Magzati szívhang mérése és értékelése: CTG vizsgálat a várandósság alatt

Amikor egy kismama teherbe esik és először elmegy orvoshoz, izgatottan várja, hogy mikor hallhatja meg először a baba szívhangját. Gyakori azonban, hogy a magzati szívhang ilyenkor még nem hallható, és ezt a tényt általában ijedtség és pár napig tartó izgatott várakozás követi: vajon a következő vizsgálaton lesz szívhang? Jó hír, hogy általában a gond csupán annyi, hogy a kismama túlságosan hamar ment el az orvoshoz, a 4-5. héten, míg az első magzati szívhang leginkább csak a 6. héttől érzékelhető.

Más a helyzet, ha a legutóbbi vizsgálaton még látta az orvos a magzati szívhangot, a következőn pedig nem. Sajnos a 12. hétig bekövetkezhet az a sajnálatos eset, hogy a baba elhal, ennek az esélye nagyjából 6 százalék körül van. Azonban csupán a szívhang hiányából erre nem lehet következtetni, nem egy esetről hallottam, amikor a terhesség befejező műtét előtti utolsó vizsgálaton megint láttak szívhangot!

A magzati szívhang vizsgálatának a későbbiekben is fontos szerepe van. A 15-16. héttől a védőnő is meghallgatja a szívhangot. A 36. terhességi héttől a CTG vizsgálaton is a magzat szívhangjait figyelik.

Mi az a CTG vizsgálat?

A várandósság utolsó heteiben a kismamák élete egy új, izgalmas ritmushoz igazodik, amelynek egyik legmeghatározóbb eleme a rendszeressé váló orvosi ellenőrzés. Ebben az időszakban ismerkedünk meg közelebbről azzal a géppel, amelynek hangja sokunk számára örökre emlékezetes marad: a kardiotokográffal, vagyis a CTG-vel. A CTG elnevezés a görög „kardia” (szív), „tokosz” (szülés) és „graphein” (írás) szavakból tevődik össze, ami pontosan leírja az eszköz funkcióját: a szívműködés és a fájástevékenység egyidejű rögzítését.

A CTG (kardiotokográfia) vizsgálat során a magzat szívműködését, a méhösszehúzódások erősségét és azok ritmusát mérik meg a szakemberek. Az ultrahangvizsgálat mellett a CTG (kardiotokográfia) is a magzat egészségi kontrolljára szolgáló vizsgálatok sorába tartozik, a terhesgondozás egyik utolsó lépéseként. A CTG egy, a magzati szívműködést és a méhösszehúzódásokat monitorozó kötelező szűrővizsgálat, amelyet többnyire a terhesség harmadik trimeszterében végeznek el a magzat állapotának ellenőrzése céljából. A vizsgálat teljesen fájdalommentes.

A magzat szívének vizsgálatára kétféle lehetőség kínálkozik. Az egyik a terhesség 13-14. és 18-21. hetében végzett szívultrahang-vizsgálat, illetve ennek egy speciális változata, az echokardiográfiának is nevezett eljárás. Az előbbi minden kismama számára javasolt, az utóbbi viszont csak azoknak, akiknél felmerül a magzati szívrendellenesség gyanúja, vagy ebből a szempontból már eleve a magas kockázati csoportba sorolták őket. Az első és a második genetikai ultrahangvizsgálatot követően a 30-32. héten, illetve a 36. héttől kezdődően végeznek újabb ultrahangot. Ekkor kerül sor a kardiotokográfiának (CTG) nevezett eljárásra is. A magzati szívfrekvencia időbeli változásai mellett a méh fájástevékenységét is ellenőrzik. A görbék jellemzői azt mutatják meg, hogy a méhlepény kellő oxigénnel látja-e el a magzatot.

Hogyan zajlik a CTG vizsgálat?

