A lombikban fogant életek története: Tudományos tények és vallási nézőpontok

Több mint negyven éve született meg a világ első lombikbébije. Az eltelt idő alatt a lombikeljárás levetkőzte magáról a science fiction jelzőt, és széles körben elfogadott ellenszere lett a meddőségnek. Cikkünkben választ adunk a felmerülő kérdésekre, és megmutatjuk milyen az élet a lombikon túl, vizsgálva a lombikcsaládok pszichológiáját, a gyermekek fejlődését és a vallási nézőpontokat.

A lombikeljárás fejlődése és története

A meddőség problémájának megoldása évszázadok óta foglalkoztatja az orvostudományt. Először 1878-ban, Bécsben kísérleteztek emlősök petesejtjének mesterséges megtermékenyítésével, sikeres embriótranszferre pedig 1890-ben került sor, akkor még nyulak között. A klinikai kísérletek 1960 körül kezdődtek, az első emberen végzett mesterséges megtermékenyítés pedig 1973-ban történt Ausztráliában, ez azonban rövid ideig élő terhesség volt csupán. Alig öt évvel később megszületett a világ első lombikbabája, Magyarországon viszont további tíz évet kellett várni erre.

Az első lombikbébi: Louise Brown története

Lesley Brown már tíz éve várta, hogy teherbe essen, petevezeték-elzáródása miatt azonban természetes úton nem lehetett gyereke. Háziorvosától hallott Robert G. Edwards és Patrick Steptoe kísérletéről, aminek keretein belül a megtermékenyítés a méhen kívül, mesterséges környezetben történik. Lesley úgy döntött, hogy jelentkezik a „kémcsőprogramba”. Először a peteérését gyorsító hormonokat kellett szednie, majd néhány héttel később az orvosok leszívták a tüszőfolyadékot, és elkülönítették a petesejteket. A mesterségesen megtermékenyített petesejteket visszaültették a nő méhébe, és mivel az egyik sikeresen megtapadt, 1978. július 25-én megszületett Louise Brown, a világ első lombikbébije.

Lesley és John Brown az első néhány évben szívesen tettek eleget a nyilvános felkéréseknek, rengeteget utaztak és szerepeltek a médiában. Edwards és Steptoe a sikeres terhesség után is kapcsolatban maradt a családdal, nekik köszönhetően 1982-ben megszületett a pár második, szintén mesterséges megtermékenyítés során fogant gyereke, Natalie. A brit Louise Brownnak két (természetes úton fogant) egészséges utódja született.

A lombikprogram Magyarországon

Magyarországon 1988. augusztus 24-én, reggel 7 óra után néhány perccel született meg az első lombikbébi, Zsuzsanna, 3850 grammal. A Pécsi Orvostudományi Egyetem laboratóriumában másfél éven át folytak állatkísérletek, több mint ezer egéren végeztek mesterséges megtermékenyítést a dr. Szabó István vezette team. Dr. Vereczkey Attila nyilatkozata szerint: „A petefészek tüszőjéből emeltünk ki petesejtet, amit egyesítettünk a férfispermiummal, majd rögvest visszahelyeztünk a méhbe. Ez utóbbi, a laparoszkópos visszahelyezés művelete volt az én feladatom. Nagyon nagy volt az öröm a szüléskor, a családét nem kell magyaráznom, de a miénk is, hiszen ezzel bebizonyítottuk, hogy nem csak a fővárosban vannak remek szülészközpontok, illetve nem csak ott folynak világraszóló kutatások.”

Annak ellenére, hogy a tíz évvel korábbi, angliai esetről kétkedve számolt be, az 1988-ban született Zsuzsannát kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar sajtó. Egyre több egészségügyi intézmény nyitott a meddőségkezelés irányába, állandó lombikprogramot kínáló intézmény azonban csak 1992-ben, dr. Kaáli Nagy Géza jóvoltából alakult. Ma idehaza öt lombikeljárást fedez az állam, és a kezeléshez szükséges gyógyszerek is nagy százalékban tb támogatottak, ám a járulékos költségek így is igen magasak. Ennek ellenére a lombikbébi módszerrel született gyerekek száma évenkénti 2000-ről 3500-ra emelkedett. Bár az állami ellátás anyagilag kevésbé megterhelő a családok számára, a magánklinikák államosítása óta évente több száz magyar pár a külföldi kezelésben látja a megoldást. Ennek oka részben, hogy hiába ígértek nagyobb mértékű elérhetőséget, az állami intézetek várólistája hosszú, az ellátás pedig gyakran futószalagszerű, személytelen.

