A lombikbébi-kezelés, vagy más néven in vitro fertilizáció (IVF) egy összetett eljárás, amely számos pár számára nyújt reményt a gyermekvállalásra. Az eljárás során kulcsfontosságú a megfelelő minőségű és számú petesejtek rendelkezésre állása a sikeres terhesség eléréséhez.
A meddőség és a lombikbébi-kezelés
Világszerte körülbelül 6 millió ember él a Földön, aki lombikprogram útján fogant meg. Mivel rengeteg párt érint a sikertelen fogantatás problémája, a lombikeljárás iránt érdeklődők száma egyre növekszik. Meddőségről akkor beszélünk, ha egy év rendszeres próbálkozás után sem fogan meg a baba. A sikertelen fogantatásnak számos oka lehet mind női, mind férfi oldalról, ezért az első és legfontosabb lépés az alapos kivizsgálás.
A meddőség lehetséges okai
- Hormonális okok: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen. Hasonló gondot okozhat pajzsmirigyprobléma, illetve az agyalapi mirigy, a hypothalamus, vagy a mellékvesekéreg nem megfelelő működése. Emellett ide sorolhatóak a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
- Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetékek elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok, azaz a méhfalán meghúzódó jóindulatú daganatok megléte, valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.
- Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, vagy a dohányzás.
A meddőség kezelésének első lépése még nem a lombikbébi-kezelés. Amennyiben a peteérés folyamatában találnak problémát, azaz nem érik meg a petesejt, vagy nem reped meg a tüsző, azt gyógyszerek segítségével támogatják: ez az ovulációindukció.
A lombikbébi eljárás menete
A lombikbébi-kezelés célja, hogy az adott ciklusban a lehető legnagyobb valószínűséggel terhességet érjenek el, ezt pedig a legjobb minőségű embrió(k) visszaültetésével lehet elérni.
1. A petefészkek stimulációja
Annak érdekében, hogy egy menstruációs ciklus során ne csak a szokásos 1, hanem minél több petesejt álljon rendelkezésre, a petefészkekben a petesejtet tartalmazó tüszők növekedését természetes hormonkészítményekkel serkentik. Mindenkinek egyénileg tervezett stimulációs protokollt állít össze a kezelőorvosa. Általában a menstruációs ciklus 2. vagy 3. napján, kontrollvizsgálatot követően kezdik el a stimulációs injekciók beadását. A ciklus 2-3. napjától a stimuláció gonadotropinnal történik, ennek dózisa az elvégzett ultrahang vizsgálat függvényében változtatható. A peteérést serkentő gyógyszerek adását kiegészítjük egy a saját hormonokat gátló kezeléssel. Ez azzal az előnnyel jár, hogy e gyógyszerek megakadályozzák az idő előtti LH csúcsot, az idő előtti tüszőrepedést. Amikor a tüszők elérik a megfelelő méretet, szintén injekcióval előzik meg a túl korai tüszőrepedést. Ha a tüszők megfelelő méretűek, egy tüszőrepesztő injekciót (Pregnyl vagy Ovitrell) kell megkapnia előre meghatározott időpontban.
Az IVF céljából végzett petefészek stimuláció lényege, hogy naponta relatív nagyobb dózisú gonadotropin adásával, multifollikuláris fejlődésre törekednek, hogy több tüsző, több petesejt, több embrió álljon rendelkezésre a fertilizációnál. Ezt úgynevezett kontrollált ovárium hyperstimulációnak nevezzük, amely kockáztatja az ovárialis hyperstimulációs szindrómát. Ezért szigorúan ellenőrzött transzvaginális ultrahang vizsgálat mellett végezhető kizárólag.
2. Petesejtnyerés (punkció)
A tüszőrepesztő injekció beadását követően 36 órával kerül sor a petesejtnyerésre (általában a 12-14. ciklusnapon). Ez egy rövid, felületes altatásban végzett beavatkozás. Előzetes aneszteziológiai kivizsgálás szükséges. Az orvos ultrahanggal figyeli, irányítja a tűt, és az összes megfelelő méretű tüsző folyadékát leszívja. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők látszódnak, melyek közül az érett tüszők átmérője 16-22 mm. A bennük lévő petesejtek azonban méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók. A leszívott petesejtek számáról, érettségéről, minőségéről még a beavatkozás napján tájékoztatást adnak. A punkció végeztével a pácienst átviszik a megfigyelő helységbe, ahol folyamatos nővéri jelenlét mellett ébredezhet, lábadozhat. Általában a beavatkozás után pár órával a páciens távozhat a centrumból.
