Az egyén személyiségének fejlődését nagyban determinálja - nyilván több más tényező mellett - a család egésze, a családi élet minősége.
Az elmúlt évtizedekben a családon belül elkövetett agresszió témája gyakran került porondra: a különböző mozgalmak képviselőinek véleményétől, kezdeményezésétől volt hangos a közélet, illetve a sajtóban is sorra jelentek meg az e témával foglalkozó publicisztikák, de a politika is sokszor górcső alá vette a korábban legfeljebb szakmai vitát generáló kérdéskört.
A családon belüli erőszak „jogi definícióját” elsőként az Országos Rendőr-főkapitányság fogalmazta meg, amely szerint „a családon belüli erőszak az egy háztartásban élő személyek, illetve hozzátartozók, a volt házastársak, élettársak, gyermekvédelmi intézményben nevelkedő kiskorúak között megvalósuló, vagy őket a felsorolt személyek cselekménye által érintő, az intézkedésben felsorolt bűncselekmények és szabálysértések.”
A családon belül erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányadó nemzeti stratégia kialakításáról az első döntő lépés a 45/2003. (IV. 16.) Országgyűlési Határozat volt, mely irányt szabott a családon belüli erőszak elleni küzdelemnek.
Még ugyanebben az évben megtörtént a bűnmegelőzés működési feltételeinek megteremtése: az Országgyűlés a 115/2003. (X. 28.) Országgyűlési Határozatában fogalmazta meg először a családon belüli erőszak, mint társadalmi probléma megelőzésének és kezelésének célkitűzését.
Ezen OGY határozat végrehajtására született meg a „társadalmi bűnmegelőzés nemzeti stratégiája rövid, közép- és hosszú távú céljainak végrehajtásával kapcsolatos kormányzati feladatokról” című 1009/2004. (II. 26.) Korm.
Az Országos Gyermek-egészségügyi Intézet 2004-ben kiadta az 1. módszertani levelet, mely ezen idő óta is használatban van.
2005-ben megszületett a gyermekvédelmi törvény módosítása, mely a világon 14.-ként rögzítette a testi fenyítés teljes tilalmát, miszerint „a gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.”
Emellett azonban az alternatív vitarendezési megoldások törvényi szintű szabályozása is megtörtént a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény révén.
2006. január 1-jén hatályba lépett a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény.
Megszületett a „Legyen jobb a gyermekeknek!” című, 2007-2032. évekre szóló Nemzeti Stratégiáról szóló 47/2007. (V. 17.) OGY határozat.
A 2007. évi CLXII. tv. 4. §-a 2008. január 1-jei hatállyal beiktatta a Büntető Törvénykönyvbe a zaklatás bűncselekményének tényállását [1978. évi IV. tv. 176/A. § (1) bek.].
2009. január 1-jén hatályba lépett a hozzátartozók közötti erőszak miatti távoltartásról szóló 2009. évi LXXII. törvény.
A 2013. július 1-jétől hatályos új Büntető Törvénykönyv (2012. évi C. törvény) a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekményeket tartalmazó XX. fejezetében szabályozza a kapcsolódó törvényi tényállásokat, így például a kiskorú veszélyeztetését.
2015. július 7-én megszületett a 30/2015. (VII. 7.) OGY határozat a kapcsolati erőszak elleni hatékony fellépést elősegítő nemzeti stratégiai célok meghatározásáról, mely határozat egyébiránt a családon belüli erőszak megelőzésére és hatékony kezelésére irányuló nemzeti stratégia kialakításáról szóló 45/2003. (IV. 16.) OGY határozatot visszavonta.
Magyarország bár 2014. március 14-én aláírta az Európai Tanács úgynevezett Isztambuli Egyezményét (melynek célja a családon belüli - elsősorban a nők elleni - erőszak minden formájának a felszámolása), de a ratifikálására azóta sem került sor.
A nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Isztambuli Egyezményt az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2011. április 7. napján fogadta el, majd 2011. május 11-én nyitottak meg aláírásra.
A „megvert gyerek szindróma” súlyosságát először az USA-ban a Journal Of The American Medical Association című szaklapban tárta fel öt orvos 1962-ben.
A gyermekbántalmazás definíciója és típusai
A családi erőszak definíciója kriminológiai meghatározás szerint „embertől eredő másik személyre közvetlenül irányuló, a cél elérésére alkalmas fizikai vagy pszichikai erő.”
Abúzus alatt sérülés, vagy fájdalom okozását értjük a gyermeknek, amely lehet fizikai, érzelmi vagy szexuális.
A gyermekek elleni bántalmazásnak igen széles a palettája, a gyermekek elleni erőszakot többféleképpen lehet csoportosítani.