Amikor először fekszünk fel a vizsgálóágyra, és a szülésznő óvatosan felhelyezi a hasunkra a rugalmas öveket, egyfajta várakozással teli csend telepszik a szobára. Aztán hirtelen felcsendül egy ütemes, gyors zakatolás, amely leginkább egy vágtázó kiscsikó patáinak dobogására emlékeztet. A vizsgálat során két különálló érzékelőt, úgynevezett transzducert helyeznek a kismama hasára. Az ultrahangos fej magas frekvenciájú hanghullámokat bocsát ki, amelyek visszaverődnek a magzati szívbillentyűkről és a falakról. A gép ezeket a visszaverődéseket alakítja át hallható hanggá és a papírszalagon látható hullámvonalakká. A másik érzékelő, a tokométer, a méh fundusánál, vagyis a méh felső részénél kap helyet. Ez az eszköz nem a fájdalmat méri - hiszen az szubjektív -, hanem a méhizomzat megfeszülését és annak időtartamát. Amikor a méh összehúzódik, a has fala megkeményedik, amit az érzékelő mechanikai nyomásként érzékel, és egy emelkedő görbeként jelenít meg a monitoron.

A mindössze húszperces vizsgálat során a kismama hasára egy puha pánttal két érzékelőt rögzítenek. Az egyik ezek közül a szívműködést, a másik pedig a méhtevékenységet regisztrálja. A vizsgálat ülő- vagy oldalfekvő helyzetben történik, időtartama általában 20 perc. Egy átlagos mérés 20-40 percig tart. Ennyi időre van szükség ahhoz, hogy a gép rögzíteni tudja a baba ébrenléti és alvási periódusait is. A magzatok ugyanis napközben is sokat alszanak, ilyenkor a szívritmusuk egyenletesebb, kevésbé változékony.

Sok esetben a kismama kezébe adnak egy kis nyomógombot is. Ezt akkor kell megnyomni, amikor érezzük a baba mozgását. Ez az úgynevezett aktív CTG vagy NST (non-stress test), ahol az orvos azt figyeli, hogy a mozgásra válaszul a baba pulzusa megemelkedik-e. Lényeges, hogy a magzat aktív legyen a vizsgálat alatt, ezért célszerű a CTG-vizsgálat előtt bőséges folyadék- és magas szénhidráttartalmú étel fogyasztása (csoki, szőlőcukor).

Mikor szükséges a CTG vizsgálat?

A magyarországi protokoll szerint a panaszmentes várandósság esetén a CTG vizsgálatokat általában a 36. vagy 38. héten kezdik el. Ebben a terminusban a baba már fejlett idegrendszerrel rendelkezik, így a szívműködése és a mozgása közötti összefüggések releváns információval szolgálnak. Kezdetben hetente egyszer kell megjelenni a vizsgálaton, de a betöltött 40. hét után gyakrabban. Léteznek olyan esetek, amikor az orvos korábbi monitorozást rendel el. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, a terhességi cukorbetegség, a korábbi terhességi komplikációk vagy a magzat becsült súlyának elmaradása a várttól.

A vizsgálat időpontja sokszor a reggeli vagy a kora délelőtti órákra esik, de a szülészeteken a nap 24 órájában elérhető ez a technológia. Ha a kismama azt tapasztalja, hogy a magzatmozgások száma jelentősen lecsökkent, vagy a baba szokatlanul hevesen reagál, bármikor soron kívül elvégezhető egy ellenőrzés.

Különbség a CTG és NST között

A magzati szívhang monitorozása, vagyis a kardiotokográfia (CTG) az egyik leggyakrabban alkalmazott magzati állapotdiagnosztikai eljárás. Az NST tulajdonképpen a CTG része, egyfajta specifikus vizsgálati módszer a CTG-n belül.

Míg az NST (non-stress test) a baba nem stresszes állapotát vizsgálja, addig az ST (stress test) azt, hogyan reagál a baba pulzusa oxitocinnal kiváltott méhösszehúzódásokra, vagyis stresszre. Az ST vizsgálatot ritkábban végzik, általában akkor, ha az NST eredménye nem megnyugtató vagy nem egyértelmű.

A CTG lelet értékelése

Bár a CTG lelet kiértékelése kizárólag szakorvosi feladat, a kismamák természetes kíváncsisággal figyelik a papírszalagon futó vonalakat. A felső görbe mutatja a magzati szívfrekvenciát, az alsó pedig a méh tevékenységét. A magzati szívműködésszám átlagértéke 120-160/perc, ami a magzatmozgásokat, illetve a méhösszehúzódásokat követően némileg felgyorsul.