A lombikeljárás menete

A lombikbébi program során - hosszas vizsgálatok után - az anyai petesejtet laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg az apai hímivarsejttel, majd a létrejött embriót beültetik az anya méhébe. Így (ellentétben más módszerekkel, mint például a donorinszemináció) genetikailag mindkét szülő kötődik a gyermekhez. Az eljárástól függően az alapok ugyanazok:

• Egyszerre több petesejtet nyernek ki megtermékenyítéshez. Mivel normálisan havonta csak 1 érik meg, így hormonális előkészítés szükséges.
• Saját magukat szúrják a kezeltek injekció formájában: clomifént, hMG-t (humán menopauzális gonadpotropin) 1-2 hétig.
• Naponta fel kell keresni a kezelő központot, ahol ellenőrzik a petesejtek érését. Ha megértek, akkor vérvizsgálattal ellenőrzik az ösztrogénszintet.
• UH-val vagy laparoszkóposan vezérelt szondával összegyűjtik a petesejteket, Petri-csészében összekeverik a partner spermájával.
• Összekeverés után irány a labor, ahol szorosan ellenőrzik a folyamatot. 18 óra múlva megnézik, hogy hány petesejt termékenyült meg.
• Ilyenkor katéteren keresztül juttatják be a megtermékenyített petéket a méhbe. A beavatkozás olyan, mint egy kenetvétel a méhszájról, nem kell altatás.
• 2-nél többet nem érdemes beültetni, a többit lefagyasztják.

A lombikprogram mégis más jellegű tapasztalatokkal ruházza fel a szülőket, hiszen a meddőség ténye, valamint a kezelések okozta stressz nagyfokú érzelmi bevonódást eredményez. Néhány kutatás szerint ez az emocionális túltöltöttség nevelési nehézségeket, a gyermek túlféltését, esetleg a szülők önmagukkal vagy a gyermekkel szembeni irreális elvárások felállítását idézheti elő.

A lombikcsaládok pszichológiája

Befolyásolhatja a fogantatás módja a szülők és gyermekük kapcsolatát vagy a családtagok jóllétét? Mi jellemzi a lombikcsaládok pszichológiáját? A lombikbébi program segítségével fogant gyermekek vizsgálata azért is fontos, mert az embrió méhbe történő áthelyezése kevésbé optimális folyamat, mint a természetes fogantatás. A megfelelő körülmények hiánya pedig olyan, a sejtosztódás során alapvető mechanizmusokat érintő változásokat okozhat, melyek az egész életre kiható fizikai és mentális fejlődést befolyásolhatják.

Az első évek mérföldkövei

A legnehezebb időszak a szülők számára a bizonytalansággal teli várandósság. Miközben a lombikszülők magzattal való érzelmi kötődése nem különbözik a természetes úton fogant babák szüleinek kötődésétől, a kismamákra jelentős stressz nehezedik, hiszen aggódnak a speciális eljárás során fogant baba egészségi állapota miatt. Holott a lombikszülők aggodalma magasabb fokú, a kezdeti szorongás mértéke idővel csökken, és hasonló értékeket mutat mindkét szülőtípus esetén. Bár egyes eredmények azt mutatják, hogy a szülést követően a lombikanyukák valamivel nehezebben kommunikálnak a gyermekükkel, mások szerint a lombikcsaládok több pozitív érzelmet közvetítenek a rég várt gyermek felé. A legtöbb kutatás alapján azonban elmondható, hogy a mesterséges úton fogant gyermekek anyukái kisebb mértékű szorongást és neveléssel kapcsolatos stresszt élnek meg, és a nevelési kompetenciájukat is pozitívabban értékelik. Feltételezhető, hogy ezek az eredmények a nők terméketlenséggel való tapasztalataiból, a gyermek utáni felfokozott vágyból, valamint a szülőség megélésének megnövekedett motivációjából adódnak. Mindezek mellett az első életévek során vizsgált anya-gyermek kapcsolat esetében a lombikbabák túlnyomó részt biztonságos kötődést mutattak. Ezek alapján, illetve több tanulmány egybehangzó álláspontja szerint elmondható, hogy a kora gyermekkort tekintve a lombikeljárás nem jár negatív következményekkel a gyermekek pszichológiai és érzelmi fejlődésére.

