Lombikkezelés: A Gyermekáldás Útja és Lehetséges Komplikációi

Anyának lenni csodálatos érzés. A nők nagy része ezt már ösztönösen tudja gyerekként is. Persze, nem feledkezhetünk meg a férfiakról sem, mert apának lenni is legalább akkora csoda. Sajnos ma már mégsem mondhatjuk, hogy szülővé válni magától értetődő és mindenki számára egyszerű folyamat lenne. Évről-évre egyre többen vannak, akik csak nehezített úton, például lombikkezelés segítségével juthatnak el addig, hogy gyermekük szülessen.

Egyre többen küzdenek termékenységi problémákkal, ami sokszor hosszú éveken keresztül tartó küzdelmet jelent a gyermekért. Ők azok, akiknek orvosi segítségre, például lombikkezelésre van szükségük ahhoz, hogy gyermekük születhessen. De pontosan mire is számíthatnak, ha felkeresnek egy meddőségi klinikát? Dr. Tóth Alexandra, a LilyMed alapítója, szülész-nőgyógyász, meddőségi szakember mondja el.

A Meddőség Megállapítása és Az Első Vizsgálatok

Amikor egy pár már több mint egy éve próbálkozik a családalapítással, de sikertelenül, akkor meddőségről beszélünk. De ez az időtartam rövidülhet is az anyai életkor függvényében - mondja Dr. Tóth Alexandra. - 38 éves kor fölött már fél év sikertelen próbálkozás után érdemes elkezdeni a vizsgálatokat. Mivel a termékenység mindkét félen múlhat, a LilyMednél ugyanolyan nagy hangsúlyt fektetünk a női- és a férfi oldal problémáira is - teszi hozzá.

Az első találkozás alkalmával egy beszélgetésre kell számítani. Ilyenkor nem mindig készül ultrahang felvétel, mert vannak bizonyos vizsgálatok, amelyeket a ciklus adott napján kell elvégezni. Az viszont nagyon fontos, hogy aprólékosan végigvegyék az eddigi kórtörténetet, beleértve a menstruációval kapcsolatos általános információkat, korábbi várandósságokat (vetélés, méhen kívüli terhesség), rákszűrés eredményeket, általános egészségi állapotot, krónikus betegségeket, szedett gyógyszereket és műtéteket (akár egy sérv vagy vakbélműtét is számíthat).

Ilyenkor a pár férfi tagjának általános anamnézisét is fel kell venni. Neki ezekre a kérdésekre kell válaszolnia: Milyen az általános egészségi állapota? Küzd-e például magas vérnyomással vagy cukorbetegséggel? Volt-e valamilyen műtéte, ami befolyásolhatja a nemzőképességet (pl. herevisszér, vagy heresérv műtét)? Van-e gyermeke?

A beszélgetés alapján felmerülhet a gyanúja valamilyen betegségnek, de ez még csak gyanú. Ahhoz, hogy bármi bebizonyosodjon, el kell kezdeni a kivizsgálást - magyarázza a meddőségi szakember.

A Részletes Kivizsgálások: Mit Tárhatnak Fel?

Nők esetén a sikertelen próbálkozást követő legelső vizsgálatok a következők:

• Ultrahangos méhüregi és petevezeték átjárhatósági vizsgálat (HYCOSY), amelyet a ciklus egy meghatározott pontján végeznek el. Ez a beavatkozás nem csak a petevezetékek, de a méhüreg állapotáról is pontos képet ad, és látszik belőle, hogy van-e valami elváltozás a méhüregben, például niche, méhsövény, polip vagy mióma.
• A női nemi hormonok és a ciklust befolyásoló hormonok vizsgálata. Ehhez a ciklus 2. és 5. napja között végzik az első vérvételt, és ciklushossztól függően a 19. és 21. nap között a másodikat.
• Vizsgálják azt is, hogy van-e inzulinrezisztencia. Ez is vérvételt jelent.
• Kérnek egy éven belüli rákszűrés- és hüvelyváladék tenyésztés eredményt, valamint elvégzik a szexuálisan terjedő betegségek vizsgálatát is.

Férfiaknál a következő vizsgálatokat kérik:

• Spermiogramot, azaz spermavizsgálatot. Ilyenkor a spermaszámot, a spermiumok mozgását, a kinézetet és az ondóváladékot is vizsgálják.
• Általános szűrővizsgálatokat.
• DNS fragmentációs vizsgálatot ondóváladékból, amennyiben szükséges.

