A népköltészet kutatása mindig is kiemelkedő feladat volt a magyar kultúra megőrzése szempontjából, különösen az Erdélyi területeken, ahol a magyarság megpróbáltatásnak van kitéve. Számos gyűjtemény igyekezett megőrizni a nép eszmekörébe tartozó dalokat, meséket és hagyományokat. A "Látod, babám, mit fogadtál" kezdetű dal egyike azon számos népdalnak, melyek a székely nép mély érzelmeit és életérzését tükrözik.
A népköltészet és a székelység
A régi Erdély bármely vidékén is gyűjtsünk, a népköltészet gazdag tárházára találunk. A székely nép értelmes, intelligens, erőteljes nép, amely szülőföldjét határtalanul szereti, és ragaszkodik a röghöz, mely számára minden szépnek, jónak, nemesnek forrása. A népköltészet gyűjtése rendkívül fontos, hiszen a székelység vidékein az idegen befolyás nem egy nyomára bukkanhatunk, és ez a nép testét szétforgácsolhatja. Éppen ezért elengedhetetlen a nép lelkét megtámadó befolyásokkal szembeni védelem, és a gyűjtés, mely a nép benső valóját is megőrizheti.
A népdalok eredete és az irodalom hatása
A népköltés nem egészen ugyanolyan, mint az irodalmi vagy műköltés. Szerkezetében és hangjában találkozunk némely sajátságokkal, melyek első szempillantásra is lehetetlenek a műköltésben. A nép ugyanakkor átveszi az irodalom költői termését válogatás nélkül, jót, rosszat vegyest. Ilyen esetekben a nép többé-kevésbé módosítja az átvett szöveget, hol megrövidíti, hol megtoldja-foldja, hol csak egyes részei helyébe tesz újat, neki tetszőt. Például Petőfi és Arany költeményeit is átformálta a nép, saját ízléséhez és eszmeköréhez igazítva azokat.
Arany Jánosnak „Kondorosi csárda mellett” című költeménye sok helyütt szórul-szóra megvan a nép ajkán, de találkozunk olyan esettel is, hogy csak az első versszakot tartják meg nagyjában és ahhoz költenek egy új másodikat. A népköltés Petőfivel is, Arannyal is éppen úgy tesz, mint növendékeivel a mester szokott tenni: át- meg átgyúrja, bővít és rövidít kénye-kedve szerint, vagy helyesebben: saját törvénye szerint.
A nótafák, a népdal teremtőit és hordozóit, forrásait és gyűjtőit (mert mindez bennük összpontosul) könnyű megismerni. Az igazi nótafa „terem” és nem „teremt”. Akarata ellenére is költenie kell, mert érzésének gazdag forrása önkénytelenül dalban buzog ki. Ilyenek például a falusi gazdák, bírók, kocsisok vagy szolgák, de asszonyok és leányok is, mint például Kis Zsófi.
A népdalgyűjtés nehézségei és eredményei
A gyűjtés rendkívül megnehezíti a kutatók munkáját, különösen az oláh befolyás miatt, mely már feltűnő a Nyárád völgyében és a Kis-Küküllő mentén. Az idegen dallamok és szövegek beszivároghatnak a nép lelkületébe, elhalványítva a régi, autentikus dalokat. Ennek ellenére sikerült számos gyöngyöt felszínre hozni a népköltészetből. 1902 nyarán például folytattam a gyűjtést, Szovátán kezdtem meg, ahol a több mesét reméltem, és reményemben nem csalódtam. Följegyeztem a Kis-Küküllő mentét (Sóváradtól Gyalakutáig), valamint a Nyárád völgyét is.
ÖT ERDÉLYI NÉPDAL
Szerelem és búcsú a népdalokban
A népdalok gyakran a szerelemről, a búcsúról, a honvágyról és a katonaéletről szólnak. A "Látod, babám, mit fogadtál" kezdetű dal is egy ilyen érzelmekkel teli szerzemény, mely a szerelem nehézségeit, a hűséget és a csalódást is boncolgatja. A népdalokban a szerelem sokszor fájdalmas, tele van lemondással és bánattal, de ugyanakkor az élet örömeit és a reményt is kifejezi.
