A torokmandula (garatmandula, mandula) páros, nyirokszövetből álló szerv, amely a torokban kétoldalt helyezkedik el. Felszínéről járatok indulnak a mandula belsejébe, amelyekben normális körülmények között is találhatók levált hámsejtek, ételmaradékok, baktériumok (ún. detritusok). A mandulák a nyálkahártya hámszövetének és a nyiroksejteknek a szoros funkcionális és anatómiai együtteséből létrejött szervek.
Csecsemő- és gyermekkorban a torokban található, nyirokszövetből álló gyűrű (ennek részei a torok és garatmandulák is) a fertőzések elleni helyi védekezés fontos tényezője. A mandulák a szervezetet érő fertőzések elleni védekezés egyik első szűrőállomásai. A manduláink fontos funkcióval bíró szervek, de az embereknek legtöbbször csak torokfájás esetén jutnak eszükbe. Pedig nemcsak a torkunkban találhatóak meg ezek a nyirokszervek, hanem az orrgaratban is, és van fülkürti, illetve nyelvgyöki mandulánk is. A mandulák, mint nyirokszervek, termelik a védekező sejtjeinket, a vér limfocitáit, melyek fertőzés esetén harcba szállnak a kórokozókkal. A manduláink specifikus antitesteket is képeznek, illetve „informálják” az immunrendszert a garat szakasz támadásairól. A manduláink tehát a frontvonal első elemei, amelyek minden cseppfertőzés útján terjedő kórokozót igyekeznek megállítani. A mandulák különösen az első életévek során nagyon lényegesek az immunrendszer számára. Az orr- és torokmandulák olyan védőanyagokat termelnek, melyek felveszik a harcot a kórokozókkal szemben.
Akut mandulagyulladás
Az akut gennyes (tüszős) torok-mandulagyulladás gyermekkorban majdnem mindig lázzal jár, ritkán csecsemő és kisgyermekkorban lázgörccsel. Kisgyermekeknél jellemző tünet, hogy nem hajlandó enni, torokfájásra panaszkodhat. A fájdalom gyakran kisugárzik a fülbe. Jellemző a láz, a rossz közérzet, fejfájás és hányás. A torokgyulladás a garat-nyálkahártya gyulladása, melyet nagyon sok kórokozó okozhat. Az esetek zömében vírus áll a háttérben, amit antibiotikummal gyógyítani nem tudunk. Ilyenkor csak láz-, és fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés és folyadékpótlás a dolgunk. A mandulagyulladás a torokmandulák gyulladása. Hátterében általában Streptococcus baktérium eredetű fertőzés áll. Bakteriális eredetű fertőzés ellen a gyermekorvos antibiotikumot ír fel, melyet az előírt adagban kell szedni, és annyi ideig, amíg az orvos javasolta az esetleges szövődmények elkerülése érdekében. Tüszős mandulagyulladásban szenvedő gyermek az antibiotikum mellett is lehet lázas 5-7 napig. A torok- és mandulagyulladások kezelésében egyaránt fontos a folyadékpótlásról gondoskodni.
A krónikus mandulagyulladás kialakulására jellemző lehet a korábbi, évente két - három alkalommal lezajlott akut mandulagyulladás. Amikor egyik torokgyulladást követi a másik, a mandulák nem tudnak regenerálódni, és kialakul egy szinte állandóan beteges állapot. Évente akár 8-10 ilyen is előfordulhat, szinte havonta jelentkezik a probléma.
