A lombikprogram hatékonysága és a meddőségi kezelések komplexitása

Az elmúlt években a magyar meddőségi ellátórendszer jelentős átalakuláson ment keresztül, amely mérföldkőnek számít a hazai IVF (lombik) kezelések történetében. Az állami tulajdonba vétel és az új szabályozások célja a meddőségi kezelések szélesebb körű hozzáférhetőségének biztosítása és a kezelés eredményességének növelése volt.

A meddőségi ellátórendszer átalakulása Magyarországon

2019-ben döntött a kormány a lombik centrumok állami tulajdonba vételéről. Ezt követően megszüntették a teljesítmény- és volumenkorlátokat, a kezelések, a diagnosztikai eljárások és a gyógyszerek pedig 100%-os állami támogatásúvá váltak a nők 45 éves koráig. 2022-ben az állam létrehozta a Humánreprodukció Igazgatóságot (HRI), amely a meddőségi ellátórendszer szakmai irányításáért és fejlesztéséért felel. Ennek köszönhetően a meddőségi ellátás két progresszivitási szinten valósult meg a szakambulanciák megnyitásával, amelyekben elérhetők a meddőségi kivizsgálások, illetve az inszeminációs eljárás közfinanszírozott formában. Amennyiben magasabb szintű ellátás szükséges, úgy a pácienseket a szakambulancia IVF centrumba irányítja. A szakambulanciákon elérhetővé vált a teljes meddőségi kivizsgálás mind a férfiak, mind a nők számára, továbbá lehetőség nyílik tanácsadásra és az inszeminációs eljárásra is.

Az átfogó reformok pozitív hatásai már most számszerűsíthetők, de a teljes rendszerátalakítás hosszabb időt igényel. Az Országos Kórházi Főigazgatóság Humánreprodukció Igazgatóságának jogszabályban rögzített kötelezettsége a humánreprodukciós eljárásokkal kapcsolatos eredményességi adatok közzététele [339/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet]. A HRI 2024-től átlátható adatgyűjtést és adatelemzést tett lehetővé. Az első eredmények várhatóan 2025-től válnak publikussá.

Statisztikai adatok és kihívások

A közölt adatok alapján évről évre nőtt az IVF kezelések eredményeképpen született gyermekek relatív számaránya. Az IVF kezelésből született gyermekek aránya először lépte át a 3%-ot az összes születéshez képest. Fontos megjegyezni, hogy a média - tévesen - gyakran mutat be olyan eredményességi mutatókat, amelyek szakmai körben nem használatosak, és nem alkalmasak az ellátórendszer hatékonyságának objektív mérésére. Az ellátórendszer hatékonysága nem mérhető önmagában csak a születések és a beavatkozások számának arányával, ugyanis egy modern és biztonságos ellátórendszerben a beavatkozások gyakran megszakadnak, majd később folytatódnak.

Ugyanakkor a kormány által nyilvánosságra hozott adatok szerint a lombikkezelések hatékonysága csökkent Magyarországon. Míg a kormány adatai szerint 2017 és 2019 között az évente elvégzett kezelések több mint 19 százalékából született gyermek, addig ez 2020-ban már csak 17,9% volt, 2021-ben pedig még tovább csökkent 16,6%-ra. Ez a csökkenés ráadásul éppen akkor kezdődött, amikor államosították a piacot és ingyenessé tették a kezeléseket. Az ESHRE (Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság) adatai szerint népességarányosan Európában az egyik legalacsonyabb a lombikbabák száma, miközben egyre több pár küzd meddőséggel.