„Lombikban fogantam, más vagyok?” - A lombik-tinik

A kamaszkor közeledtével minden gyermek elkezd összetett módon gondolkodni önmagáról. Nincs ez másként a lombikban fogant tinik esetében sem, akikre vonatkozóan csekély kutatási eredmény áll rendelkezésre. A lombik-tinik önbevallásuk alapján nem tapasztaltak különbséget szociális és érzelmi viselkedésükben természetesen fogant társaikhoz képest. Ehhez hasonlóan az eddig közölt tanulmányok, melyben a szülők, a tanárok és a gyerekek is nyilatkoztak, nem mutattak eltérést összehasonlítva a 11-12 év körüli lombikban és természetes úton fogant kiskamaszok szociális és érzelmi jóllétét. A 15-16 éves korosztály esetében sem találtak különbséget a nevelési stílus, a nevelési stressz és a viselkedési problémák tekintetében. Érdekes azonban, hogy egyes kutatások szerint a 18 éves fiatal felnőttek körében magasabb szintű melegség jellemezte az anya-gyermek kapcsolatot a lombikcsaládoknál. A szülői nevelést jellemző melegség rugalmas attitűdöt, támogató, de szabályokat felállító viselkedést, illetve elfogadó, válaszkész interakciókat takar. A konfliktusok esetében a lombikanyukák fegyelmezés terén engedékenyebbnek bizonyulnak, míg a lombikapukák nem különböznek apuka társaiktól ezen a téren. Bár kamaszkorban ostrom alá kerül a szülők és gyermekük közötti kapcsolat, összességében elmondható, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem hozható összefüggésbe a kamaszkori szülő-gyermek kapcsolatot érintő nehézségekkel. Tehát sem a lombikeljárás, sem a tény, hogy szüleik mesterséges megtermékenyítést vettek igénybe nincs kedvezőtlen hatással a lombik-tinik viselkedésére és pszichológiai jóllétére.

Lombikbaba - Milyen áron? A szülői jóllét

Korábban készült tanulmányok alapján a lombikcsaládokban magas szintű pszológiai jóllét és házastársi elégedettség jellemzi a szülőket. Ám a lombikprogramok harmada-negyede ikerterhességgel jár, ez pedig megnöveli a szülők stresszszintjét, és fokozott nehézségeket okoz a gyermeknevelés terén is. Sőt, egy friss, a házastársi működést vizsgáló kutatás szerint a lombikanyukák kevésbé elégedettek családjukkal, és kevesebb házastársi kommunikációról számolnak be. Ezek az eredmények arra engednek következtetni, hogy a terméketlenség és annak legyőzésére irányuló kezelések jelentős hatást gyakorolnak a párkapcsolatokra. Ez alapján tehát feltételezhető, hogy a lombikcsaládokban - különösen a kezdeti időszakban - fellépő nehézségek leginkább a meddőség diagnózisával hozhatók összefüggésbe.

A gyermekvállalási szándék pedig sokszor nem elegendő, ugyanis a sikertelen próbálkozások után orvoshoz forduló pároknak hosszú várólistával és jelentős anyagi teherrel kell szembenézniük. A jelenleg megemlített tanulmányok nem vizsgálták a lombikszülők meddőséggel való megküzdésének módját, és ennek hatását a családi kapcsolatokra.