Létezik fájdalommentes mandulaeltávolítás? Dr. Tóth Eszter, PhD fül-orr-gégész, allergológus
Krónikus mandulagyulladás
A krónikusan, gennyesen gyulladt mandula állományából genny nyomható ki, illetve belül ún. mikrotályogok találhatók. A krónikus mandulagyulladás a szervezet számára gennyes góc, amely bármikor távoli szervek megbetegedéseit okozhatja. A gócos, krónikusan gyulladt mandula a szervezet számára már inkább haszontalan, és a fertőzések elleni védekezésben sokszor már nem is vesz részt. A mandulák nagysága a diagnózis felállításához nem feltétlenül mérvadó. A krónikus mandulagyulladás nem jár lázzal, torokfájdalommal, csak minimális nyelési nehezítettség, szájszag, esetenként tartósan észlelhető lokális nyirokcsomó megnagyobbodás jellemzi, ezért a diagnózis felállítása nem könnyű feladat. Ritkán bizonytalan általános tüneteket észlelhetünk, mint például a fáradékonyság, bizonytalan eredetű, tartós hőemelkedés, hajhullás, gyakori meghűlési hajlam, esetleg étvágytalanság. Amennyiben a tünetek és a panaszok felvetik a krónikus tonsillitis lehetőségét, akkor a góckutatást mindenképpen indokolt elkezdeni. A mandulák azonban általában megviseltek, nyomásra genny (detritus) ürül, a nyirokcsomók a mandulák közelében megnagyobbodottak. A tonsillákban ilyenkor megbújó baktériumok letokolva találhatóak, nem okoznak heveny gyulladást, de az általuk termelt és a vérbe bejutó anyagok (toxinok) allergiás reakciót, gyulladást, akár szepszist is kialakíthatnak a szervezetben.
Szövődmények és gócként szereplő mandulák
Ha ez a rendszeresség fennáll, és a mandulák megléte több bajt okoz, mint hasznot, akkor a szakorvos javasolni szokta a mandulaműtétet. Ez a páros szerv, ha folyamatos gyulladásban van, a viszkető, szúró, fájó tünetek, láz, levertség, köhögés és krákogás mellett sajnos szövődményeket is tud okozni, nemcsak fül-orr-gégészeti értelemben. Ha idült gyulladás miatt a mandulák gócként szerepelnek, vannak olyan betegségek, melyek jobb kezelhetősége érdekében a gócként szereplő mandulák eltávolítását a társszakmák (belgyógyászat, szemészet, bőrgyógyászat) javasolják. A műtét különösen indokolt lehet, ha a gyulladások következtében másodlagos betegségek lépnek fel. Ezek kialakulhatnak a bőr, az ízületek, a vese és a szív területén is. Kisgyermekkorban a legtöbb problémát az orrmandulák gyulladása, megnagyobbodása okozza, mivel ettől a fülkürt nem tud átszellőzni, és további fertőzések lépnek fel. A köznyelvben, mikor mandulaműtétről beszélünk, a problémás garatmandulákat értjük alatta. Kisgyermekkorban a szűk felső légutak átmérőjét már az orrmandula enyhe fokú megnagyobbodása is jelentősen csökkentheti. A gyerekeknél ilyen esetekben akadályozottá válik az orrlégzés és a fül dobüregének szellőzése, melynek következtében krónikus fülgyulladás is kialakulhat. Súlyosabb esetekben a megnagyobbodás olyan nagy mértékű lehet, hogy éjszakai légzéskimaradást és ezzel oxigénhiányos állapotot idéz elő. Ez utóbbi kialakulásában azonban sokszor a megnagyobbodott torokmandula áll. Az éjszakai légzéskimaradások jól vizsgálhatók korszerű alváslaborokban. Tüszős mandulagyulladás szövődményeként a mandula körül tályog alakulhat ki. A duzzanat oly mértékű lehet, hogy a beteg képtelen nyelni, szájzára alakul ki. Heves, féloldali, fülbe sugárzó fájdalom jelentkezik. A rendkívül veszélyes kórkép mindenképpen kórházi kezelést igényel.
Mandulaműtét (tonsillectomia)
A krónikusan gyulladt, gócos torokmandulákat el kell távolítani. A krónikus mandulagyulladás kezelése műtéttel történik. A mandulák belsejében kialakult mikrotályogok, a krónikus gyulladás gyógyszeresen már nem befolyásolhatók. Az akut fellángolások antibiotikumokkal kezelhetők, de a góc így nem szüntethető meg. Ugyancsak nem kezelhetők konzervatív úton a nagyobb méretből fakadó problémák.
Műtéti indikációk és előkészületek
- Három-négy éves kor előtt csak ritka esetben - lázgörcs, tályog, szepszis, rheumás láz stb. - kell elvégezni a mandulaműtétet.
- Ezt szinte sohasem végzik el 3 éves kor előtt, de jobb vele kivárni legalább az 5 éves kort.
- A klasszikus tüszős mandulagyulladás a várandósság időszakából, magzati korból származó anyai védettség miatt 3 éves kor alatt gyakorlatilag nem fordul elő.
