A vérlemezkék, más néven trombociták, a vérben keringő apró, sejtmag nélküli sejttöredékek, amelyek a véralvadásban játszanak kulcsfontosságú szerepet. A csontvelőben termelődnek, és normál esetben mikroliterenként 150-400 ezer között mozog a számuk a felnőttek vérében. Élettartamuk 7-10 nap.
Az érfal sérülése esetén a vérlemezkék összecsapódnak, kitapadnak a sérült felületen, és véralvadékot képeznek, ezzel megakadályozva a túlzott vérvesztést. Ez a folyamat életmentő lehet. Azonban, ha a véralvadási rendszer egyensúlya felborul, vérzékenység vagy fokozott véralvadási hajlam alakulhat ki.
A vérlemezkék működési zavarai, illetve számukban bekövetkező eltérések, mint az alacsony (thrombocytopenia) vagy magas (thrombocytosis) vérlemezkeszám, komoly egészségügyi problémákat jelezhetnek.
A vérlemezkék szerepe a véralvadásban
A vérlemezkék a véralvadás legfontosabb sejtes elemei. Amikor az érfal megsérül, a vérlemezkék aktiválódnak, alakot váltanak, és olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek elindítják a véralvadási kaszkádot. Ez egy több lépésből álló folyamat, amelynek eredményeként fibrinszálakból álló háló jön létre, ami a vérlemezkékkel és más vérkomponensekkel együtt megalakítja a véralvadékot. Ez a dugó zárja el a sérült érszakaszt, megállítva a vérzést.
Míg az érfal sérülésénél a vérlemezkék aktiválódása és összecsapzódása létfontosságú, addig ép érfelszínen ez nemkívánatos. Az egészséges érfal szerkezete és a termelt anyagok gátolják a véralvadást, így biztosítva a vér folyékony állapotát.
A vérlemezkéket érintő elváltozások
Alacsony vérlemezkeszám (trombocitopénia)
Ha a vérlemezkék száma túlzottan lecsökken (mikroliterenként 20 ezer alá esik), spontán vérzés, akár elállíthatatlan vagy kórosan hosszú ideig tartó vérzés alakulhat ki. A vérlemezkék számának jelentős csökkenése többféle betegség velejárója lehet, mint például a vérképző rendszer daganatos megbetegedései, idült vérző gyomorfekély, vagy bizonyos autoimmun betegségek, mint a szisztémás lupus erythematosus (SLE) vagy az immuneredetű, csökkent vérlemezkeszámmal és bőrelváltozásokkal járó immunthrombocytopeniás purpura (ITP).
A vérlemezkék számának csökkenése bekövetkezhet egyes gyógyszerek (például kemoterápiás szerek) mellékhatásaként is. Fiziológiás magyarázata is lehet: a jelenség megfigyelhető nőknél a menstruációt megelőzően.
A trombocitopénia okai lehetnek a csontvelő elégtelen vérlemezke-képzése, bizonyos gyógyszerek, kémiai anyagok, vagy örökletes tényezők. Előfordulhat, hogy a szervezet tévesen termel ellenanyagot a vérlemezkék ellen, ami azok korai pusztulásához vezet.
A vérlemezkék élettartama nagyjából 10-14 nap. Azonban, ha a laboreredmény alacsony vérlemezkeszámot mutat, fontos figyelembe venni, hogy ez csak egy pillanatfelvétel, és az érték változhat. Néha a vérvételhez használt véralvadásgátló anyag, vagy a vérsavóban található egyéb anyagok (hormon, gyulladáskor keletkező anyag, enzim, gyógyszer) összeragaszthatják a vérlemezkéket a kémcsőben. Ezt pszeudotrombocitopéniának nevezik, és speciális vizsgálattal tisztázható a valós vérlemezkeszám.
A trombocitopénia hátterében állhatnak olyan betegségek, mint a leukémia, limfóma, mielodiszpláziás szindróma, májrák áttétek, lupus, HIV, Hepatitis, Helicobacter fertőzés, mérgezés, bizonyos véralvadási zavarok (pl. APS, DIC), megnagyobbodott lép, májbetegség, vagy egyes gyógyszerek mellékhatása (pl. Heparin, statin, aspirin).
