Spontán terhesség lombik után: a csoda, ami lehetséges

Amikor gyerekként tervezgetjük a családalapítást, mindenki azt képzeli, hogy könnyedén megérkeznek a gyerekek, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Azonban a természet néha közbeszól, és hiába szeretnénk, hiába próbálkozunk, a vágyott baba csak nem érkezik. Ilyenkor sincs veszve minden, mert a tudomány ma már csodákra képes, például a lombikkezelésekre, azaz IVF-re. Sokan úgy gondolják, hogy a lombikprogram (IVF) a végállomás a gyermekvállalás rögös útján, és ha egyszer orvosi segítségre volt szükség, a természetes úton történő fogantatás kapui örökre bezárultak. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb és reménytelibb, hiszen a statisztikák és a klinikai tapasztalatok azt mutatják, hogy a „lombikbabák” után meglepően gyakran érkeznek „spontán kistesók”. Ez a jelenség nem csupán a véletlen műve, hanem biológiai, élettani és pszichológiai folyamatok összetett együttállása, amely rávilágít az emberi szervezet elképesztő regenerációs képességére.

Miért van szükség asszisztált reprodukcióra?

Nem tisztázott, hogy miért, de manapság egyre több pár küzd termékenységi nehézségekkel, így jelentős arányban van szükség asszisztált reprodukciós eljárások használatára. Ma Magyarországon évente nagyjából 4000 baba születik mesterséges megtermékenyítés segítségével. Különösen hatékony az úgynevezett lombik program, vagy in vitro fertilizáció, ami a beavatkozások nagyjából 32%-ában vezet sikeres terhességhez. A mesterséges megtermékenyítési eljárások gyakorisága mögött több tényező is húzódik. Egyrészt a párok mintegy 15-20%-a küzd valamilyen termékenységi problémával, ami mögött lehetnek genetikai és életmódbeli tényezők, magasabb életkor, illetve pszichés okok is. A felmérések ráadásul azt mutatják, hogy a férfiak és nők között egyenlő arányban oszlanak meg a problémák, míg az esetek 20%-ában a pár mindkét tagjánál található a termékenységet befolyásoló tényező. Emiatt nem lehet egyetlen okra ráhúzni a születések csökkenő számát.

Többnyire akkor van szükség mesterséges megtermékenyítésre, ha egy év védekezés nélküli aktív szexuális élet mellett sem jön létre terhesség, vagy létrejön, de idő előtt megszakad. A korábbi vetélések, nőgyógyászati beavatkozások, endometriózis, vagy a magasabb életkor is indokolhatja a nők esetében a lombik programban való részvételt. A hormonális stimuláció, az inszemináció és a lombik program sikerességének aránya is jelentős növekedést mutat az eljárások kifejlesztése óta.

A lombikprogram menete és típusai

Az asszisztált reprodukció (ART) első lépése az inszemináció, ezt követi a lombik beavatkozás, melynek során esetenként egy kiválasztott spermiumot fecskendeznek be a petesejtbe (ICSI), illetve előfordul, amikor az embrió burkát is elvékonyítják (AHA).