A gyermekek elleni közvetlen erőszakot illetően két nagy csoportról beszélhetünk, melyek közül az egyik az elhanyagolás, a másik nagy csoport pedig a bántalmazás.
Az elhanyagolás két részre osztható. A fizikai elhanyagolás jelöli a megfelelő táplálás, ruháztatás hiányát. Ide tartozik a nem megfelelő orvosi ellátások biztosítása, a nem megfelelő higiénia megteremtése. Továbbá az iskoláztatás hiányosságai is a fizikai bántalmazás köréhez sorolhatók.
A másik, az érzelmi elhanyagolás, amely szintén érzelmi bántalmazásnak minősül és a megfelelően támogató érzelmi háttér hiányát jelenti.
A fizikai bántalmazás vagy erőszak kategóriája jelöli a sérülések vagy különféle szenvedések megelőzésének hiányát.
Érzelmi bántalmazásnak nevezzük, amikor a gyermeket érzelmi fejlődésében akadályozzák. Rendszeres sértegetések, megalázások veszik körül. Önbecsülésében sértik, a szülő elutasítón viselkedik vele.
A szexuális erőszak talán a legismertebb fajtája a bántalmazásnak, hiszen a legtöbb esetben a média erre fordítja a legnagyobb hangsúlyt. Azonban itt is fontos megjegyeznünk, hogy nem csupán a létrejött szexuális kontaktus, hanem az egyéb magatartás formák is ide tartoznak (pl. intim helyeken való érintés, szexuális tartalmú képek mutatása).
Olyan személyekre is vonatkozik, akikre a gyermek bízva van, és kihasználják helyzetét, esetleg hasznot húznak belőle.
A WHO definíciója szerint „a szexuális bántalmazás körébe tartozik minden olyan cselekmény, melynek során valamely szexuális aktivitásba bevonnak egy gyermeket, ha a gyerek életkoránál, fejlettségénél fogva nem tekinthető felkészültnek, érettnek erre, illetve ha ez a magatartás ellenkezik az adott ország törvényeivel, az elfogadott társadalmi normákkal.
A 2004-ben kiadott 1. számú módszertani levél szerint „a szexuális abúzus a 0-18 év közötti gyermek vagy fiatal szexuális tevékenységekre való kényszerítését, vagy csábítását jelenti, függetlenül attól, hogy az áldozat tisztában van-e azzal, mi történik vele.” E körbe tartozik a fizikai kapcsolat (hüvelyi vagy anális behatolás, megerőszakolás) és a be nem hatoló, de molesztáló, simogató, csábító tevékenység, a felláció, a maszturbálásra kényszerítés vagy a kézzel történő ingerlés kikényszerítése is.
Lehet testi kapcsolaton kívüli tevékenység is, pl. gyermek bevonása pornográf anyagok megtekintésébe vagy készítésébe, a szülő szexuális tevékenységének figyelésébe, továbbá a gyermek ösztönzése...
A tettleges fizikai bántalmazás az a szándékos vagy gondatlan cselekedet vagy mulasztás, amely az áldozat testi vagy lelki sérüléséhez, legsúlyosabb esetben halálához vezethet.
A fizikai erőszak a bántalmazás egyik megnyilvánulási formája, amely mellett lelki bántalmazás, szexuális bántalmazás és kizsákmányolás, valamint gazdasági bántalmazás is előfordulhat a párkapcsolatokban és a családokban.
A fizikai bántalmazás körébe tartozik mindenfajta szándékos fizikai bántalmazás: verés, ütlegelés, rúgás, harapás, fegyverrel történő megsebesítés, megégetés, leforrázás, megrázás, megragadás, falhoz nyomás, földre vagy ágyra lökés.
A felsorolt cselekvések mindegyike kimeríti a bántalmazás fogalmát, még abban az esetben is, ha az erőszakos tett nem jár látható következménnyel, és az így okozott testi sérülés nem igényel orvosi ellátást.
A családon belüli fizikai bántalmazás irányulhat a házastárs vagy élettárs, a gyermekek és az idős vagy beteg családtag ellen.
A fizikai bántalmazás körébe sorolandó továbbá a „Münchausen-szindróma by proxy”: a szülő - általában az anya - valamilyen betegséget tulajdonít a gyermekének, gyakran viszi orvoshoz a gyermekét, azonban súlyos esetben saját maga okozza a tüneteket vagy idézi elő a betegséget a gyermeknél.
A fizikai bántalmazás körébe tartozik az újszülött, illetve csecsemő megrázása vagy dobálása.
A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma, melynek leggyakoribb oka az, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását.
A fizikai bántalmazás pszichés következményei kisgyermekkorban lelassuló kognitív fejlődéssel, az örömkészség zavarával, óvodáskorban ismétlődő motoros játékkal, gyenge csoportjátékkal, gyenge együttműködési hajlammal, kisiskolás korban alacsony kortársi együttlét élménnyel, kevés pozitív kortárskapcsolattal, míg serdülőkorban antiszociális viselkedéssel járhat.
