A történetünk Bábelben kezdődik, egy városállamban, ahol az élet pezsgett és az események szüntelenül zajlottak. A legelőkelőbb és legelismertebb emberek egyike egy Ábrahám nevű férfi volt. Azonban az egység kezdett fokozatosan halványodni, ahogy az egoizmus egyre inkább eltávolította az embereket egymástól. Az emberi életmód két alapvető vágyon alapul: az adás és a megszerzés vágyán. Ezek a vágyak működtetik az emberiséget, és formálják mindazt, amit gondolunk, látunk, érzünk, ízlelünk, vagy megérintünk. Azonban, ahhoz, hogy az emberek egységre lépjenek, a növekvő egoizmusuk ellenére is, erre a két vágyra kell alapozniuk.
Ábrahám híres ember volt, egy pap, és sokan eljöttek meghallgatni őt. Nem mással, mint Nimróddal, Bábel irányítójával különbözött össze, aki keserű vereséget szenvedett el Ábrahámtól. Ábrahámot egy cölöpre szögezték, de ő nem adta fel. A járókelőket meghívta magához, hogy meghallgassák a szabályokat, amit felfedezett. Ma úgy ismerünk, mint A Teremtés könyve, ahol bemutatta a feltárulásai lényegét. Az emberiség létrehozott egy olyan rendszert, ami azóta is fejleszti és alkalmazza az ő módszerét. Azonban Nimród utasította vissza Ábrahám forradalmi felfedezését.
Az egyik vágy az adományozás vágya, a másik a megszerzésé. Az adományozás vágya adja meg az élet formáját, míg a megszerzés vágya az adományozás vágyának eredménye. Amikor a vágyak harmóniában dolgoznak, az élet békésen telik. Ez az alapelv már az univerzum születésénél is jelen volt. A Nagy Bumm, ami egy erős, soha meg nem ismétlődő energia kirobbanása volt egy apró pontból, az adományozás vágya és a megszerzésvágy egyesülésének eredménye volt. Ezek a vágyak elkezdték megformálni a világunk anyagát, és bennünk megformálva állnak, ami hatást gyakorol egymásra.
Ez az alapelv alkalmazható a Föld korai gyermekkorára is. Az univerzum részeit az adományozás vágya mozgatta véletlenszerűen, létrehozva az első molekulákat. A gyerekekben az adományozás vágya a szükségleteiknek megfelelően jelenik meg: cumisüveget szopnak az édesanyjuk melléből, vagy elkapják édesapjuk kisujját. Később ezek a vágyak összetettebb képességekké fejlődnek, mint amilyen a mosoly vagy a szemöldök ráncolása. Az élet fejlődése lépésről lépésre békésen haladt, az egysejtű teremtmények kooperációjával, melyek megtanulták, hogyan növeljék túlélésük esélyeit. Aztán megjelentek az emberek, akik a majmokra hasonlítottak, de már nem csak vadásztak, hanem eszközöket is használtak. Az intellektusuk használata még jobban megnövelte a túlélésük esélyeit, és ez örökre megváltoztatta az emberiség jövőjét.
A civilizáció hajnala, körülbelül tízezer évvel ezelőtt, csodálatos volt. Az élet jóból még jobbá válik. Azonban manapság a megszerzés vágya dominál, és csak a saját erőforrásainkra fókuszálunk, ahelyett, hogy a természetből merítenénk. Ez a túlzott megszerzésvágy eltávolít minket a természettől, és ahelyett, hogy a vágyainknak megfelelőek lennének, csak a megszerzésvágyunkra fókuszáltunk. Ez a vágy mélyebben nyugszik, mint a tudatosságunk, és ez a megszerzésvágy szempontjából csupán megszerezni akar.
Nimród nem akart mást, csak megvédeni alattvalóit Ábrahámtól, az anarchistától. Félt a változástól, és attól, hogy Ábrahám megzavarja az életmódjukat. A természetben az adományozás vágya és a megszerzés vágya harmóniában működik, mint ahogy az anya és egy gyermek közötti kapcsolatban is. A kisbabának nincs édesanyja? Kihez forduljon, hogy a szükségleteit kielégítse? Magáról kell gondoskodnia, ahogy tudja. Meg kell tanulnia a túlélést a próbák és hibák által, és a megszerzésvágyunknak megfelelően cselekedtünk. Azonban a természetben az egyensúly kulcsfontosságú, ahogy azt a tengeri vidrák esete is mutatja. Az óceáni ökoszisztémában minden teremtménynek megvan az egyedi szerepe. Amikor ezt az egyensúlyt megtörjük, az egész rendszerre hatással van.