• Alapfrekvencia: a baba nyugalmi pulzusszáma.
• Variabilitás: a görbe apró, fűrészfog-szerű ingadozásai. Ez a legbiztatóbb jel: azt mutatja, hogy a baba szívműködése folyamatosan alkalmazkodik a környezeti ingerekhez, ami az érett idegrendszer és a jó oxigénellátás jele.
• Akcelerációk: a görbén látható kiugró csúcsok, a szívverés átmeneti gyorsulásai, amelyek általában magzatmozgáshoz köthetőek. Egy jó CTG-leleten legalább két ilyen kiugrásnak kell lennie húsz perc alatt.
• Decelerációk: a szívfrekvencia hirtelen esései, amelyek óvatosságra intenek.

Eredmények típusai:

• Reaktív görbe: Az orvos azt mondja, hogy a CTG „reaktív”, fellélegezhetünk. Ez azt jelenti, hogy a baba aktív, a mozgásaira szívfrekvencia-gyorsulással válaszol, és nincsenek aggasztó lassulások. Ez az eredmény nagy valószínűséggel előrevetíti, hogy a következő egy hétben a baba biztonságban van a méhen belül.
• Suspect („gyanús”) görbe: nincs egyértelmű jele kóros élettani folyamatoknak, de finom eltérések mutatkoznak a görbén. Ilyenkor előfordulhat, hogy a magzat alszik, nem aktív.
• Nem reaktív görbe: a magzat szívfrekvenciája nem emelkedik a magzatmozgások hatására, a görbe kóros értékeket mutat (beszűkült görbe, mozgásokra csökkenő szívfrekvencia). A „nem reaktív” lelet nem feltétlenül jelent bajt, de mindenképpen éberséget igényel. Leggyakrabban egyszerűen arról van szó, hogy a baba végigaludta a vizsgálatot. Ilyenkor a kismamát megkérik, hogy sétáljon egyet, igyon egy kis vizet, vagy egyen pár falatot, majd megismétlik a mérést.

A magzati szívfrekvencia lassulással válaszol az oxigénhiányra, így ha a görbéken ezt látja a szakember, akkor feltételezhető, hogy a kicsi nem jut elegendő oxigénhez. Ebben az esetben akár a szülés megindítása is szükségessé válhat, hiszen a tartós oxigénhiány károsítja a babát, elsősorban az agyat és a központi idegrendszert. A CTG egy pillanatnyi állapotot rögzít. Olyan, mint egy fénykép: megmutatja, mi történik éppen most, de nem ad garanciát a távoli jövőre. Éppen ezért van szükség a rendszeres, protokoll szerinti ismétlésre.

A fájásgörbe

Miközben a felső görbe a baba szívét figyeli, az alsó csík a „fájásmérő”. A terhesség utolsó heteiben természetes, hogy a méh izomzata készül a nagy feladatra. Ezek a Braxton Hicks-összehúzódások a CTG-n kisebb dombokként jelennek meg. Általában szabálytalanok, nem túl magasak, és a kismama gyakran csak a has keményedéseként érzékeli őket. Amikor a valódi szülés megindul, a fájások görbéje szabályosabbá válik. A dombok egyre magasabbak lesznek, az alapvonalhoz képest jelentős emelkedést mutatnak, és ami a legfontosabb: ritmusosak. Az orvosok figyelik a fájások közötti szüneteket is, hiszen a méhlepény ekkor tud újra friss oxigénnel telítődni a baba számára. A szülés alatti CTG-monitorozás során a fájás és a szívhang közötti szinkronitás kapja a főszerepet. Ha a baba szívverése a fájás csúcsán vagy közvetlenül utána lassul le, az azt jelezheti, hogy a köldökzsinór nyomódik, vagy a lepényi keringés átmenetileg nem tudja kompenzálni a nyomást.

