Abban az évtizedben, amikor a Fővárosi Operettszínház megnyitotta kapuit, egy másik budapesti színház is megnyílt, melyre azonban ma már kevesen emlékeznek. A városligeti Liliput Színháznak a tagjai nevéhez hűen kizárólag 147 cm alatti, törpetermetű emberek lehettek.
Az alapítás és a kezdetek
A színházat a korábban újságíróként dolgozó Gerencsér Ferenc alapította 1925-ben. Gerencsér Ferenc 1925-ben elhagyva újságírói állását megalapította törpeszínházát, melynek az „Ungarische Liliputauer Gruppe” nevet adta. A társulat huszonhat főből állt, mindannyian törpe növésűek voltak, akiket az ország egész területéről toborzott össze.
A művészek nyaranta a városligeti Vurstliban léptek fel, télen pedig külföldön vendégszerepeltek. Gerencsér úr a művészeket saját városligeti házában szállásolta el és úgy bánt velük, mint saját gyermekeivel. A törpék pedig tisztelték vezetőjüket, aki kenyeret, munkát, otthont, biztonságot és sikert adott nekik.
Liliputi mimikri: Tengernyi herkentyű – A trópusi tengerpart apró túlélői
Előadások és sikerek
Nem folytattak komolyabb színészi tanulmányokat, Gerencsér Ferenc képezte ki őket, és a darabokat is ő rendezte. A színészek mindegyikét Gerencsér tanította a szakmára, sőt, darabjaikat is ő rendezte. Elsősorban operetteket, bohózatokat, könnyű nyári darabokat adtak elő. Darabjaik között szerepelt a János vitéz is. Fellépéseiknek nagy sikere volt, a közönség soraiban pedig ugyanúgy megtalálhatók voltak a felső tízezer tagjai, mint a gyári munkások.
A kor csillagaihoz hasonlóan a Liliputi Színház színészeinek is kijárt a taps, a virágcsokrok, a csokoládé, sőt olykor a rajongóktól kapott szerelmes levelek is. Egy 1932-es előadáson még az ország legnagyobb primadonnájának készülő Dayka Margit is felbukkant a nézőtéren, akire a társulatot vezető Gerencsér természetesen azonnal lecsapott, felkérve őt arra, hogy vendégként szerepeljen az előadásban.
Neves tagok és anekdoták
Hirsch Zoltán egy miniatűr motorkerékpárral közlekedett a fővárosban, ezért közismert lett. Gáspár Juliskának mély hangja ellenére (amiért néha rábíztak a bonviván szerepét is) szexepilje is volt, loknikat rakott fel mikor fellépett, s volt egy száma, karfán ülve, mutogatta a combjait és kacéran énekelt. Juliskának ráadásul nagyon szép lába volt és jól táncolt, a pesti közönség rajongott érte.
A magyar lapok a külföldi vendégszereplések minden furcsa mozzanatáról is beszámoltak. Például Burian Teréz elmesélte egy incidensét egy német törpével: „Hát az úgy volt, teccik tudni, hogy a német törpék közül az, amelyik mindig nőket játszott, nagyon kerülgetett, - meséli Burian Teréz. - Meg mondott ránk mindent, de énnekem dumálhatott, mert nem értettem. Hát aztán - egy nappal az utazás előtt - azt mondta: „Pfuj, Ungarn!” Nohát, ezt megértettem. Elfogott a méreg. Mit mondtál? És odaugrottam: pofon ütöttem. Rám akart rohanni, én reszkettem, de odaálltam. Üssön meg, ha akar. Pedig nem birtam volna vele. De nem mert ütni. És akkor közénk állt Mr. Mills, az Olympia igazgatója. Hát elódalgott. Így volt kérem.”
A társulat külföldi vendégszereplései
A nyári hónapokban a városligeti Vurstliban voltak fellépéseik, télen pedig Európa-szerte számos vendégszereplésük volt. Felléptek Hannoverben, Essenben, Párizsban, Belgiumban, Londonban és Rómában is. A folyton átalakuló, negyedszázadon át működő társulatot nemcsak a pesti közönség, de egész Európa imádta.
A korabeli sajtóvisszhangok szerint az alapító már-már saját családtagjaiként tekintett a csoportra, így a színház épülete mellett két nagy hálószobát rejtő otthont is épített számukra, sőt, a próbákon és előadásokon kívül is rengeteg időt töltött velük. „Számos ilyen törpe-társulat járta a külföldi nagyvárosok színpadait. E társulatokat természetesen különböző országok törpéiből állították össze, és köztudomású, hogy erre alkalmas kis növésű, de arányos testalkatú embereket a legnagyobb számban Magyarországon lehetett találni.”
Politikai áthallások és kihívások
Nem mindenhol fogadták őket tárt karokkal - 1937 elején Gerencsér úgy döntött, hogy egy rövid erdélyi úttal indítja a szezont. Már meg is állapodott a brassói, kolozsvári és nagyváradi varietékkel, vagyis színházakkal, hogy ott néhány napig játszhassanak. „Mindig élt bennünk valami homályos sejtés és halvány gyanú, hogy ezek a budapesti liliputiak, akik a városligetben produkálják magukat, tulajdonképpen nagyon veszedelmes emberek. Itt a ligetben csak tettetik magukat. Áltörpék ők, valójában azonban gonosz óriások, akik létalapjukban támadnak meg országokat, letipornak népeket és világuralmi céljaik vannak. Romániáé az elvitathatatlan érdem, hogy ezeket a célokat és törekvéseket leleplezte azzal, hogy megtagadta a liliputiaktól a beutazási engedélyt.”