A tengeri vidrák eltűntek, mert a halak, amiket sohasem fogyasztottak, eltűntek. Ennek oka az óceáni sügér és hering eltűnése volt, mivel a húsevő halfajta, a tőkehal elszaporodott, és megevett mindent. Ez a folyamat vezetett a tengeri vidrák eltűnéséhez, ami viszont a hínárok túlzott elszaporodásához vezetett. A hínár olyan halak otthona, amiből a sirályok és a sasok laknak jól. Tehát a tengeri vidrák eltűnése, ami a halállomány csökkenéséhez vezetett, végül az egész tengeri ökoszisztéma felborulásához vezetett.
Mindannyiunknak vannak álmaink, és azt kívánjuk, hogy valóra váljanak. Azonban, ha csak a megszerzésvágyunkra fókuszálunk, sohasem érzünk elégedettséget. A depresszió, mint egy figyelmeztető jel, arra utal, hogy lemondtunk Nimród módszeréről, ami kizárólag a megszerzésvágyunkra fókuszált. A valóság egy kétlábú teremtmény, és mi eddig csak az egyiket használtuk. A természet adta meg nekünk a másik oldalt is, az "adó oldalt", de mi ezt figyelmen kívül hagytuk. A ködfátyol, ami eltakarja a szemeinket, megakadályoz minket abban, hogy megtaláljuk az utat kifelé a válságból.
Egy átlagos felnőtt emberi test durván tíz billió sejtből áll (10.000.000.000.000). Egyik sem autonóm közülük, mégis mindegyik a test érdekében működik, néha a saját életének árán is. A sejt, ami önmagáért dolgozik a test helyett, az egy "rákos sejt". Ha egy rákos sejt sikerrel többszöröződik meg, a személynek rákja lesz. A tumor növekedése a gazdaszervezet pusztulásához vezet. Ábrahám forradalmi felfedezését Nimród visszautasította, mert attól félt, hogy az emberek elszakadnak attól a harmóniától, ami a sejtek működését jellemzi. Bár Nimród nem tudta elpusztítani Ábrahámot, kiüldözte őt Bábelből, hogy megakadályozza a módszerének elterjedését.
A hegyen csak ketten voltunk, és a barátságunk győzött. Iránytűnk volt és egyetlen térképünk, tehát nem volt olyan sok lehetőségünk. Be kell ismernem, nem volt egyszerű leereszkedni a hegygerincen. Hosszú idő telt el, mire helyrejöttek, és a hátam sem volt utána már a régi. Mögöttünk a hegy volt, és messze előttünk és messze alattunk a szakadék alja tátongott. A kötelék közöttünk támogatott minket, és megtanultuk, hogy kik a valódi barátaink. Az egyének közötti barátság jelentőséggel bír, mint pár kalandor életének megmentése.
Mint érző lények, csak akkor tudjuk megfigyelni valami létezését, ha érezzük azt. Az adományozás vágya nem a szexről szól, a pénzről, a hatalomról, vagy a hírnévről. Ez egy vágy az összekapcsolódásra, ami a növekedésünk rejtett oka. A természet pontos és megbízható módon működik, és az emberiségnek is erre kell törekednie. A média globális eszközeire van szükségünk, hogy az összetartozás fogalmát kommunikálni tudjuk, és a bajtársiasságot a nyilvánosság szintjére emeljük. A vizuális művészetek, mint a mozi, a legerősebb eszközök a hatás gyakorlására. A filmeknek erőt és reményt kell adniuk a jövő felé, és meg kell mutatniuk az embereknek a valóságot, hogy képesek legyenek azonosulni vele.
A zene az önvaló kifejezése, a zenész legmélyebb érzelmeié. Az embereknek meg kell tanulniuk, hogyan működnek az adományozás vágyával és a megszerzés vággyal, ahogyan ez az emberek között és a természetben előfordul. A zene az egyik legnépszerűbb művészeti forma, és új fogalmak erős hídretője lehet. Az instrumentális zene egy egészen más hanghatású dolog, és a zenészeknek arra kell törekedniük, hogy zenéjüket kiegyensúlyozottnak és harmonikusnak írják. A zene segít az embereknek megérteni a valóság adományozó felét, és arra ösztönzi őket, hogy azonosuljanak vele.
Az emberiség jövője az adományozás és a megszerzés vágyának egyensúlyán múlik. Csak akkor tudunk valódi boldogságot elérni, ha megtanulunk adni, és nem csak kapni. Az együttműködésen keresztüli önkiteljesítés hasznosságát kell felismernünk, és arra kell törekednünk, hogy harmóniában éljünk a természettel és egymással. A természet egyik eleme sem magasabb rendű a többinél, és mindannyiunknak megvan a maga szerepe az ökológiai rendszerben. Ha ezt az egyensúlyt megtartjuk, akkor képesek leszünk egy jobb jövőt teremteni magunk és a következő generációk számára.
tags: #kisbaba #rancolja #a #szemoldoket