A szülés folyamata minden nő számára egyedi és megismételhetetlen élmény, amely során a megfelelő felkészülés kulcsfontosságú. A speciális légzéstechnika segítségével a szülés folyamata megkönnyíthető, mégpedig olyan formában, hogy a fájások-méhösszehúzódások alatt a szülő nő túllélegzi azokat. Ezzel egyidőben fókuszál a légzésre (és nem a fájásokra), megfelelő oxigénellátást biztosít saját maga és babája számára, valamint spórol az energiájával, amire a későbbiekben, azaz a kitolási szakaszban nagy szüksége lesz.
Mivel nem tudjuk előre, hogy maga a szülés folyamata meddig tart, ugyanis egyénenként változó (egy szülés sem egyforma, ahogyan egy várandósság, anya, vagy egy gyermek sem), ez az időszak 5-10 vagy akár 18 órát is tarthat. A terhesség vége felé közeledve a legtöbb kismamában felmerül a kérdés, hogyan fogja majd csökkenteni vagy legalábbis elviselni a vajúdáskor tapasztalt erős szülési fájdalmakat - lehetőség szerint mesterséges fájdalomcsillapító készítmények alkalmazása nélkül.
Miért fontos a helyes légzéstechnika?
A megfelelő légzéssel segíthetünk saját magunknak abban, hogy megnyugodjunk és a test el tudjon lazulni. Nem csak a szülésnél fontos, az egész életünkre hatással van, hogyan lélegzünk be és ki, hogyan áramlik az életenergia a testünkben. Stressz, vagy félelem esetén a levegővétel gyorsabb, felületesebb, az izmok befeszülnek, adrenalin termelődik.
Ha a szülésre vetítve nézzük, a félelem, az aggodalom, ami felmerül, ellendolgozik az oxytocin termelésének, ami az úgynevezett szeretethormon, és szükséges a szülés természetes folyamatához. A szüléshez, vajúdáshoz ellazult állapot, nyugalom, intimitás kell. A félelem vészhelyzetet jelez az agy számára, megzavarja a szülést. Adrenalin termelődik, a test azt az üzenetet kapja, hogy nem alkalmas a helyzet a szülésre. Ahhoz nyugalom kell.
A légzéstechnika célja nem csak az, hogy a fájdalmat elviselhetőbbé tegye, csökkentse azt, hanem az anya és magzat oxigénellátása biztosított legyen. Ezenkívül nem lesz úrrá a kismamán a pánik és több energiája lesz a kitolási szakaszra is, nem fárad el olyan könnyedén. Ami pedig a relaxációt illeti, erre is érdemes felkészülni. Fontos, hogy a szülő kismama el tudja úgy lazítani magát, hogy a rövidke fájásszünetekben pihenni tudjon.
A légzés előnyei a szülés során:
- Koncentráció: Segít fókuszálni, elterelve a figyelmet a fájdalomról.
- Oxigénellátás: A rendszeres levegővétel elegendő oxigént biztosít a kismamának és a kisbabának.
- Fájdalomcsillapítás: A rendszeres, lassú légzésminta csökkenti a szívfrekvenciát, a szorongást és a fájdalom érzékelését.
- Energiaspórolás: Megakadályozza a kimerültséget, energiát tartalékolva a kitolási szakaszra.
- Pánik megelőzése: A helyes légzés segít megőrizni a nyugalmat és elkerülni a pániklégzést.
- Izomlazítás: Ellazítja az izmokat, beleértve a medence izmait is, segítve a tágulást.
Szülésfelkészítés és légzőgyakorlatok
A szüléshez szükséges felkészülés fontos részét képezik a rendszeres kismama torna és a speciális légzőgyakorlatok, amelyeket már a várandósság 14. hetétől el lehet kezdeni. A gondosan összeállított és várandós nőkre szabott program egyik részét kismama torna és speciális légzőgyakorlatok alkotják, másik részét pedig a legfontosabb témák átbeszélése és szülésznői tanácsok képezik.
Célja a negatív érzelmek (szüléstől és fájdalomtól való félelmek, a gyermekkel kapcsolatos aggodalmak) eltávolítása, a szülés iránti pozitív hozzáállás kiváltása és a biztonságérzet felkeltése. A kismama torna segít könnyebben és szebben átélni a várandósságot, felkészít a szülésre, szavatolja a kismama fitt mivoltát. A légzőgyakorlatok betanulása felkészíti a kismamát, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott maradjon, amikor arra a legnagyobb szüksége van (a szülés folyamán). Továbbá segít, hogy a szülő nő helyesen ossza be erejét az összehúzódások alatt, és biztosítsa a megfelelő oxigénellátást számára és magzata részére.