3. Megtermékenyítés
A laboratóriumban a tüszőleszíváskor nyert folyadékot átvizsgálják. A petesejteket és a petesejtnyerés idejében leadott spermaminta előkészítése során kinyert jól mozgó spermiumokat tápoldatba teszik. Ha a leszívást követő 4-5 óra eltelt, az előre bekészített spermiumokkal végbemehet a mesterséges megtermékenyítés. Ez kétféleképpen történhet:
- Konvencionális módszer: Ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik, és lezajlik a megtermékenyítés.
- ICSI eljárás (mikromanipuláció): Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, vagy kevés számú, nem megfelelő mozgású spermium esetén, az ún. mikromanipulátor segítségével egyetlen spermiumot juttatnak a petesejtbe. Ebben az esetben a spermiumot először mozgásképtelenné teszik, majd egy vékony üvegpipetta segítségével a megtisztított petesejtbe injektálják.
A megtermékenyülés függ a spermiumok és a petesejtek minőségétől, érettségi állapotától. A megtermékenyülés aránya érett petesejtek esetén körülbelül 70%.
4. Embriótenyésztés
A petesejteket a petesejtnyerés napjától termosztátban tenyésztik. A megtermékenyülést a petesejtleszívást és megtermékenyítést követő nap reggelén vizsgálják. A megtermékenyített petesejt a zigóta. A megtermékenyítést követő 20-27 óra között általában lezajlik az embriók első sejtosztódása. Az embriótenyésztés során a természetes anyai közeget próbálják utánozni mesterséges környezetben, speciális tápoldatok segítségével. A biológusok a tenyésztés ideje alatt mikroszkóppal követik, mely embriók a legalkalmasabbak a visszaültetésre. A második napon ezek az embriók már 2-4 sejtesek, harmadik napra elérik a 6-8 sejtes osztódási állapotot. Negyedik nap az embriók sejthatárai összeolvadnak, készülve egy minőségi váltásra. A megtermékenyítést követő ötödik napon a megfelelő embriók blasztocisztává (hólyagcsírává) alakulnak, sejtszámuk megközelíti a százat, az embrió differenciálódik, 2 típusú sejtet tartalmaz.
5. Embrió beültetés
Az embrióbeültetésre a tüszőleszívás utáni 2., 3. vagy 5. napon kerülhet sor. Az embriók számától, minőségétől és a páciensek kórelőzményeitől függően a visszaültetés a harmadik vagy ötödik napon történik. A beültetendő embriók számát (1-4) az embriók minősége, a női életkor és a korábbi eredménytelen kezelések száma határozza meg. A központok szakmai törekvése, hogy lehetőség szerint egyszerre egy embrió kerüljön beültetésre. Ezzel csökkentik a többes terhességek számát, így a terhességgel járó kockázatokat is. A transzfer éber állapotban történik, a beavatkozás általában fájdalommentes vagy egy átlagos nőgyógyászati kivizsgálás kellemetlenségeihez hasonlítható. Az orvos a katétert ultrahang segítségével a hüvelyen keresztül a méhbe helyezi. A katéter ultrahanggal jól látható, a kezelőorvos pontosan követi a monitoron a katéter útját, és a megfelelő helyre fecskendezi be az embriót. Az embrióbeültetés után otthonába távozhat és ott a normál életvitel folytatható. Terhesség létrejöttét a beültetést követően 11-13 nappal vérvétel útján igazolják.
