A csípőficam a leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenesség újszülöttek és csecsemők körében. Hazánkban minden kisbaba kötelező csípőszűrésen vesz részt, éppen azért, hogy az eltérést minél korábban felismerjük. A laikus közvélemény a csecsemőkori csípőeltéréseket csípőficamnak nevezi. Azonban tudni kell, hogy nemcsak csípőficam, hanem a csípődiszplázia esetén is aszimmetrikusak a combon a bőrredők. A diagnózist csak gondos fizikális, valamint kiegészítő radiológiai vizsgálattal lehet felállítani.
Csípődiszpláziáról akkor beszélünk, amikor a medence ízületének vápája, amelyben a combcsont golyó alakú feje foglal helyet, fejlődésében elmaradt, túl lapos. A csípőficam elsősorban a lányok betegsége, náluk 3-6-szor gyakoribb, mint a fiúk esetében. A betegség pontos oka nem ismert. Elképzelhető, hogy az egészért a relaxin nevű hormon a felelős, amit a méhlepény termel és ami többek között az anyai szervezetet készíti fel a szüléskor a szülőcsatorna kitágulására. A relaxin a terhesség során átjut a lány magzatba, ott pedig nagyobb rugalmasságra ingerli az ízületek tokját. Fiúknál ezt a jelenséget nem találjuk meg, mert a férfi hormonok semlegesítik a relaxin hatását.
A veleszületett csípőficam családilag halmozottan észlelhető, ebben örökletes tényezők, környezeti ártalmak egyaránt szerepet játszanak. Méhen belüli tényezők közül a méhen belüli helyzet, farfekvés, ikerterhesség, elégtelen mennyiségű magzatvíz, méhen belüli kényszertartás szerepelhet okként. Méhen kívüli tényezők közül a csecsemők pólyázása, öltöztetése szerepelhet okként. A csípőficam kialakulásában környezeti elemek (farfekvés, ikerterhesség, kevés magzatvíz) és genetikai tényezők egyaránt szerepet játszanak. Vannak azonban jól ismert rizikófaktorok: Farfekvéses magzati fekvés: a baba csípője nagyobb mechanikai terhelésnek van kitéve. Kevés magzatvíz (oligohydramnion): szűkebb a mozgástér, a csípő könnyebben sérülhet. Családi halmozódás: ha a családban már előfordult csípőficam, nagyobb az esélye az újszülöttnél is. Nem: lányoknál körülbelül négyszer gyakoribb a csípőficam, mint fiúknál. Elsőszülöttség: az első babáknál valamivel gyakoribb.
A csípőficam tünetei:
- Gyanús lehet, ha kisbabád combján, a lágyékhajlatban, a farpofákon, a térdhajlatban a redők hosszúsága, elhelyezkedése nem egyforma a két alsó végtagon.
- A csípő fejlődési rendellenességére utalhat az is, ha az egyik vagy mindkét alsó végtag fokozottan kifordult helyzetben van.
- Az egyik végtag rövidebbnek tűnik.
- Pelenkázáskor a baba combjának kifeszítése nehézséget okoz, vagy terpesztésre kattanást észlelünk.
- Az egyik vagy mindkét láb kifordult helyzetben van.
- A baba másképp, más intenzitással mozgatja jobb és bal végtagjait.
- Beszűkült terpesztés: a baba lábát nehezebb oldalra nyitni, mintha „feszülne” a csípő.
- Később járó gyermeknél sántítás, totyogó járás egyoldali csípőficam esetén.
Az újszülöttön az egyik legegyszerűbben észlelhető elváltozás az lehet, hogy a combon, a lágyékhajlatban, a farpofákon és a térdhajlatban a redők hosszúsága, elhelyezkedése a két alsó végtagon nem egyforma. A méhen belüli szűk hely miatt a babák lábai gyakran kényszertartásban vannak, emiatt szülés után deformáltnak tűnhetnek. Nem kell megijedni, az édesanyák egy egyszerű lábtornával segíthetnek a gyereküknek a végtagjaikat a normál pozíció irányába elmozgatni.
A diagnózis felállítása fizikális vizsgálattal, speciális műfogások alkalmazásával lehetséges. A csípő vizsgálatakor a csípő nehezebben hajlítható ki, súlyosabb esetben a combcsont feje vizsgálat során „kiugrik” az izületi vápából, kattanó hangot hallatva. Az ún. Ortolani-tünet is észlelhető: ilyenkor a csípő terpesztése, mozgatása során kattanó hangot ad, amint a csípőízület a helyére kerül. A fizikai vizsgálat során az orvos speciális fogásokkal vizsgálja meg, hogy mennyire kötött vagy szabadon mozgatható a csípő, és mennyire stabilan helyezkedik el az ízületi vápában.