- A mandulaműtét elbírálása mindig egyedi és a szakorvos, néha több szakma közös döntésén alapul. Az orr-, illetve garatmandulák kivételének szükségességét pontos szabályok írják elő.
- A mandula eltávolításának abszolút indikációja, ha reumás láz, a mandulák körül kialakult tályog vagy olyan szepszis igazolható, amelynek hátterében a mandula gócszerepe (vérvétellel, helyi vizsgálattal) igazolható.
- A mandula eltávolításának szükségességét felveti (relatív indikáció), ha krónikus tonsillitist diagnosztizálunk, ha az akut mandulagyulladás évente 2-3 alkalommal előfordul, ha gócbetegségeket észlelünk (mint például az ízületek gyulladása, a szívizom vagy a szív belhártyájának gyulladása, a szem szivárványhártyájának a gyulladása vagy idegrendszeri gyulladások), a nyelési vagy légzészavart okozó mandulákat észlelünk stb.
- Legritkább műtéti indok a mandulák nagysága.
- A mandulaműtét legtöbbször ún. elektív műtét, melyet választott időpontban, a beteg jó általános állapotában végzünk el, ha a vizsgálati leletek (vérkép, süllyedés, vizeletvizsgálat) aktív folyamatra nem utalnak, és ha a betegnek nincs olyan belgyógyászati betegsége, ami kockázatossá tenné a műtétet. Ilyen betegség lehet a kezeletlen magas vérnyomás, pajzsmirigy-diszfunkció, tüdőbetegség, stb.
- Nem szabad azonban tonsillectomiát végezni, ha az általános állapot ezt nem teszi lehetővé, de nem szerencsés akut gyulladásban sem elvégezni a műtétet.
Ha felkerestük a fül-orr-gégészt és elmondtuk neki a panaszokat, az orvos megvizsgálja a garatot, megnyomkodja műszerekkel a mandulákat. Amennyiben kétség merül fel és a mandulákból váladék nyomható ki, akkor az orvos ebből ún. tenyésztéses vizsgálatot végez, hogy kiderüljön, van-e konkrét baktérium, amely a visszatérő fertőzés hátterében áll. Ha ez fennáll, először gyógyszeres kezelést kell alkalmazni, hogy nyugvó állapot alakuljon ki. Csak ezután történhet meg a mandulák kivétele. Ilyenkor fontos a pihenés, edzések kerülése, erős torokfertőtlenítő használata, gyógyteák (kamilla), gyömbér, fokhagyma, bő folyadék fogyasztása, nagy adagban C- és D-vitamin szedése. Amennyiben szükséges, az orvos antibiotikumos kezelést is javasolhat.
A műtét menete
A mandulaműtét mindig kórházi körülmények között történik. A kórházi felvételt a beteg kivizsgálása, előkészítése előzi meg. A műtét rutin eljárásnak számít az orvostudományban, és nem is egy hosszadalmas beavatkozás. Gyermekeknél 15 perc, felnőtteknél 20-50 perces. Gyermekkorban a műtétet mindig általános érzéstelenítésben, azaz altatásban végezzük. Felnőttkorban történhet a műtét altatásban vagy helyi érzéstelenítésben. Bár korábban gyakran helyi érzéstelenítésben végezték ezt a műtétet, ma már sokkal elterjedtebb az altatásos műtét. A helyi érzéstelítés előnye, hogy a műtét technikájából adódóan nem kell szájterpesztőt és -szívót használni, ezért a beteg ajka és nyelve nem kerül nyomás alá a műtét alatt. Altatásban végzett műtét esetén a szájat egy megfelelő eszközzel tartjuk nyitva, amely részben az elülső fogakon támaszkodik, nagyrészt azonban egy, a testtől független fémasztalon.
Hogy zajlik a torokmandula műtét (tonsillectomia)? A torokmandulát klasszikus sebészi eszközökkel vagy elektromos késsel fejtjük ki tokjával együtt az izomágyból. A klasszikus sebészeti eljárás során a mandulákat kifejtik a helyükről a tokjuk mentén, a megnyíló ereket pedig elektromosan megégetik (ún. elektrokoagulációval). A garatmandulákkal egyidőben sok esetben az orrmandulákat is eltávolítják (főként gyermekkorban).
