Lakatos Gy. László, a Pro Urbe-díjas grafikusművész, Győr kulturális arculatának meghatározó alakja volt. Hetvenkilenc éves korában hunyt el, hátrahagyva egy gazdag és sokszínű életművet, amely generációk számára jelent inspirációt és szakmai iránymutatást. Részletesebben belemerülünk a grafikusművész életútjába és munkásságába, kiemelve a legfontosabb állomásokat és elismeréseket.
A kezdetek és a győri kötődés
Lakatos Gy. László gyerekkora óta festőnek készült, de a hegedű és az öttusa iránt is érdeklődött. Egy baleset terelte a győri képzőművészeti körbe, ami meghatározó fordulatot jelentett pályafutásában. A MOME és a Soproni Egyetem katedráján is megfordult, ahol mindvégig kézzel dolgozó, majd rajzait digitalizáló alkotóként vált ismertté. 1971 óta formálta a város nagyrendezvényeinek, illetve kulturális eseményeinek arculatát.
Szakmai elhivatottság és elismerések
Lakatos Gy. László keményen megdolgozott azért a profizmusért, ami a munkásságát, az alkotásait jellemzi, amiért a mai tervező művészek, a grafikusok mesterükként tisztelik. Pályája során a világ legjelentősebb ipari és kereskedelmi vásárain ismerhették meg munkáit az épített kiállításai által. Kiállításai installációival, plakátjaival, logóival, csomagolásterveivel, prospektusaival és emblémáival számtalan hazai és külföldi fórumon volt jelen.
Munkáját számos díjjal és elismeréssel jutalmazták:
- 1970-ben nívódíjjal ismerték el.
- 1971-ben, a 700 éves Győr című anyagért nemzetközi naptárdíjjal tüntették ki Brémában, az NSZK-ban.
- 1973-ban KGM-díjban részesült.
- 2013-ban pedig a város Pro Urbe-díjával ismerték el Győr városért tett szolgálatait.
Utolsó nagy kiállítása 2018 januárjában, 75. születésnapja alkalmából volt.
Emlékezések és pályatársak visszaemlékezései
A grafikusművészre rokonai, barátai, pályatársai, tanítványai, tisztelői emlékeztek az Esterházy-palotában. Pápai Emese felidézte az alkotó életútját, beszélve arról, hogyan járta az országot, a világot, grafikai terveket és kiállításokat készített, dolgozott többek között a Győri Tervező Vállalatának, a Rábának, a Rábatextnek.
„Lakatos Gy. László minden körülmények között megtartotta a szavát, betartotta a határidőket, adhattunk a véleményére, pontos volt a kritikája, tanultunk belőle, szarkasztikus humorát éppúgy szerettük, mint az alkotásait” - kezdte visszaemlékezését N. Mészáros Júlia művészettörténész.
Szabó Béla fotóművész, a Győri Arrabona Lions Klub nevében emlékezett, elmondva, hogy 20 évvel ezelőtt Lakatos Gy. László alapítója volt a Lions klubnak, grafikai terveivel, tudásával igyekezett úgy hasznossá tenni magát, hogy az a közösség számára erőt jelentsen.
Borbély Károly festőművész, pályatárs pedig azt elevenítette fel, amikor a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában együtt tanítottak:
„Megérezhettem a munka iránti igényességét, a maximalizmusát, valamint a szeretetét. Ez utóbbit azonban időnként karcos humorral leplezte. Tanítványai, akármilyen szigorú is volt, vakon követték. Engem is ő ismertetett meg a Lions Klubbal, atyai jó barátság alakult ki közöttünk.”
Lakatos Gy. László öröksége
Lakatos Gy. László munkássága Győr kulturális életének szerves részét képezte, és a mai napig hatással van a város arculatára. Mesterként tisztelik a tervező művészek, grafikusok, akik a mai napig tanulnak az ő precizitásából, maximalizmusából és egyedi látásmódjából. Az általa létrehozott logók, plakátok és kiállítási installációk nem csupán esztétikai értékkel bírnak, hanem a győri identitás részét is képezik.
