Talán nem járunk messze az igazságtól, ha úgy generálisan kijelentjük: a szombathelyieknek fogalmuk sincs, ki volt Székely Ferenc, aki a közelmúltban emléktáblát kapott a Kőszegi utcában. Székely Ferenc 1842. március 11-én született kötélgyártó mester fiaként a Föl utcában, amely ma Kőszegi utca. Élete során jelentős szerepet játszott Magyarország jogi és politikai életében, miniszteri pozíciót töltött be, és aktívan hozzájárult Szombathely fejlődéséhez is.
Fiatalkora és tanulmányai
Székely Ferenc középiskolai tanulmányait Szombathelyen, a premontrei gimnáziumban végezte, ahol 1861-ben érettségizett. Már ekkor megmutatkozott tehetsége, ugyanis még a premontreis évek alatt az iskola Bimbófüzér című szépirodalmi zsengéket és önképzőköri pályamunkákat tartalmazó kiadványát is szerkesztette. Ezt követően Pesten lett joghallgató, ahol 1866-ban szerezte meg jogi doktorátusát. 1870-ben köz-, 1871-ben váltóügyvédi oklevelet is nyert.
Karrierje az Igazságügyi Minisztériumban és a Kúrián
Székely Ferenc karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1867-ben segédfogalmazó lett az Igazságügyi Minisztériumban, és még ugyanazon évben fogalmazóvá lépett elő. 1871-ben titkárra, majd decemberben főügyész-helyettessé nevezték ki. Később Debrecen város főügyész-helyetteseként is szolgált. 1890-ben a királyi Kúriához bíróvá hívták meg, ahol az elnök 1891 májusában a sajtóügyek előadásával, 1892 márciusában pedig a királyi ítélőtáblai döntvények ellenőrzésével és az esetleges ellentétes döntvények kiegyenlítése végett alkotandó kúriai döntvények előadásával bízta meg. 1889-től kültagja volt a budapesti egyetem jogi karánál fennálló jogtudományi államvizsgálati bizottságnak, és ugyanezen évtől a Magyar Jogászegylet igazgatóválasztmányának is tagja lett.
1897 november 1-től 1899 végéig a Magyar Királyi Igazságügyi Minisztériumban működött, mint a büntető kodifikációs bizottság elnöke. E minőségében vezette a büntető perrendtartás életbeléptetésének nagy munkáját, részt vett a büntető törvénykönyvek novellájának előkészítésében, előkészítette a büntető perrendtartás alapján életbeléptetendő új fogházrendtartást és az elítéltek nyilván tartására szolgáló bűnlajstrom (casier judiciaire) szabályzatát. Feladatai közé tartozott többek között a büntetőeljárási törvények életbe léptetése, az ítélőtáblák decentralizálásával kapcsolatos jogszabályok, fogházrendeletek és börtönügyek. Ezen időszakban aktívan publikált szakmai folyóiratokban, jobbára álnéven.
Miniszteri tevékenysége
1900. február 7-én kinevezték budapesti királyi főügyészszé és megkapta a Lipót-rend középkeresztjét. 1902-től 1910-ig koronaügyészként tevékenykedett. 1910. január 17-étől 1913. január 4-éig Khuen-Héderváry Károly gróf és Lukács László kormányában igazságügyminiszter volt. Ezenfelül 1910. január 17-től március 1-ig ideiglenes vallás- és közoktatásügyi miniszteri posztot is betöltött. Miniszteri tevékenysége során nagy szerepe volt a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi I. törvénycikk meghozatalában. Nevéhez fűződik továbbá a véderőről és honvédelemről szóló törvények, a katonai büntető törvénykönyv és büntetőeljárás, a nyugdíjtörvény, valamint a kormány kivételes hatalmáról szóló törvény meghozatala.
Társadalmi szerepvállalása és Szombathelyi kötődése
Székely Ferenc nem csak jogászként és politikusként, hanem társadalmi aktivistaként is jeleskedett. Tevékeny részt vett a Magyarországi Rabsegélyző Egyesület 1875-ös megalakításában és szervezésében, valamint a kőbányai menedékház felállításában és ügyeinek intézésében, melynek több évtizedig igazgatója és ügyvezető alelnöke, 1890-től tiszteletbeli elnöke, 1896-tól elnöke volt. Részt vett még a budapesti unitárius egyház alapításában és gondnokká is választották.
Mint Szombathely kerületi országgyűlési képviselője sikeresen lobbizott városáért. Az ő közbenjárásának köszönhető a Szombathely és a főváros között egy nap alatt megforduló gyorsvonat indítása, amelyet „Székely-gyorsnak” is neveztek. A békeévek gyorsvonatát Székely Ferenc még képviselősége idején harcolta ki. A világháború idején megszűnt „gyors” újraindításával a vasmegyei és szombathelyi utazó közönség régi óhaja vált valóra. A vonat Szombathelyről reggel 5 órakor indult, 10 órakor ért Budapestre, ahonnan délután fél 7-kor visszaindulva, este 11 órakor Szombathelyen lehetett lenni.
A város tisztelete jeléül - kivételesen még életében - utcát nevezett el róla: a Hegy utcai villasor (ma Gagarin utca) kapta a nevét. A következő évben, 1912-ben pedig díszpolgárrá választotta a képviselőtestület. A méltatás szerint: „a város fejlesztése és művelődési színvonalának emelése, de különösen a kőszínház államsegélyének kieszközlése, a Községi Közigazgatási Tanfolyam Internátusának Szombathelyen hagyása és a magyar királyi vasút, iskolák, kőszínház” létrejöttében vállalt szerepéért. Székely Ferenc 1921. március 17-én hunyt el Budapesten, 80 éves korában. Emlékét ma is ápolják, a Kőszegi utca 19. szám alatt emléktábla hirdeti munkásságát.
Székely Ferenc fontosabb tisztségei
| Tisztség | Hivatali idő |
|---|---|
| Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere | 1910. január 17. - március 1. |
| Magyarország igazságügy-minisztere | 1910. január 17. - 1913. január 4. |
| Kúriai bíró | 1890 - 1900 |
| Budapesti királyi főügyész | 1900 - 1902 |
| Koronaügyész | 1902 - 1910 |