Leiden-mutáció és terhesség: átfogó információk és kezelési lehetőségek

A Leiden-mutáció a veleszületett, öröklődő trombózishajlamok közé tartozik, és a leggyakoribb trombózishajlamot okozó genetikai eltérés. Ennek következtében a vér könnyebben és hosszabb ideig alvad meg, ami a mélyvénás trombózis (MVT) és tüdőembólia kialakulásának kockázatát növeli. Az enyhe formája a népesség 6-10 százalékában fordul elő. A mutációt először Hollandiában, Leiden városában fedezték fel, innen ered az elnevezése.

Bár a mutáció születéstől fogva jelen van, a trombózis kialakulásához külső tényezők is szükségesek, például hormonális változások, műtét vagy tartós mozdulatlanság. Fontos, hogy még a várandósság előtt tudjon az illető az esetleges hajlamáról, ugyanis mint a baba, mint a kismama életét veszélyeztetheti az állapot.

A Leiden-mutáció genetikai háttere és öröklődése

A Leiden-mutáció (FVL) egy olyan genetikai eltérés, ami aktivált protein C rezisztenciát (APC-rezisztencia, APC-R) okoz, ezáltal a vér alvadékonysága fokozódik. A mechanizmust 1994-ben térképezték fel, amikor Bertina, egy holland kutató felfedezte, hogy a mutáns V. faktort az aktivált protein C már nem képes bontani, mert azok a helyek, amelyeken az enzim működésbe lépne, a mutáció következtében megváltoztak.

Az V-ös véralvadási faktor génjében alakul ki egy mutáció, mely révén egy aminosavcsere történik: az 506-os helyzetű arginin helyett glutamin kerül a fehérjébe. A kialakult eltérés miatt az V-ös faktor érzéketlenné válik a természetes vérrög feloldásában résztvevő aktivált protein C hatásával szemben (aktivált protein C rezisztencia), így nem jön létre a véralvadás természetes gátlása vagy feloldása, fokozódik a vérrögképződés.

Mivel a szervezet természetes véralvadásgátló folyamataiban több tényező vesz részt, a Leiden-mutáción kívül több lehetséges öröklött eltérés is növelheti a trombózishajlamot. A génmutáció autoszómális domináns módon öröklődik. Ez azt jelenti, hogy az eltérés kialakulásához elég, ha az egyik szülő hordozza a mutációt (akár az apa, akár az anya), a Leiden-mutációval élő szülő pedig 50 százalékos eséllyel adja tovább gyermekeinek a hibás gént. A mutációt nem hordozó gyermek utódainál nem alakulhat ki Leiden-mutáció, az öröklődésben nincs kihagyott generáció.

Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a Leiden-mutáció kb. 15 ezer évvel ezelőtt alakult ki a Közel-Keleten, ezért csak az ezzel a népességgel genetikai kapcsolatban álló csoportokban található meg napjainkban. Nem fordul elő a baszkokban, az ainukban és az ausztrál bennszülöttekben, minden más népben hasonló nagyságrendben azonosítható.

A Leiden-mutáció két formája

Ha az érintett egyén mindkét szülőtől örökli a mutációt, akkor homozigóta állapot alakul ki, amennyiben csak az egyik szülőtől, akkor heterozigóta állapot.

• Leiden-homozigóta állapot: A homozigóta Leiden-mutáció ritka és kifejezetten súlyos öröklődő trombózishajlamok közé tartozik. A vérrög kialakulásának kockázatát akár 80-szorosára is fokozhatja, jelentősen megnő a mélyvénás trombózis és az ennek nyomán kialakuló tüdőembólia rizikója. Ebben az esetben élethosszig tartó vérhígítás szükséges.
• Leiden-heterozigóta állapot: A gyakori és enyhe formában jelentkező heterozigóta Leiden-mutáció 6-szoros rizikót jelent trombózis kialakulására az átlagpopulációhoz képest. Ebben a formában más rizikótényezőkkel együtt kell értékelni a trombózisveszélyt, szükség esetén véralvadásgátló kezelést kell alkalmazni.

