Az abortusz jogi és etikai dilemmái: Locke öröksége és a mai szabályozás

Az abortusz kérdése napjaink egyik legvitatottabb bioetikai problémája, mely a jog, az etika, az orvostudomány és a társadalomtudományok metszéspontjában helyezkedik el. A magzat emberi mivoltának megkérdőjelezésétől kezdve a terhességmegszakítás gyilkossággal való azonosításáig széles skálán mozognak a vélemények. A vita komplexitását jól mutatja, hogy már az élet definiálása is komoly nehézséget okoz.

Az abortusz története és jogi megközelítései

Az abortusz, vagyis a terhességmegszakítás gyakorlata már az ókori görög és római kultúrában is elterjedt volt. Az ókori orvosok Hippokratész esküje miatt nem végezhettek abortuszt, így ez a bábák feladata volt. Számos mechanikai módszert és főzetet, kenőcsöt ismertek, melyek abortív és fogamzásgátló hatással rendelkeztek.

Az ókori görög jogban a nőknek nem volt közjogi státusza, így az önrendelkezési joguk jogilag értelmezhetetlen volt. A házasság elsődleges célja az utódnemzés volt, ami szintén összeegyeztethetetlen az abortusz jogszerűségével. Spártában tiltották az abortuszt a katonai utánpótlás miatt, de a megszületett, alkalmatlannak ítélt csecsemőket megölték. Az ókori Rómában a jog a fogantatástól számította a magzat státuszjogát, ezért az abortuszt emberölésként kezelte és szankcionálta. Hammurápi törvényei a magzatot vagyontárgyként kezelték; amennyiben nemes vetette el, pénzbírságot kellett fizetnie.

A zsidó-keresztény vallás alapjául szolgáló Biblia szerint „életért élettel kell fizetni”. Gratianus itáliai jogász szerint „Az anyaméhben megfogamzott magzatot, aki abortusszal elpusztítja, embergyilkos.” A kereszténységben a 13. századtól kezdve a magzatot akkor tartották értelmes lénynek, ha már megmozdult. Ez a felfogás évszázadokig fennmaradt, és csak 1869-ben távolították el a kánonjogból az "átlelkesült" és "át nem lelkesült" magzat fogalmát. A katolikus egyház tanítása szerint az életellenes bűncselekmények között is különös súlya van az abortusznak. A kánonjog szerint, aki sikeresen magzatelhajtást végez, önmagától beálló kiközösítésbe esik, a terhesség bármely szakaszában elkövetett abortuszra vonatkozóan.

Az abortusz a modern jogrendszerekben

A 20. századra az abortusz tilalma kiteljesedett az állam politikai és katonai megerősödése okán, így Rákosi idején Magyarországon is. Akár öt év börtönnel is büntethették, ami az illegális abortuszok számának drasztikus növekedéséhez vezetett. 1956-tól a Ratkó-törvény feloldásával ismét nőni kezdett az abortuszok száma, majd az 1970-es években kezdett csökkenni, amikor a hormonális fogamzásgátlók terjedtek el.

Magyarországon a rendszerváltozás után az Alkotmánybíróság (AB) is foglalkozott az abortusz kérdésével. A 64/1991. (XII.17.) AB határozatban előírta az Országgyűlésnek, hogy törvényben szabályozza a méhmagzat jogi természetét. Az abortusz melletti legerősebb érv az anya önrendelkezési joga, míg a magzat melletti az állam kötelezettsége az élet védelmére. Ehhez azonban mindenekelőtt a jogalkotónak el kell döntenie, hogy a magzatot jogilag embernek tekinti-e. Az állam objektív, életvédelmi kötelezettsége kiterjed a keletkezőben lévő emberi életre is, ez a kötelezettség azonban nem abszolút.

Ádám Antal párhuzamos véleményében hangsúlyozta, hogy a magzatot megillető általános és egyedi védelem az egészséges ember megszületésének célját szolgálja, ebbe benne foglaltatik a magzat joga a születéshez, ez azonban nem jelenti, hogy a magzat joga születéshez egyenlő a már megszületett ember élethez való jogával. A magzat joga a születéshez nem abszolút jog, hanem származékos, így nem egyenlő az ember, mint jogalany élethez és emberi méltósághoz való jogával.