A Lamaze-módszer
A Lamaze-módszer az egyik legnépszerűbb és egyben legelterjedtebb technika, amely segítségével a természetes szülés fájdalmai jelentős mértékben csökkenthetőek. Dr. Fernand Lamaze francia orvos 1951-ben egy leningrádi konferencia hatására figyelt fel azon oroszországi szokásokra, amelyek legfőképpen a szülésre való testi-lelki felkészítésre helyezték a hangsúlyt.
A helyi nőgyógyászok és szülészorvosok a kismamák számára intenzív tréningeket tartottak, hogy megtanítsák őket a helyes légzésre és az izmok megfelelő mértékű ellazítására a vajúdás fájdalmainak csökkentése érdekében. A 60-as években már nem csak Európában, hanem egész Észak-Amerikában is egyre nagyobb népszerűségre tett szert a Lamaze-módszer. Sikerének egyik titka, hogy a megfelelő légzőgyakorlatok és a koncentráció megtanulása révén a várandós nők kiegyensúlyozottabbakká válnak és jobban át tudják adni magukat a szülés folyamatának. A Lamaze-technika ugyanis olyan masszázs- és érintéselemeket is tartalmaz, melyek alkalmazásával a kispapák segíthetnek az anyukáknak az ellazulásban.
Lamaze elgondolása azon alapul, hogy a vajúdás során használt megfelelő légzéstechnika csökkenti az érzékelt fájdalom mértékét. A technika abban is segít a kismamáknak, hogy izmaikat ellazítva reagálni tudjanak a fájdalomra, ezáltal nyugodtabbak maradjanak a szülés során. A módszer alkalmazása során meghatározott módon kell szabályoznunk légzésünket a fájdalom enyhítése érdekében. A vajúdás különböző szakaszaiban a légzést eltérően kell végeznünk.
A Lamaze légzéstechnika fázisai:
- Kezdeti összehúzódások: Lassú, mély lélegzettel kell kezdenünk az orron keresztül, melyet lassú kilégzés követ szájon át. A lélegzetvételek alkalmával igyekezzünk 1-1 testrészünkre fókuszálni, míg a fejünk búbjától lassan a talpunkig nem érünk.
- Intenzívebb összehúzódások: Könnyű, gyors, szájon át történő légzésre kell váltanunk, másodpercenkénti intenzitással.
- Kontrakció csökkenése: A légzés is lassul, visszatérhetünk az eredeti „orron be, szájon ki” technikához. A légzések során igyekezzünk valamiféle konkrét dologra összpontosítani.
A Lamaze-módszer mellékhatásaival nem kell számolni, hiszen nem orvosi beavatkozás. Előnyei azonban bőven vannak. Segít koncentrálni, csökkenti a szívfrekvenciát, a szorongást és a fájdalom érzékelését, elegendő oxigént biztosít a kismamának és a kisbabának, ami ugyancsak megkönnyítheti a szülést.
Légzőgyakorlatok vajúdás alatt
A vajúdás alatt célszerű a lehető legkényelmesebb pózt felvenni, majd ténylegesen odafigyelni az egyenletes, nyugodt, mély hasi légzésre. Megkülönböztetünk oldalt fekvő, félig ülő, ülő és álló pozícióban végezhető légzőgyakorlatokat. Amennyiben a természetes szülés, illetve a vajúdás szakasza anélkül indulna el, hogy azt erős vérzés vagy a magzatvíz elfolyása megelőzi, illetve követi, akkor az első fájások alatt a kismama már ki tudja tapasztalni, hogy melyik az a technika, ami számára a legmegfelelőbb.
Ma már számos intézmény az otthonihoz hasonló körülményeket biztosít a szülő nő számára, így mindenképpen ajánlott a gravitáció áldásos hatásának kihasználása. Vagyis az álló, félig ülő és ülő gyakorlatok alkalmazása. Ugyan az oldalt fekvő légzőgyakorlatok is választhatók, ha a szülő nő úgy érzi, kényelmesebb számára vagy szeretne megpihenni, illetve, ha az intézményben nincs lehetőség fekvő pozíción kívül másra, ezenkívül, ha valamilyen okból kifolyólag az orvos által javasolt a fekvés a szülés folyamán. Minden más esetben érdemesebb az ülő vagy álló pózban történő légzőgyakorlatok végzése vajúdás alatt.