Külső körülmények hatása a CTG-re

Számos olyan külső körülmény van, amely „zajosabbá” teheti a CTG képet, vagy félrevezető eredményt adhat. Az egyik ilyen a kismama testtömege; a vastagabb zsírszövet nehezítheti a hanghullámok terjedését, így az érzékelő nehezebben találja meg a szívhangot. A kismama aktuális állapota is döntő. Ha valaki éhesen, leesett vércukorszinttel érkezik a vizsgálatra, a babája is lustább, inaktívabb lesz. Ugyanez igaz a dehidratációra is: a kevés folyadékfogyasztás csökkentheti a magzatvíz mennyiségét, ami miatt a baba szorosabban van a méhben, és a mozgásai másfajta görbét rajzolhatnak. A dohányzás drasztikus hatással van a CTG-re. A nikotin szűkíti az ereket, így a vizsgálat alatt is láthatóvá válik az oxigénellátás romlása és a baba megemelkedett pulzusa. Emiatt is kiemelten fontos a káros szenvedélyek elhagyása.

CTG a szülőszobán

Amikor elérkezik a nagy nap, a CTG szerepe felértékelődik. Alacsony kockázatú szüléseknél gyakran alkalmaznak szakaszos monitorozást, ami azt jelenti, hogy óránként 15-20 percre teszik fel a gépet, a köztes időben pedig a kismama szabadon mozoghat. Vannak azonban helyzetek, amikor elengedhetetlen a folyamatos monitorozás. Ilyen például a burokrepedés utáni állapot, az oxitocinos fájásgyengítés, az epidurális érzéstelenítés vagy bármilyen korábbi császármetszés utáni hüvelyi szülés kísérlete.

A modern kórházakban már elérhetőek a vezeték nélküli (telemetriás) CTG készülékek is. Ezek a kis, vízálló távadók lehetővé teszik, hogy a kismama sétáljon, labdán üljön, vagy akár a kádban vajúdjon, miközben a szívhang adatai folyamatosan érkeznek a központi monitorra.

A folyamatos CTG hátrányai

A vajúdás alatti folyamatos CTG elterjedése után néhány évvel értékelték az eredményeket, ami nagyon meglepő volt! Azoknak a tragikus eseteknek a gyakorisága, amikor babák a szülés során oxigénhiány miatt agykárosodást szenvedtek nem csökkent egy hajszálnyival sem! Viszont a CTG bevezetésével párhuzamosan ugrásszerűen megnőtt a császármetszések aránya! Tehát azáltal, hogy a szívhang változásának minden kis rezgését rögzítik, a babákat nem védik meg, viszont olyankor is magzati stresszt diagnosztizálnak, amikor a babával minden a lehető legnagyobb rendben van! Éppen az eredmény szubjektív értékelése és a magzati stressz túldiagnosztizálása miatt az Egészségügyi Világszervezet alacsony kockázatú várandósoknál, alacsony kockázatú szüléseknél nem javasolja a folyamatos CTG-t, hanem a szakaszos szívhang ellenőrzést ajánlja.

A magzati stressz túldiagnosztizálásán túl ugyanis a folyamatos CTG-nek egyéb hátulütői is vannak! Ezek közül talán a legnagyobb az ágyhozkötöttség, és hogy a folyamatos CTG miatt a szülés azonnal medikalizálttá válik, hiszen fizikailag egy géphez van kötve a szülő édesanya. A fekvés miatt limitált a mozgás, limitált a szabad pozícióválasztás és limitált a fájdalomcsillapító módszerek alkalmazása is - vagyis fájdalmasabb a vajúdás! A két vastag gumi és a tappancsok miatt a fájó pocak forróvizes borogatása szinte lehetetlen, de nagyon nehéz a derék hatékony masszírozása is. Ráadásul fekvő testhelyzetben gyakrabban esik a baba pulzusa, tehát már ez a tény önmagában megemeli a magzati stressz kockázatát!

Szintén probléma lehet, hogy a tappancsok elmozdulnak, esetleg a baba pulzusa helyett az édesanya pulzusát rögzítik és ráadásul a monitor szinte igéző erővel bír és vonzza a tekintetünket is! Pedig az összehúzódásokat nagyon jól fogod érzékelni Te magad is - anélkül, hogy egy monitor kiírná az értékeit! Összefoglalva: a vajúdás alatti folyamatos CTG-nek egészséges, normális, alacsony kockázatú szülésnél több hátránya van, mint előnye!