Az Országgyűlés honlapján február végén jelent meg egy írásbeli kérdésre adott válasz, melyet Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára küldött Oláh Lajosnak, a Demokratikus Koalíció képviselőjének. Ebben - gyakorlatilag először - a kormány hivatalos adatokat közölt arról, hogy az elmúlt öt évben hány asszisztált reprodukciós kezelést végeztek, és ebből hány gyermek született. A táblázatban az látható, hogy az állami beavatkozások száma és az élve születések száma hogyan alakult:

A fenti adatok is jól mutatják, hogy a teljes korosztályra vonatkozó 16,6 százalékos magyarországi hatékonyság jelentősen elmarad a várttól. Ennek oka több tényezőtől függ, de a szakemberek problémásnak látják a 45 éves korhatárt, valamint ehhez kapcsolódóan azt, hogy az intézetek kortól függetlenül mindenkit felvesznek még akkor is, ha gyakorlatilag nulla százalék az esélyük. Szakmai körökben felmerültek a csokkal kapcsolatos problémák is, egyre több helyről hallani ugyanis olyan párokról, akik esély nélkül kezeltetik magukat csak azért, hogy meddőségre hivatkozva ne kelljen visszafizetniük az állami támogatást.

Életkor és a kezelések sikeressége

A meddőségi kezelések sikeressége szoros összefüggést mutat az anyai életkorral. A 2017 és 2023 között gyűjtött adatok alapján világosan látható, hogy az életkor előrehaladtával a születések száma drámaian csökken asszisztált reprodukciós kezelések mellett is. A 35 éves kor alatt lényegesen magasabb a születési arány, mint az idősebb korcsoportokban.

Embrióbeültetések szabályozása és ikerterhességek

A szülészet-nőgyógyászatban ismert tény, hogy az ikerterhesség növeli az újszülöttek és az anyák bizonyos súlyos betegségeinek előfordulását, ezért egyértelmű nemzetközi állásfoglalás javasolja az ikerterhességek előfordulásának megelőzését. 2023-tól egyidejűleg legfeljebb egy embrió ültethető be 36 év alatti nők esetében, ha az embrió 5-7 napos. Az ikerszülések aránya az összes szüléshez viszonyítva 2018 és 2023 között kevesebb mint felére csökkent az új szabályozás következtében, 19,26%-ról 9,91%-ra.

A fagyasztott embrióbeültetések szerepe

Korábban a finanszírozási rendszer a friss embrióbeültetéseket támogatta. Az európai normákhoz viszonyítva a hazai ellátásban sokkal kisebb számban történtek embriófagyasztással és elhalasztott beültetéssel végződő, ún. „freeze all” kezelések. Ugyanakkor az embriók fagyasztásának számos orvosi indikációja van, többek között az IVF-kezelések súlyos szövődményének elkerülése és a beültetések sikerességének növelése. Az ábrán az látszik, hogy a beavatkozások számának növekedése elsősorban a fagyasztott embrióbeültetések elterjedésének köszönhető. Az új finanszírozási rendszer az 5-6 napos embriók tenyésztését támogatja, megteremtve a lehetőséget az életképesebb embriók természetes szelekciójára.

A termékenység megőrzése és a szakemberképzés

A daganatos megbetegedések kezelésének egyik súlyos következménye lehet a termékenység csökkenése vagy elvesztése. A termékenységmegőrző eljárások során a daganatos páciensek számára lehetőség nyílik a termékenységük megőrzésére, ezáltal a gyógyulást követően lehetőségük lesz a családalapításra. A meddőségi kezelések színvonalának emeléséhez megfelelő számú és képzettségű szakember szükséges. Az új képzések bevezetésétől azt várjuk, hogy a szakemberhiány fokozatosan csökken, és felértékelődik a meddőségi ellátórendszerben végzett munka.

A lombikprogram mint társadalmi tabu

A meddőségi klinikák várótermeiben különös csend honol. Ez nem a megnyugvás, sokkal inkább a feszült várakozás és az elfojtott szorongás csendje, ahol az emberek kerülik egymás tekintetét. Bár a statisztikák szerint minden hatodik párt érint valamilyen reprodukciós nehézség, a lombikprogram mégis megmaradt a hálószobák és a kezelőhelyiségek mélyén megbújó, suttogva kezelt titoknak. A gyermekvállalás kérdése a társadalmi elvárások egyik legerősebb tartóoszlopa, amelyre sokan alapvető biológiai és emberi teljesítményként tekintenek. Amikor egy pár számára ez az út nem természetes módon nyílik meg, gyakran egyfajta mély, belső szégyenérzet keríti őket hatalmába.