- A diagnózist csak célirányos vizsgálatok segítségével állíthatjuk fel, mind a férfi, mind a női oldalon, éppen ezért a fent említett kivizsgálási lista a kórtörténet függvényében bővülhet - mondja Dr. Tóth Alexandra és hozzáteszi, a LilyMed teljes körű szolgáltatást nyújt, így minden vizsgálat elvégezhető náluk, ez pedig nem csak a különböző szakterületeket képviselő orvosok közti információáramlást biztosítja, de a gyorsaságot is.

A Lombikkezelés Lépései és A Várakozás Időszaka

A lombikbébi-kezelés egyik lépése sem nevezhető könnyűnek, hiszen az egész folyamat, elejétől végéig tele van testi-lelki kihívásokkal. A sikertelen próbálkozást követően, amelynek hátterében különböző hormonális zavarok, fizikai akadályok (pl. összenövések, nem átjárható petevezetők, myomák, endometriosis) vagy pszichológiai problémák állhatnak, mesterséges megtermékenyítésre (inseminatio, IVF) lehet szükség.

Az embrióbeültetés után mondhatnánk azt, hogy a nehezén túl vagy, valójában az ezután következő másfél-két hét talán az egyik leginkább embert próbáló időszak. A várakozást egy örökkévalóságnak érezheted, ahogy azon stresszelsz, vajon sikerült-e a beavatkozás és figyeled a beágyazódásra, terhességre utaló esetleges jeleket.

Teendők a Két Hét Várakozás Alatt

A beültetés és a terhességi teszt közötti időszakban az a legfontosabb, hogy pihenj, relaxálj, és tartsd távol a stresszt. Ha megteheted, akkor ebben a két hétben egyáltalán ne dolgozz, vagy legalábbis egy hétig semmiképp. Bár a pihenés ebben az időszakban nagyon fontos, az nem segít, ha két hétig csak ágyban fekszel. Maradj fizikailag aktív, de tarts mértéket és kerüld az intenzív mozgásformákat. Menj el könnyű sétákra, végezz kímélő jóga vagy tai chi gyakorlatokat. A futást, szökellést, súlyzózást, magas intenzitású kardió edzéseket és egyéb megerőltető mozgást most felejtsd el!

Most talán még a korábbinál is fontosabb, hogy egészséges, kiegyensúlyozott étrendet kövess, ami gazdag vitaminokban, ásványi anyagokban és egyéb hasznos tápanyagokban. Kerüld a feldolgozott élelmiszereket, a cukrot, ne fogyassz koffeint vagy alkoholt! Koncentrálj a minél színesebb zöldségek és gyümölcsök, sovány fehérjék, rostban gazdag szénhidrátok és telítetlen zsírsavak fogyasztására.

Ne feledkezz meg a kezelőorvos által előírt gyógyszerek és esetleges étrend-kiegészítők szedéséről. A terhesvitamin a lombik előtt, alatt és persze után is nagyon jó ötlet. A szexuális együttlét és önkielégítés tilos ebben az időszakban, mivel bizonyítottan fokozza a méh összehúzódását, ami megzavarhatja vagy megakadályozhatja az embrió beágyazódását.

A Terhesség Megállapítása Vérből és Ultrahanggal

A kezelőorvos az embrióbeültetés után 10-14 nappal hív be terhességi tesztre. Ezt vérvétel segítségével, laboratóriumban végzik. Ha ennél korábban végeznék el a terhességi tesztet, akkor könnyen előfordulhat, hogy a hCG (humán korion-gonadotropin) vagy más néven „terhességi hormon” szintje még túlzottan alacsony, ami hamis negatív eredményt adna.

A lombikbébi-kezelések után úgynevezett béta hCG (ß-hCG) labortesztet végeznek: általában a 100 mIU/mL feletti érték jónak számít. Ami azonban ennél is fontosabb az a hCG-szint emelkedése az idő előrehaladtával: a terhesség korai szakaszában 48-72 óránként megduplázódik. Általában 2-3 béta hCG tesztet végeznek el, két-három nap eltéréssel (feltéve, hogy az első és második is pozitív), és minél nagyobb mértékben növekszik a hCG-szint, annál jobb az esély a sikerre.

