Lombik stimuláció a 4. naptól: útmutató a sikeres IVF kezeléshez

Világszerte körülbelül 6 millió ember él a Földön, aki lombikprogram útján fogant meg. Mivel rengeteg párt érint a sikertelen fogantatás problémája, a lombikeljárás iránt érdeklődők száma egyre növekszik. A meddőség férfi és női oldalról egyaránt lehetséges, azonban a mai tudománynak és technikának köszönhetően a segítségnyújtás lehetősége a legtöbb esetben adott.

A babáért küzdő párok számára - akiknek aránya világviszonylatban körülbelül 15-20 százalék - az orvostudomány alaposan kidolgozott módszereket kínál a gyógyszeres kezelésen át az inszemináción keresztül a lombikbébi eljárásig. A közbeszédben utóbbi a legnépszerűbb, pedig közel sem ez az első lépés.

Mi a meddőség?

Meddőségről elsősorban akkor beszélünk, ha a nő vagy férfi biológiai értelemben nem tud hozzájárulni a fogamzáshoz. Akad, amikor csak egyikük érintett, máskor a pár mindkét tagjára vonatkozóan találnak a háttérben meghúzódó okokat. Orvoshoz akkor érdemes fordulni, ha egy év rendszeres próbálkozás után nem fogan meg a baba. A sikertelen fogantatásnak ugyanis számos oka lehet mind női, mind férfi oldalról, ezért az első és legfontosabb lépés az alapos kivizsgálás.

A meddőség okai

• Hormonális okok: Ha a női hormonháztartással kapcsolatban merül fel probléma és a peteérés nem megy végbe, a teherbeesés lehetetlen. Hasonló gondot okozhat pajzsmirigyprobléma, illetve az agyalapi mirigy, a hypothalamus, vagy a mellékvesekéreg nem megfelelő működése. Emellett ide sorolhatóak a petefészek eltérései, mint a PCOS betegség, vagy a korai menopauza jelensége.
• Szervi vagy mechanikus okok: A teherbeesést gátolhatja a petevezetők elzáródása vagy gyulladása, a fibroidok, azaz a méh falán meghúzódó jóindulatú daganatok megléte, valamint az endometriózis, amelyet a méhszövet méhen kívüli beágyazódása idéz elő.
• Egyéb okok: A biológiai nehézségeket elősegíthetik egyéb tényezők, mint a sok koffein fogyasztása, vagy a dohányzás. Az okok felkutatását számos vizsgálat kíséri.

A lombikbébi eljárás története és sikerrátája

A lombikbébi eljárást azok számára, akik keveset tudnak róla, máig nagy titokzatosság övezi. Pedig a világ első lombikbébije a jövő nyáron már 45. születésnapját ünnepli, tehát a módszer nem nevezhető újdonságnak. Bár kitalálói, Patrick Steptoe és Robert Edwards rengeteget küzdöttek, hogy kidolgozhassák az eljárást, végül 1978-ban egy angliai kórházban felsírt az első baba, aki mesterséges megtermékenyítéssel, női testen kívül fogant. Az eljárás tehát sikeresnek bizonyult: napjainkban átlagosan 100 beültetésből 19-20 baba fogan meg. Az USA-ban világviszonylathoz képest magasabb az arány: akár 44-45 százalék is lehet.

Az in vitro jelzővel is illetett módszer, - amely szó szerint vett jelentése „az üvegben”, utalva a Petri-csészében, kémcsőben zajló megtermékenyülésre, - a női petesejt és a férfi hímivarsejt laboratóriumi körülmények között történő egyesítését valósítja meg.

Felkészülés a lombikbébi kezelésre

Bár a hormonkezelés sikerességét számos egyéni tényező befolyásolhatja, érdemes szem előtt tartani, hogy a pár minél kedvezőbb feltételeket biztosítson szervezete számára a rá váró feladat előtt. Fontos tudni, hogy a lombikprogram általában csak akkor kerül sorra, ha a meddőség egyéb kezelési módszerei eredménytelenek voltak (de erről az orvos dönt, bizonyos meddőségi okok esetén rögtön a lombik az első lépés).