Az érintettek gyakran tartanak a környezet ítélkezésétől vagy a kéretlen tanácsoktól, amelyekből bőven kijut nekik. A „csak lazítsatok el” vagy a „majd ha nem görcsöltök rá, sikerülni fog” típusú mondatok mély sebeket ejtenek azokon, akik éppen komoly orvosi beavatkozásokon mennek keresztül. A titkolózás másik oka a kiszolgáltatottságtól való félelem, hiszen a lombikprogram során a legintimebb szféra válik közpréda tárgyává az orvosi vizitek alatt. A párok úgy érezhetik, ha beszélni kezdenek róla, elveszítik az utolsó kontrollt is a saját életük felett.

A lombikprogram fizikai és mentális terhei

A lombikprogram nem csupán néhány injekcióról és egy egyszerű beavatkozásról szól; ez egy teljes testi és lelki transzformáció. A stimulációs szakaszban használt hormonok drasztikusan megváltoztatják a női szervezet működését, ami gyakran kiszámíthatatlan hangulatingadozásokkal és fizikai diszkomforttal jár. A kezelés alatt álló nők gyakran érzik úgy, hogy elveszítik a kapcsolatot a saját testükkel, amely egyfajta „projektfelületté” válik. Az állandó ultrahangos vizsgálatok, a vérvételek és a pontos időhöz kötött szúrások katonás fegyelmet követelnek.

A testi változások mellett a mentális teher is hatalmas, hiszen minden egyes ciklus egyfajta érzelmi hullámvasút. A remény és a kétségbeesés váltakozása kimeríti az idegrendszert, különösen akkor, ha a környezet semmit sem sejt a háttérben zajló folyamatokról. Az egyik legnehezebb terület a munkahelyi környezet, ahol a teljesítménykényszer és a kiszámíthatóság alapkövetelmény. A lombikprogram azonban minden, csak nem kiszámítható; az ultrahangos időpontok gyakran az utolsó pillanatban dőlnek el, a punkció és a transzfer napja pedig nem tervezhető hetekkel előre. A nők tartanak attól, hogy ha fény derül a gyerekvállalási szándékukra - pláne egy ilyen asszisztált úton -, akkor megbízhatatlannak bélyegzik őket. Félnek az előléptetések elmaradásától vagy akár a munkahely elvesztésétől is, hiszen a társadalmi előítéletek szerint egy „lombikozó” nő már fél lábbal a szülési szabadságon van. A betegszabadságok és a hirtelen szabadságkérések gyanakvást szülhetnek a kollégák körében, ami tovább mélyíti az izolációt. Sokan inkább betegen is bemennek dolgozni a beavatkozások után, csak hogy ne kelljen magyarázkodniuk.

A férfiak szerepe és a párkapcsolati dinamika

Gyakran elfelejtjük, hogy a lombikprogram egy pár közös küzdelme, még ha a fizikai teher oroszlánrésze a nőkre is hárul. A férfiak ebben a folyamatban gyakran a „támogató” szerepébe kényszerülnek, miközben saját félelmeiket és fájdalmaikat háttérbe szorítják. A férfi meddőség témája még az általános reprodukciós nehézségeknél is nagyobb tabu. A maszkulinitás és a nemzőképesség közötti téves párhuzam miatt a férfiak gyakran kudarcot vallottnak érzik magukat, ha náluk keresendő a probléma forrása. Az „andrológiai várakozó” élménye sok férfi számára megalázó és dehumanizáló lehet. A steril környezetben való mintaszolgáltatás nem éppen a romantika csúcsa, és ez a fajta technikai megközelítés mélyen érintheti az önérzetüket.

Dr. Vesztergom Dóra, a FEME nőgyógyász szakértője, reproduktív endokrinológus, meddőségi specialista szerint a meddőségi kezelés általában egy hosszú folyamat, ami nem csak az egyénre, hanem mindkét félre egyaránt hat. Ő mindig azt mondja, hogy egy párt kezelünk ilyenkor, őket egészben kell nézni! A meddőség kezelésében sok szakember működik közre, mivel nagyon gyakran az ok összetett. Nem ritka, hogy egy pár elveszik a sok információban, a sok orvos, kivizsgálás, tanács és terápiák között. Sajnos így megy az idő, a nő számára pedig a fontos évek, ami szintén megterhelő lelkileg.

