában nem maradna meg. Doug nem érti: hogyhogy a nyolchetes elvetethető, de a huszonnégy hetes nem? A határok az orvostudomány fejlődésével változnak, vajon az erkölcsnek ezzel együtt kell alakulnia?
Abbynél az önmegvalósítás legfőbb formája az volt, hogy segítse az abortuszra jelentkező nőket, és eszébe sem jutott lebeszélni őket erről. Bizonyos fokú érzéketlenség is volt benne, amit az intézmény technokrata igazgatónője, Cheryl, azonnal észrevesz, így megteszi a szövettani labor vezetőjévé. Ez a klinika szentélyének a szentélye, vagy ahogy egyik kolléganője pontosít: kikapart gyerekek vannak itt. Minden abortusznál csészébe teszik a magzatot, ellenőrzik, megvan-e minden darabja, mert ha nincs, akkor egy része az anyában marad. Abby egyszer a kezébe vette egy véres, holt magzat kezecskéjét, és azt mondta: mindene látszik.
Abby nyolc éve dolgozott már a Planned Parenthoodnál, és nem volt jele annak, hogy bármiféle kétség lenne benne a tekintetben, hogy amit csinál, az jó. Még akkor sem gondolkodott felmondáson, amikor a klinika igazgatónője, Cheryl, elszólta magát: céljuk az abortuszok számának növelése. Az év alkalmazottja címmel kitüntetett Abby tiltakozott ugyan ez ellen, de Cheryl ekkor kendőzetlen nyíltsággal felvilágosította: ők az abortuszokból élnek, ebből kapják a nem is kevés fizetésüket.
Ám egy nap, teljesen váratlanul, segédkeznie kellett a műtőben az abortusz elvégzésénél. Ekkor látta az ultrahangos képernyőn, amint a tizenhárom hetes magzat kétségbeesetten küzd az életéért, menekülni próbál, majd eltűnik. Ez az a pont, amikor Abby rádöbbent, hogy miben vett részt tevékenyen, csaknem tíz esztendeig. Azonnal felmondott és jelentkezett a 40 Nap az Életért mozgalomnál, ahol szeretettel fogadták, nem ítélkeztek fölötte. Abby ekkor szembesült tetteinek a valódi súlyával, bűntudat gyötörte: megbocsátja-e neki Isten, hogy aktívan segédkezett több mint 22 ezer magzat elpusztításában? Hogyan lesz képes ennek a terhével élni?
Abby kilépése a Planned Parenthoodtól nem volt egyszerű, Cheryl szemében ő egyértelműen áruló volt, és nem volt számára bocsánat. Az igazgatónő ekkor már nem kertelt, kimondta: „Mi egy sok milliárd dolláros vállalkozás részei vagyunk. Ügyvédekkel, lobbistákkal, médiaszakértőkkel a fedélzeten. Láttad valaha, kik az anyagi támogatóink? Soros György, Bill Gates, Warren Buffet. Mellettünk ők állnak.” Ám Abby ekkor már valóban az élet pártján volt, az abortusz támogatójából annak elkötelezett ellenzője lett, és azóta is az. Saját életével is bizonyítja életpártiságát: valaha maximum egy gyereket akart, ma már nyolc gyerekük van Douggal, a férjével.
Az abortusz etikája
A filmbemutatót követően rövid kerekasztal-beszélgetésre került sor, melynek résztvevői Frivaldszky Edit, az Emberi Méltóság Központ igazgatója; Olaj Anett, az Abortusz.hu szerkesztője; Zámbori Soma színművész, a magyar szinkronmunkák legfőbb segítője (ő volt Doug hangja a filmben) voltak.
A közéleti diskurzusban is megjelenik az abortusz témája, gyakran politikai színezetben. Példaként említhető Cseh Katalin és Tölcsér Borbála, a Momentum párt képviselői, akik szerint az abortusszal kapcsolatban nem lehet semmi gond. Cseh Katalin tavaly nyáron azzal sokkolta a magyar közvéleményt, hogy születésnapja alkalmából egy abortuszpárti szervezetnek gyűjtött pénzt. Tölcsér Borbála pedig arról panaszkodott, hogy a tizenkettedikeseknek kiadott biológiakönyv túlságosan abortuszellenes. A kritikusok szerint aggályos, hogy két iskolázott nő kampányol a gyermekgyilkosság intézményesített formájáért, ráadásul az egyikük orvos. A liberalizmus korábban az emberi jogok kiharcolásáról és védelméről szólt, de ma egy olyan ellenzék képe rajzolódik ki, amelyik folyamatosan támadja saját hazáját, és terjeszti az individualizmus magvait.
A "Néma sikoly" című, 1984-es dokumentumfilm, amelyben részletesen bemutatnak egy abortuszt, a kilencvenes évek végén került bemutatásra iskolai keretek között. Dr. Bernard N. Nathanson által készített filmben brutális őszinteséggel beszélnek az abortusz során átélt fizikai és lelki traumákról, mind a nő, mind az orvos szempontjából. A képsorokon láthatóak a magzat maradványai, picinyke kezek, lábacskák, fejecskék, amelyek látványa mély nyomot hagy a nézőkben. A film statisztikai adattal kezdődik, miszerint a művi abortusz a nők 2-5 százalékánál azonnali, míg 15-20 százalékuknál későbbi szövődményeket okozhat. A film máskülönben a magzat oldaláról mutatja be a művi abortuszt, és lépésről lépésre végigmegy azon a borzalmas procedúrán, aminek a vége halál.
A Bus4Life elnevezésű busz, amely szexuális felvilágosító előadásokat tart, és abortuszról szóló animációt is vetít, szintén felkavarta a diákokat. Az előadók gyakran használják a félelemkeltés módszerét, hogy elrettentsék a fiatalokat az abortusztól. Azonban a szakemberek szerint ez a módszer nem mindig hatékony, és hosszú távú szorongást válthat ki a gyerekekből. Fontosabb lenne a gyerekekkel beszélni azokról a tényezőkről, amelyek az abortuszhoz vezethetnek, valamint az önrendelkezési jogukról és a nem kívánt terhesség vállalásának következményeiről.
A téma kapcsán felmerül a "Hat hét" című magyar film is, amely egy gimnazista lány, Zsófi dilemmáját mutatja be, aki várandósan áll az élsport karrierje és az anyaság között. A film pontosan követi a dilemmázás libikóka-élményét, bemutatva a pro és kontra érvek igazságát. A hat hét, ami Zsófinak a visszakozás lehetőségét adja, az örökbefogadó szülők számára az életük legnehezebb időszaka, amikor már náluk van a kulcs a boldogságukhoz, de bármikor elveszíthetik azt.
Az abortusz kérdése továbbra is megosztó, és a filmek, valamint a közéleti diskurzus fontos szerepet játszanak a téma feldolgozásában és megítélésének formálásában. A különböző nézőpontok és tapasztalatok bemutatása segíthet abban, hogy árnyaltabb képet kapjunk erről a komplex problémáról.
tags: #magyar #filmek #az #abortuszrol