Életmód és táplálkozás

• Rendszeres mozgás: Nem szabad megterhelő sportot végezni, hiszen a túledzés is állhat a meddőség hátterében. Azonban egy-egy hosszabb séta a friss levegőn hetente többször hozzájárul az egészséges élethez.
• Megfelelő táplálkozás: Érdemes kiiktatni a koffeintartalmú, valamint a cukros ételeket. A koffein a petevezetékekben fékezheti az izmok összehúzódását, míg a túlzott cukorfogyasztás komoly egészségügyi problémához vezethet, amelyek gátolják a teherbeesést. A minél több fehérje és az elegendő folyadék viszont segítik a megtapadást.
• Az ideális testsúly: A megfelelő testsúly szintén lényeges szempont, hiszen a zsírszövet hozzájárul az ösztrogéntermeléshez, ezáltal a súlytöbblet könnyen okozhat hormonzavart.
• Vitaminok és étrend-kiegészítők: Bizonyos vitaminok segítenek az embrió megtapadásában, a C, E, B-vitaminok, valamint a folsav is fontos étrend-kiegészítő lehet. Férfiaknak kiemelt figyelmet érdemes fordítania a cink, a szelén, az E-vitamin és az antioxidánsok (Q10 koenzim, astaxanthin) megfelelő bevitelére. Nőknek mindenképp érdemes a C-, D- és E-vitamin, a folát, a cink és a szelén pótlására figyelni (egy jól összeállított terhesvitaminban megtalálható mind). Emellett a petesejt minőséget és a lombikbébi-kezelés sikerét támogathatja még a Q10 koenzim, a mio-inozitol, az N-acetil-cisztein, és az alfa-liponsav. Az étrend-kiegészítők szedése a petesejtleszívás után abbahagyható, kivéve a terhesvitamint.

Szükséges vizsgálatok az első lombikbébi-kezelés előtt

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma egészségügyi szakmai irányelvet készített az asszisztált reprodukciós kezelésekről. Ez tudományos bizonyítékokon alapuló ajánlásokat tartalmaz, többek között a szükséges vizsgálatok tekintetében is.

• A petefészkek funkcionális vizsgálata: a ciklus 2-4. napja között (FSH, LH, ösztradiol, prolaktin, TSH) és/vagy ciklustól függetlenül anti-Müller hormon (AMH) és/vagy antralis folliculus-szám (AFC) ultrahangos meghatározása
• Méhüreg alaki alkalmasságának vizsgálata
• Hüvelyváladék vizsgálata: szűrés Chlamydia trachomatis baktériumra, indokolt esetben teljes bakteriológiai vizsgálat
• Spermiumvizsgálat
• Méhnyakrákszűrés (cytológia)
• Emlő ultrahang (40 év alatt), mammográfia (40 év felett)
• Szerológiai vizsgálat: a pár mindkét tagjánál egy éven belül hepatitis B, C, RPR (szifilisz), illetve HIV-szűrés, rubeola-szűrés és a pár nőtagjánál vércsoportvizsgálat
• Belgyógyászati kivizsgálás: krónikus belgyógyászati probléma fennállása esetén, mely a teherbeesést, terhességet befolyásolhatja, a petesejtleszíváshoz szükséges minimális kivizsgálás, egy hónapon belüli vérkép vizsgálat végzése javasolt.

A lombikbébi-kezelés lépései

A szükséges vizsgálatok elvégzése után következhet a kezelés, amely három fő lépésből áll:

1. Petefészek-stimuláció

A stimuláció célja, hogy egyidejűleg több petesejt is megérjen, így több kerülhet később leszívásra, illetve megtermékenyítésre. A stimulációs protokollnak minél inkább testreszabottnak kell lennie, figyelembe véve az életkort, testsúlyt, hormonvizsgálati eredményeket, és így tovább.

A stimulációt legtöbb esetben előkezelés előzi meg, ami történhet fogamzásgátló tabletta szedésével (14-28 nap) vagy napi adagolású injekciókkal - ennek az a célja, hogy felkészítse a petefészket a stimulációra. Az előkezelés javíthatja a sikeres kezelés esélyét, valamint csökkentheti a petefészek túlstimulációs szindróma és a petefészek ciszták kockázatát.