Tünetek és diagnózis

Fiatalkorban kialakuló, ismételten jelentkező, súlyos állapotot okozó, vagy szokatlan lokalizációban kialakuló trombózis esetén mindig gondolni kell öröklött trombózishajlamra is. Trombózishajlamra utalhat a sorozatos vetélés, vagy bizonyos terhességi komplikációk (HELLP-szindróma) is. Családi halmozódás esetén tünetek nélkül is kivizsgálás szükséges, lehetőleg már fiatalkorban, a trombotikus esemény bekövetkezése előtti felismerés hozzájárul a sikeres megelőzéshez.

A Leiden-mutáció igazolása vérvétellel történik. Aktivált protein C rezisztencia esetén a Leiden-mutációt okozó géneltérést kell kizárni, vagy igazolni. A molekuláris genetikai vizsgálat az V-ös véralvadási faktor génmutációjának - ami az 506. aminosavban egy cserét jelent - kimutatására szolgál.

A Leiden-mutáció gyanúja az alábbi tünetek esetén merül fel:

• Egyoldali (vagy ritkábban kétoldali) lábdagadás, feszülés, fájdalom, a végtag bőre cianotikus (kékes), fénylő, meleg (mélyvénás trombózis).
• Hirtelen fellépő légszomj, szapora légvétel és szívverés, vérköpés, erős hátfájdalom (tüdőembólia).
• Erőteljes, hirtelen kialakuló fejfájás, szédülés, hányinger, hányás, láz, zavartság, görcsroham, látászavar, végtaggyengeség, végtagbénulás (agyi vénás trombózis).
• Erős hasi fájdalom, májmegnagyobbodás, hasi folyadékgyülem (máj vénáinak elzáródása).
• Hirtelen kialakuló hasi fájdalom, hányinger, hányás, véres széklet, sokk (beleket ellátó erek elzáródása).

Trombózishajlam szűrővizsgálata

A véralvadási zavar gyanúja esetén vérvételre van szükség: a szűréssel a Leiden-mutációra is fény derül. Ha igazolódik a betegség megléte, akkor a beteg közvetlen családtagjainak (gyermekek, szülők) szűrését is el kell végezni.

A trombózisra való örökletes hajlamra az alábbiak hívhatják fel a figyelmet:

• Várandósság vagy fogamzásgátló szedése alatt, közvetlenül várandósság után bekövetkezett vénás trombózis.
• Családban előfordult trombózis.
• Leiden-mutációban szenvedő családtag.
• Szülészeti szövődmények (terhességi toxémia, idő előtti méhlepény-leválás, magzati növekedési elmaradás vagy ismétlődő vetélések).
• Vénás trombózis (tüdőembólia, mélyvénás trombózis) 50 éves életkor alatt.
• Ismétlődő tüdőembólia vagy mélyvénás trombózis.
• Trombózis szokatlan helyeken (pl. agy, máj).
• Kóros APC-rezisztenciateszt-eredmény.

Teendők Leiden-mutáció esetén

A génhiba jelenleg nem gyógyítható. A Leiden-mutációval élő páciensek kezelése az egyéni kockázat alapján történik. Ha a vizsgálatok trombózisképződésre való hajlamot mutatnak, a kezelés célja a vérrögképződés megelőzése.

Tünetmentes hordozók esetén, akiknek nem volt trombózisa:

• Vérhígító adása állandó jelleggel nem indokolt, azonban kerülni kell más, a trombózisveszélyt növelő rizikótényezőket.
• A trombózis kialakulását fokozó beavatkozás lehetőség szerint kerülendő.
• Szájon át szedhető fogamzásgátló adása ellenjavallt - homozigóta mutáció esetén feltétlenül, heterozigóta állapot esetén egyéb tényezők figyelembevételével, szakorvosi ajánlás alapján.
• Terhesség alatt, műtéteket vagy balesetet követően megelőző jelleggel véralvadásgátló gyógyszeres kezelés szükséges.
• Csökkenteni kell az életmóddal összefüggő kockázati tényezőket, ilyen a túlsúly, a mozgásszegény életmód, a dohányzás.