A kezelés időszaka hihetetlenül megerősítheti a párkapcsolatot: összekovácsolódhat a két ember még inkább, hiszen lesz egy közös cél. Továbbá, együtt változtatnak a mindennapjaikon: elkezdenek egészségesebben, tudatosabban élni, például abbahagyják a dohányzást, diétáznak, felhagynak a mozgásszegény életmóddal, elmennek sportolni. Továbbá a nő egyre inkább biztonságban tudja magát, mert ott van a támogató férfi mellette; a férfi pedig erősebbnek, magabiztosabbnak érzi magát azáltal, hogy támogathatja a nőt. Közösen élik meg a csalódást, a reménykedést, az örömöt, a bánatot, és ezeket az érzelmeket együtt dolgozzák fel.

Természetesen, az is előfordul, hogy a pár nem bírja a meddőségi kezeléssel járó megpróbáltatásokat, és szakítás, válás lesz a vége. Azt tapasztaljuk, hogy egy nő mindenre hajlandó, hogy legyen gyermeke, mindent megtesz érte! Még akkor is, ha ő egészséges, és a férfinál fordul elő valamilyen probléma! A meddőnek diagnosztizált párok esetében ma már körülbelül 40-50%-ban férfi eredetű a meddőség, azaz nem jó a spermiumkép, vagy esetleg a test valamilyen funkcionális zavara áll fenn. Viszont, teljesen mindegy ki miatt nem sikerül a fogantatás, a nő minden esetben megszállottan bújja a szakkönyveket, s oly annyira kiképezi magát a témából, hogy mi orvosok is meglepődünk néha. Emiatt előfordulhat, hogy máshol lesz a fókusz, a férfi kevesebb figyelmet kap, és szép lassan eltávolodnak egymástól. Illetve, a meddőnek diagnosztizált pár nemcsak az örömszerzésért szeretkezik: időzíteniük kell a szexuális együttléteket, ami sok mindent el tud venni egy kapcsolatból. Sajnos, néha látjuk azt is, hogy végre megtörténik a fogantatás, megszületik a baba, és fél év múlva a pár útjai különválnak. A meddőségi kezelések körülbelül 25%-a végződik válással.

Ha nem hibáztatják magukat, vagy a másikat; ha őszintén és nyíltan meg tudják beszélni a problémáikat, az nagyban segítheti a lelkiállapotot. Valamint, ha a család alapítása mindkettőjüknek fontos! A közösen eltöltött minőségi idő is pozitív irányban lendíthet a kapcsolatukon. Illetőleg, nagyon szerencsés, ha nem egyszerre keserednek el, hanem az egyik fél úgymond ki tudja lendíteni a holtpontról a másikat. Ha mindketten tragikusan látják a helyzetet, az a legrosszabb!

Anyagi nyomás és a digitális tér kihívásai

A lombikprogram nemcsak érzelmileg, hanem anyagilag is hatalmas megterhelést jelent, még az államilag támogatott ciklusok esetében is. A kiegészítő vizsgálatok, a vitaminok, a speciális étrend és a kieső munkaidő költségei gyorsan összeadódnak. Ez az anyagi nyomás tovább növeli a titkolózást, hiszen sokan nem akarják bevallani a környezetüknek, hogy mekkora összegeket áldoznak a siker érdekében. A családi segítség kérése gyakran jár együtt a kontroll elvesztésével is; ha a szülők finanszírozzák a kezelést, úgy érezhetik, joguk van beleszólni a részletekbe vagy folyamatosan kérdezősködni az eredményekről. A bizonytalanság, hogy vajon meglesz-e a befektetés eredménye, állandó szorongást okoz. Nem csupán egy vágyott gyermekről van szó, hanem egy hatalmas érzelmi és pénzügyi befektetésről, amelynek a kimenetele bizonytalan.