A kezdeti vérvizsgálatokat követően, az embrióbeültetés után 4-5 héttel ultrahangos vizsgálat segítségével ellenőrzik az embrió szívverését és ilyenkor már látható az embriót és a magzatvizet körülvevő petezsák is.

Szakemberek nem javasolják, hogy a két hetes várakozási idő letelte előtt, otthon elvégezhető terhességi teszttel ellenőrizd, hogy sikeres volt-e a lombikbébi-kezelés. Ha túl korán végzed el a tesztet, a hCG-szint túl alacsony lehet és emiatt hamis negatívat kaphatsz. Hamis pozitívat is kaphatsz, mivel a lombikeljárás során az ovuláció kiváltására hCG injekciót használnak - ez akár 10-11 nap elteltével is pozitív eredményt okozhat. Abban sem érdemes bíznod, hogy a terhességet az esetleges fizikai jelek és tünetek (pl. puffadás, görcsök, enyhe vagy pecsételő vérzés, mellfájdalom, fáradtság) alapján meg tudod majd állapítani, mivel könnyen előfordulhat, hogy ezeket a kezelés során kapott hormonok miatt tapasztalod.

A Lombik Terhesség Komplikációi és Veszélyeztetett Jellege

Az IVF-ET (embryo transfer)-rel fogant terhességek már eleve a veszélyeztetett terhesség kategóriájába esnek, ezért a várandós kismamákra és babájukra külön figyelmet kell fordítani a terhesgondozás során. “ Általában 30-on túli, társbetegségekkel tarkított várandósokkal van dolgunk. A kivizsgálás elhúzódó lehet, műtétekre kerülhet sor (pl. petevezető átjárhatóság, laparoszkópia, hysteroscopia, mióma, ciszta eltávolítása stb.), rengeteg laborvizsgálatra van szükség, az esetleges eltéréseket kezelni kell. Ezek mind hatalmas stresszel járnak, ráadásul az alkalmazott terápia igen költséges is. Ha ezt nézzük, már eleve máshogy kell hozzáállni a procedúrán átesett kismamákhoz” - mondja dr. Szilágyi Imre.

Sajnos az IVF nem garancia a problémamentes terhességre, sőt, ekkor gyakoribbak a vérzéses szövődmények a terhesség első felében, a gesztációs diabetes kialakulása, valamint a magzati veszteség is. Éppen ezért a lombikos kismamáknál sűrűbb kontroll szükséges, valamint meghatározott ideig progeszteronpótlás is indokolt tabletta, kúp vagy/és injekció formájában.

A lombikkezelés útján létrejött terhességek nem különböznek alapvetően egy természetes úton létrejövő terhességtől, azonban a lombik terhesség alatt jellemzően nagyobb a komplikációk kockázata. Ez nem az eljárás miatt van, hanem azért, mert lombikprogramban általában 35-40 év feletti, társbetegségekkel rendelkező nők vesznek részt. A lombikos kismamáknál a problémák elkerülése, időben történő felismerése miatt sűrűbb kontroll szükséges, valamint bizonyos ideig progeszteronpótlás is indokolt (tabletta, kúp és/vagy injekció formájában). Emellett kórházi megfigyelés is gyakrabban válhat szükségessé.

A meddőséggel küzdő nők körében nagyobb a terhesség alatti és szülés utáni depresszió kockázata. Minél előbb kérsz segítséget és beszélsz valakivel, annál előbb leszel jobban. Ezért fontos, hogy a pozitív érzések mellett megjelenő negatív gondolatokról, nyugtalanságról és aggodalmakról is beszélj a pároddal, rokonokkal, közeli barátokkal, sorstárssal vagy akár egy terapeutával.

Szülési Komplikációk Lombik Terhesség Esetén

Lombik útján fogant terhesség esetén - főleg, ha ikerterhességről van szó - gyakrabban a „kockázatmentes” császármetszésre esik a választás (és gyakoribb ikreknél a koraszülés is!). Ez bár elsőre könnyebb útnak tűnik, ám ez mégiscsak nagy hasi műtét, annak minden lehetséges kockázatával, szövődményével és a hosszabb felépülésével együtt.

A nagy műtétek, így a császármetszés után is megnő a thromboembóliás események rizikója (ezért véralvadásgátló terápiára van szükség), ráadásul befolyásolhatja az újabb terhességet is, mivel a korábbi műtét hatására például összenövések keletkezhetnek a hasüregben (ez egy esetleges következő hasi műtétet komplikálhat), valamint ritka ugyan, de hegterhesség (akár a húgyhólyag is érintett lehet!) is létrejöhet, továbbá a hegszétválás lehetőségével is számolni kell, ami miatt ismét császármetszésre lehet szükség a következő szülésnél.