• Inszemináció: Első lépésként a lehető legkisebb mértékű hormonális stimulációval a petefészkeket több tüsző növelésére serkentjük.
• Lombik (IVF) és ICSI: Ekkor a pár férfitagja által leadott spermiumváladékkal egyesével megtermékenyítjük a kinyert petesejteket. Amennyiben a meddőség oka a gyenge minőségű spermakép, akkor arra van szükség, hogy a spermiumokat mikromanipulációs eljárással mesterségesen juttassuk a petesejtbe. A megtermékenyült és szabályosan osztódó embriók visszahelyezése (embriótranszfer) a petesejt leszívástól számított 48-72, esetleg 120 órával történik. Az embriókat először speciális - a piacon elérhető legkorszerűbb embrió megtapadást elősegítő tápoldatban tároljuk, majd egy vékony katéter segítségével ultrahang vezérelt módon juttatjuk a méh üregébe. A visszaültetési eljárás során törekszünk arra, hogy a többes terhesség esélyét visszaszorítsuk.
• Asszisztált hatching (AHA): Az embriókat körülvevő burok, a zona pellucida eredetileg fontos szerepet játszik a petesejt megtermékenyülésében, ugyanis a petesejtet körülvevő sok spermium közül csak egyetlen áthatolását engedi. Ezen kívül védi a petesejteket mind mechanikai, mint immunológiai behatásoktól, miközben azok a petevezetőben vándorolnak. Viszont az embrióknak ki kell tudniuk kelni ebből a burokból, hogy megtapadjanak a méh nyálkahártyáján. A folyamat neve hatching, általában a megtermékenyítést követő ötödik napon történik meg. Ahogyan az embrió növekszik, szétfeszíti ezt a burkot. Ha nem képes rá és nem tud kibújni, akkor megtapadni sem képes, így elpusztul. Asszisztált hatching eljárással az embrió beágyazódása, így az IVF-ET kezelés sikeressége növelhető: az AHA során az embriót körülvevő zóna pellucidán kis nyílást ejtünk, így az embrió méhbe ültetésekor az embrió könnyebben szabadul ki a burokból és tapad meg a méh nyálkahártyáján.

A lombikprogram lehetséges mellékhatásai és kockázatai

Mivel a program mindkét fél részéről jelentős érzelmi és fizikai odaadást igényelhet, röviden érdemes szót ejteni veszélyeiről és leggyakoribb mellékhatásairól is. Ahogy fentebb említettük, egyre nagyobb az eljárások sikerességének aránya és ezek közül is kiemelkedik a lombik program, de még így is ritkán fordul elő, hogy már az első beavatkozás terhességgel végződne. A kezelés részeként alkalmazott hormonkészítmények azon kívül, hogy fokozzák a peteérést, a hangulatingadozásoknak is kedveznek. A hatásukra ráadásul előfordulhat úgynevezett hiperstimláció is, ami a meddőségi kezelések szokásos velejárója. Enyhe hiperstimuláció esetén azonban olyan kísérőtünetek is előfordulhatnak, mint émelygés, hasi puffadás és súlygyarapodás. Középsúlyos és súlyos hiperstimuláció esetén ezek a panaszok fokozódnak, illetve akár folyadék is felgyűlhet a mellkasban, ami nehézlégzést és egyéb légzési problémákat, az anyagcsere kóros változásait okozhatja.

Mivel a lombik program célja a sikeres terhesség, a leendő szülők válláról óriási teher esik le, ha megjelenik a két csík a terhességi teszten. Csakhogy az IVF-el létrejött várandósságokat már eleve a veszélyeztetett kategóriába sorolják, a születendő babákat és édesanyákat ezért külön figyelem illeti a terhesgondozás során. A veszélyeztetett terhesség általában abban is eltér a normál terhességtől, hogy a kismamának gyakrabban és átfogóbb laborvizsgálatokon kell részt vennie. A lombik programban gyakran előforduló ikerterhesség szintén növeli a kockázatokat, ezért szülész nőgyógyászunk akár ágynyugalmat, vagy kórházi megfigyelést is elrendelhet. Hiába van szó egy nagy hasi műtétről, még mindig sokan gondolnak kockázatmentes megoldásként a császármetszésre. Előfordulhat azonban, hogy ikerterhesség, koraszülés, vagy nem várt komplikációk, például méhlepény leválás miatt csak a császármetszés az egyetlen járható út. Kismamaként az a legjobb, amit tehetünk saját és babánk egészsége érdekében, ha betartjuk orvosunk utasításait és megpróbáljuk stresszmentesen élvezni a terhességet.

