A laparoszkópia előtti vizsgálatok és a beavatkozás részletei

A laparoszkópia, más néven hastükrözés, a modern sebészet egyik forradalmi eljárása, amely minimálisan invazív módon teszi lehetővé a hasüregi, hashártya mögötti (retroperitoneális) és kismedencei szervek vizsgálatát és műtéti ellátását. Ez a "kulcslyuksebészet" néven is ismert technika számos előnnyel jár a hagyományos nyitott műtétekhez képest, de fontos a megfelelő előkészület és a leletek érvényességének ismerete.

A laparoszkópia jelentősége és alkalmazási területei

A laparoszkópos műtét egy olyan minimálisan invazív sebészeti eljárás, ahol a sebész beavatkozást végez a hasüregben és a medenceüregben anélkül, hogy nagy bemetszéseket ejtene. Az eljárás célja többek között a diagnózis felállítása és a kezelés biztosítása, különösen olyan esetekben, amikor más képalkotó eljárások nem elég pontosak. Laparoszkópia során lehetőség van gyakorlatilag az összes hasüregi, hashártya mögötti (retroperitoneális) és kismedencei szerv vizsgálatára egy fényforrással ellátott kamera segítségével, továbbá egyúttal azok műtéti ellátására, a hasfalon ejtett néhány (2-4), nagyjából egy centiméteres vágáson keresztül.

Mára olyan elterjedté vált, hogy ez a technika az első körben kötelezően választandó eljárás az epehólyag és a vakbél eltávolítása során, valamint sikeresen alkalmazzák nőgyógyászati, urológiai, általános sebészeti (pl. sérvek), valamint gyomor-bélrendszeri műtétek alkalmával is. A laparoszkópia számos kórkép kezelésére és diagnosztizálására alkalmazható, például endometriózis, petefészekciszták vagy daganatok eltávolítására, túlsúly problémák megoldására, valamint különböző egyéb kismedencei rendellenességek kezelésére és rákos megbetegedések értékelésére.

A laparoszkópia előnyei és korlátai

Előnyei

• A laparoszkópiára jellemző kisebb vágás miatt kisebb a sebfájdalom mértéke.
• Kevesebb sebgyógyulási zavarral (pl. varratelégtelenség, hegsérv) kell számolni.
• Gyorsabb a gyógyulás, ezért rövidül a műtét utáni kórházi benttartózkodás ideje is.
• Laparoszkópia esetén egyes intézményekben már aznap, de a legtöbb helyen 24 órás megfigyelést követően el lehet hagyni a kórházat (egynapos sebészet).
• Ha mégsem lehetne az apró bemetszéseken elvégezni a tervezett beavatkozást, akkor még mindig adott a lehetőség nyitott műtétté átalakítani a beavatkozást, ugyanazon altatás alatt, nem kell ismételt előkészület, új időpont.
• Az alacsony fertőzéskockázat miatt laparoszkópia esetén nem kell preventív célzattal antibiotikumot adni a műtét előtt vagy után.
• A kamera segítségével az orvos nagyított képet kap, amivel az apró elváltozások pontosabban észlelhetőek és kezelhetőek.
• Az összenövések (adhéziók) kialakulásának kockázata is alacsonyabb.

Korlátok

• Nem minden hasi operáció végezhető el laparoszkópos módszerrel: bizonyos elhelyezkedésű és méretű daganatok, vagy óriás sérvek nem kezelhetőek apró bemetszéseken át, ezért nyitott hasi műtétre kell váltani.
• Habár a gyakorisága már-már rutinszerűvé teszi a beavatkozást, a sikeresség nagyban függ a sebész laparoszkópos jártasságától, így nem minden esetben eredményes a beavatkozás.
• Bizonyos állapotok - pl. a páciens társbetegségei, vagy a korábbi hasi operációk típusai és száma - befolyásolhatja a laparoszkópos műtétet.
• A hasi műtétek utáni összenövések jelentősen megnehezítik a munkát.
• A műtéti idő általában hosszabb.
• Az eljárás során kialakuló fizikai terhelés a betegre nézve eltérő lehet.
• Az esetleges komplikációk, például nagyér- vagy bélsérülések kezelése egyes esetekben nyitott műtétre kényszeríthet.
• Az eljárás során a műtétet végző orvosoknak folyamatosan koncentrálnia kell, és a testhelyzet hosszú órákon át kényelmetlen lehet.