A közösségi média korában, ahol a „bejelentős videók” és a tökéletes kismamafotók uralják a hírfolyamot, a lombikprogrammal küzdők számára a digitális tér valóságos aknamezővé válik. Minden egyes ultrahangfotó és minden babaváró buli egy-egy emlékeztető a saját hiányukra. A baráti társaságokban a gyermekáldás a leggyakoribb beszédtéma, és aki ebből kimarad, az kívülállónak érezheti magát. A párok gyakran kerülik azokat az összejöveteleket, ahol sok a kisgyermek vagy a várandós nő, mert a saját fájdalmuk tükröződését látják bennük. A titkolózás ördögi köre itt válik teljessé: mivel nem beszélnek róla, a környezetük továbbra is tapintatlan kérdéseket tesz fel, ami miatt még inkább elzárkóznak.

A gyász és a remény hullámvasútja

A lombikprogram során megélt veszteségek speciálisak, mivel gyakran „láthatatlan” gyászról van szó. Egy sikertelen beültetés vagy egy korai szakaszban megszakadt terhesség után a környezet hajlamos elbagatellizálni a fájdalmat, mondván: „legalább tudjátok, hogy sikerülhet”. A remény fenntartása ebben a folyamatban egyszerre éltető erő és kínzó teher. Minden újabb ciklusba bele kell vetniük magukat azzal a hittel, hogy most sikerülni fog, miközben a korábbi kudarcok emléke ott kísért a háttérben. A siker sem hoz azonnali megkönnyebbülést. A lombik után fogant terhességeket gyakran végigkíséri a rettegés a veszteségtől. Ezek az anyák nehezebben élik meg a felhőtlen boldogságot, mert tudják, milyen törékeny az az állapot, amibe kerültek.

Etikai és teológiai megközelítések

Az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) Etikai Szakbizottsága részére „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben” címmel készült, az élet kezdetén felmerülő kérdésekhez kapcsolódó reprodukciós etikai tájékoztató segédanyagban Fazakas Sándor egyetemi professzor és Kovács Krisztián a következőképpen fogalmaz: "a protestáns antropológiai és etikai szempontból elsőbbséget élvez a természetes úton történő fogantatás, ami során közvetlenül megélhető a szeretetteljes kapcsolat, a szexualitás és az utódnemzés élménye. Mégsem lehet e tekintetben mindenkire vonatkozó általános érvényű normát alkotni, hanem mérlegelni kell az egyéni élethelyzeteket és egészségi állapotokat."

A protestáns etika elfogadhatónak tartja a meddőség megszüntetésére irányuló orvosi beavatkozásokat, beleértve az asszisztált reprodukciós eljárást (ART) is azzal a kitétellel, hogy azokat a lelkigondozói felelősség, a szeretet, az igazságosság és a szabadság kell, hogy meghatározza. Az egyházaknak pedig folyamatosan tájékozódniuk kell a reprodukciós medicina eredményeiről és várható fejlődéséről ahhoz, hogy szentírási alapon és tárgyszerűen tudjanak állást foglalni a témában. Az istenkapcsolaton belül helyesen értelmezett szabadság, a teremtett világ és a jövendő nemzedékek iránti felelősség, a felebarát javának szolgálata, az együttérzés, az elfogadás, az igazságosság, a könyörület és a - mindeneket felülmúló - szeretet krisztusi elvei kövezik ki a járható utat a keresztyének számára, legyenek érintettként a kérdés bármelyik oldalán.

Az IVF és az arra épülő eljárások alkalmazására némelyek hajlamosak rögtön a „természetellenes” jelzőt rásütni, elfeledkezve a szükséget szenvedő keresztyén felebarátaik iránti könyörületességről. S arról, hogy korunk már jócskán átlépte a „természetesség” általuk áhítottnak vélt fogalmát: az orvosságok, a létfenntartó eszközök, az ember által létrehozott anyagok és technológiák aligha mondhatók természetesnek, ezek használatáról pedig senki nem lenne hajlandó lemondani.