Lombikbabák: nincsenek különbségek

1978-tól, amikor az első feljegyzett sikeres IVF esetet végrehajtották, egészen mostanáig világszerte több mint 10 millió gyermek született az IVF eljárás révén, és ők jól vannak - ugyanolyan jól és egészségesen, mint a spontán (normális cikluson keresztül, természetes úton) fogant gyermekek. Nyilvánvaló tehát, hogy semmi mesterséges vagy „más” nincs a folyamatban vagy a lombikkezelés révén született babákban. Az egyetlen különbség az, hogy itt a megtermékenyítést valamilyen okból kifolyólag segítették és külsőleg végezték. Még donor spermium vagy petesejt esetén is, sőt adott esetben béranya igénybevételével sem laboratóriumban gyártják a felhasznált ivarsejteket. (A béranyaság Magyarországon nem engedélyezett - a szerk.).

A megtermékenyítés után az embriókat a nő méhébe juttatják, ahol beágyazódás és végül terhesség következik be. A terhesség sorsa ugyanaz, mint egy spontán fogant gyermeké. A baba végül megszületik, mint minden más baba, az anya megöleli szoptatja, tisztába teszi, szereti, figyeli, ahogy fejlődik és okosodik, mint minden más baba. A gyerek később hagyományos iskolába jár, és mindent normálisan csinál. Egyáltalán semmi rendellenes nincs benne.

Sőt, ha a végletekig akarnánk vinni a dolgot, azt is mondhatnánk, hogy a lombikbabáknál talán még kisebb az egészségi kockázat, hiszen a természetes fogantatásnál általában semmit sem lehet irányítani, minden véletlenszerűen történik. A nőnek peteérése van egy bizonyos fajta petesejtből, a férfi pedig az intim együttlét során spermiumok millióit bocsátja ki, amelyek mind a petesejt felé száguldanak. Egyikük véletlenszerűen a többi előtt eléri a petesejtet, és áttöri a burkot, megtermékenyítve a petesejtet. A többi spermium elpusztul. A zigóta, amelyből végül a baba lesz, örökli az ivarsejtek kódját. A folyamatot egyáltalán nem lehet irányítani, mivel a kiválasztás teljesen véletlenszerű.

A lombikkezelés útján történő fogantatás esetében azonban sok mindent meg lehet figyelni és el lehet kerülni a beültetés előtti genetikai diagnosztika (PGD) fejlett módszerével, ahol az embriókat az esetleges genetikai hibák szempontjából szűrni lehet, mielőtt a méhbe ültetik őket. Itt lehetőség van (vagy inkább lenne!) a nemek kiválasztására is, ami a spontán ciklusban nem lehetséges. A génszerkesztés jövője, amelyre már nagyon vártunk, a CRISPR technológia segítségével kezd napjaink valóságává válni, és talán végérvényesen megváltoztatja majd a reprodukciós narratívát. Személyesen láttam olyan gyermekeket, akiknek élhettek volna akár egészségesen is, de genetikai komplikációk miatt nyomorúságos körülmények között hagyták el a földi világot.

A lombikbabák pszichés aspektusai

A nem spontán fogant babákat először orvosi szempontból vizsgálták: összehasonlították a spontán fogant, a lombik, és az előzetesen genetikailag vizsgált embriókból születetett babákat. A kutatások nem találtak különbséget a fenti csoportokban a terhességek lefolyásában, a szövődmények kialakulásában és a babák fejlettségében. Később az értelmi és az érzelmi képességeket is mérték a gyerekeknél, s azt találták, hogy a gyerekek 10 éves korára az esetleges korábbi különbségek kiegyenlítődtek. (Vannak olyan kutatások, melyek 8 éves gyerekeket nézve magasabb IQ értékeket találtak az asszisztált reprodukcióval fogant gyerekeknél, ám ez valószínűleg inkább egyéb tényezőkkel volt összefüggésben, mint pl. a szülők magasabb életkora.) A mozgásfejlődést és a szociális fejlődést tekintve a kutatások szintén nem találtak különbséget a spontán fogant és lombikbabák között.