Lezajlott trombózist követően, igazolt Leiden-mutáció esetén:

• Heterozigóta mutáció esetén legalább hat hónapon át tartó vérhígító kezelés szükséges.
• Homozigóta mutáció esetén élethosszig szükséges kezelni a beteget, mert olyan magas a trombózis ismételt kialakulásának kockázata.

Leiden-mutáció és terhesség

A várandósság önmagában is 6-25-ször gyakoribbá teszi a trombózis kockázatát a nem állapotos nőkhöz képest. Leiden-mutációban ez a kockázat megsokszorozódik, ami terhesség alatt különösen veszélyes lehet. A terhesség alatt a vér alvadékonysága fiziológiailag megnövekszik, hogy csökkentse a szülés során fellépő vérzés kockázatát, de ha a Leiden-mutáció jelen van, ez a fokozott alvadékonyság még nagyobb veszélyt jelenthet, és akár trombózishoz, vetéléshez vagy egyéb komplikációkhoz vezethet.

A trombofília e formája trombózisos esemény, azaz tünetek nélkül is okozhat a magzati életet is veszélyeztető komplikációkat a terhesség idején, ezért a tromboembóliás beteg mindenképpen forduljon orvoshoz, közölje állapotát a nőgyógyásszal.

Várandósság esetén a Leiden-mutáció miatt kialakulhat ismétlődő vetélés, toxémia, magzati elhalás, lepényleválás is.

A HELLP szindróma a várandós nők nagy félelme, hiszen ez egy olyan állapot, mely a magzatot és az anyukát is veszélyezteti. Bár kialakulásának pontos oka egyelőre nem ismert, ám a szakemberek szerint gyakrabban alakul ki azoknál, akiknél az V-ös alvadási tényező úgynevezett Leiden-mutációját állapították meg. Egy vizsgálatban 71 HELLP szindrómás nőt és 79 komplikációmentes terhességet vizsgáltak, mely során kiderült, hogy lényegesen nagyobb eséllyel fordult elő a szindróma heterozigóta Leiden-mutációnál.

Kezelés terhesség alatt

A kockázat csökkentése érdekében a terhesség előtt és alatt is szükséges lehet a szakértői konzultáció, hogy az orvos a megfelelő megelőző intézkedéseket javasolja. A trombózis megelőzésére leggyakrabban véralvadásgátló gyógyszerek (pl. heparin) alkalmazása ajánlott a terhesség ideje alatt, amely segít megelőzni a vérrögök kialakulását. Terhesség alatt szigorúan tilos a K-vitamin antagonisták adása, mert pl. a warfarin áthatol a placentán, és a magzatnál káros hatásokat, fejlődési rendellenességeket okozhat.

További kockázati tényezők és megelőzés

A Leiden-mutáció a trombózis nem befolyásolható rizikófaktora. Az alábbi, a trombózishajlamot önmagukban is növelő kockázati tényezők tovább fokozhatják a Leiden-mutációval rendelkező személyekben a tromboembóliás betegségek kialakulásának esélyét:

• Fogamzásgátló tabletták szedése, nőgyógyászati hormonpótlás.
• Dohányzás.
• Elhízás.
• Cukorbetegség.
• Magas vérnyomás.
• Mozgásszegény életmód.
• Visszérgyulladás.
• Tartós fekvés.
• Hosszabb autó- vagy repülőút.
• Műtéti beavatkozás.
• Baleseti sérülés.
• Daganatos betegség.
• Autoimmun betegségek (pl. Crohn-betegség).
• Szívbetegségek.
• Intravénás droghasználat.

A tromboembóliás szövődmények kockázatát az alábbi módon lehet csökkenteni:

• Aktív, egészséges életmód.
• Egészséges táplálkozás az ideális testsúly elérése és megtartása érdekében.
• Megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása.
• Dohányzás, hormonpótló kezelés és fogamzásgátló tabletták mellőzése.
• Kompressziós harisnya viselése.

A műtéti beavatkozások során, illetve várandósság és szülés esetén véralvadásgátló védelemre van szükség.

tags: #leiden #fele #mutacio #terhesseg