Mivel a lombik programban részt vett kismamák esetében gyakoribb a koraszülés, néhány dologra érdemes odafigyelni terhességünk alatt, hogy csökkentsük a problémák kialakulásának esélyét. A magzat anyaméhen belüli fejlődése nagyjából kilenc hónapot vesz igénybe, a szülés beindulása pedig többnyire a terhesség 37 - 42. hete közé esik. Ma Magyarországon nagyjából minden tíz újszülött közül egy koraszülött, vagyis olyan baba, aki a 37. gesztációs hét előtt jött a világra, vagy a súlya nem éri el a 2500 grammot.

Szeptikus Shock: Egy Ritka, de Súlyos Szövődmény

Mindenki hallott már horrortörténeteket a szülés kapcsán. A komplikációk nagy részének ugyan minimális az előfordulása, azonban érdemes az ilyen eseteket komolyan venni, és minden tanácsot megfogadni, amit az orvosok, nővérek adnak.

„A szeptikus sokk/shock alapja valamilyen bakteriális fertőzés. Általában a hüvelyből indul, a szülőcsatorna irányából. Természetes szülésnél is előfordulhat, de a császármetszésnél még gyakoribb, ugyanis hasi műtét esetén általában magasabb a bizonyos kórállapotok, mint például egy ún. felszálló fertőzés esélye” - mondta dr. Szilágyi Imre.

„A szülés/császármetszés során a méhben elszaporodik egy bizonyos kórokozó és onnan, mint bakteriális gócból terjedhet tovább, ami szepszist, vérmérgezést okozhat. Ez a klasszikus, Semmelweis szerinti gyerekágyi láz, másnéven gyerekágyi szepszis. Jellemzően ma már jól kezelhető időben elindított megfelelő antibiotikummal, azonban az állapot ma is súlyos, életet veszélyeztető helyzetet okozhat.”

Krystina 2 nappal a szülés után nem érezte jól magát otthonában. Belázasodott, hányt, és emellett még légszomja is volt. „Nem tudtam lélegezni, nem láttam, és kezdtem elveszíteni a kontrollt, úgy éreztem, mindjárt elájulok” - mondta az anyuka. „A férjem folyamatosan könyörgött, hogy ne hagyjam itt őket, szükségük van rám. Nagyon el voltam keseredve, miután megláttam, hogy nincs kéz- és lábfejem. Ez egy új helyzet, meg kellett tanulnom kezelni.”

„A szeptikus shock szerencsére ma már ritka. A szeptikus folyamatra ilyenkor akutan "rátevődik" az immunrendszer valamiféle túlzott reakciója, ami a szepszist, mint súlyos alapfolyamatot hirtelen rosszabbítja, és kialakul akár fél-egy nap alatt az egész szervezet sokszervi elégtelensége. Nemcsak súlyos keringészavart, de az agy, a szív, a tüdő, a máj és vesefunkciók leállását, valamint a véralvadási rendszer nagyon súlyos, komplex zavarát okozhatja. Leginkább azzal tudunk segíteni, ha megkezdjük a tüneti a kezelést az intenzív osztályon (pl. keringéstámogatás, a véralvadási zavar kezelése, stb...). "A szeptikus shock-ra ugyan sosem tudunk felkészülni, de a megelőzés egyetlen potenciális esélye a gyermekágyi szepszis jeleinek időben történő felismerése, az antibiotikumos kezelés intravénás elindítása, ha a szepszis kifejlődik, akkor pedig agresszív kezelés, mert a szeptikus shockban lévő betegnél már nagyon esetleges, hogy mit lehet kezdeni a teljes szervezet összezuhant állapotával” - mondta dr. Szilágyi Imre.

A Lombikkezelés Során Fellépő Komplikációk: Hiperstimulációs Szindróma

Külön figyelmet igényelnek a stimulációs szövődmények, mint például az ovariális hiperstimulációs szindróma (OHSS), mely igen súlyosak is lehetnek, így kórházi megfigyelés, akár műtét válhat szükségessé.