Hosszú protokoll esetén a menstruációs ciklus 21. napja körül kezdődik a petefészek injekció-kúrával történő nyugalomba helyezése. Ez általában egyféle injekció, amit naponta kell beadni, legalább 10 napon keresztül. Vérvétellel ellenőrzik, hogy mikor is kezdődhet a petefészek stimulációja a hormoninjekciókkal (FSH és LH). Kétnaponta végzett vérvétel és ultrahangvizsgálat segítségével követik a tüszők növekedését és amikor elérik a megfelelő méretet, akkor jön az utolsó injekció, ami 35-36 órával előzi meg a petesejtleszívást. A hosszú protokoll kb. 22-24 napig tart.

Rövid protokoll esetén az előkezelés elmarad és a menstruáció 2-3. napján, ultrahangvizsgálat után egyből a stimuláció kezdődik. Csak az első, megfelelő méretű tüszők megjelenése után kerül sor újabb injekciós készítmény alkalmazására, az idő előtti tüszőrepedés megelőzése céljából. A rövid protokoll kevesebb injekcióval jár, és rövidebb ideig, kb. 10-12 napig tart.

A petefészek-stimuláció alapját a gonadotropinok (FSH és hMG injekciók) adják. Azért szoktam a korai beadást javasolni, mert egy tanulmány szerint a reggeli adagolás magasabb klinikai terhességi aránnyal és jobb implantációs rátával társulhat az estihez képest. A korai beadás másik előnye a kényelem és a nyugalom. Munkanapokon még indulás előtt elvégezhető, így nem kell az injekciót magunkkal vinni, napközben eldugott helyet keresni, vagy magyarázkodni.

A GnRH-antagonisták feladata a korai LH-csúcs megakadályozása. Bár a reggeli és az esti beadás hatékonyságában nincs klinikailag jelentős különbség, a napi azonos időpont megtartása kiemelten fontos. A GnRH-agonisták elsősorban a „long protocol” (hosszú protokoll) részeként használatosak.

Az ovulációs trigger injekció beadási időpontja kiemelten fontos. A petesejtek leszívásához igazítva, szigorúan 34-36 órával korábban kell beadni, általában az esti órákban.

2. Petesejtleszívás (tüszőpunkció) és megtermékenyítés

A petesejtleszívás majdnem mindig altatásban történik, így nem jár fájdalommal és biztonságosabb is. Az altatás nyugodt körülményeket teremt, aminek köszönhetően sokkal kisebb a petefészek körül található szervek sérülésének a kockázata. A leszívásra reggel, az előre megbeszélt időpontban kell menned, éhgyomorra. Előkészítenek téged az altatásra, majd következik a petesejtleszívás.

A hüvelybe vezetnek egy ultrahangfejet, amire egy tű van erősítve (ez a punkciós tű) - ennek segítségével a hüvelyboltozaton keresztül a tüszőkben lévő tüszőfolyadékot leszívják. Fontos tudni, hogy ultrahanggal csak a tüszők (melyek közül az érettek átmérője 16-22 mm) látszódnak, a bennük lévő petesejtek azonban nem, hiszen ezek méretük miatt csak mikroszkóp alatt láthatók.

A tüszőfolyadékot steril csövekbe helyezik, majd mikroszkóp alatt megkeresik benne a petesejteket, amelyeket tápoldatba, szövettenyésztő edénybe helyezve inkubátorban tárolnak. Ez az ivarsejtek és embriók fejlődése számára megfelelő körülményeket biztosít.

A petesejteket, 4-5 órával a leszívás után, megtermékenyítik az előkészített spermiumokkal. A sperma mintaadás általában szintén ezen a napon, reggel történik, 2-5 napos önmegtartóztatás után, maszturbáció útján. Fagyasztásból felengedett vagy biopsziával nyert spermium is felhasználható a megtermékenyítéshez.

A megtermékenyítés kétféleképpen történhet: ha megfelelő számú és minőségű hímivarsejt áll rendelkezésre, akkor konvencionális módon a hímivarsejteket a petesejt mellé engedik és lezajlik a megtermékenyítés. Amennyiben csak egy hímivarsejt áll rendelkezésre, az úgynevezett ICSI eljárás során, azt közvetlenül a petesejtbe juttatják. Az ICSI (Intracitoplazmatikus Spermium Injektálás) az IVF kezelés egyik válfaja. Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, akkor arra van szükség, hogy a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttassuk a petesejtbe.