A gyűjteményekben számos olyan népdal található, melyek a „szerelem nagyságát”, a „határtalan szerelmet”, vagy éppen a „köszönetet a szerelemért” tematizálják. Ugyanakkor nem ritkák a „válás”, „a kedves útja” témakörök sem, melyek a szerelem elmúlásáról, a búcsúról szólnak. A szövegek gyakran élnek metaforákkal, szimbólumokkal, mint például a „gerlicemadár” vagy a „száraz ág”, melyek a hűtlenséget vagy az elmúlást jelképezik.
Példák a szerelem és búcsú népdalokban való megjelenésére:
- „Úgyis te leszel a párom. Adj egy csókot utoljára. Kinek szeretője vagyok.”
- „Amíg élek soha nem felejtem el. Visszahozza a régi szeretőmet. Meghallhatnád hogy sóhajtok utánad.”
- „Az én rózsám Kolozsváron katona. De sok kislány siratja a kedvesét. Mért is lettem katona szeretője.”
- „Be is boronálom a sűrű könnyeimmel. Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.”
- „Nem az a Szeretőm, ki volt. Még olyant se, mint én vagyok. Ritka, mint a fehér holló.”
A katonaélet és a honvágy
A székely népdalokban a katonaélet is gyakran megjelenő téma, mely a búcsúzás fájdalmát, a honvágyat, és a hazatérés reményét fejezi ki. A fiúk katonának menetele mindig is nagy megpróbáltatást jelentett a családoknak és a szerelmeseknek. A dalokban a katonák gyakran siratják édesanyjukat és szerelmüket, a lányok pedig hűséget fogadnak, és várják vissza párjukat.
Katonaéletet bemutató népdalrészletek:
- „Édesanyám ne sirasson, Hogy katona vagyok.”
- „Oldaladra fényes kardot Kötöttél. kibimbózik. reggelén. tetején. hazámat.”
- „Kicsi madárnak, Viszik a legényt, Katonának.”
- „Szomorú? belőle. megreped. keseredjen. Sajnálom. szemébe behuzza a Kalapját. messzire.”
- „Bosznaország széjibe. sírnak másér’ a lányok. Boszna mezőre. hallik ki belőle.”
Néprajzi érdekességek Magyarszováton
Magyarszovát (Suatu) Kolozs megyei kisközség, Kolozsvártól mintegy 36 km-re fekszik, és gazdag néprajzi hagyományokkal rendelkezik. Lakossága kétharmada magyar, egyharmada román, elenyésző részben cigány. A falu két részre tagolódik, Alsó- és Felsőszovát. A két falurész közötti társadalmi különbség megnyilvánult a női ingek díszítésében, illetve a táncban is volt némi eltérés.
A falu első írásos említése 1213-ból való, a gótikus stílusban épült unitárius templomban ma is láthatók a freskó töredékei. A szentélyben egy XV. századi szobor ékeskedik. A református templomban, amelyet a XVII. század végén épített újjá Bánffy Dénes özvegye, egy 1682-ből származó sírfelirat látható.
Nyelvjárását, viseletét tekintve az észak-mezőségi néprajzi tájegységbe sorolható, bár nyelvjárásában egy-néhány elem a moldvai magyar csángók felé mutat (pl. kucsa, csúk, dzsermek, madzsar, éppend, stb.). Zenéjét tekintve elmondhatjuk, hogy igen sok, a magyar népzene mélyebb rétegeibe sorolható dallamot őriztek meg napjainkig. A táncaik felsorolásánál külön érdekesség, hogy hiányzik a csárdás elnevezés. A táncok között szerepel az akasztós vagy lassú cigánytánc (melynek semmi köze nincs a cigányokhoz), valamint az összerázás, szökös, ami a gyors csárdás régiesebb, lassabb formája. A táncszók helyi elnevezése: rikótozás.
Hangszereik közül a hegedű azonos a közismerttel, a kontra a Mezőségen általánosan elterjedttel egyezik meg. Hegedűből és klasszikus brácsából alakítják ki, úgy, hogy a lábat egyenesre vágják, három húrt tesznek rá, ami által a húrok egy síkban helyezkednek el. Így egyszerre tudják megszólaltatni a húrokat, amelyek alkalmasak lesznek a hármashangzatok egyidejű megszólaltatására. A nagybőgő két-három húros, de általában csak egy húron játszanak.