Sikeres lombikkezelések és kockázatok

A sikeresség mérőszáma az IVF-ben klinikánként változó, kezelésenként 10-20% közt mozog, ám ebben a sikerességben benne foglaltatnak azon nagyszámú esetek is, ahol a meddőség oka valóban “csak” organikus. A sikerességi ráta nem pusztán az intézménytől függ, hanem a pártól is, valamint a kezelt nő életkorától.

Sikerességi ráta életkor szerint

A lombikprogram során - a hosszas vizsgálatok után - az anyai petesejtet laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg az apai hímivarsejttel, majd a létrejött embriót beültetik az anya méhébe. A lombikprogram nagyfokú érzelmi bevonódást eredményez, mivel a meddőség ténye, valamint a kezelések okozta stressz jelentős érzelmi terhet jelent. Az IVF kezelést igénybe vevő nők általában már komoly szorongásos és depressziós tünetekben szenvednek, amely már önmagában gátolja a teherbeesést. A magas szorongás vagy depressziószintet mutató nők a legsikertelenebbek az IVF kezelések során. Boivin és Takefman (1995) azt találták, hogy akik az IVF programban egy adott ciklusban sikertelennek bizonyultak, szignifikánsan nagyobb stresszt éltek meg a kezelés alatt, gyengébb volt a biológiai válaszuk a kezelésre. Mivel az asszisztált reprodukciós módszerek segítségével elérhető gyermekszületés esélye kb. 20-25% minden egyes kezelt ciklusra vetítve, a programban résztvevők számára a legnagyobb kockázatot a csalódás, kudarcérzés jelenti.

Lehetséges kockázatok

A kezelések leggyakoribb “mellékhatása” a többes terhességek kialakulása, ez veszélyeztetett terhességhez, gyakoribb vetéléshez és kisebb születési súlyhoz vezethet. Előfordul, hogy a fejlődésnek indult magzatok között magzatredukciót kell végezni, ez nagy lelki megterhelést jelent a szülőpárnak. Etikai kérdések merülnek fel a lefagyasztott petesejtek későbbi sorsát illetően. A leggyakrabban emlegetett veszélye a mesterséges megtermékenyítésnek az ún. ovariális hiperstimulációs szindróma (OHSS), amely bizonyos esetekben a gyógyszeres kezelés eredményeként a petesejt leszívás előtti stádiumban kialakulhat. Mivel az lombik generáció még csak 30 éves, a lombik kezelések hosszútávú hatásait még nem ismerjük.

Géraldine Viot, a párizsi Cochin-Port-Royal szülészet genetikusa hét éve tanulmányozza a konvencionális vagy támogatott lombik program (IVF/ IVF ICSI) segítségével világra jött gyermekek genetikai vagy nem örökletes deformációinak kockázati valószínűségét. A számszerűsíthető eredmények szerint a lombikban fogant gyermekek több mint 75 százaléka tökéletesen egészséges. A fennmaradó egynegyednél azonban a statisztikai átlagot kisebb-nagyobb mértékben meghaladó arányban fordulnak elő különféle patológiás esetek, köztük például a retinoblasztóma (a retina rákos megbetegedése), a húgyutak, a genitáliák és a szív kóros elváltozásai. Egy 2009-ben publikált vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a lombikbébiknél a veleszületett betegségek aránya 2,4 százalék volt, a kontrollcsoport 1,1 százalékával szemben. Többek között szájpad-hasadékból, nyelőcső- és végbélfejlődési rendellenességekből, a szívben pedig úgynevezett kamrai sövényhiányból (lyukas szív) találtak többet. Géraldine Viot egy interjúban a leghatározottabban cáfolta, hogy vizsgálódásának eredményei kérdésessé tennék az orvosilag támogatott megtermékenyítés módszerét és hasznosságát. „Egyáltalán nem, hiszen a statisztika szintjén az adatok egyáltalán nem nyugtalanítóak. Épp ellenkezőleg: az a véleményem, hogy a lombik-program kivételes szerencse azoknak a pároknak, amelyek meddőségi problémákkal küzdenek. Az általam tanulmányozott esetek túlnyomó többségében semmilyen probléma nem mutatkozik.”

