László Noémi életrajza és munkássága

László Noémi (Kolozsvár, 1973. július 28.) egyike Erdély legjelentősebb kortárs íróinak, költőinek és esszéistáinak. Munkássága sokrétű, több verseskötetet, gyerekvers-kötetet és regényfordítást is jegyez, emellett gyermeklapszerkesztőként és tolmácsfordítóként is tevékenykedik. Életútja és alkotói világa szorosan összefonódik szülőföldjével, Erdély sokszínű kulturális örökségével, de kiterjed a budapesti évekre és a világ számos pontjára is, belső és külső utazásainak lenyomatait hordozva.

Életút és tanulmányok

László Noémi Kolozsváron született 1973. július 28-án. Szülővárosában, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végzett magyar-angol szakon 1996-ban. Ezt követően tolmácsfordítóként kezdett dolgozni. 1998 és 2001 között a Budapesti ELTE Angol-Amerikai Intézetének doktori iskolájában folytatta tanulmányait modern angol irodalom szakon, ahol Thomas Hardy költészetében az ember és természet viszonyát kutatta. Doktori fokozatát végül 2011-ben szerezte meg.

László Noémi az évek során több különböző területen is kipróbálta magát. Volt titkár, szerkesztő, tolmács, fordító, házitanító, irodavezető, elnök és egyetemi óraadó tanár is. Két hét alatt rájött, hogy a tanári pálya nem neki való, ezért felmondott.

Irodalmi munkásság

László Noémi gazdag irodalmi életművet tudhat maga mögött. 1995 óta hét önálló verseskötete, két gyerekvers-kötete és egy regényfordítása jelent meg. Verseiben gyakran foglalkozik pozicionális kérdésekkel, a "se kint, se bent, se itt, se ott, se fent, se lent" állapot-versei mintha a lebegés, a könnyedség által kapnának súlyt. Költészete a keresésről szól, a hétköznapi dolgok és kitöltetlen helyek, valamint önmaga kereséséről.

Verseskötetek és antológiák

Több verseskötete jelent meg, többek között:

• Render (1996)
• Fagyöngy (1997)
• Százegy (2004)
• Esés után (1999) - melyet a jazz szellemiségéhez hasonlít.
• Pulzus (2023) - A budapesti Prae Kiadó és az erdélyi Lector Kiadó közös gondozásában jelent meg. A kötet három ciklusból áll, melyek László Noémi életének különböző időszakaihoz kötődnek, minden vers egy konkrét helyszínhez kapcsolódik. A könyv egy afféle verses búcsúszimfónia, belső és külső utazások tematikus krónikája. Igazi „womanpower” kötetnek is nevezik, hiszen Péczely Dóra szerkesztette, Orosz Annabella készített hozzá finom illusztrációkat, és Szabó Imola Julianna tervezte borítóját. Az illusztrációk különösen fontosak, mivel a költő a könyvet „úti könyvnek” is tekinti, amelyben a szövegek és a képek kiegészítik egymást, egyfajta térképet alkotva a szerző belső és külső utazásaihoz.

Ezenkívül közölt antológiákban, mint például a "Formák a tubusból" (XX. századi és kortárs magyar festők műveiből; Jónás Tamás, László Noémi, Szabó T. Anna verseivel) és a "Papírhajó", valamint számos erdélyi és határon túli magyar folyóiratban (Alföld, Bárka, Cimbora, Echinox, Életünk, Helikon, Hitel, Holmi, Jelenkor, Kortárs, Korunk, Látó, Magyar Napló, Napsugár, Parnasszus, Pannonhalmi Szemle, Székelyföld, Szivárvány).

A Pulzus kötet háttere

László Noémi 2023-ban megjelent "Pulzus" című kötetében vizuális memóriájára, emlékképeire támaszkodva dolgozott. A versek általában éjszaka születtek, másfél-két év alatt gyűltek össze. A kötetkompozíciót nem közvetlenül, de inspirálták olyan művek, mint Joyce Ulysses-e, Cervantes Don Quijote-ja, Faludy György Pokolbéli víg napjai, Sylvia Plath Üvegbura-ja és Ted Hughes Varjú-ja. A kötet egyfajta számvetést jelent a szerző számára, ami az életkorból, az 50. év körüli időszakból fakadó kényszer. Az erdélyi helyszínek a kisebbségi lét tapasztalatát, a többnyelvűséget és a lokálpatriotizmust jelenítik meg, míg a budapesti ciklus a főváros kulturális életének központi szerepét vizsgálja. A Bábel című ciklusban a tér kitágul, a világ különböző városaiba kalauzolja az olvasót, irodalmi fesztiválok és ösztöndíjak keretében megtett utazások élményeit dolgozva fel. A műfordítás nála esetleges, megrendelésre vagy hirtelen felindulásból dolgozik, románról és angolról fordít, és a magyar változat hangzására fekteti a hangsúlyt.

A "Pulzus" egy „girlpower”-kötet, melyben a női szerepek és az anyaság nagy hangsúlyt kapnak. László Noémi nem harcos feminista, de fontosnak tartja, hogy a nők, különösen a középkorúak, beszéljenek a kettős mérce áldásaival vívott küzdelmeikről, és arról, milyen volt nőként megállni a helyüket az irodalmi életben a rendszerváltás idején. Azt vallja, hogy az írás emberi tevékenység, és minden ember írhat, ameddig csak ki nem hull a penna a kezéből.

