A terhességi toxémia: okai, tünetei és kezelési lehetőségei

A másodlagos terhességi toxémia, amelyet a nemzetközi szakirodalom gyakran szuperponált preeclampsiának nevez, ma már jól ismert, ugyanakkor továbbra is az egyik legnagyobb kockázatot jelentő szövődmény a várandósság során. A terhességi toxémia a terhesség második felében az anyában kialakuló, magas vérnyomással, vizenyővel és leggyakrabban veseműködési zavarral jelentkező kórkép. A betegség súlyosbodása akár az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti.

A terhességi toxémia (terhességi toxaemia vagy preeclampsia) három alaptünete van: vizenyő, fehérjevizelés és magas vérnyomás. A legkönnyebben diagnosztizálható eltérés a vérnyomásértékek megemelkedése (ezért terhességi magas vérnyomásként is említik), azonban a kórképhez valamely szerv vagy szervek (leginkább a veseérintettség a jellemző) működési zavara is hozzátartozik. A tünetekhez vagy azok valamelyikéhez súlyos esetekben görcsroham és kóma is társulhat.

A terhességi toxémia okai és típusai

Sajnos a kutatások ellenére sem ismerjük pontosan a preeclampsia közvetlen okát. Végső oka maga a terhesség. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy az anyai szervezet alkalmazkodásának - a terhesség okozta változásokkal szemben fellépő - zavara vagy hiánya lehet a magyarázat. A terhességi toxémia kialakulásának pontos okai nem teljesen ismertek, azonban a kutatások rámutattak több lehetséges rizikófaktorra, beleértve a genetikai hajlamot, az immunrendszerrel kapcsolatos problémákat és a keringési rendszer bizonyos sajátosságait.

A másodlagos toxémia a következő terhességekben egyre súlyosabb formában és 100% valószínűséggel megjelenik.

Az elsődleges és másodlagos toxémia közötti különbségek

Az elsődleges toxémiától a tünetek súlyosságában, a kiváltó okokban, a betegség prognózisában és ismétlődési kockázatában különbözik. A másodlagos terhességi toxémia azonosak az elsődleges terhességi toxémia tüneteivel: magas vérnyomás, fehérjevizelés és egésztest vizenyő. Az elsődleges toxémia diagnózisát csak egészséges anya esetén lehet kimondani.

A másodlagos terhességi toxémia kiváltó okai

• Idült vesebetegség.
• Magasvérnyomás-betegség.
• Cukorbaj.
• Ritkábban egyén szisztémás érbetegség.

A már fennálló krónikus magasvérnyomás-betegség vagy vesekárosodás talaján kialakuló állapot súlyosabb lefolyású lehet, mint az elsődleges forma.

A háttérben álló érkárosodási folyamatok

A háttérben egy komplex, az egész szervezetet érintő érkárosodási folyamat áll. A lepény ereiben kialakuló működészavar miatt az anya szervezetében gyulladásos és érfal-átépülési folyamatok indulnak el. A kóros lepényi érfejlődés következtében olyan anyagok szabadulnak fel, amelyek az anyai érrendszerben általános érszűkületet, vérnyomás-emelkedést és fokozott érfal-áteresztőképességet okoznak. Ez magyarázza az ödémaképződést, a fehérjevizelést és a több szervet érintő érintettséget.

Kockázati tényezők és külső hatások

Fő kockázati tényezők közé tartozik az első terhesség, a többszörös terhességek (pl. ikerterhesség), és bizonyos alapbetegségek (pl. cukorbetegség). A toxaemia gyakorisága igen nagy eltéréseket mutat a különböző földrészeken, országokban és népcsoportok között. Az eltérések egyik oka a külső környezeti tényezők különbözősége. Ezeknek a külső hatásoknak, mint elősegítő faktoroknak van szerepük a betegség kialakulásában. Ezek közül legfontosabbak az életmód, a táplálkozási szokások, az egészségügyi műveltség, a felvilágosítás, a ruházkodás, a higiénia.

Tünetek és diagnózis

Bár a terhességi toxémia tünetei változatosak lehetnek, bizonyos jellemző jelekre minden kismamának figyelnie kell. A tünetek már korán jelentkeznek, nagyon gyorsan súlyosbodnak, akár a terhesség első felében is megjelenhetnek. A terhességi toxémiát általában a terhesség 20. hete után diagnosztizálják, leggyakrabban a harmadik trimeszterben.

Az alaptünetek

A toxaemia rendszeres terhesgondozással időben felismerhető és kezelhető. Ebben segít a három alaptünet: a vizenyő (ödéma), a magas vérnyomás (hypertonia) és a fehérjevizelés (proteinuria) felismerése.