Fájdalomcsillapító légzés - „aranyfinal-légzés”
A méhösszehúzódásoknál mindig sóhajtós orron be, szájon ki légzést végzünk. A kilégzésnek nagyobb szerepe van. Fájások között fontos a relaxáció, a vállakat, kezet, nyakat is lazítsuk el ilyenkor és a fogakat ne szorítsuk össze. A dúlák is szoktak segíteni az édesanyáknak, amikor a méhösszehúzódások alatt szaporán lihegve veszik a levegőt. Ez a légzés fárasztó és nem hatékony, ugyanakkor a méh munkáját nem segíti, és a kisbaba oxigénellátásának sem kedvez.
Helyette az egyenletes, lassú hasi légzés kedvező, aminek segítségével elviselhetőbbé tehető az összehúzódások által okozott fájdalom. Szokták ezt „aranyfinal-légzésnek” is nevezni. Lélegezz az orrodon keresztül, hosszan beszívva a levegőt, kb. 4 másodpercet számolva! Ezután tartsd bent a levegőt egy pillanatig, majd fújd ki a szájadon keresztül lassan, lágyan, kb. 5 másodpercen keresztül. Gondolhatsz közben arra, hogy hűsítő, természetes fájdalomcsillapítót szívsz be minden lélegzetvétellel, majd a kilégzéskor a kellemetlen érzéseket és a kontrakciók feszítő érzetét fújod ki magadból.
Pihegő légzés
Amikor jelzi a szülésznő, hogy még ne nyomjunk a gátvédelem érdekében, akkor apró kis pihegő légzést kell végezni. Ilyenkor szájon át történjen a kilégzés. Ez az úgynevezett átmeneti szakasz. A vajúdás kitolási szakaszában szükség lehet másfajta légzésfajtára is. Ilyen lehet a pihegő légzés (amolyan kutyalihegés-szerű), amikor a szülésznő vagy az orvos azt kéri, ne nyomjál, mert a gát védelméhez erre van szükség.
Ebben az esetben szükséged lesz egy kis óvatosságra: ezt nem lehet ugyanis hosszasan végezni. Könnyen elzsibbadhatsz vagy elszédülhetsz, és a kisbabához is kevesebb oxigén jut. A szülésznők egy része - ezeket a kellemetlenségeket elkerülendő - így biztatja a kismamát: „Sóhajtsa el a következő kontrakciót!” Ez ugyanazt a mély, hasi légzést jelenti, amiről fent írtam, és ami ráadásul több oxigénhez juttatja a testet és a kisbabát, mint a felszínes, pihegő légzés.
Préselő légzés a kitolási szakaszban
A végső, legutolsó szakaszban, vagyis a tolás fázisában, erőteljes préselő légzést kell alkalmaznunk. Sóhajtás után körülbelül 10 másodpercig préseljük a hasba a levegőt, majd erősen fújjuk ki. A kitolás alatt a legtöbb helyen felszólítják az anyát, hogy tartsa vissza a levegőt, és tiszta erejéből, a rekeszizma segítségével nyomjon lefelé. Van, hogy ilyenkor némi sürgetés is kihallatszik a kórházi személyzet szavaiból. Nagyon fontos, hogy te mégis a tested jelzéseire hallgass!
A nyomási inger egy nagyon erős és jellegzetes késztetés, nem lehet eltéveszteni. Fogod érezni, hogy mikor és milyen erősen kell nyomni. A kívülről diktált előírt „nyomatás” ezzel szemben növeli a gátrepedés kockázatát és a baba és a mama oxigénellátottságára is rossz hatással van. Ha nincsen nyomási érzeted, ezt jelezd, és mondd, hogy nem érzel még tolófájásokat.