Lombikgyermekek szellemi fejlődése

A Human Reproduction hasábjain megjelent vizsgálat több száz angol gyermek kognitív mutatóinak anyagát dolgozta fel. A vizsgálat célja a természetes és mesterséges úton fogant gyermekek szellemi képességeinek felmérése, követése, összehasonlítása volt. A mintegy 11 éves periódusban az IVF (in vitro fertilizáció) vagy ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás) során fogant gyermekek semmilyen szellemi képességet illetően nem maradtak el természetes úton fogant társaiktól, sőt a 3-5 éves kor közötti időszakra vetítve még jobban is teljesítettek.

Az Angliában 1978 óta elérhető IVF töretlen népszerűségnek örvend. Bevezetésétől 2012-ig mintegy 5 millió gyermek született ily’ módon az Egyesült Királyságban. A többi módszer közül az ICSI terjedt még el széles körben, melyet leginkább alacsony spermiumszám esetén használnak. A két módszer gyermekre gyakorolt hosszútávú hatásairól változatos (és sokszor ellentmondásos) eredményekkel rendelkezünk. Bizonyított, hogy IVF vagy ICSI esetén gyakoribb az ikerterhesség és az alacsony születési súly. Nincs egyértelmű összefüggés, de sokszor kapcsolatba hozzák a két módszert a viselkedési, érzelmi, kognitív és szociális képességek elmaradásával, csak úgy, mint mentális rendellenességek megjelenésével.

Általánosságban elmondható, hogy az asszisztált reprodukció módszereit idősebb, magasabban képzett és jó anyagi körülmények között élő párok veszik igénybe. (A mesterséges módszerekhez folyamodó szülők átlagosan 5 évvel idősebbek az első gyermeket vállaló párokhoz képest.) A felsorolt szocio-ökonómiai tényezők önmagukban is nagyban hozzájárulnak a gyermek intenzív szellemi fejlődéséhez az első években. A vizsgálat a UK Millenium Cohort Study adatbankjára támaszkodott. Melinda Mills professzor és doktorandusza, Anna Barbuscia az igen tekintélyes, 18552 családot összesítő adatbázisból dolgoztak. A 2000-2001 között született babák közül 15281 mesterségesen fogant gyermeket vettek górcső alá. Közülük 8298-en estek át rendszeresen szellemi képességeiket mérő teszteken; 2003-ban, 2005-ben, 2007-ben és 2012-ben is a standardizált British Ability Scale-t vették fel velük. A teszt minden életszakaszban más képességet mér: 3-5 évesen a szókincsre és a kommunikációs képességre kérdez rá, 7 éveseknél az olvasási készséget méri, míg 11 éves korban az igék használatára fókuszál. A kontroll csoportban természetes úton fogant gyermekekkel készültek a tesztek.

A vizsgálat egy másik felfedezése, hogy egyes kitüntetett időszakokban a mesterséges úton fogant gyermekek még gyorsabb ütemben is fejlődnek. Ennek elve az, hogy azok a szülők, akik „többet küzdöttek” gyermekük születéséért, azok sokkal gondoskodóbbak is. Viselkedésüket a gyermek korai életszakaszában egy, az átlagosnál fokozottabb féltő, figyelmes attitűd jellemzi, mely idővel halványul. A tesztek alapján ez gyermekeik kognitív képességeiben egyértelműen megjelenik. A szellemi fejlődés ütemében és nagyságában az első hetekben nem észlelhető differencia a két csoport között, de 3-5 éves kor között van a legnagyobb eltérés a „lombik bébik” javára.

Vallási nézőpontok a lombikprogramról

A mesterséges megtermékenyítési eljárások olyan orvosi beavatkozások, amelyek során mesterséges úton, külső beavatkozások, technikák alkalmazásával teszik lehetővé, hogy egy terhesség létrejöjjön. A mesterséges megtermékenyítési, más néven asszisztált reprodukciós technikák alkalmazása során közösülés nélkül, külső segítséggel valósul meg a petesejt megtermékenyítése. Két alapvető formája létezik: a mesterséges ondóbevitel és a testen kívüli, in vitro megtermékenyítés.