Érdekes vizsgálati eredmény viszont, hogy a szülők felülértékelik a gyerekeknél később esetleg jelentkező problémákat. Ha a gyerek szociális kapcsolataiban vagy viselkedésében probléma adódik (például a gyerek visszahúzódó, nehezen teremt kapcsolatot vagy éppen hiperaktív), a szülők hajlamosak azt felnagyítani, és a gyerek fogantatásának, kihordásának, születésének körülményeivel összefüggésbe hozni. A gyerekek pedagógusai viszont gyakran nem látják a problémát kirívónak, a többi gyerek problémáitól eltérőnek. Ha belegondolunk, ez a szülői hozzáállás inkább a szülő saját hiedelmeiről és félelmeiről szól, mintsem a gyerek valódi helyzetéről: „azért nem tud barátkozni senkivel a fiam, mert a sok kudarc után én sem mertem elhinni a terhesség elején, hogy velem marad” vagy „biztosan azért hiperaktív a gyerek, mert lombikbaba”. Mindezt a vélekedést átszőheti a bűntudat, hogy „valamit nem csináltam jól”.

A gyerek oldaláról a lelki részét nézve sem könnyű lombikbabának lenni: vannak olyan nézetek, melyek szerint ezek a babák érzik, hogy rájuk nagyon vártak, vágytak szüleik, így szorosabban kötődnek, érzékenyebbek szüleik jelzéseire és felelősségteljesebbek, mint spontán fogant társaik. Ezzel el is jutunk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon kell-e beszélnünk lombikbabánknak arról, hogy ő lombikbaba? Ha (egyes vélekedések szerint) a gyerekek úgyis érzik, hogy ők mások, mint a többiek, akkor nekünk, a szüleiknek kell-e magyarázatot adnunk erre?

Spontán terhesség lombik után: lehetséges és gyakori

Kutatások, köztük a Monash Egyetem átfogó vizsgálata, rávilágítottak arra, hogy az IVF-kezelésen átesett nők körülbelül 17-20 százaléka esik teherbe természetes úton a következő három éven belül. Annette Thwaites, a University College London kutatója, a tanulmány vezető szerzője úgy fogalmazott: messze nem ritka eset, hogy valaki természetes úton essen teherbe egy lombikbébi után, ami teljesen ellentétes a közhiedelemmel. A reprodukciós eljárások ösztönözhetik a természetes fogamzást. A kutatás során tizenegy nemzetközi tanulmány együttvéve több mint ötezer nőre vonatkozó eredményeit tekintették át, és ezek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az asszisztált reprodukciós eljárásokat követő - többnyire - három éven belül átlagosan ötből egy esetben újabb gyermek fogant meg természetes úton. A kutatók úgy vélték, a reprodukciós eljárások ösztönözhetik a természetes fogamzást: "biológiailag lehetséges, hogy a lombikeljárás (IVF) során alkalmazott petefészek-stimuláció javítja a szerv természetes működését". Ez az adat azt sugallja, hogy a meddőség sok esetben nem egy statikus, megváltoztathatatlan állapot, hanem egy dinamikus folyamat, amely bizonyos hatásokra képes pozitív irányba mozdulni. Érdekes megfigyelés, hogy a spontán teherbeesés esélye még azoknál is fennáll, akiknél a lombikprogram nem végződött élve születéssel.

Milyen tényezők segítik a spontán fogantatást lombik után?