Ha a vérlemezkék száma alacsony, az okozhat:
- enyhe ínyvérzést,
- lábszáron, bokán jelentkező pontszerű bevérzést,
- orrvérzést,
- kék-zöld foltokat a bőrön,
- erősebb menstruációt,
- vért a székletben/vizeletben,
- hosszabban vérző sebeket,
- fokozott fáradékonyságot.
A trombocitopénia kezelése nem a vérlemezkék számának mesterséges növelése, hanem a kiváltó ok vagy betegség sikeres kezelése. Olykor elegendő a rendszeres kontroll és az orvossal való együttműködés.
Magas vérlemezkeszám (trombocitózis)
Az emelkedett vérlemezkeszám (thrombocytosis) hátterében nem feltétlenül áll valamilyen rendellenesség. Például nagy magasságban és megerőltető fizikai aktivitást követően átmenetileg megnőhet a mennyiségük. Ugyanakkor a vérlemezkeszám emelkedése bekövetkezhet a vér alakos elemeinek kóros szaporulatával járó, ún. myeloproliferatív betegségek következtében is.
Mivel a vérlemezkék száma emelkedett, a trombociták összecsapzódhatnak, majd vérrögöt képezhetnek, amely fennakadhat az erekben, elzáródást hozva létre. Az elzáródás helyétől függően igen súlyos állapot jöhet létre.
Bizonyos gyógyszerek - például a fogamzásgátló tabletták és egyéb hormonkészítmények - mellékhatásaként is megnövekedhet a vérlemezkék száma. Magas vérlemezkeszám jelezhet vérszegénységet, bizonyos daganatokat, különböző gyulladásokat (pl. fogászati, reumatoid arthritis).
Az ún. esszenciális trombocitémia (ET) egy olyan hematológiai megbetegedés, amikor igen nagy mennyiségben termelődnek vérlemezkék, emiatt fokozottá válhat az összecsapódás, ami fokozott vérrögképződést eredményez. Az ET esetén a vérlemezkék száma elérheti a milliós nagyságrendet is. A túl nagy mennyiségű, és sokszor károsodott vérlemezkék nem képesek megfelelő összecsapódásra, ami vérzéses panaszokat indukálhat. Azonban, ha túl nagy mennyiségben van jelen az érpályában a trombocita, akkor megnő a vérrögképződés esélye is, így trombózist is eredményezhet a test bármely részén.
A magas vérlemezkeszám tünetei lehetnek:
- fokozott vérrögösödésre való hajlam,
- végtagok bizsergése,
- fejfájás,
- szempanaszok,
- gyengeség,
- vérzéses panaszok (például fogínyvérzés, kék-zöld foltok a bőrön, erős menstruáció).
A magas vérlemezkeszám okának kivizsgálása elengedhetetlen, mivel az abnormális vérlemezkeszám csupán egy tünet, és a kiváltó ok vagy betegség kezelése a legfontosabb.
A vérlemezkék vizsgálata
A vérlemezkék vizsgálatának legegyszerűbb módja a vérlemezkeszám meghatározása a teljes vérkép részeként. Bizonyos esetekben külön vizsgálhatják a csontvelőt is, amennyiben arra van gyanú, hogy a vérlemezkék betegségének hátterében valamilyen csontvelői folyamat áll. Lehetőség van a vérlemezke-működés (trombocitafunkció) vizsgálatára is, amelynek jelentősége az örökletes vagy szerzett működési rendellenességek diagnosztikájában van.
A THR (trombocita) normálérték általában 150-400 G/l között mozog, de ez laboronként eltérhet. A vérlemezkék számának meghatározására szolgáló vizsgálatot gyakran végzik vérzékenységgel vagy fokozott vérrögképződéssel járó betegségek gyanúja esetén.