A petesejtleszívást 2-3 óra pihenés követ, és ha nincs panasz, akkor hazamehetsz.

A terhességet támogató, egészséges progeszteronszint fenntartása érdekében a petesejtleszívás napjától a pozitív terhességi tesztig progeszteron-kiegészítést szoktak felírni az orvosok. Ez szájon át, injekcióval, illetve hüvelykúppal is történhet.

3. Embriótenyésztés és embrió beültetés

Miután a speciális tápoldatok segítségével megteremtik a természetes anyai közeget, a biológusok a tenyésztés ideje alatt mikroszkóppal követik, mely embriók a legalkalmasabbak a visszaültetésre. Az első 16-18 óra után lezajlik a megtermékenyülés, majd 26-28 órát követően az első sejtosztódás. A tenyésztés folyamata maximum öt napig tart, erre már megjelenik az embrió belsejében a hólyagcsíra.

A megtermékenyült és szabályosan osztódó embriók legalább 2, legfeljebb 6 nappal később kerülnek visszaültetésre. Az embrióbeültetésre a tüszőleszívás utáni 2., 3. vagy 5. napon kerülhet sor. Annak mérlegelése, hogy hány embrió kerüljön beültetésre (1-4), függ az embriók minőségétől, a női életkortól és a korábbi eredménytelen kezelések számától. A jelenlegi törvényi szabályozás szerint legfeljebb három embrió ültethető vissza egyidejűleg, négy speciális esetekben: történt már sikertelen beültetés, az anya 35 évnél idősebb, a hormonvizsgálatok a petefészek korai kimerülésére utalnak, azonos személyektől származó ivarsejtekből keletkezett embriók a fagyasztva tároláshoz nem állnak rendelkezésre.

Az embrió transzfer gyors és fájdalommentes művelet, az esetek többségében nem igényel altatást. Az embriókat (egészen pontosan preembriókat) egy speciális katéter segítségével a méhnyakon keresztül a méh üregébe juttatják. Egy kis pihenő (kb. 30 perc) után haza is mehetsz. Az embrióbeültetés után otthonába távozhat és ott a normál életvitel folytatható.

Asszisztált hatching (AHA)

Asszisztált hatching eljárással az embrió beágyazódása, így az IVF-ET kezelés sikeressége növelhető. Az AHA során az embriót körülvevő zóna pellucidán kis nyílást ejtünk, így az embrió méhbe ültetésekor az embrió könnyebben szabadul ki a burokból és tapad meg a méh nyálkahártyáján. Az embriókat körülvevő burok, a zona pellucida eredetileg fontos szerepet játszik a petesejt megtermékenyülésében, ugyanis a petesejtet körülvevő sok spermium közül csak egyetlen áthatolását engedi. Ezen kívül védi a petesejteket mind mechanikai, mind immunológiai behatásoktól, miközben azok a petevezetőben vándorolnak. Viszont az embrióknak ki kell tudniuk kelni ebből a burokból, hogy megtapadjanak a méh nyálkahártyáján. A folyamat neve hatching, általában a megtermékenyítést követő ötödik napon történik meg. Ahogyan az embrió növekszik, szétfeszíti ezt a burkot. Ha nem képes rá és nem tud kibújni, akkor megtapadni sem képes, így elpusztul.

Embriófagyasztás

Az embriófagyasztás egy lehetőség a meddő párok számára: amennyiben maradtak szabályosan fejlődő embriók, amelyeket nem ültettek be, azok különleges körülmények között fagyaszthatóak és tárolhatóak. Fagyasztott embriótranszfer esetén a méhnyálkahártya előkészítésére ösztrogén adása szükséges. A gyógyszert a ciklus 2-3. napján kezdjük, általában napi 2-3 részletben, azonos időpontokban.