Az érzelmi bántalmazás tágabb értelemben vett pszichológiai bántalmazás, melyet a szülő és a gyermeke közötti negatív hatású interakció ismétlődése, azok gyakori jellemző előfordulása okoz.
Ez olyan visszajelzés a szülő részéről a gyermek számára, ami azt foglalja magában, hogy a gyermek nem fontos, nem jó, nem szerethető, nincs rá szükség.
Az érzelmi bántalmazás lehet verbális, non-verbális, tevőleges vagy mulasztásos.
Az érzelmi bántalmazás tünetei közé tartozhat az is, hogy a gyermek visszahúzódó lesz, alacsony önértékelésű, de a fokozott megfelelési kényszer következtében maximalizmus is jellemezheti.
Depresszív tünetek, önmaga hibáztatása, védekezési képtelenség, esetleg agresszió, a konfliktushelyzetek kerülése, a családi közegből való távolmaradás jellemezheti.
Az érzelmi bántalmazás pszichés következményei megjelenhetnek testi tünetekben is, pl. csecsemőkorú gyermeknél a súlygyarapodás megakadásában, súlyvesztésben, alvási problémák formájában vagy gyakori megbetegedésében, ok nélküli, gyakori sírásban jelentkezik.
A szexuális bántalmazásnak szintén fizikailag kimutatható hatása van.
A gyermekkorban szülő vagy rokon által bántalmazott lányoknál a későbbiekben nagyobb valószínűséggel lép fel spontán vetélés, veszélyeztetett terhesség, fájdalmas menstruáció, illetve végeztetnek művi abortuszt.
A bántalmazás azonban nem csak fizikailag van hatással az áldozatok életére.
Az áldozatok beszámolói alapján egy ilyen trauma annyira megrázó tud lenni, hogy az elme automatikusan elzárja ezt az emléket, így van, hogy évtizedekig nem is emlékeznek az esetre.
Teljesen tönkre tudja tenni az áldozat önbecsülését, gyakran sorra fulladnak kudarcba a próbálkozásaik és szorulnak a későbbiekben pszichológiai vagy pszichiátriai kezelésre.
Az első, és már gyermekkorban megjelenő következmény a befordulás, a szociális kapcsolatok minimalizálása, az iskolai teljesítmény romlása, az addig szeretett helyek és személyek elkerülése.
Jellemző, hogy az áldozat önmagát hibáztatja a történtekért.
A szexuálisan bántalmazottaknak - nőknek és férfiaknak egyaránt - sokszor jelent problémát a későbbiekben a szexuális kapcsolat létesítése, vagy éppen az orgazmus elérése.
Az áldozatok jellemzően belefutnak a későbbiekben szintén bántalmazó vagy kihasználó kapcsolatba, aminek egyik oka, hogy már gyermekkorban is ezt látták maguk előtt példaként, emiatt nagy nehézséget jelent számukra az is, hogy kilépjenek ezekből a kapcsolatokból.
Összességében a gyermekkorban átélt bántalmazás olyan teher, amelyet a gyermek egész életén át hordoz és habár a terápiák segítenek a traumák feldolgozásában, kitörölni mégsem lehet őket.
A gyermekbántalmazás előfordulása és felismerése
A statisztikák szerint Magyarországon 1 felismert gyermekbántalmazásra 25 rejtve maradt ügy jut.
Magyarországon havonta átlagosan két gyermek hal meg bántalmazás következtében.
A kutatások szerint a fiúk gyakrabban áldozatai, különösen a brutális fizikai bántalmazásnak, míg a lányok a szexuális visszaéléseknek.
Azoknál a személyeknél, akik gyermekkorukban bántalmazáson mentek keresztül háromszoros gyakorisággal alakul ki később depresszió vagy követnek el öngyilkosságot.
A későbbi hatások is felbonthatók nemek szerint. A férfiak gyakrabban követnek el önmaguk is fizikai erőszakot, fogyasztanak alkoholt, vagy használnak különböző drogokat.
Ezzel szemben a nőknél gyakrabban alakul ki valamilyen fizikai vagy mentális betegség, illetve folyamodnak nyugtató vagy antidepresszáns használatához felnőttkorban.
A bántalmazásoknak nincs egységes tünetlistája, amelyek pontosan jeleznék az abúzus tényét.
Azonban felsorolható néhány jel, amik együttesen segíthetnek felismerni a bántalmazás jelenlétét a bántalmazott gyermek viselkedésében.
Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a jelek más problémák meglétére is utalhatnak, és külön-külön nem elegendőek ahhoz, hogy valaki megvádolható legyen gyermekbántalmazással.