1. Hormonális „reset” és fokozott petefészek-működés: A lombikprogram során alkalmazott hormonális stimuláció célja a petefészkek fokozott működésre ösztönzése. Bár ez egy intenzív folyamat, a szervezet „emlékezete” sokkal tovább tarthat, mint a kezelés időtartama. A nagy dózisú hormonok hatására a petefészkek vérkeringése fokozódik, és olyan tüszők is aktiválódhatnak, amelyek korábban nyugalmi állapotban voltak. Sok szakember úgy véli, hogy a stimuláció egyfajta „nagytakarítást” végez a hormonrendszerben. A visszacsatolási mechanizmusok, amelyek a hipotalamusz, az agyalapi mirigy és a petefészkek között működnek, a kezelés után gyakran harmonikusabbá válnak.
2. A méh fizikai átalakulása terhesség után: Amennyiben az IVF sikeres volt, és a nő kihordott egy terhességet, a szervezet drasztikus változásokon megy keresztül, amelyek kedveznek a következő, immár spontán fogantatásnak. A méhizomzat tágulása, a méhlepény által termelt hormonok és a szülés folyamata mind-mind hozzájárulnak a kismedencei szervek állapotának megváltozásához. A méh vérellátása a terhesség alatt többszörösére nő, és bár a szülés után ez normalizálódik, a hajszálérhálózat és a szövetek rugalmassága gyakran jobb marad, mint a terhesség előtt. Ez a javult mikrokeringés optimálisabb környezetet teremthet a petesejt beágyazódásához egy későbbi, természetes ciklus során.
3. Endometriózis tüneteinek enyhülése: Az endometriózis az egyik leggyakoribb oka annak, hogy egy pár a lombikprogramot választja. Ez a betegség krónikus gyulladást és összenövéseket okoz a kismedencében, ami jelentősen rontja a természetes fogantatás esélyeit. Azonban a terhesség alatt a szervezetben uralkodó magas progeszteronszint természetes módon elnyomja az endometriotikus csomók aktivitását. Bár az endometriózis nem gyógyul meg véglegesen a terhességtől, a szülés utáni első 12-18 hónap egyfajta „arany ablakot” jelenthet a párok számára. Ebben az időszakban a gyulladásos faktorok szintje alacsonyabb, az anatómiai viszonyok pedig kedvezőbbek lehetnek.
4. PCOS és életmódváltás hatásai: A policisztás ovárium szindróma (PCOS) esetén a meddőség hátterében leggyakrabban az inzulinrezisztencia és az anovuláció (peteérés hiánya) áll. Az IVF-re készülő nők többsége szigorú életmódváltáson esik át: diétáznak, rendszeresen mozognak és célzott étrend-kiegészítőket szednek. Ez a felkészülési folyamat gyakran stabilizálja az anyagcserét, ami a kezelés után is fennmaradhat. Gyakori jelenség, hogy a sikeres lombik és a szülés utáni szoptatás hormonális hatásai, kombinálva a korábban bevezetett egészséges életmóddal, egy szabályosabb ciklust eredményeznek.
5. A pszichés stressz csökkenése: Bár a „csak ne görcsölj rá” tanács a legtöbb meddő pár számára frusztráló, a tudomány nem hagyhatja figyelmen kívül a psziché szerepét. A lombikprogram folyamata rendkívüli mentális terheléssel jár, ahol minden nap a várakozásról és a félelemről szól. Amikor azonban egy pár már szülővé válik a lombik segítségével, a biológiai nyomás és a sürgető kényszer hirtelen megszűnik. A stresszhormonok, mint a kortizol és az adrenalin, közvetlen hatással vannak a reproduktív tengelyre. A stresszszint csökkenésével a szervezet több energiát tud fordítani a szaporító szervrendszer optimális működtetésére. Ez a fajta érzelmi megkönnyebbülés gyakran pont azt a minimális többletet adja hozzá a rendszerhez, ami a természetes fogantatáshoz szükséges.