A lábadozás és utókezelés
A műtét után a mandulák helyén nyitott seb marad, melyet lepedék fed. A műtétet követően 3-4 órával ihat először a beteg, ha a sebágy rendben van. Műtét után infúzióra is szükséges lehet. A műtét után fokozottan oda kell figyelni néhány dologra, hiszen a lábadozás az első héten önmagában sem kellemes, a gyakori fájdalmak miatt. A műtét után 24-48 óra múlva távozhat a beteg a kórházból, a teljes sebgyógyulás azonban két hét. Ennek a két hétnek jellegzetes kellemetlenségei vannak. Ezek közül a legjellemzőbb a fájdalom, mely nyeléskor a legkínzóbb és tipikusan a fülbe sugárzik. Emiatt rendszeres fájdalomcsillapításra van szükség. A fájdalom a műtétet követő 5-7. napon a legerősebb. A rossz közérzetet fokozzák a sebágyakról felszívódó bomlástermékek. A fájdalomcsillapítás elengedhetetlen lesz a lábadozás alatt, mivel nemcsak a torokban, hanem a fülben is éles fájdalom jelentkezhet. A fájdalomcsillapítás szempontjából jótékony hatású, ha a nyakat kívülről hűtjük, pl. hideg borogatással. De jó hír, hogy nagyjából a 8. naptól rohamos a javulás, és a 10. nap környékén hirtelen szinte elmúlnak a fájó tünetek.
A fájdalom ellenére is törekedni kell a bőséges folyadékfogyasztásra és megfelelő táplálkozásra. A bő folyadékfogyasztás csökkenti a fájdalmat és elősegíti a jobb gyógyulást. A száj nyálkahártyájának nedvesen tartása fontos a gyógyulás érdekében, ezért a napi 2-3 L folyadékot egyenletesen vegyük magunkhoz, apró kortyokban. A lábadozóknak bár kellemetlen a nyelés, valójában gyorsíthatja a gyógyulást. A darabos étel nyelésével ugyanis fokozatosan lekopik a mandulák helyén kialakult lepedék, illetve használjuk az ez alatt lévő izmokat. Ezért kell folyamatosan teát is iszogatni. A torokseb kímélete céljából pépes ételeket kell fogyasztani, nem szabad sem durva darabos, sem csípős ételt enni vagy inni. Hetekig ne próbálkozzunk nagyon sós, fűszeres, vagy akár csípős ételekkel, mert ezek a sebet szinte égetik. Ilyen hatással vannak a citrusfélék is, és az alkoholos, szénsavas italok.
A gyógyulás két hete alatt a betegnek kímélő életmódra és meghatározott étrendre van szüksége. Gyermek nem mehet közösségbe, illetve iskolába, és otthoni ápolásra van szüksége. Felnőtt nem járhat dolgozni. 14 napig szigorúan ellenjavallt bármit is dolgozni. A mozgást, sportot, hajolgatást, az intim együttlétet szintén hetekig kerülni kell. Mivel vérbőséget okoznak, könnyen újra a kórházban találhatjuk magunkat, mert a seb felnyílt. Ezeket a tevékenységeket a kritikus hét után is kerülni kell, a hajunkat se mossuk meg úgy, hogy előre dőlünk. Ne cipekedjünk, ne erőlködjünk, és a szolárium használata is tilos! A házimunka teendőket is át kell ruháznunk másra. Nyáron csábító lehet a strand és a napozás, de egyik sem tesz jót a gyógyulásnak. A fogmosásra is ügyeljünk, ne erősen végezzük, és még véletlenül se dugjuk hátra a fogkefe fejét! A mihamarabbi sebgyógyulás érdekében öblögethetünk, de ne szájvízzel, hanem gyógyteákkal (kamilla, zsálya). Kamilla: A legismertebb gyulladáscsökkentő hatású gyógynövényünk. Hagymatea: 1,5 liter vízbe teszük 2 nagy fej hagyma megmosott külső, vörös leveleit. 3 percig főzzük, majd szűrve, mézzel isszuk. Ha bevérezne a seb, ne essünk pánikba, gyorsan hívjunk mentőt. Ha a kiérkezésük bizonytalan, akkor vitessük be magunkat az ügyeletes Fül-orr-gégészeti Osztályra. Ezek sürgős ellátást igényelnek, a műtétet végző osztályt vagy a legközelebbi kórházi fül-orr-gégészetet haladéktalanul fel kell keresni.