Előkészületek laparoszkópos beavatkozás előtt

Minden műtétet megelőzően szükséges felmérni a beteg általános állapotát, melyhez a személyes konzultáció mellett több vizsgálat elvégzése is szükséges. A konzultáció során az aneszteziológus elemzi a leleteket, valamint kikérdezi a pácienst korábbi, illetve fennálló betegségeiről, az esetlegesen alkalmazott gyógyszerekről, korábbi műtétekről, valamint ismert gyógyszerérzékenységéről illetve bármilyen típusú allergiájáról.

Laborvizsgálatok

A műtétet megelőző laborvizsgálatok azért szükségesek, hogy felmérjük a beteg egészségi állapotát és a kockázatokat, aminek tükrében az aneszteziológus meg tudja választani a legalkalmasabb érzéstelenítést a műtét során. Altatás nélküli műtét esetén szükség van teljes vérképre, melyből következtethet az aneszteziológus többek közt vérszegénységre, vérvesztésre, gyulladásos folyamatokra és véralvadási zavarokra. A vér alvadékonyságát mutatja továbbá a prothrombin idő vizsgálata is. Műtét előtt szükséges a vesefunkció vizsgálata is a karbamid és a kreatinin szint ellenőrzésével, valamint általános vizelet és üledék vizsgálattal. Ezen kívül szükséges ellenőrizni a vércukorszintet, ugyanis a magas vércukorszint növeli a műtétek után kialakuló fertőzéses szövődmények veszélyét. A káliumion szint ellenőrzése is ajánlott, ami magas érték esetén szívritmuszavart és légzési problémákat okozhat. Altatásos műtét előtt vércsoport ellenanyag szűrés is szükséges, hogy kiderüljön, a páciens szervezete melyik vércsoport-antigénre termel ellenanyagot (antitestet), vérátömlesztés esetén milyen vért kaphat. Ezen kívül a májfunkció vizsgálatára (bilirubin, GOT, GPT, GGT, AP) is szükség van, hogy nincs-e a szervnek valamilyen károsodása, valamint a nátrium szint ellenőrzésére, hogy képet kaphassunk a folyadékháztartásról.

Laboratóriumi vizsgálatok laparoszkópia előtt

Aneszteziológiai háttér

A műtétek előtt a betegeknek aneszteziológiai („altató orvosi”) vizsgálaton kell részt venniük, ennek időpontja lehetőleg a műtéti időpontot megelőző 2-3 hétre essék. Az aneszteziológiai vizsgálathoz laboreredményekre, EKG készítésre és ha a páciens egyéb krónikus betegségekben szenved, akkor speciális szakorvosi vizsgálatokra (pl.: kardiológia, pulmonológia stb.) van szükség. Az aneszteziológiai vizsgálat során az aneszteziológus orvos a rendelkezésére álló leletek (laboreredmény, EKG, szakorvosi leletek) birtokában felméri a beteg általános egészségi állapotát és ahhoz igazítottan javasolja a műtéthez szükséges megfelelő érzéstelenítési eljárást.

Gyógyszerek és étrend

Szakorvosaink részletesen elmagyarázzák és javaslatot tesznek a műtét előtt szükséges gyógyszeres kezelésre, így fontos, hogy pontosan rögzítse, hogy milyen gyógyszereket szed rendszeresen, mert néhányat le kell állítani a műtét előtt.

Ha a páciens valamilyen véralvadást befolyásoló gyógyszert szed, akkor arról mindenképpen szólnia kell. Ezeknek a gyógyszereknek az átállítása nagyon fontos. Sok esetben - pl.: szívkoszorúér stent beültetése után, agyvérzés után, vagy tüdőembólia után - más szakágakban dolgozó kollégákkal kell egyeztetni a gyógyszerek hatásának felfüggesztése miatt. Magyarországon a leggyakrabban használt véralvadást befolyásoló gyógyszerek, a teljesség igénye nélkül: Warfarin, Syncumar, Clopidogrel, Atrombin, Zyllt. Ha a gyógyszerek átállítása nem történik meg idejében, az jelentősen megnövelheti a műtétek közbeni vérzésveszélyt! Ebben az esetben a műtétet halasztani kényszerülünk egészen addig, amíg az átállítás meg nem történik.