1. Magas vérnyomás (hipertónia): Általában a terhesség 20. hete után jelentkezik. A magas vérnyomás nem mindig jár panasszal, ezért a rendszeres otthoni vérnyomásmérés kiemelt jelentőségű. A 140/90 Hgmm feletti érték már figyelmet igényel, 160/110 Hgmm felett pedig sürgős orvosi beavatkozás szükséges.
2. Vizenyő (ödéma): Egészséges terhesekben is előfordulhat kisebb lábszárödéma a terhesség végén. Akkor kóros, ha reggelre sem múlik el és a boka vagy az lábszáron az ujj benyomatát megtartja. Általános (generalizált) akkor, ha ez már kiterjed az arcra, kézre, hasfalra, szeméremajkakra. A súlygyarapodás mértéke az utolsó hónapokban meghaladja a heti fél kilót.
3. Fehérjevizelés (proteinuria): A vizeletben lévő fehérje jelzi a vesék érintettségét. A fehérjevizelés kimutatása rendszerint vizeletcsíkkal történik, de pontos mennyiségi meghatározás 24 órás gyűjtött vizeletből adható.

Egyéb tünetek és súlyos szövődmények

Az alaptünetek mellett egyéb tünetek is megjelenhetnek: fejfájás, rossz közérzet, fülzúgás, szikralátás, kettős látás, látótérkiesés, májtáji, gyomortáji fájdalom, hányinger, hányás. A legsúlyosabb formában a fő tünetekhez görcsroham (eklampszia) társul, ami azonnali, halaszthatatlan orvosi beavatkozást igényel. Súlyosbodó lepényelégtelenség is előfordulhat.

HELLP-szindróma

Másodlagos toxémia talaján gyakrabban alakulhat ki az úgynevezett HELLP-szindróma, amely a vörösvértestek szétesésével (hemolízis), emelkedett májenzimértékekkel és alacsony vérlemezkeszámmal jár. Ez az állapot gyors beavatkozást igényel, mert májrepedéshez, vérzékenységhez és életveszélyes állapothoz vezethet. A HELLP-szindróma az esetek mintegy 0,5-0,9%-ában fordul elő, de a súlyos preeclampsiás esetek 10-20%-ában jelen lehet.

Diagnózis

A diagnózis felállítása magas vérnyomás és a vizeletben jelen lévő fehérje mérése alapján történik. Ezek a vérnyomásellenőrzések a rendszeres vizeletvizsgálattal együtt az anyák és a csecsemők rutinszerű terhesgondozásának részét képezik (szülés előtt). Vesebetegségben szenvedő kismamák esetében különösen nehéz lehet megkülönböztetni az alapbetegség romlását a ráépülő toxémiától, ezért ilyenkor nefrológus bevonása is indokolt.

Kezelés és megelőzés

A terhességi toxémia jelentős egészségügyi kockázatokat jelent az anya és a magzat számára is. A pontos diagnózis és a korai beavatkozás kulcsfontosságú a súlyosbodás megelőzésében.

Az orvos teendői és a gyógyszeres kezelés

Az orvos szigorú ágynyugalmat, magas vérnyomás elleni kezelést rendel. Rendszeresen megfigyeli a magzat fejlődését (ultrahang segítségével) és a lepény keringését (kardiotokográfiával). Amennyiben a magzatnál vészhelyzet alakulna ki, a terhességet be kell fejezni. A terápia fontos része a vérnyomáscsökkentő kezelés. A várandósság alatt alkalmazható vérnyomáscsökkentők köre korlátozott. A metildopa, a labetalol és bizonyos kalciumcsatorna-blokkolók alkalmazhatók biztonsággal. ACE-gátlók és angiotenzinreceptor-blokkolók viszont ellenjavalltak, mert magzati vesekárosodást okozhatnak.

A terhességi toxémiával diagnosztizált nők gyakran kezelhetők gyógyszerekkel és állapotuk és a születendő baba gondos megfigyelésével. A kórházi megfigyelés és kezelés sok nő esetében szükséges. Szorosan ellenőrizni kell a vérnyomásukat, és szükség esetén kezelni kell őket.

A szülés szerepe a kezelésben

A preeklampszia egyetlen “gyógymódja” a baba megszületése. Mivel a veszélyes állapot a szülést követően lezárul, a terhességi toxémia a szülés megindításának egyik gyakori indikációja. Ha Önnek preeklampsziája van, orvosa általában azt fogja javasolni, hogy a terhesség 37. hetében hozza világra gyermekét, hogy csökkentse a szövődmények kockázatát. A szülés lehet megindított szülés vagy császármetszés.

Előfordul, hogy a babát a 37. hét előtt kell világra hozni (koraszülés). Ez akkor javasolt, ha a preeklampszia kockázatot jelent az anyára vagy a babára nézve. Másodlagos terhességi toxémia eseteinek többségében ez koraszülést és méhen belüli sorvadást is jelent, ezért a terhesség befejezése legtöbbször császármetszéssel történik. Ha szükség van a baba koraszülésére, gyakran adnak kortikoszteroid gyógyszereket az anyának a szülés előtt, hogy segítsék a baba tüdejének érését.