Lombikprogram | Az embrió beültetése - 5. rész
6. Embriófagyasztás
Az embriófagyasztás egy lehetőség a meddő párok számára. Az embrióbeültetés után fennmaradó 5. napos (blasztociszta állapotban levő) számfeletti életképes embriókat egyesével mélyfagyasztják. A vitrifikált embriókat felhasználásig a centrumban külön erre fenntartott helységben, speciális tárolókban tartják. Amennyiben szükségessé válik egy vitrifikált embrió beültetése, a transzferálandó embriót a beültetés napján melegítik fel. Ha az embrió minősége nem megfelelő a melegítés után, beültetésre nem alkalmas, akkor - ha elérhető - az embriológusok felmelegítenek egy következőt.
Mekkora petesejt szükséges a sikeres lombikbébi kezeléshez?
Lombik eljárás során arra törekszünk, hogy hormonkezeléssel több petesejt keletkezzen, mert a sejtszám növelésével a megtermékenyült petesejtek száma és a beültetésre alkalmas embriók száma is növelhető. Egy darabig. Ha friss beültetésre, úgynevezett „embriótranszferre” törekszünk, akkor az ebből létrejövő születések száma arányosan nő a megtermékenyült petesejtek számával, addig, amíg ez a szám eléri a 20 petesejtet.
20 és 25 petesejtszám között a várandósság esélye nem változik - ez az úgynevezett „plató-fázis” -, azonban 25 feletti petesejtszám felett a sikerarány csökken. Ez alapján elmondható, hogy a policisztás ovárium szindrómában (PCOS) szenvedő pácienseknél a stimuláció során keletkezett petesejtek magas száma a minőséget ronthatja. Ezáltal mind az érett petesejtek aránya, mind a termékenyülés és embriófejlődés nehezített.
A sikeres lombikbébi kezelés esélyeit befolyásoló tényezők
Bár a hormonkezelés sikerességét számos egyéni tényező befolyásolhatja, érdemes szem előtt tartani, hogy a pár minél kedvezőbb feltételeket biztosítson szervezete számára a rá váró feladat előtt. A sikerességet befolyásoló tényezők között akadnak olyanok is, amelyekre az érintetteknek nem, vagy kevéssé lehet ráhatása.
Kontrollálható tényezők:
- Rendszeres mozgás: Nem szabad megterhelő sportot végezni, hiszen a túledzés is állhat a meddőség hátterében. Azonban egy-egy hosszabb séta a friss levegőn hetente többször hozzájárul az egészséges élethez.
- Megfelelő táplálkozás: Érdemes kiiktatni a koffeintartalmú, valamint a cukros ételeket. A koffein a petevezetékekben fékezheti az izmok összehúzódását, míg a túlzott cukorfogyasztás komoly egészségügyi problémához vezethet, amelyek gátolják a teherbeesést. A minél több fehérje és az elegendő folyadék viszont segíti a megtapadást.
- Az ideális testsúly: A megfelelő testsúly szintén lényeges szempont, hiszen a zsírszövet hozzájárul az ösztrogéntermeléshez, ezáltal a súlytöbblet könnyen okozhat hormonzavart.
- Vitaminok és étrendkiegészítők: Bizonyos vitaminok segítenek az embrió megtapadásában, a C, E, B-vitaminok, valamint a folsav is fontos étrendkiegészítő lehet.
Nem kontrollálható tényezők:
- Életkor: Bár a gyermekvállalás életkora egyre kitolódik, biológiai tény, hogy a megtermékenyülés esélye a kor előrehaladtával egyre kisebb. A fogantatás sikeressége 35 év alatt a legvalószínűbb. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalék a rendellenes petesejtek aránya, addig 37-38 éves kor körül 50 százalék, 40 éves kor felett pedig 70 százalék is lehet.
- Petesejtek és spermiumok minősége: A petesejtek rendellenessége, amely erősen összefügg az életkorral, illetve a rendellenes spermiumok szintén gátolhatják a megtermékenyülést.
- Beágyazódási problémák: A beágyazódási problémák mögött számos biológiai ok állhat, ezek vizsgálata a kezelőorvos segítségével történik.
Még ha a sikertelenség mögött biológiai okot is vélnek felfedezni, a kezelési eljárások mellett érdemes pszichológussal konzultálni. Egy lombikbébiprogramban részt venni hatalmas vállalás mind testi, mind lelki értelemben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a meddő pár minél alaposabban tájékozódjon, mielőtt a kezelés mellett dönt.