Ludvig Csilla 1978-ban született Cegléden. Élete és szakmai pályafutása is rendkívül sokszínű, melyet a pszichológia iránti elhivatottság és az emberközpontú megközelítés jellemez.
Az egészségügytől a pszichológiáig
Több mint 30 év egészségügyi tapasztalattal a háta mögött döntött úgy, hogy pszichológiával szeretne foglalkozni. Az egészségügyi szakközépiskolai tanulmányai és az ápolónői munkája során jött rá, hogy a betegellátásban nem csak a testet, hanem az egész embert, a testet és a lelket is ápolni kell. Megtudta, hogy mikor, mit, hogyan kell csinálni, és mit kell mondani a betegnek a beavatkozásokról, viszont nem tudta, hogy miért úgy kell csinálni, és hogy nyugtassa meg a beteget? Ez a felismerés vezette a pszichológia felé, hiszen a gyógyulási folyamatot nagyban elősegíti a pszichés támogatás.
Védőnőként is fontosnak tartotta a lelki támogatást. Tudta, hogy a fejlődésmenetben mikor, mi következik, a várandósság alatt milyen változások mennek végbe a gyermekét váró nőben, hogyan fejlődik a magzat, de hiányzott az a tudás, hogy "Miért?", vagy az apában mi zajlik le, hogyan lesznek ők egy család, mi a lelki háttere, hogyan lehet őket jól segíteni ebben a folyamatban?
15 éves korától fogva ez az elv vezérelte: az emberi lélek megértése és segítése. A beteg ember számára a pszichés támogatás kulcsfontosságú, hiszen a félelem, a szorongás jelentősen befolyásolhatja a gyógyulást.
A várandósság alatti pszichés kihívások
Ludvig Csilla munkásságában kiemelt szerepet kap a várandósság és az ahhoz kapcsolódó pszichés állapotok vizsgálata. Levelét elolvasva egy konkrét eset kapcsán az volt az első asszociációja, hogy a férj megijedt. Ez a megijedés, depresszióval való reagálás nem is olyan ritka jelenség, de keveset ír róla a szakirodalom. A várandóság időszakát a legtöbben arról az oldalról közelítik meg, hogy jól vannak, örülnek, vágynak, várakoznak, eggyé tartoznak. Pedig a nők is meg tudnak ijedni attól, hogy hirtelen valaki bekerült a testükbe, és ez már visszafordíthatatlanul ott marad, egy életre szólóan megváltoztatja az addigi értékrendet, ritmust és rengeteg dolgot.
Tapasztalata azt mutatja, hogy a félelem esetében jót tesz az idő, a témának elengedése. A legfontosabb, hogy a várandós anya felkészüljön a szülésre és sikerüljön összekapcsolódnia a gyerekével. Az első heteket úgyis ez az időszak fogja kitölteni, és az, hogy megerősödjön. Fontos átgondolni, kik azok az emberek, akik most segíteni tudnak, kik azok, akik a baba születése után benéznek, esetleg főznek, elintéznek valamit.
A férjjel kapcsolatban is fontos átgondolni, hogy ő ott szeretne-e lenni a szülésnél, utána hogyan látja, mikor mennyit tudna részt venni a dolgok intézésében, milyen jelenléttel szeretne benne lenni. Sokkal jobb, ha ő maga mond időszakokat, mennyiséget, konkrét ötleteket, ezzel szép lassan a felelősséget is átveszi.
Miután túl vannak a nagyon intenzív időszakon, megnézhetik, hogy hol tart az ő folyamata, és esetleg akkor kérni, hogy beszéljen vele valaki, barát, testvér, védőnő - bárki, akinek képes befogadni a véleményét. Nyilván az anyáét most a legnehezebb befogadnia, mert biztosan azt gondolja, hogy neki nincs választása. Ha a férj megérzi, hogy sokféle választása is van, akkor reménykedhetünk, hogy elmozdul majd a felnőttesebb reakciók felé, és átértékeli élete fontos egzisztenciális kérdéseit.
7 módszer a partnered támogatására a terhesség alatt | Apa Egyetem
A fókuszt fontos jó helyre helyezni, a többi pedig idővel tompul, alakul, szépül, fontosabb lesz. Ludvig Csilla sok erőt és egészséget kíván a szüléshez, hogy sikerüljön ráhangolódni a történésekre, és a lehető legbátrabban és nyugodtabban kezelni az előttük levő időszakot.