A műtét előtti nap a vacsorát ki kell hagyni, és éjféltől már folyadékot sem szabad fogyasztani. Ha a bélen szükséges elvégezni a beavatkozást, hashajtást, béltisztítást rendelhet el az operáló orvos. A tervezett időpont előtt 2-3 nappal már érdemes elkezdeni felkészíteni a bélrendszert. Az első 1-2 napon salakanyagmentes, rostszegény, apró magvakat és színezéket nem tartalmazó étrendet kell folytatni, bőséges folyadékbevitellel. A műtétet megelőző napon esedékes a hashajtás. Ilyenkor a hashajtó típusától függően egy könnyed, gyorsan felszívódó reggeli (pl. fehér kenyérből pirítós, kevés margarinnal, sovány sonkával) általában még megengedett a korai órákban, de a továbbiakban már kizárólag rostmentes, áttetsző folyadékot lehet fogyasztani. A nagy mennyiségű, buborékmentes ásványvíz ivása mellett fontos, hogy olyan, magas kalóriatartalmú folyadékok közül is válogassunk, melyek energiatartalmát elsősorban könnyen hasznosuló szénhidrátok fedezik. Még jobb, ha ezek az italok ionokkal és vitaminokkal is dúsítottak.

A tápláltsági állapot ismerete kiemelkedően fontos. Malnutríció (valamely tápanyag hiánya, alultápláltság) esetén a beavatkozások során jellemző nagy szövet- és folyadékveszteséget nehezen tudja pótolni, helyreállítani a szervezet. Ez a felépülést nehezítheti, és a komplikációk kialakulását fokozhatja. Ilyenkor általában ún. roboráló étrendet javasolunk, melyet érdemes minél előbb elkezdeni. Roborálás során a célunk a szervezet megerősítése, feltáplálása, amely nem minden esetben jár együtt a testsúly növekedésével. Elsődlegesen mindig a normál étkezést kell előtérbe helyezni, és napi többszöri, magas tápanyagtartalmú étkezéssel biztosítani az igényeket. Előfordulhat azonban, hogy a páciens tápszeres kiegészítésre szorul.

A műtéti terület védelme

Az operálandó terület és környezetének védelme nagyon fontos. Amennyiben ugyanis seb keletkezik a műtéti területen, vagy annak környezetében, az jelentőse növeli a műtét utáni időszakban kialakuló esetleges sebgennyedések lehetőségét! Ebben az esetben a műtétet halasztani kényszerülünk egészen addig, míg a seb meggyógyul.

A laparoszkópia menete

A laparoszkópos műtéteket altatásban végzik. Az altatott betegnél az operálandó terület izolálása és lefertőtlenítése után több kisebb bemetszést ejtenek a hasfalon. Az egyiken bevezetik a Veres-tűt, amin keresztül szén-dioxidot fújnak a hasüregbe. Ez nagyobb „munkaterületet” biztosít, valamint biztonságosabbá teszi a további portok beszúrását és eszközök bevezetését. A következő lépésben a fényforrást és a kamerát vezetik be, ami a hasüregben látott képet egy monitorra továbbítja. A további 5 és 10 mm-es portokon keresztül a legkülönbözőbb kézi eszközökkel (pl. endoszkópos vágó-, varrógépekkel) elvégzik a szükséges műtéteket az adott betegségnek megfelelően. Az operáció végeztével a hasüregből kiengedik a széndioxidot és egy-egy öltéssel zárják a kis sebeket.

A műtét során használt gáz, általában szén-dioxid, az egyik leggyakoribb oka a laparoszkóp bevezetése során fellépő enyhe hányingernek és a vállakba, nyakba sugárzó fájdalomnak. A laparoszkópia során a műtéti területen történő manipulációkhoz altatás során endotracheális tubust helyeznek be, ami néha torokfájdalomhoz vezethet. A méhbe helyezett eszköz pedig néhány napig tartó pecsételő vérzést okozhat.

A felépülés ideje és teendők

A műtét után a páciens kisebb fájdalmat érezhet, ami általános fájdalomcsillapítóval enyhíthető. Az infúziót az első néhány óra után eltávolítják, és a páciens felkelhet az ágyból, és amennyiben a gyógyulás folyamata megfelelő, általában 1-2 napon belül haza is mehet. A legtöbb beteg 2-4 hét után fokozatosan visszatérhet a napi rutinhoz, miután a seb begyógyult és a mozgás, étkezés is stabilizálódott. A teljes fizikai és szellemi erőnlét visszaszerzése jellemzően 4-8 hét alatt következik be a laparoszkópos műtétet követően.

A műtét után 7-14 nappal vissza kell térnie a varratszedésre, amelyre az operáló orvos határozza meg az időpontot. A laparoszkópos varratok felszívódnak 7 héten belül. Azonban a műtét után 48 órán keresztül az öltéseket érdemes leragasztani, letakarni. A laparoszkópiás hegek idővel elhalványulnak, ezért felesleges aggódni miattuk.