Lombikprogram költségei és állami támogatás

A lombikbébi-eljárásból öt alkalmat finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK, a korábbi Országos Egészségbiztosítási Pénztár). 2020. július 1-jétől pedig már a beültetésen, illetve vizsgálatokon túl a meddőségkezelésben - vagyis a lombikprogramban - használt gyógyszerek is 100 százalékos támogatást kapnak (dobozdíj, vagy egyéb, kisebb költségek előfordulhatnak). Költségekkel tehát lényegében nem kell számolnod, az alap protokollok esetén a teljes lombikbébi-kezelés ingyenes.

Olyan, járulékos költségeket érdemes szem előtt tartani, mint az utazás, a beáldozott szabadságok, vitaminok, illetve esetleg olyan vizsgálatok, amelyeket az orvos nem ír fel, vagy biztosító által nem támogatottak. Például a preimplantációs genetikai diagnosztika (PGD) sem tartozik a támogatott vizsgálatok közé, ennek ára 100 ezer és 1 millió forint között mozog, a vizsgálandó embriók számától függően. A PGD-t akkor végzik, ha valamilyen szülői eltérés miatt a genetikai rendellenesség kockázata 10 százalék feletti. Magyarországon egyébként 45 éves korig finanszírozza az állam a lombikprogramot.

Munkaviszony a lombikprogram alatt

Ha a munkáltatód felé jelzed, hogy te lombikprogramban veszel részt (az intézettől, kórháztól kapott írásos igazolással), akkor a Munka Törvénykönyve felmondási védelmet biztosít és munkaidő-kedvezményt ír elő számodra. Ez azt jelenti, hogy nem rúghatnak ki téged a kezelés ideje alatt, illetve a kezelés megkezdésétől számított 6 hónapig, a kezelés miatt pedig nem kell kivenned szabadságot (távolléted igazolt), azonban erre az időre nem kapsz fizetést.

A lombikprogramban való részvétel kétségkívül érzékeny téma, nem is mindenki szeretné beavatni ebbe a főnökét. A te egyéni döntésed, hogy megteszed-e ezt, viszont ha úgy döntesz, hogy inkább titokban tartod a munkáltatód előtt, akkor más megoldást kell találnod.

Sikertelenség okai és a lelki támogatás fontossága

Bármilyen odaadó figyelemmel is járt el a pár, illetve az értük dolgozó szakemberek, a lombikprogram még ezzel együtt is lehet sikertelen. A petesejtek rendellenessége például, amely erősen összefügg az életkorral. Míg 35 éves kor alatt 25-30 százalék a rendellenes petesejtek aránya, addig 37-38 éves kor körül 50 százalék, 40 éves kor felett pedig 70 százalék is lehet. A rendellenes spermiumok szintén gátolhatják a megtermékenyülést. A beágyazódási problémák mögött számos biológiai ok állhat, ezek vizsgálata a kezelőorvos segítségével történik.

Az életkor előrehaladtával a sikerességi mutatók csökkenést mutatnak, ez azt jelenti, hogy míg 35 éves kor alatt két embrió visszaültetése esetén a terhesség esélye 40-45% körül van, addig 40 évesen már csak 20-25% körül, 45 éves korra pedig legfeljebb 1-2%.

Fontos tudnivaló, hogy a kezelés sikerének valószínűsége a próbálkozások számával növekszik. Egy ausztrál kutatás szerint 35 év alatt három próbálkozás után 3-ból 2 nőnek gyermeke születik, és még ezután is növekszik a sikeres kezelések aránya a további próbálkozásokkal. Ne félj részletesen megkérdezni a kezelőorvosodat arról, hogy a hozzád hasonló korú, egészségi állapotú nőknél milyen sikerráta jellemző és te mire számíthatsz!

Még ha a sikertelenség mögött biológiai okot is vélnek felfedezni, a kezelési eljárások mellett érdemes pszichológussal konzultálni. Egy lombikbébiprogramban részt venni hatalmas vállalás mind testi, mind lelki értelemben. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a meddő pár minél alaposabban tájékozódjon, mielőtt a kezelés mellett dönt. Ha egy próbálkozás nem sikerül, ne add fel és ne veszítsd el a reményt! Ne keress bűnbakot, se magadat, se párodat, se a kezelőintézet dolgozóit ne hibáztasd. Emlékezz arra, hogy a csodák éppen azután a pillanat után szoktak érkezni, amikor már készek vagyunk feladni a harcot.

tags: #lombik #stimulacio #4 #naptol