Megelőzés és életmód

Jelenleg nincsenek megbízható módszerek a terhességi toxémia teljes körű megelőzésére. Azonban az egészséges életmód fenntartása különösen fontos, a magas vérnyomás kezelése, miként az is, hogy már a terhesség korai szakaszától kezdve a várandós nők rendszeresen részt vegyenek orvosi vizsgálatokon. Ez segít időben azonosítani a potenciális problémákat és megkezdeni a szükséges intézkedéseket. A másodlagos terhességi toxémia megelőzése érdekében elsődleges toxémia után minden esetben részletes belgyógyászati kivizsgálás javasolt.

Az alacsony dózisú aszpirin profilaktikus alkalmazása bizonyos magas kockázatú csoportokban - például krónikus hipertóniában vagy cukorbetegségben - csökkentheti a preeclampsia kialakulásának esélyét. Az USPSTF ajánlása szerint a 12-28. hét között elkezdett, napi 75-150 mg aszpirin mérsékelheti a súlyos szövődmények előfordulását. Természetesen ezt kizárólag kezelőorvosa javaslatára szabad alkalmazni.

Bár a toxémia kialakulását nem lehet teljes biztonsággal megelőzni, a megfelelő testsúly, a kiegyensúlyozott sóbevitel és a rendszeres, de kíméletes mozgás hozzájárulhat a vérnyomás stabilizálásához. A WHO ajánlása szerint a túlzott sófogyasztás kerülése, valamint a feldolgozott élelmiszerek visszaszorítása segíthet a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésében.

Mit tehet Ön?

Bármilyen idült betegség esetén, a tervezett terhesség előtt, kérje ki genetikai tanácsadó szakorvos véleményét. Fontos, hogy Ön figyeljen a figyelmeztető jelekre: erős fejfájás, látászavar (villogó fények, homályos látás), jobb bordaív alatti fájdalom, hirtelen testsúlynövekedés, csökkent magzatmozgás - ezek azonnali orvosi vizsgálatot igényelnek.

Következmények az anyára és a magzatra nézve

A terhességi toxémia nemcsak az anya, hanem a fejlődő magzat számára is jelentős kockázatokat rejt. A lepényelégtelenség miatt a magzat oxigén- és tápanyagellátása romlik.

Magzati következmények

• Lepényelégtelenség, magzati elhalás.
• Méhen belüli magzati sorvadás.
• Idő előtti lepényleválás.
• Oxigénhiányos magzati agykárosodás ("cerebral palsy szindróma").

Ez nem csupán alacsony születési súlyt eredményezhet, hanem hosszabb távon is befolyásolhatja az anyagcsere-programozást. A méhen belüli növekedési visszamaradás későbbi életkorban fokozott kardiovaszkuláris és anyagcsere-kockázattal járhat. Ezért a magzat rendszeres ultrahangos növekedéskövetése és Doppler-vizsgálata alapvető. A koraszülés szintén gyakori következmény. A 34. hét előtti szülés esetén a neonatológiai ellátás kulcsfontosságú. A korszerű újszülött-intenzív osztályok jelentősen javították a túlélési esélyeket, de a koraszülöttség hosszú távú neurológiai következményei továbbra is kihívást jelentenek. Bizonyos esetekben a terhességi toxémiával született gyermekek később magasabb kockázatnak lehetnek kitéve bizonyos egészségügyi állapotoknak, mint a magas vérnyomás és szívbetegség tekintetében.

Anyai következmények és a jövőre nézve

Az anya epilepsziaszerű görcsrohama (eklampszia), az anyai alapbetegség súlyosbodása, súlyosbodó lepényelégtelenség mind lehetséges anyai következmény. Talán kevesebb szó esik róla, de a terhességi toxémia - különösen a másodlagos forma - nem csupán a várandósság idejére korlátozódó probléma. Azoknál a nőknél, akiknél preeclampsia alakult ki, kétszeresére nő a későbbi szív- és érrendszeri betegségek kockázata. Ez azt jelenti, hogy a szülést követően is indokolt a rendszeres belgyógyászati kontroll, vérnyomás-ellenőrzés és életmód-optimalizálás.

A toxémia tünetei a szülés után általában enyhülnek, de akár 6 hétig is fennállhatnak. A postpartum időszakban jelentkező magas vérnyomás vagy görcsroham sürgősségi állapot. A rendszeres kontrollvizsgálat, laborparaméter-ellenőrzés és a vérnyomás beállítása elengedhetetlen. Az sem elhanyagolható, hogy a magas kockázatú terhességen átesett nők körében gyakoribb a posztnatális depresszió és szorongás megjelenése.

Pszichés teher és támogatás

Nem szabad megfeledkezni a lelki oldalról sem. A veszélyeztetett terhesség diagnózisa komoly szorongást okozhat. A pszichológiai támogatás és a családi háttér szerepe ilyenkor felbecsülhetetlen. A kutatások szerint a krónikus stressz önmagában is ronthatja a vérnyomáskontrollt, így a relaxációs technikák és a támogató közeg valódi fiziológiai előnyökkel járhatnak.

tags: #magas #ast #terhesseg