A 48/1998. (XI.23.) AB határozatban megállapította, hogy az abortusz teljes tiltása alkotmányellenes helyzetet teremtene, a nő „súlyos válsághelyzetének” vizsgálatától az állam eltekinthet, de az ilyen helyzetbe került nőket segítenie kell, valamint a „súlyos válsághelyzet” fogalmát és alkalmazhatósága feltételeit törvényi szinten szükséges szabályozni. A 2012. január 1-jén hatályba lépett új Alaptörvény szerint „a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg”. Eszerint az állam köteles a magzatot védeni, mint keletkezésben lévő életet. Az abortusz jogi kereteit a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény és annak végrehajtási rendelete, a 32/1992 (XII. 23.) NM rendelet biztosítja. Legálisan az abortusz csak a jogszabályban meghatározott időkorláton belül végezhető el, mely a főszabály szerint maximum a terhesség 12. hetéig terjed.

2022-es rendelet és alkotmányossági problémái

2022. szeptember 12-én jelent meg a Magyar Közlönyben a belügyminiszter 29/2022. (IX. 12.) BM rendelete („Rendelet”), amely a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény végrehajtásáról szóló 32/1992. (XII. 23.) NM rendelet módosításával a terhességmegszakítási kérőlapon immár igazolni kell, hogy az állapotos nő számára az egészségügyi szolgáltató „a magzati életfunkciók működésére utaló tényezőt egyértelműen azonosítható módon bemutatta.” Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 2022. szeptember 15-től nem végezhető el terhességmegszakítás anélkül, hogy az állapotos nő ne hallotta volna a magzat szívhangját.

A Rendelet alapvető jogot korlátoz, ugyanis célja a magzat életfunkcióinak bemutatásán keresztül csökkenteni a terhességmegszakítások számát. Ez az állapotos nő (egészségügyi) önrendelkezési jogába való beavatkozásként értékelhető. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében „alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében” korlátozható. A Rendelet célja a magzat életének védelméhez fűződő alkotmányos érdek érvényre juttatása, amely az állam objektív intézményvédelmi kötelezettségében nyilvánul meg. Mindezekre tekintettel kijelenthető, hogy a korlátozás legitim célt szolgál.

Ugyanakkor a Rendelet formálisan alkotmányellenes, mivel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése azt is rögzíti, hogy alapvető jog kizárólag törvényben korlátozható. A Rendelet nem technikai jellegű szabály, mert az állapotos nő önrendelkezési jogának lényeges részét érinti. Célja a terhességmegszakítások számának csökkentése azáltal, hogy a magzat szívhangjának meghallgatásával befolyásolja az állapotos nő döntését. Továbbá a Rendelet gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a terhességmegszakítás a terhesség megközelítőleg 6-7. hetét megelőzően nem hajtható végre, mivel a magzat szívhangja legkorábban ebben az intervallumban válik érzékelhetővé. Ez szűkíti a terhességmegszakításra nyitva álló időintervallumot, ellentmondva a Törvény azon főszabályának, mely szerint a terhesség a 12. hétig megszakítható. Ennek fényében a Rendelet formálisan alaptörvény-ellenes és normakollízióban van a Törvénnyel.

A korlátozás szükségessége is fenntartásokkal igazolható, mivel az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése azt is kimondja, hogy alapvető jog csak szükséges és arányos mértékben korlátozható. Nyomós érvek szólnak amellett, hogy a Rendelet nem a legitim cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt választotta. Enyhébb eszközök lehetnének a szexuális felvilágosítás és a megelőzés népszerűsítése, vagy a fogamzásgátlók szélesebb körű hozzáférhetővé tétele, amelyek a nem kívánt terhességek visszaszorításához járulhatnának hozzá.

Abortusz a világban: nemzetközi kitekintés

Számos kutatás bebizonyította már, hogy a terhességmegszakítás szigorításával nem nő a születésszám, csupán a nők élete kerül nagyobb veszélybe. Ennek ellenére az abortuszhoz való jog szigorítására irányuló törekvések világszerte megfigyelhetők. Az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bíróság egy kiszivárgott véleménytervezet szerint a Roe kontra Wade-ügyben hozott döntés „égbekiáltóan hibás volt”, és hatályon kívül helyezné az 1973-as döntést, valamint az 1992-es Planned Parenthood kontra Casey-ügyben hozott döntést. Ha a Legfelsőbb Bíróság megdönti Roe-t, akkor az abortusz szabályozása az egyes államokra hárul, ahogy Roe-döntés előtt is volt. Ez azt jelentené, hogy egyes államokban az abortusz legális és hozzáférhető marad, máshol viszont a nőknek a terhességmegszakítás költségein felül az utazás árát is össze kell szedniük.