6. Férfi termékenység javulása: Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a meddőség okaiban a férfiak állapota állandó, pedig a spermiumok minősége és mennyisége rendkívül dinamikusan változhat. Az életmód, az étrend, a stresszkezelés és a káros szenvedélyek elhagyása, amit a párok az IVF előtt megtesznek, 3-6 hónap alatt jelentős javulást hozhat a spermaképben. Emellett érdemes megemlíteni a rejtett gyulladások kezelését is, amelyekre sokszor csak a meddőségi kivizsgálás során derül fény. Egy sikeresen kikezelt fertőzés vagy egy életmódbeli korrekció hosszú távon orvosolhatja azt a problémát, ami miatt korábban csak a mikroinjekciós eljárás (ICSI) volt járható út.
7. A méhnyálkahártya állapotának javulása: Az IVF során az egyik legnagyobb kihívás a méhnyálkahártya megfelelő vastagságának és befogadóképességének elérése. A kezelések során alkalmazott eljárások, vagy akár egy korábbi diagnosztikus méhtükrözés (histeroszkópia), segíthetnek az anatómiai rendellenességek, például polipok vagy sövények eltávolításában. A méh „karbantartása” és a korábbi gyulladások megszüntetése után a szervezet sokkal fogékonyabbá válhat a természetes úton érkező embrió befogadására.
8. Ismeretlen eredetű meddőség tisztázódása: Az egyik legrejtélyesebb diagnózis az ismeretlen eredetű meddőség, amikor minden lelet negatív, a baba mégsem érkezik. Ezekben az esetekben a spontán terhesség esélye az IVF után kifejezetten magas. Lehet, hogy egy enyhe hormonális aszinkron, egy rövid ideig tartó tápanyaghiány vagy egy átmeneti környezeti hatás állt az útban. Amint ezek a tényezők megváltoznak - akár az idő múlásával, akár az életmód finomításával -, a természetes fogantatás akadályai elhárulnak.
9. A petefészek-tartalék „másodvirágzása”: Bár az életkor előrehaladtával a termékenység csökken, a nők egy részénél a petefészek-tartalék (AMH szint) lassabban csökken, mint az átlagnál. Az IVF során alkalmazott stimuláció néha segít felszínre hozni a rejtett tartalékokat. A „másodvirágzás” jelensége nem ismeretlen a szülészetben. A hormonális egyensúly néha a menopauza közeledtével egy utolsó, stabilabb fázisba kerül, ami kedvezhet a fogantatásnak.
10. Immunológiai tolerancia kialakulása: Egyes esetekben a meddőség hátterében az immunrendszer túlzott reakciója áll, amely elutasítja a megtermékenyített petesejtet. A terhesség maga egyfajta immunszuppresszált állapot, amely során az anya szervezete megtanulja tolerálni az embrió „idegen” sejtjeit. Az immunológiai környezet változása kulcsfontosságú lehet. A korábban ellenséges közeg helyett a méh befogadóbbá válik, ami lehetővé teszi a természetes úton fogant embrió számára a biztonságos beágyazódást.
11. Tudatos testmozgás és életmód: Sok nő az IVF után kezd el tudatosabban foglalkozni a testével, például speciális intimtornával vagy AVIVA-módszerrel. Ezek a gyakorlatok fokozzák a kismedencei szervek vérellátását, segítenek az esetleges letapadások oldásában és a hormonális egyensúly fenntartásában. A javult keringés nemcsak a peteérést segíti, hanem a méhnyálkahártya minőségét is javítja. Ha a szervezet fizikai állapota jobb, mint az első teherbeesési kísérletek idején, az esélyek is jelentősen megnőnek.
12. Környezeti toxinok minimalizálása: Az IVF-re való felkészülés során sok pár minimalizálja a környezeti toxinok bevitelét: lecserélik a tisztítószereket, kerülik a műanyagokat és bio élelmiszereket fogyasztanak. Ez a tudatos környezetváltás nem ürül ki a szervezetből az IVF végével. A máj és a vesék tehermentesítése, a tiszta víz fogyasztása és a minőségi alvás mind hozzájárulnak a reproduktív egészséghez.

