Az elmúlt negyven évben a lombikeljárás forradalmasította a meddőség kezelését, és milliók számára tette lehetővé a gyermekvállalást. Azonban sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a fogantatás ezen módja milyen hatással van a gyermekek lelki problémáira és pszichológiai fejlődésére, valamint a szülő-gyermek kapcsolatra.
A lombikbébi program lényege és kihívásai
A lombikbébi program során az anyai petesejtet laboratóriumi körülmények között termékenyítik meg az apai hímivarsejttel, majd a létrejött embriót beültetik az anya méhébe. Így genetikailag mindkét szülő kötődik a gyermekhez. Ez a folyamat azonban számos érzelmi és pszichológiai kihívást tartogat a szülők számára, mivel a meddőség ténye, valamint a kezelések okozta stressz nagyfokú érzelmi bevonódást eredményez.
Néhány kutatás szerint ez az emocionális túltöltöttség nevelési nehézségeket, a gyermek túlféltését, esetleg a szülők önmagukkal vagy a gyermekkel szembeni irreális elvárások felállítását idézheti elő. A lombikbébi program segítségével fogant gyermekek vizsgálata azért is fontos, mert az embrió méhbe történő áthelyezése kevésbé optimális folyamat, mint a természetes fogantatás. A megfelelő körülmények hiánya pedig olyan, a sejtosztódás során alapvető mechanizmusokat érintő változásokat okozhat, melyek az egész életre kiható fizikai és mentális fejlődést befolyásolhatják.
A meddőség okai és a lelki tényezők
Dr. Szentiványi Zoltán szülész-nőgyógyász, meddőségspecialista szerint a meddő párok 15-30 százalékánál nem sikerül megtalálni a gyermektelenség okát a kivizsgálásokon, ami arra utal, hogy náluk nem biológiai, hanem valamilyen más, például lelki tényező áll a háttérben. A lelki eredetű meddőség okai sokrétűek lehetnek:
- Családból hozott mintázatok
- Egyéni életúton bekövetkező veszteségek, tragédiák
- Parentifikáció (gyermek felnőtt szerepbe kényszerülése)
- A párkapcsolat minősége
Az orvosi vizsgálatok mellett a pszichológiai feltárás is része a meddőségi kivizsgálásnak. Tapasztalatok szerint a pszichológussal folytatott munka nyomán - ami több alkalmat is jelenthet - megfogant a baba, akár spontán módon, további kezelések nélkül, vagy a sikeres lombikkezelés hatására.
A lombikprogram érzelmi hullámvasútja a szülők számára
A lombikprogram nagyfokú érzelmi bevonódást eredményez. Az első évek mérföldkövei során a legnehezebb időszak a szülők számára a bizonytalansággal teli várandósság. Miközben a lombikszülők magzattal való érzelmi kötődése nem különbözik a természetes úton fogant babák szüleinek kötődésétől, a kismamákra jelentős stressz nehezedik, hiszen aggódnak a speciális eljárás során fogant baba egészségi állapota miatt. Holott a lombikszülők aggodalma magasabb fokú, a kezdeti szorongás mértéke idővel csökken, és hasonló értékeket mutat mindkét szülőtípus esetén.
Bár egyes eredmények azt mutatják, hogy a szülést követően a lombikanyukák valamivel nehezebben kommunikálnak a gyermekükkel, mások szerint a lombikcsaládok több pozitív érzelmet közvetítenek a rég várt gyermek felé. A legtöbb kutatás alapján azonban elmondható, hogy a mesterséges úton fogant gyermekek anyukái kisebb mértékű szorongást és neveléssel kapcsolatos stresszt élnek meg, és a nevelési kompetenciájukat is pozitívabban értékelik. Feltételezhető, hogy ezek az eredmények a nők terméketlenséggel való tapasztalataiból, a gyermek utáni felfokozott vágyból, valamint a szülőség megélésének megnövekedett motivációjából adódnak.
Lelki támogatás a lombikprogram során
Nagy Éva okleveles pszichológus szerint a termékenységi nehézség egzisztenciális dilemmákat is felvethet. Fontos, hogy a párok tisztában legyenek az orvosi, gazdasági-jogi és pszichológiai kérdésekkel, amelyek a lombikfolyamat során felmerülhetnek. A pszichológus segíthet abban, hogy a párok felmérjék, mennyire bírják a terhet, képesek-e rugalmasan alkalmazkodni, és megőrizni az érzelmi egyensúlyukat egy olyan fokozottan megterhelő életesemény során, mint amilyen a lombikkezelés.