Magyarországon (és Európában) leggyakrabban arra buzdítják a szülő anyát, hogy egy összehúzódás alatt kétszer vegyen levegőt és amíg bent tartja a levegőt, addig nyomjon teljes erővel. Ha visszatartod a lélegzetedet és nem veszel levegőt, akkor néhány másodpercen belül az arcod lilulni kezd, merthogy fogy a rendelkezésre álló oxigén! De természetesen ez az oxigén nem csak a Te testedben fogy, hanem jóval kevesebb jut a kisbabának is! Teljesen természetes, hogy a kitolási szakaszban az összehúzódás alatt enyhe oxigénhiány alakul ki a kisbabában - éppen emiatt ritkábbak az összehúzódások, hogy köztük újra oxigéndús vérrel tudjon telítődni!
Éppen ezért a légzéssel kapcsolatban is sokkal jobb, ha a saját ösztöneidre, a saját testedre hallgatsz! Való igaz, hogy nők sokszor önként visszatartják a lélegzetüket és úgy nyomnak, de ha ezt önként teszik, akkor a lélegzet visszatartása szinte soha nem tart 4-5 másodpercnél tovább! Tehát ebben az esetben az a fontos, hogy ne egy külső szereplő diktálja, hogy meddig ne vegyél levegőt, hanem csináld úgy, ahogy Neked jól esik! Ráadásul a levegő visszatartásánál sokkal hatékonyabb és sokkal kevésbé fárasztóbb, ha a kitolási szakaszban folyamatosan veszed a levegőt és kifújásra nyomsz!
Természetesen, ha ezt úgy csinálod, hogy felfújod az arcodat és erőlködve fújod ki a levegőt, akkor ez nem lesz túl hatékony. Éppen ezért próbálj arra figyelni, hogy laza torokkal, erőlködés nélkül fújd ki a levegőt! Adj ki mély, tehénbőgés szerű hangot (múúúú, ááááá, óóóó) amikor kifújod a levegőt, mert ekkor egészen biztosan ellazítod a torkodat és a torkoddal együtt a gátizomzatot is és az erődet a kitolásra tudod összpontosítani és még a gátsérülés esélyét is csökkented ezáltal! A legegyszerűbb a szájon keresztül kifújni a levegőt, de morgásszerű hangot hallatva nyugodtan kifújhatod az orrodon keresztül is - jógában ezt a morgós orron kifújós légzést bemelegítéskor végzik.
Most próbáld meg visszatartani a lélegzetedet és aktiváld a hasizmaidat, mintha nyomnál. Milyen érzés a kétféle nyomás? Amikor elnyújtva, mély hangot hallatva fújtad ki a levegőt, bár nem is nyomtál, automatikusan aktiváltad a rekeszizmodat - és ez a legfontosabb! A rekeszizmod ugyanis sokkal hatékonyabban segíti a méhed munkáját, azzal, hogy felülről lefelé nyom!
LÉGZÉStechnikák a KÖNNYEBB SZÜLÉSÉRT | Hogyan lélegezzünk szülés közben | Szülésdúla | Lamaze
Mit mondanak az anyukák?
Készült egy felmérés a környezetemben nemrég szült kismamák között: Anyukákat kérdeztem, hogy mi volt számukra a leghatékonyabb technika, ami a vajúdások alatt segített a fájdalomcsillapításban. A válaszok sokszínűek voltak, de egy dologban egyetértettek: a légzés rendkívül fontos.
Hallottál már arról a bizonyos három „R”-ről?! Ritmus, rítus és relaxáció. Ha erre a háromra rátalálsz a vajúdásod alatt, akkor az biztosan segít jó pályára állni. Ez a workshop abban is segít, hogy rátalálj arra, hogy hogyan tudsz ellazulni akár a vajúdásod alatt is, vagy most kismamaként a szülésed ideéig.
„Annál a nagyon szomorú szüléseknél sincs semmiféle izommunka, amikor anyák kómában hozzák világra a kisbabájukat… ilyen szüléseket nem egyszer jegyeztek már fel a medikális szakirodalomban! De a leghatékonyabb, legegyszerűbb, legösztönösebb mindenképpen az, amikor nem külső diktálásra, hanem az ellenállhatatlan nyomási kényszerre válaszul reagál a testünk az aktív izommunkával.”
„A szülésfelkészítés egyik célja az is, hogy a pánik okát, gyökerét tárja fel és szüntesse meg, így egyáltalán nem lesz pániklégzés. Amennyiben ragaszkodik a kismama a kontrollhoz, nem kerül abban az ösztönös állapotba, mely ekkor szükséges a komplikációmentes szüléshez.”