Keresztény nézőpontok

Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, győri megyéspüspök nemrég határozott véleményt fogalmazott meg a lombik segítségével történő születésről. Az ő olvasatában a római katolikus tanítások nem engedélyezik a fogantatás ezen formáját. A római katolikus tűnődés alapvetően két irányban járja körül a kérdéskört. A jövő útja egy olyan fogamzássegítő orvostudományi hozzáállás és gyakorlat kidolgozása, amely a megfogant emberi életet a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben tartja és védi.

Papp Miklós görögkatolikus pap, bioetikus és teológus, háromgyerekes apa, a "Vendég a háznál" rádióműsorban elmondta, hogy bár egyháza ellenzi a lombikot, ő mégis megértőbb a meddőséggel. Igyekszik segíteni a híveken, akiknek nehezebben lehet gyerekük, azokat orvoshoz küldi. A lélekvándorlás elméletét naivnak nevezi, nyíltan bírálva az előtte megszólalót - mert in vitro is létezik lélek, az életet Isten adja. Végkövetkeztetése azonban neki is az, hogy a lombik nem lehet megoldás. Szolidáris a meddő párokkal, de etikai kifogások vannak az orvosi beavatkozással, és főleg az embriók fagyasztásával szemben, ami szerinte manipuláció. A meddőség kezelésében engedélyezett a petefészek-stimuláció, a méhkürttágítás és az inszemináció, de a lombikeljárás már nem. Ha jól értjük, az orvosi megoldás számára elfogadható, sőt támogatandó, de világos korlátok között. „Maradjon titok a fogantatás!” - mondja Papp Miklós. Kérdés marad, vajon miért fogadja el egy plébános, hogy a mesterséges megtermékenyítésből kihordott, fagyasztott embrióból születendő gyerek nem igenelhető, miközben az abortusz esetében éppen az élethez való magzati jogot hangsúlyozzák?

Buddhista nézőpont

A buddhista hagyományban nincs a lombikban fogant életre vonatkozó tanítás. Hiszen a buddhizmus, mint sok más világszemlélet, csak a legutóbbi időkben találkozik ezzel a kérdéssel. Így nincs más lehetőségünk, mint újraértelmezni a hagyományban megfogalmazott szabályokat. Az alaptanításokból indulunk ki, ezért azzal foglalkozunk, mi a szerepe az emberi tudatnak a világ értelmezésében és a minket körülvevő világhoz való viszonyunkban. Az, hogy a lombikban keletkező élethez milyen legyen a viszonyunk, ugyancsak tudati kérdés. Sem a génjeinkben, sem kulturális hagyományainkban nincs olyan szabály, ami eleve meghatározná viszonyunkat, így rajtunk múlik, ezt a tényt hogyan éljük meg. Az öt erkölcsi szabályt igyekszik minden buddhista betartani. A világi hívők is. Ezek közül az első, az ahimszá, a nem ártásról szól, és azt az erkölcsi igényt fogalmazza meg, hogy tiszteljük és védjük az életet. Az élethez való viszonyunkban nincs fontossága annak, hogy az élet hogyan jött vagy jön létre. Betegség esetében is sokkal fontosabb, hogy visszaadjuk az egészséget és az életkedvet, míg kevésbé fontos a mód, ahogy a gyógyítás történik, és kevésbé fontos az, hogy megfeleljen az ősi hagyományoknak vagy a természetes gyógyászati elveknek, ha azzal megmentjük vele az embert. Sőt, tudati szempontból ezt igen értékesnek is tekintjük, hiszen szándék és tudatosság egyszerre irányul az élet létrehozására.