A két világháború közti kor revizionista hangulata még erre az apró, nem csak egész napos munkát, de szerelmet, eljegyzést, házasságot és fenyegetést is látott városligeti színpadra is belopózott, hiszen az előadások végét mindig ugyanúgy zárták le, függetlenül az éppen játszott darabtól. A sokszor teljesen irreleváns „- Szeretsz, Juliska? - Nem szeretlek, Jancsika. - Hát sosem lesz boldog a magyar? Bontsuk ki lobogónkat!” párbeszéd után kibontották a magyar zászlót, majd elénekelték a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország! Trianonban igazságtalanság történt, hogy Magyarországnak vissza kell adni területi épségét, mert csak így lehet boldog a magyar! - terjedt el a meglepő, de teljességgel igaznak tűnő kijelentés a harmincas évek Európájában.
A színház vége és a színészek sorsa
A társulat 1925-től folyamatosan működött, ám Budapest ostromát követően elhagyták a Városligetet. 1945 után még voltak fellépéseik, de az előadások egyre kevesebb nézővel mentek, a színház pedig mind kevesebb pénzből tudott gazdálkodni. Végül 1950-ben a Liliputi Színház sem menekült meg az államosítástól, a színészek szétszéledtek, a színház végleg bezárta kapuit. A színház a nehézségek ellenére is az utolsó percekig, 1950 tavaszáig fennmaradt, az államosítás elől azonban nem menekülhetett.
Hogyan éltek ezek a kiszolgáltatott emberek? Mint a kaszárnyában? „Még annál is rosszabb volt. Hiszen a kaszárnyában nem kellett kezetcsókolni az őrmesternek. Gerencsér úr megkövetelte, hogy neki kezetcsókoljon minden alkalmazottja! A XX. század közepén büntetlenül rabszolgaságot tartott fenn egy lelkiismeretlen emberhajcsár! A rendőrség és az előljáróság szótlanul tűrte ezt a tűrhetetlen állapotot. [...] A liliputi művészek senkivel nem beszélgettek, leveleiket felbontották. Ha mégis szót váltottak kívülállóval, Gerencsér úrnak azonnal be kellett számolniok a beszélgetés tartalmáról. A házirend 9. pontja szigorúan meghatározta: »A bentlakó tag, hétfő délelőtt kivételével, csak engedéllyel hagyhatja el az üzemet.« Rács nélküli börtön! Alvás, próba, előadás. Így peregtek a napok… Ebédidő nem volt, állva ebédeltek. Amíg az egyik evett, a másik a színpadon szerepelt. Az őket ábrázoló képeslapok árusítása után soha nem kaptak egy fillért sem. Ez a pénz is Gerencsér úr zsebébe vándorolt… S ők hallgattak és megalázkodtak. Egymással is alig mertek beszélni, mert kihallgatták őket. Engedélyt kellett kérni, ha cigarettát akartak vásárolni, vagy ha megkívántak egy pohár szódát a nagy forróságban. Minden lépésüket figyelték. Nem egyszer kiáltotta feléjük Gerencsér úr: »Ne merjetek nekem hazudni, mert aki hazudik, az lop is!« S ők sohasem hazudtak. Gerencsér Ferenc akkor három bérházat vásárolt az ő verejtékükből… Aranybánya volt a Liliputi Falu. […] Megfélemlítettek bennünket.”
A Liliputi Színház öröksége
A sikertelenség ellenére a Liliputi Színház újjászületése világszerte óriási sajtóvisszhanggal járt - még a New York Times is egy írást szentelt a témának, sőt, 1997-ben a Channel4 egy stábja forgatott dokumentumfilmet a társulattal, akik - részben a csatorna szponzorációjának köszönhetően - 1997. június 29-én színpadra állította az Übü király című Alfred Jarry-darabot.
A Szigligeti Színház Lilliput Társulata Berg Judit kortárs író népszerű ifjúsági regényéből, a Ruminiből készült előadásra várja a hat éven felüli gyermekeket. Horgonyt kivetni, hajóköteleket megfeszíteni! Figyelem, figyelem! A Szélkirálynő kikötött városunkban, és fedélzetén ott integet a kalandvágyó kisegér: Rumini! Jöjjenek s ámuljanak! Lesz itt móka, lesz itt ármány! Kalózok, sárkány, tengeri szörnyek, valamint patkányok, pockok és egyéb ürgék népesítik be eme fordulatos történetet a Lilliput Társulat színpadán. Tengernyi ötlet és állati mulatság! Ez nem mese! Vagyis mese. A javából! Szereplők: Csepei Róbert, Daróczi István, Erőss Noémi, Hanyecz-Debelka Róbert, Lélek Sándor Tibor, Németi Emese, Oláh Anikó Katalin, Stefan-Bodor Mária, Szentpéteri Lenke, Szabó J.