Hogyan lehet elkerülni ezeket a kellemetlen, sőt sokszor veszélyes tüneteket úgy, hogy mégis megfelelő mennyiségű petesejtet nyerhessenek a szakemberek? Az enyhe hiperstimuláció során, amely az esetek hozzávetőlegesen 20-30%-ban fordul elő, hasfeszülésen és diszkomfortérzésen túl egyéb tünetek nem jelentkeznek. A hiperstimuláció súlyos formájában pedig a mellkasban is folyadék gyülemlik fel, és mélyreható anyagcsere-változások, a vér besűrűsödése, a vese- és májfunkciók romlása következik be.

Bár a súlyos hiperstimuláció igen ritka, 1% alatti, akár végzetes következményekkel is járhat, ezért fontos, hogy el tudjuk kerülni ezt az állapotot - tudhattuk meg dr. Szilágyi Imrétől. Ez a veszélyes tünetegyüttes szerencsére ma már jórészt elkerülhetővé vált, azonban fontos szempont, hogy ne csak a nő egészségét védjék a szakemberek, hanem a mesterséges megtermékenyítés is sikerrel járjon.

- Nagyon gondos körültekintéssel kell megkezdenünk a stimulációt, a folyamatos nyomon követés pedig elengedhetetlen. A különböző kezelések alkalmazásával ez az állapot kontrollálható, és a megfelelő időben alkalmazott terápiával a súlyos tünetek, szövődmények kialakulása elkerülhető - magyarázza dr. Szilágyi Imre. A gondos orvosi monitorozás tehát segíthet elkerülni ezt a kellemetlen, sőt, olykor veszélyes tünetcsoportot.

Egy, a közelmúltban publikált angol kutatás, amely során több mint 400 ezer nő stimulált ciklusát követték nyomon, rámutatott arra, hogy 15-20 között van az az optimális petesejtszám, amikor még nagy eséllyel nem lép fel hiperstimulációs szindróma, viszont így a legnagyobb az élve születés aránya. Az eredmények azt igazolták, hogy a születési arány folyamatosan nő a petesejtek számával egészen 15 petesejtig, az optimális értékek 15 és 20 petesejt között tetőznek, 20 petesejt fölött pedig egyenletes csökkenés tapasztalható - számolt be a legújabb tudományos eredményekről dr. Szilágyi Imre.

Tévhitek és Tények a Lombikkezelés Komplikációiról és Kockázatairól

Hazánkban az élve születések nagyjából 2,2%-a lombikbébi-kezelés sikereként következik be - ez évente csaknem kétezer kisbaba életét jelenti. Egyre több ilyen kezelést végeznek és egyre több baba is születik ilyen úton, ám ennek ellenére még mindig sok tévhit övezi ezt az több mint négy évtizede létező eljárást. Némelyik ezek közül egészen ijesztő, sőt elriasztó tud lenni, éppen ezért fontos, hogy valós, tudományos bizonyítékokon alapuló tényekkel eloszlassuk ezeket a tévhiteket.

1. TÉVHIT: Meddőség esetén csakis a lombikbébi-kezelés segíthet.

TÉNY: Orvosi értelemben akkor beszélünk meddőségről, amikor egy párnál - melynek nőtagja 35 éven aluli - 12 havi, védekezésmentes közösülés után sem fogan meg a gyermek. Amennyiben a nő 35 év feletti, akkor ez a határ 6 hónap. A lombikbébi-eljárás csak egyik lehetséges módja a meddőség kezelésének. Sok esetben ennél egyszerűbb módszerek is elegendőek a gyermekáldás eléréséhez, például gyógyszeres kezelés, szervi problémák esetén műtéti beavatkozás vagy éppen ondófelhelyezés (inszemináció).

2. TÉVHIT: Ha sehogy sem sikerül a baba, a lombikbébi-kezelés még mindig ott lesz opcióként.

TÉNY: Az életkorod a termékenységed, és egyben a lombikbébi-kezelés sikeressége szempontjából is a legfontosabb tényező. A mesterséges megtermékenyítés 35-37 év alatt a legsikeresebb (akár 40-50 százalék is lehet a kezelés sikerességi mutatója), 40-hez közelítve, majd azt túllépve azonban már jelentősen csökkennek az esélyek (40 év felett 5-10%, 42 év felett csak 1-3%). Habár az ismételt próbálkozásokkal növekszik a sikeresség esélye, a versenyfutás az idővel eközben sem áll le. A lombikprogramra tehát nem érdemes úgy tekinteni, mint egy „jolly joker”, ami mindig rendelkezésre áll és ugyanolyan hatékony marad. Sajnos lehet olyan helyzet, amikor túl sokat vártak a kezdéssel.