Iszlám nézőpont

A házasság egyik célja két ember szerelmének a beteljesülése: a gyerek. Az iszlám világában nagy családok vannak, a szülők három-négy, vagy annál is több gyermeket nevelnek. De ha a gyermekáldás elmarad, a házastársak mindent megtesznek, hogy szülők lehessenek. A Korán szerint - 42. fejezet 49-50 sor - Istené minden, Ő teremt mindent, és mindenkit. Az iszlám örömmel fogadta az első sikeres lombikbébi világra jöttét (1978), és a 80-as években Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, és Jordániában is megnyíltak az első lombikbébiközpontok. A legelső, talán meglepő módon, Szaúd-Arábiában nyílt meg. A szunnita iszlám legnagyobb vallási méltósága, a kairói al-Azhar Egyetem nagysejkje már 1980-ban kiadott egy pozitív hozzáállású fetvát, azaz jogi döntést, amit azóta többször is megerősítettek. A síita iszlámban sokáig tilos volt a lombikbébiprogram. Khomeini ajatollah (1902-1989) megtiltotta, mert a folyamatot összekapcsolta Irán ellenségeivel: USA, Izrael, szunnita arab országok. Az első iráni lombikbébi az ajatollah halála után, 1990-ben született.

Zsidó nézőpont

„A világ három dolgon áll”, mondja a Talmud és az egyik a „jótettek gyakorlása”. A rabbik szerint ebbe a körbe tartozik bele a gyermektelen párok gyermekhez segítése. A magvesztés tilalma (Onán története - M.I. 38. fej.). Természetesen az IVF számára levett spermium nem az „elveszejtett mag” esete, hiszen azért veszik le, hogy belőle élet megfoganjon. És ha lefagyasztják a spermiumot, akkor is a célból, hogy a családnak (vagy másnak) később gyermeke lehessen. A zsidó vallásjog megengedi, hogy embriót hozzunk létre, mert az még nem élet, mivel még nincs lelke, így a be nem ültetett, de megtermékenyített petesejt, nem élet. Lehet vizsgálni és meg lehet semmisíteni, mivel az a Talmud szerint - a fogantatás után negyven napig - az anya testének része, a Talmud szóhasználata (Jövámot 69b) szerint „víz”, és egészen világra jöttéig nem teljes élet, ám a későbbiekben - mivel nagy valószínűséggel ember lesz - , ezért megölni tilos (lásd abortusz tilalma). Ezt a tényt a Talmud akkor említi, amikor egy szülésznek választani kell, hogy az anya vagy a születendő gyermek életét menti meg. Mi a helyzet más ember spermájával vagy petesejtjével egy lombikprogramban? a. Akik megengedik, etikai érvek alapján engedik és csak olyan esetben, amikor már minden más lehetőség kudarcot vallott. b. Akik a tiltás mellett vannak, vallásjogi érveket hoznak fel, miszerint, ha anonim a donor, akkor ki a genetikai szülő?

Krisna-tudatú nézőpont

Krsna tanításaival összhangban van és jogos a katolikus egyház felvetése. Nagyon jó, hogy Veres András püspök kiáll és határozottan állást foglal a lombikprogram kérdésében. Nem az isteni élet útja, amelybe beleavatkozik az ember. Az isteni élet útja az, hogy elfogadja az ember az Isten által rámért sorsát, és akár könnyű, akár nehéz, megtalálja benne Isten tanítását a maga számára. Krisna (Isten) teremtése tökéletes és mindent úgy hozott létre, ahogyan az a lehető legmegfelelőbb. Bennünket, embereket is így teremtett nőként és férfiként, hogy házasodva családot alapítsunk, és a gyermekek nemzéséhez is megadott mindent. A férj és feleség együttléte önmagában még nem jár gyermekáldással, ehhez Isten áldása is kell. Amikor Isten elrendezéséből a gyermek megfogan és a feleség terhes lesz, abból tudhatjuk, ez Isten által adott ajándék, amit eszerint illő megbecsülni és értékelni. Ha egy házaspárnak hosszabb idő után lesz gyermeke vagy egyáltalán nem lesz gyermekük, ezt is Krisna akaratának fogadják el.

tags: #lombikban #fogant #eletek #tortenete