Az IVF minden formájával kapcsolatban a legelzárkózóbb a római katolikus egyház tanítása, amelynek természetjogi megközelítése a házasság szentségén belülre helyezi és egymástól elválaszthatatlannak tartja a szeretetteljes egyesülést és utódnemzést. E felfogás szerint a mesterséges fogamzásgátlás ez utóbbi, a külső megtermékenyítés az előbbi rovására bontja meg ezt az egységet (protestáns felfogásban az utódnemzés méltósága ugyanúgy megmarad, még ha a természetes úton történő fogantatásé is az elsőbbség), így mindkét gyakorlatot elfogadhatatlannak tartja. Azt is kifogásolja, hogy az IVF kifejlesztése embriókísérletekkel folyt, illetve hogy az eljárás a be nem ültetett embriók megsemmisülésével jár, miközben megilleti őket az élethez való személyi jog. Különösen fájdalmas kérdés lehet ez vegyes vallású családokban, amennyiben valamelyik fél vagy közeli családtag hite nem engedi meg az ezzel a lehetőséggel való élést. Ilyenkor irántuk lelkigondozói, tanácsadói felelősségünk van.

A felesleges embriók sorsa és az etikai aggályok

Nem elhanyagolható számunkra a feleslegessé váló életképes embriók sorsa sem. A beültetés után megmaradt, életképes embriókról való rendelkezés minden esetben a pár felelőssége. Így lehetőség van, hogy egyesével mélyfagyasztják - vitrifikálják -, majd -196 °C-os folyékony nitrogénben tárolják egy külön erre a célra fenntartott tárolóban. De felajánlhatják más pároknak vagy kutatási célokra, illetve kérhetik a megsemmisítésüket. Ki kell azonban mondanunk, hogy az egyéni élettörténetek (pl. betegség, válás) módosíthatják a későbbi embrió beültetések szándékát. Az sem kedvezőbb megoldás, ha egy „jobb cél érdekében” orvosi célú kutatásokra használják őket. Ilyen szempontból üdvözlendőnek tekinthetjük, hogy más országokban megjelent az indukált őssejtekkel való kísérletezés alternatívája.

Az etikai szakbizottság felhívja a figyelmet azokra az esetekre is, amikor az említett alapelvek és alapérdekek nem érvényesülnek: az ivarsejt- és embrióadományozás adás-vétel tárgyává és így üzletté válása, a béranyaság bármilyen formája, a petesejtek mélyhűtéses tárolása a családalapítás szándékolt elhalasztásáért és az embriók valamilyen cél érdekében történő kiválogatása vagy felhasználása - valós etikai és társadalmi problémák. A fölöslegessé váló embriók sorsa és a gyermek szülei megismeréséhez való joga iránt sem maradnak közömbösek, ezáltal elítélve például a spermium vagy az embriók összekeverését. Különösen veszélyes az a fajta instrumentális szemlélet, amely a még be nem ültetett embriókat övezi, és létüket veszélyezteti vagy leértékeli. Végül, de nem utolsósorban a tárgyalt eljárásokkal az élet egy másik nagy eseménye is kikerül a család és az otthon védett közegéből, technicizálódik - ennek pszichológiai hatása sem elhanyagolható.

Integratív orvoslás és pszichológiai támogatás

Az integratív orvoslás jelentése nagyjából a következő: a gyakorlatban kipróbált és szisztematikusan kiértékelt tudományosan is igazolt orvosi és egészséget megőrző, betegséget gyógyító tradíciók fejlesztése és integrációja. Mindez azzal a céllal történik, hogy a meglévő egészségügyi kezeléseket kiegészítse. Egyre több európai országban alakulnak integratív orvoslással dolgozó szervezetek, amelyekben orvosok, egészségügyi dolgozók és alternatív kezelésekkel foglalkozó szakemberek fejlesztik azokat az orvosi hagyományokat, amelyek korábban egyoldalúan a testi tünetek feltárására és kezelésére fókuszáltak.