A mi iskolánk - Prózadebüt a nyolcvanas évek Kolozsváráról

2023-ban jelent meg László Noémi "A mi iskolánk" című prózakötete, amely a nyolcvanas évek Kolozsvárának iskolavilágába kalauzolja az olvasót. A kötetben a szerző vers helyett prózában vállalkozik a már bejáratott tematika kifejtésére. A harminchat rövid fejezet a szocialista Románia mindennapjait, a gyerektudaton átszűrődő élményeket és benyomásokat mutatja be. Bár a történetek időben és térben erősen lokalizáltak, nem kifejezetten dokumentarista igényűek. Az elbeszélő tanórák után/helyett gyümölcsöt-zöldséget szed, kötelező lőgyakorlaton vesz részt, hétvégenként pionírruhában masíroz, zeneórán román nyelvű hazafias dalokat énekel, és alkalmanként korát meghazudtolóan rendszerkritikus. A kötet végkicsengése azonban nem negatív, az időszak ellentmondásosságai nem írják felül a szövegegészetet belengő boldog gyerekkor gondolatát.

A kötet mozaikszerű szerkesztésmódját Hatházi Rebeka kollázsai egészítik ki, melyek a szerző gyerekkori fotóit és korabeli sajtóanyagokat használnak fel, segítve az emlékezés folyamatát és orientálva a befogadó figyelmét. "A mi iskolánk" váratlan megérkezés László Noémi életművében, új szempontokkal gazdagítva a korábbi írásokból ismerős témákat.

Keljfeljancsi - Mesekönyv a reményről

2023 rendkívül termékeny év volt László Noémi számára, hiszen megjelent "Keljfeljancsi" című mesekönyve is. Ez a kötet sokkal nehezebben született, hosszabb időn át írta, és jóval többet szorongott közben. Ezek nem is igazi mesék, inkább nyelvi játékokra épülő üdvtörténetek, melyek leginkább azt szeretnék megmutatni, hogy a legtöbb reménytelen helyzetből ki lehet mászni, ha képes az ember figyelni, koncentrálni, nézőpontot váltani, ha rugalmas, nyitott és ismeri a gyökereit. Fontosnak tartja, hogy a gyerekekben az olvasás után megmaradjon valami hétköznapi értelemben is használható, "hogy van kiút, csak használd az eszed és helyén legyen a szíved".

Munkája szerkesztőként

László Noémi 2021 óta a "Napsugár" és a "Szivárvány" című gyerekirodalmi lapok főszerkesztője. Ezt a feladatot, bár nem erre termett, fontosnak tartotta, mert a gyermeki látásmód, az egyszerűség, tisztaság és egyenesség, amit a gyermekirodalom képvisel, mindig is érték volt számára. Weöres Sándor és William Blake munkássága inspirálta, akiknél a gyermeki és felnőtt hang törés nélkül, természetesen él egy szövegben. A lapokba már 1996 óta írt.

Személyes élet és inspirációk

László Noémi édesapja "átlagon felüli értelmes és szarkasztikus" ember volt, aki a gyerekein élezte a nyelvét. Bár ez sokszor bántó volt, Noémi igyekezett nem mutatni, hogy fáj, és dacos kamasz szerepébe fordult. Szüleivel később is voltak konfliktusai, mert úgy gondolták, hogy "kiteregette a szennyest" a műveiben, és hálátlannak tartották. László Noémi két lánytestvérével együtt nőtt fel. Saját családjában mozaikcsaládban él, négy gyermeket nevelnek. Az anyaságot, annak ellenére, hogy Bukarestben egyedül, elszigeteltségben élve nehéz volt, pozitív élményként élte meg, ösztönösen tudta, mit kell tennie.

Az inspirációról azt mondja, hogy hisz az ihletben, ami "amolyan pillanatnyi transz". Az ihlethez "üresjárat" kell, amit az álmatlan éjszakák biztosítanak. A versíráshoz "hallás után" dolgozik, ritmust, lüktetést hall, amire a szavak kifutnak. Fontosnak tartja a nyers és kidolgozott egyensúlyát egy kötetben, és hogy egy ponton el kell engedni a könyvet, hogy egyénisége legyen.

László Noémi, a Majki Kamalduli Remeteség vezetője

László Noémi neve nem csak az irodalmi életben, hanem a kulturális örökség megőrzésében is megjelenik. Jelenleg a Majki Kamalduli Remeteség létesítményvezetője. A remeteséget, melyet eredetileg 1733 és 1771 között a kamalduli rend számára építettek, az 1860-as években az Esterházy család kastéllyá alakította. A létesítmény több szakaszban teljesen újjászületett. A felújítási munkálatok során helyreállították a klauzúra tizenhét celláját, melyek közül kettőben a szerzetesek egykori életét bemutató kiállítást rendeztek be. Emellett a templomtornyot is felújították, ahonnan fenséges kilátás nyílik a remeteségre és a környező tájra. A toronyban újra megkongatható egy harang, amely az eredeti mása. A remeteségben kézműves foglalkozásokat is tartanak gyermekeknek, és a tervek szerint a többi remetelakban szálláshelyeket alakítanak ki. A refektóriumban található freskón az utolsó vacsora látható, melyen Jézus mellett ülő tizenkét apostol közül balról a negyedik egy kamalduli szerzetes. A felújítási munkálatok a Nemzeti Kastélyprogram és a Nemzeti Várprogram keretében zajlottak, melynek célja az épített örökség megőrzése és turisztikai hasznosítása.

tags: #laszlo #noemi #vedono