Fontos azonban tudnod, hogy bizonyos esetekben a folyamatos CTG szükségessé válhat! Ilyen például, ha az összehúzódásokat oxitocinnal vagy burokrepesztéssel erősítik, mert ilyenkor fontos ellenőrizni az összehúzódások erősségét és a baba reakcióját ezekre az összehúzódásokra. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a szülés orvosi beindítása során Prostin tablettát vagy egyéb prosztaglandin tartalmú méhszáj érlelő szert alkalmaznak, mert szélsőséges esetben ez is túlstimulálhatja a méhet. Szükség van a folyamatos CTG-re epidurális érzéstelenítés alkalmazása során is, hiszen ilyenkor a viselkedésed nem ad visszajelzést az összehúzódások erősségéről és gyakoriságáról és szükséges lehet akkor is, ha valamilyen kockázati tényező merül fel.

Tippek a CTG vizsgálathoz

Annak érdekében, hogy a CTG mérés zökkenőmentes legyen, érdemes néhány apróságra odafigyelni.

• Érkezzünk kényelmes, két részes ruházatban, hogy ne kelljen teljesen levetkőzni; egy nadrág és egy könnyen felhúzható felső a legpraktikusabb.
• Vigyünk magunkkal egy kis üveg vizet és esetleg egy kis nassolnivalót, például szőlőcukrot vagy müzliszeletet. Ha a baba álomszuszék, ezekkel a kis „trükkökkel” mozgásra bírhatjuk.
• Vigyünk olvasnivalót vagy zenét, hogy az idő gyorsabban teljen.
• Ne felejtsük el otthon a várandósgondozási kiskönyvet, hiszen a CTG lelet eredményét (vagy magát a papírszalagot) ebben fogják rögzíteni.
• A kismama kényelmesen elhelyezkedhet egy dönthető székben vagy az oldalán fekhet az ágyon. Érdemes kerülni a háton fekvést, mert a növekvő méh nyomást gyakorolhat a nagyvénára (vena cava), ami szédüléshez vagy a magzati szívfrekvencia átmeneti leeséséhez vezethet.

Gyakori kérdések a CTG vizsgálattal kapcsolatban

1. Ehet-e a kismama a CTG vizsgálat előtt? Igen, sőt kifejezetten javasolt a könnyű étkezés. A leesett vércukorszint miatt a baba passzívabbá válhat, ami nehezíti az értékelhető lelet elkészítését.
2. Okoz-e károsodást a babának az ultrahangos érzékelő? Nem, a CTG vizsgálat során használt ultrahang energiája rendkívül alacsony, sokkal kisebb, mint a diagnosztikai ultrahangvizsgálatoknál.
3. Miért kell néha 40 percig is ott feküdni? A magzatok alvási ciklusa általában 20 és 40 perc között mozog, ennyi idő szükséges a különböző állapotok rögzítéséhez.
4. Befolyásolja-e a kismama stressz-szintje az eredményt? Igen, az anyai szervezetben felszabaduló adrenalin átjut a lepényen keresztül, és megemelheti a magzat pulzusát.
5. Mit jelent, ha a gép „pittyeg” vagy elveszíti a jelet? Ez leggyakrabban csak technikai hiba. Ha a baba elmozdul vagy a kismama testhelyzetet vált, az érzékelő nem látja többé a szívet.
6. Lehet-e CTG-t végezni ikerterhesség esetén? Természetesen, ilyenkor speciális, két szívhang-csatornás gépet használnak.
7. Szükséges-e CTG, ha a baba sokat mozog? Bár a mozgás nagyon jó jel, a CTG olyan finom összefüggéseket is megmutat a szívritmus szabályozásában, amelyeket mozgásérzékeléssel nem lehet megállapítani.

A CTG technológia jövője

A CTG technológia folyamatosan fejlődik. A kutatások ma már az AI (mesterséges intelligencia) alapú kiértékelés irányába mutatnak, amely képes lehet még pontosabban előrejelezni a kockázatokat, mint az emberi szem. Emellett terjednek az úgynevezett „okos tapaszok”, amelyek rugalmasak, vékonyak, és a kismama bőrére simulva akár több napon át is képesek monitorozni a babát anélkül, hogy korlátoznák az anyát a mindennapi tevékenységeiben. Bármennyit is fejlődik a technika, a CTG alapvető célja változatlan marad: nyugalmat adni az édesanyának és biztonságot a babának.

tags: #lombiknal #hogy #szamoljak #a #szivhangot