Személyes történet: 6 év próbálkozás után spontán fogant baba

Az első gyermekem nem sikerült könnyen, mert 10 évig mondogatták az orvosok, hogy ilyen progeszteron szint mellett nehéz lesz, de nem lehetetlen. Állandó vendég voltam a nőgyógyásznál, mert sajnos sokáig tartott, mire rendes ciklusaim lettek. 1 éves kislányunk mellé szerettünk volna egy kistestvért, ezért elkezdtünk próbálkozni. Sajnos fél év próbálkozás után sem sikerült. Fél év után tehát elkezdődtek a kivizsgálások. Először csak én nézettettem meg a hormonszintemet, ami akkor tökéletes volt. Különböző alternatív kezeléseket kezdtünk el pl. akkupunktúra, pszichológus, különböző étrend-kiegészítők, aminek az eredménye az volt, hogy 4 év után még mindig nem történt semmi. Mindig tudtam, hogy mikor fogant meg a baba, mert a tünetek megvoltak, csak kb 32-35. napon vége lett és a menstruációm is megjött. Ezután ismét orvosi segítséggel kiderült, hogy újra nagyon alacsony a progeszteron szintem. A férjemnek tökéletes eredményei voltak, tehát a hiba az én "készülékemben" volt. Gyógyszerek segítségével egyből sikerült teherbe is esni, ami sajnos vetéléssel végződött. Annyira magam alá kerültem, hogy pszichológus segítségét kellett kérni. A további hormonkezelések sajnos csak a szervezetemet és az idegrendszeremet viselték meg, eredményt nem hoztak. Ekkor találkoztam Petre Veronika nevével. 2018 májusban elkezdtük a beszélgetéseket és jártam az előadásokra is. Azt gondoltam, hogy újat nem túl sokat tud mondani, mert ennyi pszichológusnál eltöltött idő után már úgy éreztem többet tudok, mint bárki más. Ekkor jött a felismerés, hogy minden egyes előadás és konzultáció után nem csontocskák, hanem komplett csontvázak estek ki a "szekrényemből". Egyre könnyebbnek éreztem magam, olyan volt, mintha kövek estek volna le a vállamról, én pedig repültem. Veronikával szinte már vitatkoztunk, mert ez az, amit nem szerettem volna. Úgy gondoltam, nem azért csináltam végig vele az elmúlt 6 hónapban az előadásokat, hogy lombik programban hormonokkal bombázzam a szervezetemet. 3 hónapig próbálta Veronika is és a férjem is elmagyarázni, hogy nem biztos, hogy a lombik rossz döntés lenne. Érlelődött a gondolat bennem, hogy itt az ideje megpróbálni. Az utolsó lökést az adta, hogy azt mondta Veronika, ha a baba szemszögéből néznénk a helyzetet, akkor úgy is tűnhetne a baba számára, hogy nem teszek meg mindent ő érte. Bejelentkeztünk, és elkezdtük a vizsgálatokat. Tökéletes eredmények után éreztem, hogy valami nem stimmel, ismét velem van a baba. Így nem tudtam folytatni a további vizsgálatokat, vártunk. Természetesen a családból senki nem hitte el nekem. Ekkor megtörtént a csoda 2019 áprilisában, 6 év próbálkozás után, spontán megfogant a baba!!!!!!!! Ekkor még mindig nem tudtunk örülni, mert az előző vetélés után, sőt, 42 évesen csak óvatosan örömködik az ember lánya. Amikor a „lehetetlen” megtörténik, a párok gyakran vegyes érzelmekkel szembesülnek. Az öröm mellett megjelenhet a hitetlenség, sőt, néha a düh is, hogy „miért nem történt meg ez korábban, megspórolva a sok szenvedést és költséget”. A spontán terhesség egyfajta gyógyulási folyamatként is értelmezhető. Megerősíti a nőt abban, hogy a teste „működik”, és képes a csodára orvosi beavatkozás nélkül is. Ez a felismerés hatalmas önbizalmat adhat a szüléshez és a gyermekneveléshez is.