3. TÉVHIT: A lombikbébi-kezelés soha nem sikerül elsőre.

TÉNY: A lombikbébi-kezelés sikeressége számos tényezőtől függ, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen az életkor. Ahogy az előző pontban is említettük, 35-37 év alatt a legjobb a kezelés sikerességi mutatója, akár 40-50% is lehet, majd ezt követően, a harmincas évek végétől az esélyek romlása felgyorsul. Ha szigorúan statisztikai alapon nézzük, akkor elmondhatjuk, hogy minden harmadik nő anya lesz az első lombikbébi-kezelés után. Tehát egyáltalán nem kizárt, hogy elsőre sikerül neked is, azonban fontos egyúttal azt is tudatosítani, hogy a legtöbb nőnek több próbálkozásra van szüksége. A jó hír, hogy a program sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik.

4. TÉVHIT: A lombikbébi-kezelés kettős vagy többes terhességhez vezet.

TÉNY: Egy lombikbébi-kezelés során általában egyszerre több (maximum négy) embriót ültetnek vissza, hiszen ezzel nő a terhesség esélye. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy garantáltan kettős vagy többes terhesség fog létrejönni. Az ikerterhesség esélye lombikbébi programokban kb. 19%, a hármas ikerterhesség esélye 1%-ra tehető. A leendő anya életkora fontos szempont a beültetett embriók számának meghatározásakor, ahogyan az embriók életképessége is. Ma az orvosok egy-két embriónál többet nem javasolnak egyszerre, mivel az emberi test alapvetően ennyit tud megfelelően ellátni és kihordani. Az intézkedéssel csökkenthető lenne a terhesség alatti komplikációk száma, és a koraszülött osztályok költségvetése is. Az ikrek ugyanis négyszer olyan gyakran szenvednek bénulásos megbetegedésben, és ötször gyakrabban kell őket a szülés után mesterségesen lélegeztetni.

5. TÉVHIT: A lombikbabáknál magasabb a születési rendellenességek kockázata.

TÉNY: Nagy méretű kutatások igazolták, hogy sem a születési rendellenességek, sem a fejlődési elmaradások kockázata nem magasabb a hagyományos lombikbébi-eljárással (IVF) fogant babák esetében, mint a természetes úton fogant babák esetében. Az ART segítségével világra jött gyerekek 4,24 százalékánál találtak jelentősebb születési hibát. A veleszületett rendellenességek között főként szívhibák voltak, valamint a húgyúti és a reproduktív rendszer eltérései. A születési rendellenességek kockázata ugyanakkor enyhén magasabb lehet az intracitoplazmatikus spermiuminjekció (ICSI) alkalmazásakor. Ezt gyenge minőségű spermakép esetén szokták ajánlani, éppen ezért szakértők azt feltételezik, hogy nem maga az eljárás, hanem a spermaminőség lehet az oka a magasabb kockázatnak.

6. TÉVHIT: A lombikbébi-kezelés mindig fájdalommal jár.

TÉNY: Először is fontos tudni, hogy mindannyian eltérőek vagyunk a fájdalomérzékelés terén, ezért alapvetően az is teljesen szubjektív, hogy kinek mi számít fájdalmasnak. Mint minden orvosi beavatkozás, így a lombikbébi-kezelés egyes lépései is járhatnak bizonyos mértékű diszkomforttal, fájdalommal. Legtöbben talán az injekcióktól félnek leginkább, pedig ezek beadása a legtöbb esetben egyáltalán nem, vagy minimális fájdalommal jár. A petefészek stimuláció során a tüszők növekedése okozhat enyhe fájdalmat, diszkomfortérzetet. A petesejt-leszívás után is normális valamennyi fájdalom, ami jellemzően vény nélkül kapható fájdalomcsillapítóval hatékonyan kezelhető. Egyes nők az embriók beültetésekor és/vagy a rá következő napokban is tapasztalnak egy kis fájdalmat. A nők túlnyomó többsége utólag azt mondja, hogy sokkal kevesebb fájdalmat érzett, mint amire előzőleg számított. Arról nem is szólva, hogy sikeres teherbeesés után egyöntetűen mindenki úgy véli, a nehézségeket megérte átvészelni. Ha a folyamat során bármikor (akár a kezelőintézetben, akár otthon) fájdalmat érzel, mindenképpen jelezd a kezelőorvosodnak. Ő érzéstelenítő vagy fájdalomcsillapító használatával segít neked abban, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat tapasztald.