2020-ban a lengyel parlament például elfogadta Európa jelenleg legszigorúbb abortusztörvényét, amely értelmében a lengyel nők csak akkor kérhetnek művi vetélést, ha a magzat bizonyítottan nemi erőszakból vagy vérfertőzés során fogant, illetve ha a terhesség közvetlenül veszélyezteti az anya egészségét vagy életét. Horvátországban is megfigyelhető a katolikus egyház által támogatott konzervatív csoportok nyomása, amely arra készteti az orvosokat, hogy erkölcsi okokból elutasítsák a beavatkozást, annak ellenére, hogy törvényileg még megengedett.

Az abortusz etikai és filozófiai nézőpontjai

Az abortusz erkölcsi aspektusa elválaszthatatlan a biológiai, orvosi, pszichológiai, társadalmi-szociális és jogi vonatkozásaitól, ehhez a problémához csak komplex szemlélettel lehet közelíteni.

Thomson érvelése: Az irgalmas Szamaritánus

Judith Jarvis Thomson híres tanulmányában amellett érvel, hogy az abortusz etikai szempontból elfogadható. Gondolatkísérlete szerint, ha egy híres csellista életben maradásához egy másik személy veséjének használatára van szüksége kilenc hónapon vagy kilenc éven keresztül, ez nem jelenti azt, hogy joga is lenne ehhez, és nem követelheti azt. Rámutat arra az ellentmondásra is, hogy senki sem tehető felelőssé azért, ha nem áldozza fel egészségét vagy életét, vagy egyáltalán nem nyújt segítséget valakinek, hogy megakadályozza a halálát.

Az ún. hallgatólagos beleegyezés-érv szerint az erőszak esetét leszámítva a magzatnak igenis joga van a terhes nő méhének használatához, ugyanis a nő legalább részben felelős a terhességért, hiszen szexuális aktust folytatott azzal a tudattal, hogy az akár terhességhez is vezethet, ezzel pedig hallgatólagosan meg is adta a jogot a magzatnak a méhe használatához. Boonin-Vail szerint azonban ez nem állja meg a helyét, különbséget kell tenni ugyanis aközött, hogy valaki szándékosan egy adott helyzetet teremt, és a között, hogy valaki szándékosan tesz valamit, ami akár elő is idézheti azt az adott helyzetet.

Marquis érvelése: A jövő elvesztése

Don Marquis ugyancsak híres tanulmányában az abortusz immoralitása mellett érvel, és kidolgozza az ún. "future-like-ours" érvet. Eszerint megölni valakit elsősorban azért rossz, mert megfosztjuk az áldozatot azoktól a lehetőségektől, tapasztalatoktól, örömöktől stb., amiket máskülönben az életében megélne, vagyis a jövőjét vesszük el tőle. Álláspontja szerint ahogyan ez egyértelmű felnőtt embereknél vagy gyerekeknél, ugyanígy a magzatok vonatkozásában is egyértelműnek kellene lennie. A gyilkosságot azért tekintjük az egyik legsúlyosabb bűncselekménynek, mert többtől fosztja meg az áldozatát, mint bármely másik bűncselekmény.

Marquis elmélete szerint a magzatoknak a jövőjüket nem tudják értékelni, de ez nem jelenti azt, hogy az nem is értékes számukra. Ugyanakkor bírálja mind az abortusz-pártiak, mind pedig az azt ellenzők érveit. Az utóbbiak szerint a magzat a fogantatás pillanatától élő ember, ezért az abortusz morálisan a gyilkossághoz hasonló. Az előbbiek ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy a magzat még nem ember, ezért az abortusz nem tekinthető gyilkosságnak.

Marquis szerint a magzat ugyan emberi és él, de nem egyértelmű, hogy emberi lény-e. Ha az emberi lény morális kategória, akkor az az érv, miszerint a magzat emberi lény, nem állja meg a helyét az abortuszt ellenzők indokai között. Felhívja a figyelmet ugyanakkor, hogy a pro-choice érvelés sem ellentmondásmentes, az idevonatkozó érvek ugyanis nehezen tudják összeegyeztetni a személyiség pszichológiai és morális értelmezését.