Fontos kivizsgálások meddőség esetén

Egyre több pár küzd a meddőség problémakörével, és kénytelen orvosi segítséget kérni a baba érkezéséhez. A meddőség okainak feltárása gyakran csak nőgyógyászati szervi kivizsgálásra és a partner andrológiai vizsgálatára terjed ki. Még a lombik program megkezdése előtt is gyakran elmaradnak a véralvadás, a trombózis-készség vagy autoimmun betegség feltárására irányuló vizsgálatok, pedig gyakori, hogy ilyen eltérések késleltetik a baba érkezését. A meddőség - amely közel 150 ezer párt érint - hátterében számos probléma állhat, a nő és a férfi részéről egyaránt. Amennyiben mesterséges megtermékenyítési eljárásra kerül sor, azt mindig alapos kivizsgálásnak kell megelőznie: a nőgyógyászati célzott kivizsgálások mellett endokrinológiai vizsgálatokra, valamint genetikai felmérésekre is sor kerülhet.

Véralvadási zavarok szerepe a meddőségben

Vetélés esetén, ha az többször előfordult már, illetve korai vetéléskor mindig gondolni kell véralvadási zavarra, nevezetesen a fokozott trombózis-készségre is! A komplex kivizsgálásához ezért szorosan hozzátartozik a véralvadási paraméterek, bizonyos véralvadásban részt vevő faktorok szintjének meghatározása, a trombózis-készség laboratóriumi értékelése is, még ha nem is általános protokollról van szó. A megtermékenyített petesejt amikor leérkezik a méh üregébe, ott be kell ágyazódnia. A méhnyálkahártya sejtjeinek feloldódását, felépülését hormonok, véralvadási faktorok, immun-mechanizmusok irányítják. Majd kifejlődik a méhlepény, ami a vérerek kialakulásával kapcsolja be az anya keringésébe a magzatot. A vér szállítja az oxigént és a táplálékot a magzat számára, hogy fejlődni tudjon. Így érthető, ha a lepény keringésében akadály alakul ki (például trombózis), a magzat fejlődése lelassul, esetleg elhal, és a kismama elvetél. A trombofília, azaz a fokozott trombózis-készség vizsgálata vérvétellel történik, és azt nézik, kinél van öröklött trombózishajlam fokozódás. Nem elegendő csupán a Leiden mutációra koncentrálni, bár ez a leggyakoribb, különösen, ha a családban előfordult mélyvénás trombózis. Több faktort is meg kell nézni (pl. Protrombin gén - F.II 20210, Protein S/C, AT III homocisztein szint). A kivizsgálás része kell, hogy legyen az autoimmun betegség kizárása. Amennyiben trombofília, azaz genetikailag fokozott trombózis-készség okozza a sorozatos problémákat, megoldást jelent a reménykedő párnak, hogy a kismama a véralvadásgátló kezelést kap és a spontán fogant magzat biztonságban fejlődhet, majd egészségesen, időre megszülethet.

Gyakori kérdések a spontán terhességről lombik után

• Tényleg van esélyem természetes úton teherbe esni, ha az első gyermekem lombikbébi? Igen, a statisztikák szerint az IVF-en átesett párok közel 20%-ánál következik be spontán terhesség a kezelést követő néhány éven belül.
• Miért mondják, hogy a terhesség „meggyógyítja” a meddőséget? A terhesség során zajló hormonális változások és a méh fizikai átalakulása képes „resetelni” a rendszert.
• Számít az anya életkora a spontán esélyeknél? Az életkor minden esetben fontos tényező, de a korábbi sikeres terhesség jó jel.
• Ha PCOS miatt kellett a lombik, az elmúlhat a szülés után? A PCOS nem múlik el véglegesen, de a tünetei jelentősen enyhülhetnek.
• Mennyi időt érdemes várni a spontán próbálkozással a szülés után? A férfi oldaláról is javulhatnak az esélyek? Abszolút.
• Szükséges ilyenkor is extra orvosi felügyelet? Igen, mivel korábban meddőségi problémák álltak fenn, a spontán fogantatást követően érdemes korán jelentkezni nőgyógyásznál. Nem szabad elfelejteni a folsav és a megfelelő vitaminok szedését sem, még akkor sem, ha a terhesség váratlanul érkezett. A tudatosság ebben az esetben is kifizetődik.

tags: #lombik #kozott #spontan #baba