7. TÉVHIT: A lombikterhesség mindig császármetszéses szüléshez vezet.

TÉNY: A lombikbébi-kezeléssel létrejövő terhesség nem különbözik egy természetes úton létrejövő terhességtől. Amennyiben tehát császármetszést igénylő komplikációk lépnek fel, azok nem az IVF kezelésből erednek, és természetes fogantatás esetén is ugyanúgy felléphetnek. Tény, hogy a császáros szülések gyakoribbak IVF után, de ez például olyan tényezőkre vezethető vissza, mint az anya életkora vagy a méhen végzett előzetes műtét. Emellett az ikerterhesség is a császármetszés indikációi között van, és mint tudjuk, IVF esetén nagyobb az ikerterhesség esélye.

8. TÉVHIT: A lombikbébi-kezelés rákot okoz.

TÉNY: A lombikbébi-eljárás során a petefészek működésének elnyomása, majd egyszerre több petesejt kifejlődésének, érésének elősegítése hormonkezeléssel történik. Ettől az ösztrogén és a progeszteron szintje ideiglenesen megváltozik a női szervezetben. Egyesek aggódnak amiatt, hogy ennek hatására esetleg fokozódhat a rák, különösen a mell-, petefészek- és méhrák kockázata. Becslések szerint az utóbbi négy évtizedben összesen 10 millió gyermek született IVF kezelésnek köszönhetően. Tanulmányok sora vizsgálta már a rák előfordulása és a lombikbébi-eljárás közötti összefüggést, ám a tudományos bizonyítékok alapján elmondható, hogy az IVF kezelések hatására nem emelkedik meg a hormonérzékeny (mell, petefészek, méh) daganatok kockázata.

A Lombikbabák Fejlődése és a Szülői Aggodalmak

Annak a szülőnek, akinek külső, orvosi segítséggel fogan meg a kisbabája, óhatatlanul megfordul a fejében a kérdés, hogy vajon lesz-e bármilyen testi vagy lelki hatással a kisbabára az a tény, hogy az ő „létrejötte” nem spontán történt. A nem spontán fogant babákat először orvosi szempontból vizsgálták: összehasonlították a spontán fogant, a lombik, és az előzetesen genetikailag vizsgált embriókból születetett babákat. A kutatások nem találtak különbséget a fenti csoportokban a terhességek lefolyásában, a szövődmények kialakulásában és a babák fejlettségében. Később az értelmi és az érzelmi képességeket is mérték a gyerekeknél, s azt találták, hogy a gyerekek 10 éves korára az esetleges korábbi különbségek kiegyenlítődtek. A mozgásfejlődést és a szociális fejlődést tekintve a kutatások szintén nem találtak különbséget a spontán fogant és lombikbabák között.

Érdekes vizsgálati eredmény viszont, hogy a szülők felülértékelik a gyerekeknél később esetleg jelentkező problémákat. Ha a gyerek szociális kapcsolataiban vagy viselkedésében probléma adódik (például a gyerek visszahúzódó, nehezen teremt kapcsolatot vagy éppen hiperaktív), a szülők hajlamosak azt felnagyítani, és a gyerek fogantatásának, kihordásának, születésének körülményeivel összefüggésbe hozni. A gyerekek pedagógusai viszont gyakran nem látják a problémát kirívónak, a többi gyerek problémáitól eltérőnek. Ha belegondolunk, ez a szülői hozzáállás inkább a szülő saját hiedelmeiről és félelmeiről szól, mintsem a gyerek valódi helyzetéről: „azért nem tud barátkozni senkivel a fiam, mert a sok kudarc után én sem mertem elhinni a terhesség elején, hogy velem marad” vagy „biztosan azért hiperaktív a gyerek, mert lombikbaba”. Mindezt a vélekedést átszőheti a bűntudat, hogy „valamit nem csináltam jól”.

A gyerek oldaláról a lelki részét nézve sem könnyű lombikbabának lenni: vannak olyan nézetek, melyek szerint ezek a babák érzik, hogy rájuk nagyon vártak, vágytak szüleik, így szorosabban kötődnek, érzékenyebbek szüleik jelzéseire és felelősségteljesebbek, mint spontán fogant társaik.