Beszélnünk kell! – A meddőségről és a lombikról – Krajnyik Cintiával
A lelki támogatásnak többféle formája van, például sorstárscsoportok vagy egyéni támogató folyamatok. Ezáltal megelőzhető a folyamat során jelentkező lelki megterhelődés túlzott mértéke, megőrizhető a személyiség rugalmassága és pszichés ellenálló képessége, valamint elkerülhető a depresszív állapot kialakulása.
Az önhibáztatás és a tévhitek kezelése
Gyakori az önhibáztatás a meddőséggel küzdő párok körében, különösen a nők esetében. Fontos tudatosítani, hogy a termékenységi nehézség egy pár közös nehézsége. A pszichológussal való közös gondolkodás segít felszínre hozni a téves meggyőződéseket, és lehetőséget ad azok átdolgozására. Az orvos is segíthet abban, hogy a párok reális képet kapjanak arról, mi az, amiért felelősek a folyamatban, és mi az, amiért nem.
A pszichológia általánosan azt képviseli, hogy az érzéseket a maguk teljességében érdemes megélni. Semmiféle bizonyíték nem támasztja alá, hogy a negatív érzések befolyásolnák a termékenységi folyamat sikerességét. Inkább a tartós lelki megterhelés okozta stressz ronthatja az önszabályozást és az egészségmagatartást, ezáltal biológiailag sérülékenyebbé téve a szervezetet.
A lombikgyermekek pszichológiai fejlődése
Korábbi tanulmányok alapján a lombikcsaládokban magas szintű pszichológiai jóllét és házastársi elégedettség jellemzi a szülőket. Azonban a lombikprogramok harmada-negyede ikerterhességgel jár, ez pedig megnöveli a szülők stresszszintjét, és fokozott nehézségeket okoz a gyermeknevelés terén is. Az első életévek során vizsgált anya-gyermek kapcsolat esetében a lombikbabák túlnyomó részt biztonságos kötődést mutattak. Ezek alapján, illetve több tanulmány egybehangzó álláspontja szerint elmondható, hogy a kora gyermekkort tekintve a lombikeljárás nem jár negatív következményekkel a gyermekek pszichológiai és érzelmi fejlődésére.
Kamaszkor és identitás
A kamaszkor közeledtével minden gyermek elkezd összetett módon gondolkodni önmagáról. A lombikban fogant tinik önbevallásuk alapján nem tapasztaltak különbséget szociális és érzelmi viselkedésükben természetesen fogant társaikhoz képest. Az eddig közölt tanulmányok, melyben a szülők, a tanárok és a gyerekek is nyilatkoztak, nem mutattak eltérést összehasonlítva a 11-12 év körüli lombikban és természetes úton fogant kiskamaszok szociális és érzelmi jóllétét. A 15-16 éves korosztály esetében sem találtak különbséget a nevelési stílus, a nevelési stressz és a viselkedési problémák tekintetében.
Érdekes azonban, hogy egyes kutatások szerint a 18 éves fiatal felnőttek körében magasabb szintű melegség jellemezte az anya-gyermek kapcsolatot a lombikcsaládoknál. A szülői nevelést jellemző melegség rugalmas attitűdöt, támogató, de szabályokat felállító viselkedést, illetve elfogadó, válaszkész interakciókat takar. Összességében elmondható, hogy a mesterséges megtermékenyítés nem hozható összefüggésbe a kamaszkori szülő-gyermek kapcsolatot érintő nehézségekkel.
„Lombikban fogantam, más vagyok?” - A gyermekek perspektívája
A 2007-ben készült német tanulmány, amely az 1980-as években mesterséges megtermékenyítéssel született fiatal felnőtteket kérdezte meg a módszerről, arra volt kíváncsi, hogyan vélekednek a mesterséges megtermékenyítésről, és hogyan hat saját identitásuk meghatározására az a tény, hogy ők ily módon fogantak.