A pszichológiai támogatás hiánya a klinikákon belül szintén súlyos probléma. Bár papíron létezik tanácsadás, a gyakorlatban kevesen veszik igénybe, mert a rendszer nem integrálja azt szervesen a kezelésekbe. A társadalmi párbeszéd elindítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a lombikprogram ne legyen többé tabu. Ehhez szükség van arra, hogy az érintettek - akik már túl vannak a folyamaton és biztonságban érzik magukat - megosszák történeteiket. Az edukáció szerepe szintén meghatározó. Ha a társadalom szélesebb rétegei tisztában lennének a meddőség biológiai hátterével és a kezelések valóságával, talán kevesebb lenne a bántó megjegyzés és a kéretlen tanács. A munkahelyi érzékenyítés és a rugalmasabb szabályozások is segíthetnének. Ha egy nőnek nem kellene rettegnie a munkája elvesztésétől a kezelések miatt, az egyik legnagyobb stresszforrás szűnne meg.

A lombikprogram alapvető tudnivalói és kockázatai

Az inszemináció és a lombikbébi kezelés (in vitro fertilizáció, IVF) olyan orvosi beavatkozások, amelyek során mesterséges úton, külső beavatkozások, technikák alkalmazásával teszik lehetővé a terhesség létrejöttét. Statisztikák szerint a meddőség Magyarországon minden negyedik párt érint. Orvosi értelemben meddőségnek az számít, ha egy párnál 12 hónap folyamatos, védekezés nélküli közösülés nem eredményez terhességet. 35 év feletti nőknek már 6 hónap sikertelen próbálkozás esetén ajánlott meddőségi kivizsgálást végezni. A meddőség kb. fele-fele arányban vezethető vissza a nőkre és a férfiakra.

A lombikbébi kezelés egy hosszabb, összetettebb folyamat, amely több lépésből és folyamatos kontrollvizsgálatokból áll: hormonkezeléssel serkentik a petefészek működését, a petesejteket leszívják (punkció), majd laboratóriumi körülmények között megtermékenyítik őket a spermiumokkal. Végül a megfelelő módon osztódó, életképes embriókat beültetik a méhbe. Az egészségbiztosítás öt lombikbébi kezelést teljes mértékben finanszíroz, a kezeléshez kapcsolódó, tb-támogatott gyógyszerek 100%-ban támogatottak.

Milyen esetekben javasolt a lombikbébi kezelés?

• A petevezeték károsodása vagy elzáródása
• Ovulációs rendellenességek
• Endometriózis
• Mióma
• A spermiumok termelődésének vagy funkciójának zavara
• Spermium vagy petefészek elleni antitestek termelődése
• Ismeretlen eredetű meddőség
• Genetikai rendellenesség

A lombikbébi program 40 év feletti nőknél elsődleges kezelési módja a meddőségi problémáknak. Mindezek mellett az in vitro fertilizációs kezelések a termékenység megőrzésére is használhatóak rák vagy egyéb súlyos betegségek esetén.

A kezelés sikeressége és kockázatai

A lombikbébi kezelések sikerességét alapvetően kétféle módon lehet mérni: a klinikai terhességek arányával, illetve az élveszülések arányával. Egy 2020-ban megjelent tanulmány szerint Magyarországon lombikbébi kezelések esetében a terhességek aránya petesejt-leszívásonként 31,4%, ICSI kezelések esetében 32,3%. Sajnos az élveszülések arányáról azonban nincs hivatalos adat.

Bármilyen orvosi beavatkozásról is legyen szó, kockázatokkal mindig számolni kell. A lombikbébi program egy rendkívül biztonságos beavatkozásnak számít, a komplikációk nagyon ritkák. A lehetséges kockázatok közé tartozik például: többes terhesség (amely növeli a koraszülés és alacsony születési súly kockázatát), petefészek hiperstimulációs szindróma, vetélés (ez a kockázat lombikbébi esetén ugyanakkora, mint természetes úton történő fogantatás esetén), petesejt leszívás szövődményei, méhen kívüli terhesség és stressz.

tags: #lombik #program #hatekonysaga