Táplálkozás, Étrend-kiegészítés és Testmozgás Lombik Terhesség Alatt

Az első és legfontosabb tudnivalód, hogy akár étrendről, akár testmozgásról vagy más életmódbeli lépésről van szó, mindig kövesd a kezelőorvosod előírásait. Hasonlóképpen, ha változtatni tervezel valamit az étrendedben, életmódodban vagy éppen új étrend-kiegészítőt szeretnél szedni, előbb ezt mindig egyeztesd a kezelőorvosoddal.

Ne feledd: nem kell szó szerint „kettő helyett” enned, ez valójában egy tévhit. A legújabb ajánlások szerint a várandósság első harmadában nincs szükséged extra kalóriákra, a második harmadban napi 340, a harmadik harmadban napi 450 plusz kalóriára van szükséged. A legfontosabb alapelv, hogy várandósság alatt a kalóriák soha ne tápanyagszegény, feldolgozott élelmiszerekből származzanak. Fogyassz mindenféle fajtájú és színű zöldségeket és gyümölcsöket, sovány fehérjeforrásokat (pl. hüvelyesek, olajos magvak, szárnyasok, sovány marhahús, halak), teljes kiőrlésű gabonaféléket, zsírszegény tejet és tejtermékeket.

A telített zsírsavakat tartalmazó zsiradékok (vaj, disznózsír) helyett használj telítetlen zsírsavakban gazdag zsiradékokat (olívaolaj, napraforgó olaj, repceolaj, margarin). Ügyelj a napi folyadékpótlásra és teljesen kerüld a koffeintartalmú italok, alkohol fogyasztását. A pasztörizálatlan, penészes vagy puhára érlelt sajtokat, a nyers és lágy tojást, a nyers halakat és tenger gyümölcseit kerüld, a zöldségeket és gyümölcsöket mindig alaposan mosd meg és csak jól átsült húsokat fogyassz.

A heti 2-3 adag (22-34 dkg) hal (pl. szardínia, szardella, hering, lazac, harcsa, édesvízi pisztráng) kiváló fehérje- és omega-3-forrás, de magas higanytartalmú halakat (pl. cápa, kardhal, királymakréla, marlin, nagyszemű tonhal) ne egyél terhesen.

Az étrend-kiegészítők támogatják a várandósság és később a szoptatás folyamán megnövekedett tápanyagszükségletet, pótolva a táplálkozásból adódó esetleges hiányosságokat. Várandósan napi 25-30 mg, szoptatás alatt napi 20 mg elemi vasat kell bevinned. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) várandós és szoptató nőknek a felnőtteknek ajánlott napi 250 mg omega-3 (EPA+DHA) mellett további 100-200 mg DHA bevitelét javasolja.

Ha orvosod is rábólint, akkor mindenképp maradj fizikailag aktív várandósság alatt is. Ajánlott heti 150 perc mérsékelt intenzitású testmozgás. A rendszeres mozgás bizonyítottan támogatja az egészséges terhességet, a baba egészséges fejlődését, csökkenti a komplikációk kockázatát és elősegíti a szülés utáni gyorsabb regenerációt.

Mikor Próbálkozhatsz Ismét Lombikbébi-kezeléssel?

A szervezetednek mindenképpen időre van szüksége ahhoz, hogy regenerálódni, pihenni tudjon a lombikbébi-kezeléssel, várandóssággal és szüléssel járó megpróbáltatások után. Szakértők 18-24 hónap szünetet javasolnak a szülés és a következő lombikkezelés között. Ha túl kevés idő van két terhesség között, az a baba és az anya egészségére nézve is nagyobb kockázattal járhat.

Egy 2020-ban publikált tanulmány arra jutott, hogy sikeres lombikbébi-kezelés után a második körben is jó esélyek vannak a sikerre. A kutatók több mint 15 ezer nő adatait elemezték és megállapították, hogy lefagyasztott embrióval a siker esélye egy próbálkozás után 43%, hat próbálkozás után 61-88%, frissen leszívott embrióval egy próbálkozás után 31%, hat próbálkozás után 51-70%. A 40-44 év közötti nők esetében három próbálkozás után lefagyasztott embrióval 38-55%, friss embrióval 20-25% a siker esélye.

tags: #lombik #szules #komplikacio