Az abortusz pszichológiai hatásai

Egy terhesség megszakítása mindig krízishelyzet, akármilyen okból történik. Sok esetben nem csak fizikailag érinti a nőt, hanem hatással lehet mentális, pszichés és érzelmi szinten is az életére. Nehézséget jelent az is, hogy az érintettek nem szívesen osztják meg, hogy abortuszuk volt, így a feldolgozás is nehezebb. A művi terhességmegszakítás nemcsak akkor megterhelő folyamat, ha egy tervezett, várt magzat betegsége miatt vagy az anya egészségének megőrzése érdekében történik. Ha a gyermek bűncselekmény következtében fogant, a nőnek annak következményeivel is meg kell birkóznia, ilyenkor nem ritka a szorongás, depresszió, PTSD megjelenése. Ha az élethelyzet nem teszi lehetővé a gyermek megszülését, a nő akkor is komoly lelki traumán megy keresztül. Természetesen mindezeket a hatásokat befolyásolhatják, felerősíthetik a terhességgel járó hormonális változások is - ezek néhány hét alatt múlnak el.

Fontos megjegyezni, hogy több kutatás is bizonyította, hogy az átgondolt döntésen alapuló terhességmegszakítás nem növeli a depresszió vagy más hasonló betegségek kockázatát. Az orvosi okok miatt szükségessé váló terhességmegszakítás után azonban növekedett a depresszió gyakorisága, de ez inkább a vetéléseknél megfigyelt mértékű volt. Ugyanakkor vannak olyan kockázati faktorok is, amelyek megléte esetén az abortusz negatív mentális hatást eredményezhet, ilyen például a bizonytalanság, társas támogatottság hiánya, előzetes pszichés problémák, depresszió.

Gyakori érzelmi hatások

Ebben az élethelyzetben a nők többféle érzéssel szembesülnek, melyek közül mindegyik jogos és elfogadható. Néhány jellemző érzelem, amelyek egyszerre is megjelenhetnek:

• Megkönnyebbülés és szomorúság: a két érzelem egyszerre is jelentkezhet, akár hetekkel az esemény után, váratlanul is. A fejben meghozott döntést érzelmileg nehéz lehet elfogadni, kezelni.
• Bűntudat: azok a nők is érezhetnek bűntudatot, akik saját hibájukon kívül estek teherbe, vagy akik egészségét veszélyeztette volna a terhesség kihordása. A bűntudatot továbbá növelheti a megkönnyebbülés érzése is.
• Megbánás: vannak, akik megbánást éreznek a terhesség megszakítása után, s utólag gondolnak arra, hogy talán mégis jobb lett volna megszűlni a gyermeket.
• Düh: irányulhat saját magára vagy olyanra, akit a nő a helyzetért hibáztat.
• Gyász: különösen egy tervezett, várt terhesség megszakítása után jelentkezik gyász, de akkor is gyakori, ha az anya az élethelyzete miatt, saját döntés alapján nem tudta vállalni a gyermeket.
• Poszttraumás stressz: a rémálmokkal, feltörő emlékekkel járó poszttraumás stresszállapot a beavatkozás képeit hozhatja elő, ami az emlékezés kerüléséhez, ingerültséghez is vezethet.

Ha úgy érzi, hogy súlyos válsághelyzetbe került a terhességmegszakítás után, forduljon pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A területileg illetékes pszichiátriai gondozót közvetlenül is felkeresheti, a szakrendelés beutaló nélkül igénybe vehető.

Hogyan segíthetünk az érzelmi egyensúly helyreállításában?

• Beszéljen, próbálja megfogalmazni érzéseit, ne fojtsa őket magába.
• Keressen támogató személyeket, akik meghallgatják és támogatják érzéseiben.
• Az írás is lehet terápiás hatású, akár szabadon, akár a meg nem született gyermekhez írt levél formájában.

Társadalmi vélemény és statisztikák

A Szinapszis Kft. kutatása szerint minden második magyar egyetért azzal, hogy a magzatnak a fogantatástól joga van az élethez, ugyanakkor a többség mégis megfelelőnek tartja a jelenleg hatályos törvényt és egyéni kérdésnek tekinti a terhességmegszakítást. A megkérdezettek 50 százaléka szerint a magzatnak a fogantatás pillanatától kezdve joga van élethez. Minden ötödik magyar gondolja, hogy csupán a terhesség 12. hetétől, illetve szintén ugyanennyien vannak, akik szerint csak a születéstől illeti meg a magzatot az élethez való jog.