Úgy érdemes tervezni, hogy a műtét után 48 órán keresztül ne kelljen autót vezetnie, sőt leginkább addig nem kellene, míg fájdalomcsillapítókat szükséges szednie. Kerülje az úszást a műtét után legalább 2 hétig, valamint minden megerőltető fizikai mozgást, még a kíméletes szexet is. A műtét után 4 hétig javasolt kerülni a nemi életet, az ülőfürdőt és a tampon használatát is.

Táplálkozás és mozgás a felépülés alatt

Az étkezésre is fokozott figyelmet kell fordítani a felépülés alatt. Az orvos által javasolt, könnyen emészthető ételek fogyasztása segíti a gyógyulást. A legújabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően műtétek után mindig arra törekszünk, hogy minél gyorsabban megvalósuljon a normál, szájon át történő táplálás, beinduljon az emésztőrendszer működése és az enzimtermelés. Az első napokban, a beteg állapotát szorosan monitorozva, kímélő, könnyen emészthető ételeket kell biztosítani, magas fehérje- és folyadékbevitellel. Ilyenkor jellemző a lassult bélmozgás és a puffadás. Amennyiben a tápcsatornára nem terjedt ki a sebészeti kezelés, és a felépülés jól halad, fokozatosan elkezdhetjük emelni a rostbevitelt, hogy segítsük a bélműködés megindulását. Fogyasszunk napról napra minél többféle zöldséget, gyümölcsöt, teljes kiőrlésű gabonaféléket, alternatív gabonákat! A rostok akkor tudják kifejteni jótékony hatásukat, ha kellő mennyiségű folyadékot is fogyasztunk melléjük. A nagyobb, jellemzően az emésztőrendszert is érintő beavatkozások után hosszabb időn keresztül kell folytatni a kímélő étkezést.

A műtét után fokozatosan lehet kezdeni a mozgással. Először csak rövid, 5-10 perces sétákat érdemes beiktatni, majd ezeket fokozatosan lehet növelni. Fontos, hogy pihenjen és adja meg a testének a szükséges időt a gyógyuláshoz. Kímélje a műtéti területet: kerülje a műtéti terület dörzsölését vagy erős nyomását.

Szövődmények és utókezelés

Sajnos a sebészi eljárásoknak lehetnek szövődményei is, melyek ugyan csak az esetek kis százalékában alakulnak ki, de érdemes tudni róluk. Ezek a szövődmények a súlyosságuktól függően elnyújtják a gyógyulást és sokszor a kórházi tartózkodást is. Előfordulhat a műtéti terület bevérzése mind az izomzat mind pedig az izületek területén. Ilyenkor különböző nagyságú vérömleny helyezkedik el az izmok között, vagy az izületen belül. A kisebb mennyiségek felszívódnak megfelelő kímélet, gyógyszeres kezelés és jegelés hatására, sebészi beavatkozást nem igényelnek. Azonban a nagyobb méretű vérömlenyek esetén esetleges izületi csapolásra, vagy a vérömleny ismételt műtéti körülmények között történő kiürítésére kényszerülünk.

Előfordulhatnak egyéb sebgyógyulási zavarok is, melyeket a műtéti terület esetleges baktériumok által történt fertőzése okoz. Ezek lehetnek felületesek, melyek inkább csak a bőr felső rétegét érintik és antibiotikumos kezelésre, pihentetésre és jegelésre javulhatnak. De sajnos előfordulhat a mélyebb rétegek baktériumok által okozott gyulladása, gennyedése is, melyek során mindenképpen ismételt műtéti ellátás, vénás antibiotikumos kezelés szükséges. A mélyebb rétegek gyulladása mindig jelentősen meghosszabbítja a kórházi tartózkodást, akár heteket is igénybe vehet.

A mozgásszervi műtétek után előfordulhat, hogy az érintett izület mozgásai jelentősen korlátozódnak, melynek oka részben lehet a műtéti területet érintő fokozott hegesedés, másrészt az emberek eltérő fájdalomtűrő képességéből adódó esetleges csökkent mobilizálás, a gyógytornák elhanyagolása. A műtét után fontos, hogy egészséges és kiegyensúlyozott étrendet kövessen, amely tartalmazza a szükséges tápanyagokat és rostot. Kerülje a dohányzást és az alkoholfogyasztást: a dohányzás és az alkoholfogyasztás káros hatással lehet a gyógyulásra.

tags: #laparoszkopiara #hany #honapos #leletek