A fizikális vizsgálat mellett a gyanús vagy rizikós esetekben (családi pozitívitás, farfekvés, jelentős mozgáskorlátozottság) mindenképpen szükséges csípő ultrahang vizsgálat a csípő fejlettségének pontos detektálására, a kezelendő, vagy követendő csecsemők kiszűrésére, elkülönítésére. A csípő ultrahang vizsgálat veszélytelen, ismételhető, objektív vizsgálati mód. Az ultrahang vizsgálat során meghatározható a combfej pontos helyzete, valamint a csípőizület fejlettsége. Ez a vizsgálati módszer mára lényegesen kiszorította a csípőröntgen vizsgálatot. Idősebb csecsemőkorban csípőficam gyanúja esetén ortopédiai javaslatra csípőizületi röntgen elvégezése is szükséges lehet. Magyarországon minden csecsemőnél kötelező 4-6 hetes korban csípőultrahang vizsgálat; teljesen fájdalommentes, nincs sugárterhelés, pár perces vizsgálat; pontosan megmutatja a vápa és a combfej viszonyát, a csípő fejlődési fokozatát.
A kezelés eredményei annál jobbak, minél korábban ismerik fel az elváltozást. A gyermekorvosi szűrővizsgálatok protokollja szerint néhány napos, egy hónapos majd három-négy hónapos korban is szűrik a kicsik csípőjét. Az első csípővizsgálatot a neonatológus végzi el. Ha a baba farfekvéses volt, vagy a családban volt már csípőficam, akkor érdemes az újszülöttkori szűrést később utánkövetni. A rejtett csípőfejlődési rendellenesség felismerésének érdekében 6-10 hetes korban akkor is el kell vinni a gyermeket egy csípőszűrésre, ha korábban minden rendben volt.
Ha igazolódik a csípődiszplázia, az orvos terpeszpelenkázást ír elő. Ez a nadrág úgy rögzíti a medencecsont vápájában a combcsont fejét, hogy az elégtelenül kialakult vápa lassan kifejlődhessen. A speciális pelenkázást tornával egészítik ki. Ha ez nem elegendő, az ortopéd szakorvos korrekciós bokarögzítőt is felírhat. Ha nem idegenkedsz a mosható pelenkától, használd bátran a kezdetektől, mert ez megfelelő tartással biztosítja az optimális ízületi helyzetet.
Súlyosabb esetben, vagy ha a csípőficam igazolódik, úgynevezett Pavlik-kengyel viselése szükséges. A szíjak beállítását ortopéd szakorvos végzi. A Pavlik-kengyel vagy más speciális, terpesztartást biztosító eszközt alkalmaznak. A baba lába hajlított és terpesztett helyzetben rögzül, így a combfej stabilan a vápában marad. Ebben a pozícióban a csípő természetes módon fejlődhet tovább, a vápa elmélyül, a diszplázia rendeződhet.
A gyermekortopédus utasításait nagyon következetesen be kell tartani, hiszen ezzel maradéktalanul rendbe hozható az elváltozás. Viszont, ha elhanyagolják, kezeletlenül hagyva súlyosabb csípődeformitás is kialakulhat, ami sebészi beavatkozást is szükségessé tehet. A korai diagnózis kulcsfontosságú: ha a csípőficam kezelése időben elkezdődik, a legtöbb gyermek teljesen egészséges csípőízülettel nő fel, és semmiben sem különbözik társaitól.
A csigolya elcsúszás jelentése és tünetei
Mit tehet a szülő a csípőficam megelőzéséért és a kezelés sikeréért? A szülők aktív szerepe nélkül a legjobb orvosi kezelés sem lehet igazán hatékony. Megjelenni minden kötelező csípőszűrésen - ez az egyik legfontosabb vizsgálat csecsemőkorban. Ha az orvos Pavlik-kengyelt vagy más eszközt ír elő, azt a javasolt ideig, megszakítás nélkül kell viselni, bármilyen körülményesen is tűnik. Nem szabad a lábakat szorosan lebugyolálni, nyújtott helyzetbe kényszeríteni (régi típusú pólya, szoros becsomagolás kerülendő). Előnyt élveznek az ún. csípőbarát hordozók, amelyekben a baba „M-tartásban”, terpesztett és hajlított csípővel ül. Gyanú esetén - ha a szülő aszimmetriát, mozgáskorlátozottságot, furcsa tartást észlel - nem érdemes megvárni a következő rutinvizsgálatot, hanem célszerű előbb ortopéd szakorvoshoz fordulni.
A csípőficam hosszú távú kilátásai: Időben diagnosztizált és megfelelően kezelt csípőficam mellett a gyermekek döntő többsége normál csípőízülettel nő fel, fájdalom nélkül sportolhat, aktív életet élhet, felnőttkorban sem szenved nagyobb kockázattól, mint kortársai. Későn felismert vagy kezeletlen csípőficam esetén azonban tartós sántítás, bizonytalan járás, csípőízületi kopás (arthrosis) már fiatal felnőttkorban, mozgáskorlátozottság, beszűkült mozgástartomány, súlyosabb esetben csípőprotézis beültetése is szükségessé válhat.