A megengedőbb nézetet, miszerint mindenkinek saját döntése, hogy megtartja-e magzatát, illetve akár gazdasági akár családi körülmények megléte esetén indokolt lehet az abortusz, a megkérdezettek csaknem háromnegyede osztja. A mérsékeltek és konzervatívak együttes aránya 28 százalék. Azok, akiknek volt már abortuszuk, még ennél is megengedőbbek. Az előbbi számokat erősíti az is, hogy a többség (60%) szerint az abortusz főként egyéni kérdés. Az interjúalanyok csupán 16-15 százaléka gondolja úgy, hogy a terhességmegszakítás erkölcsi, illetve orvosi döntés elsősorban.

A megkérdezettek csaknem fele (45%) nem tudja, hogy a terhességmegszakításnak van-e jogi feltétele. Mindössze minden negyedik válaszadó említette, hogy vannak bizonyos szabályok és ezeket többnyire helyesen sorolták fel: a legtöbben a válsághelyzetet, 12 hetes korig fennálló önkéntességet és az orvosi indokot emelték ki. Azt, hogy a terhesség hányadik hetéig végezhető abortusz Magyarországon különösebb indok nélkül, csupán a megkérdezettek alig több mint fele tudta (56%), és - nem meglepő módon - ők jellemzően nők, illetve sokan közülük már abortuszon is átestek.

Bár az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent az abortuszok száma, az Európai Unióhoz képest még mindig nagy az ezer élveszületésre jutó abortuszok száma, a legutóbbi statisztikai adatok szerint (2009) ez a szám közel 450. A felmérés arra is kitér, hogy ennek az összehasonlításban magas számnak milyen okokat tulajdonít a magyar lakosság. Legfőbb indokként a többség a tudatlanságot, illetve tájékozatlanságot emelte ki, az említések negyede kapcsolódott ezen témakörhöz. Szintén ekkora az egzisztenciális problémákat hangsúlyozó válaszok aránya is. Minden ötödik említett tényező a felelőtlenségre vonatkozó utalás volt. A biztonságos fogamzásgátlók magas árát főként a nők, az 55 év alattiak és az abortuszon túlesettek emelték ki.

Arra kérdésre, hogy kinek a feladata a felelősségteljes szexuális élettel, gyermekvállalással, illetve a fogamzásgátló módszerekkel és azok helyes használatával kapcsolatos felvilágosítás, legtöbbször a családot (94%) és az államot (82%), mint az iskolai oktatást működtető tényezőt emelték ki. Emellett az állami felvilágosító médiakampányok (39%) és nőgyógyászok (41%) felelősségét említették leggyakrabban. Az állam szerepét kevésbé, a nőgyógyászokét viszont erősebben hangsúlyozták a 35 év alattiak és az abortuszon átesettek.

A terhességmegszakítások magas aránya kapcsán arra is választ kaptunk, hogy mit gondolnak a megkérdezettek az állam felelősségéről. 86 százalékuk szerint az államnak igenis van felelőssége a jelenlegi állapotban. A három legtöbbet emlegetett kritika a szexuális nevelés, a támogatási rendszer elégtelensége, valamint a részmunkaidős foglalkoztatás hiánya volt. A Szinapszis Kft 2011 februárjában vizsgálta az abortusszal, családtervezéssel kapcsolatos hozzáállást, önkitöltős online módszerrel. A mintaszám 422, nemre és korcsoportokra reprezentatív.

A felmérésből az is kiderül, hogy a legtöbben egészségügyi indok miatt vállalkoznának abortuszra (76%), de gyakori említés volt még a bűncselekmény miatt bekövetkezett terhesség (64%) és a nem megfelelő életkor is (53%). Az anyagi problémák jelenléte itt is tetten érhető, a válaszadók 39 százaléka döntene a terhesség megszakítása mellett rossz anyagi körülmények esetén. Ennél magasabb ez a szám a férfiak, a 35 év alattiak és az abortuszon átesettek, valamint a vallást nem gyakorlók között. A nők 12 százaléka semmilyen indok miatt nem vetetné el magzatát! A mintában szereplő válaszadók közül egyébként minden harmadik nőnek volt már abortusza. Ennél gyakrabban jellemzően az 55 év felettieknél, és az alacsonyan iskolázottaknál fordul elő nem kívánt terhesség megszakítása.

tags: #locke #elet #szabadsag #tulajdon #abortusz