Viselkedéses jelek: Elsősorban a viselkedés hirtelen megváltozása lehet jelzés értékű.
Kisgyermek korban elkerülő viselkedés a szülők irányában, megdermedés vagy lefagyás konfliktusok esetén, önbántalmazás.
Feltűnően sokat beszél a szexualitásról, és sokat tud a felnőtt szexuális viselkedésekről korához képest.
Kortársaival szemben illetlen szexuális magatartást mutat.
Hirtelen hangulat ingadozások, esetleges regressziók a viselkedésben: ágyba vizelés, szobatisztaság megszűnése.
Étvágytalanság, evési szokások hirtelen megváltozása.
A bizalom elvesztése, félelem a felnőttektől.
Szociális elszigetelődés, egyedüli játékok, csendes, visszahúzódó viselkedés.
Ahogyan a fenti tünetekből is látható a bántalmazásnak számos tünete lehet.
Fontos, hogy mindig mérlegeljük, hogy a látott vagy tapasztalt tünetek, esetleges viselkedésbeli változások minek tudhatók be.
Amennyiben okkal feltételezhető a bántalmazás ténye, vagy konkrét bizonyíték áll a rendelkezésünkre, azonnal jelezni kell a megfelelő hivatalos személyeknek.
Gyermekekkel foglalkozó szakembereknek kiépített jelzőrendszer áll rendelkezésre.
Szülőként pedig azonnal cselekedni szükséges!
Hatóságok, gyermekjóléti szolgálat bevonása, és gyermekvédelmi szakemberek segítsége szükséges az erőszak megszüntetéséhez, a bántalmazott gyermek számára pedig elengedhetetlen a szakszerű pszichológiai támogatás az elszenvedett traumák feldolgozásához.
A gyermekbántalmazás megelőzése
A gyermekeknek biztonságban kellene érezniük magukat otthon, az iskolában és a helyi közösségekben.
Mégis ezek azok a helyek, ahol a gyermekbántalmazás a leggyakrabban fordul elő.
Sokszor éppen olyanok követik el, akikkel a gyerekek nap, mint nap találkoznak.
Sok gyerek számára, az erőszak ismerős arcot visel.
Pofon egy zaklatott szülőtől, a szomszéd vagy egy rokon szexuális közeledése, iskolai zaklatás.
A gyerekeket minden nap, mindenhol érheti bántalmazás.
Minden ötödik percben meghal egy gyermek erőszak következtében a világon.
Több millió gyermek számára napi valóság a fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazástól való félelem.
Minden gyermek boldog, egészséges és sikeres életre született.
Ám a bántalmazás lerombolja ezt az esélyt és döntően befolyásolja a gyermek egészségét, jóllétét, végső soron a jövőjét.
Minden gyermeknek gondoskodó és szeretetteljes környezetben kellene felnőnie.
A szülők és gondviselők gyakran fegyelmeznek erőszakkal.
Ám bármi legyen is az oka, a bántalmazás fizikai és lelki sebeket okoz a gyermeknek.
Az 5 év alatti gyermekek 91% -a olyan országokban él, ahol az otthoni testi fenyítés nem jogellenes.
A 2-4 éves gyermekek 75% -át a szülő vagy gondviselő rendszeresen fegyelmezi erőszakkal.
Ahogy a gyerekek növekednek, egyre több időt töltenek az otthonukon kívül és online.
Globálisan a serdülőkori halálesetek többsége emberölés következménye.
2015-ben a serdülőkori halálesetek több mint kétharmada emberölés következménye volt.
A nők elleni gyilkosságok csaknem felét családtag vagy élettárs követi el.
A legtöbb áldozat örökre eltitkolja, hogy bántalmazás érte és nem kér segítséget.
5 európai országban a fiatal nők több mint 10% -a számolt be arról, hogy szexuális erőszakot szenvedett el 15 éves kora előtt.
Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2030-ig közel kétmillió gyermek és serdülő hal meg bántalmazás következményeként.
Mind az eszközök, mind a tudás a rendelkezésünkre áll, hogy ezt megakadályozzuk, de ehhez össze kell fognunk.
A gyermekbántalmazás felszámolása közös érdekünk.
Fontos, hogy merjünk fordulni a különböző szervezetekhez, hatóságokhoz, ha ilyen esetet észlelünk a környezetünkben.
Sajnos olyan világban élünk, ahol szükségét érzem a kisgyermekek felvilágosítását a rájuk leselkedő veszélyekről.
Hiszen ha a gyermek felméri, hogy szexuális bűncselekményt követnek el ellene, és ami történik az helytelen, akkor nőni fog a bejelentések és megoldott ügyek száma hazánkban is.
Több ártatlan gyermek kaphatna esélyt egy új életre.