A vérlemezkék gyermek- és időskori, illetve várandóssággal kapcsolatos vonatkozásai
Gyermekeknél
Az 1-10 év közötti gyermekek körében előfordulhat az ún. idiopathiás thrombocytopenia purpura (ITP), amely kimutatható ok nélküli alacsony vérlemezkeszámot jelent. A betegség gyermekeknél főként vírus okozta fertőzést követően alakul ki, és általában néhány hét alatt magától gyógyul.
A 15 hónapos korban adandó MMR-oltást követően is kialakulhat thrombocytopenia, ez azonban szintén ártalmatlan, és a leggyakrabban magától rendeződik.
Várandósság alatt
A várandósság alatt a vérlemezkék száma változhat. A nők akár 5 százaléka is thrombocytopeniássá válhat a terhesség végére. Az érintettek egy részében keringő antitestek pusztítják el a vérlemezkéket. Ezek az antitestek átjuthatnak a magzatba is a vajúdás és szülés alatt, és ezáltal veszélyeztethetik a magzat egészségét is. Ezért ilyen esetekben gyakran végeznek császármetszést.
A terhesség alatt fellépő trombocitopénia viszonylag gyakori, de szerencsére csak enyhe fokú. Azonban a normálistól alacsonyabb vérlemezkeszámra oda kell figyelni, és minél gyorsabban meg kell állapítani az okát. A „terhességi trombocitopénia“ kizárásos diagnózis, melyet csak minden egyéb komolyabb ok kizárása után állapítanak meg. Ha csak „sima“ laboratóriumi eltérésről van szó, nincs szükség kezelésre. Ha azonban a vérlemezkék száma erősen 100 alá csökken, szükség lehet gyógyszerekre is, szakorvos irányításával.
Külön említést érdemel egy speciális kórkép, a HELLP-szindróma, melynek egyik tünete az alacsony vérlemezkeszám. Ez egy rendkívül veszélyes állapot, amely fokozott vörösvérsejt széteséssel, májfunkciós zavarokkal, vérrögképződéssel és paradox vérzésekkel járhat.
A terhesség alatt a véralvadás fokozódik. Számos fehérje termelődése, működése változik, így fokozódik a véralvadás irányába mutató fehérjék mennyisége. A megnagyobbodott méh nyomást gyakorol a medencében futó nagy vénára, lassítva a láb vénás vérének áramlását, növelve a trombózis kialakulásának kockázatát. A trombózis kockázatát tovább növelik olyan tényezők, mint az elhízás, az anya egyes betegségei, vagy öröklött trombofíliák.
A terhességhez kapcsolódó halálesetek egyik leggyakoribb oka a trombózis és a következményes embólia. A megelőzésben a kismama sokat tehet: megfelelő testsúly megtartásával, fizikai aktivitás fenntartásával, dohányzás mellőzésével. A magas rizikójú kismamáknak mindenképpen kivizsgálás és kezelés beállítása szükséges, mely gyakran gyógyszeres véralvadásgátló terápiát foglal magában.
A szülészeti vérzések a fejlődő országokban ma is az anyai halálozás, a fejlett országokban pedig a szülés körüli szövődmények vezető tényezői. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a vérzés súlyosságának valós felismerése majdnem mindig késik. Alapvető fontosságú a várandósság utolsó heteiben a fibrinogénszint ellenőrzése.
Vérzések a várandósság alatt - Dr.Imre Ruben vezető szülész-nőgyógyászt hallják
A terhességi toxémia (preeclampsia) egy csak kismamákban megjelenő, összetett tünetekkel járó állapot, melynek egyik jellegzetes tünete az alacsony vérlemezkeszám. A preeclampsia veszélye abban rejlik, hogy ebben az állapotban a méhlepényt ellátó erek szűkek maradnak, ezáltal csökkentve a méhlepény vérátáramlását és hátráltatva a baba fejlődését. Súlyosabb esetekben görcsrohamok (eclampsia) vagy HELLP-szindróma is megjelenhet.
A terhességi toxémia megelőzésében szerepet játszhat a rendszeres testmozgás, valamint alacsony dózisú acetilszalicilsav tartalmú készítmények szedése. Fontos a kismamának odafigyelnie önmagára, egészségesen táplálkoznia, és rendszeresen orvoshoz fordulnia.