| Kérdés/Aspektus | Eredmény a tanulmány szerint |
|---|---|
| A mesterséges megtermékenyítés értékelése | Minden résztvevő pozitívan értékelte a módszert. |
| Hála a szülőknek | Egytől-egyig hálásak a szüleiknek, hogy alávetették magukat az eljárásnak. |
| A „tervezett gyermek” érzése | Az eljárás egy szándékot fejez ki, ami pozitív. |
| Identitás és fogantatás módja | Két típus:
|
| Tudatosság a fogantatásról | A legtöbben nem emlékeztek a konkrét alkalomra, amikor először hallottak róla. A szülők fiatal koruktól kezdve beavatták őket. |
| Negatív hatások | Az eljárásban közvetlenül érintett fiatalokat semmilyen negatív hatás nem érte. A tudat, hogy mesterséges úton fogantak, hamar integrálódott az énképükbe. |
| Hatás a családra és szülő-gyermek kapcsolatra | Pozitívan hat, erősíti azt, különösen a serdülőkorban. |
Összességében úgy tűnik, az eljárásban közvetlenül érintett fiatalokat semmilyen negatív hatás nem érte a mesterséges megtermékenyítés miatt. A tudat, hogy ők mesterséges úton fogantak, hamar integrálódott az énképükbe, negatív hatások nélkül. Sőt, az eredmények alapján a vizsgálatvezetők azt a következtetést vonták le, hogy az eljárás pozitívan hat a család és a szülő-gyermek kapcsolatára, erősíti azt, különös tekintettel érezhető ez a nehezebb serdülőkorban.
A lombikbébik prenatális és kognitív fejlődése
Molnár Judit pszichoterapeuta szerint a gyermekek már 2 évesen lejátsszák terápiás helyzetben a petesejtek leszívását és beültetését, a nagyobbak (3-5 évesek) pedig rajzokon jelenítik meg pontosan. Sőt, meg nem született testvéreikről is tudnak, azokról is, akik a fagyasztóban vannak, amiről a szülők szerint kapott ismeretük nem lehet.
Az in vitro eljárás tömegméretű alkalmazásának másik veszélyét sokan abban látják, hogy minél inkább találkozunk a mesterséges módszerekkel, ezek annál könnyebben, gyakrabban veszik át a helyét indokolatlanul a természetes folyamatoknak, hasonlóan a szülés esetében túl sokat alkalmazott császármetszésekhez.
A Human Reproduction hasábjain megjelent vizsgálat, mely több száz angol gyermek kognitív mutatóinak anyagát dolgozta fel, azt vizsgálta, hogy a természetes és mesterséges úton fogant gyermekek szellemi képességei között van-e eltérés. A mintegy 11 éves periódusban az IVF (in vitro fertilizáció) vagy ICSI (intracitoplazmatikus spermium injektálás) során fogant gyermekek semmilyen szellemi képességet illetően nem maradtak el természetes úton fogant társaiktól, sőt a 3-5 éves kor közötti időszakra vetítve még jobban is teljesítettek.
A vizsgálat egy másik felfedezése, hogy egyes kitüntetett időszakokban a mesterséges úton fogant gyermekek még gyorsabb ütemben is fejlődnek. Ennek elve az, hogy azok a szülők, akik „többet küzdöttek” gyermekük születéséért, azok sokkal gondoskodóbbak is. Viselkedésüket a gyermek korai életszakaszában egy, az átlagosnál fokozottabb féltő, figyelmes attitűd jellemzi, mely idővel halványul. A tesztek alapján ez gyermekeik kognitív képességeiben egyértelműen megjelenik. A szellemi fejlődés ütemében és nagyságában az első hetekben nem észlelhető differencia a két csoport között, de 3-5 éves kor között van a legnagyobb eltérés a „lombik bébik” javára.
Etikai dilemmák és jövőbeli kilátások
A lombikprogram során számos etikai kérdés is felmerül, különösen a fagyasztott embriók sorsát illetően. Nagy kérdés, hogy mi lesz velük, ha felhasználják őket valamire, és az is, ha hagyják elpusztulni.
A technika arrafelé halad, hogy egyre kevesebb, és egyre tökéletesebb, az örökletes betegségektől mentes embriót ültessenek be a jövőben. Czeizel Endre genetikus szerint a preimplantációs genetikai diagnosztika, amely a megtermékenyítés utáni 3-4 napos magzatkezdeményből egy sejt eltávolításával kimutatja az esetleges genetikai hibát, nagy előrelépést jelenthet a genetikai betegségek megelőzésében.